Satelles - interjú (2021)
Satelles b.-j.: Tarján Zoltán (gitár), Hornyák Kristóf (dob), Bali Dávid (basszusgitár), Bokis Balázs (ének) Kubik Tamás (gitár); fotó: Bodnár Márton
Szerencsés vagyok, mert mióta újranyitottak a kedvenc helyeim, rengeteg koncerten ott lehetek, mind óriási feltöltődés és inspiráció mindig, még, ha nem is születik belőlük beszámoló, a legjobb estékre úgyis kevés a szó. A Heartlapse, on graves, Satelles, Wasted Struggle eseményt különösen vártam. Minden országnak vannak megkerülhetetlen zenekarai, még, ha a szubkultúra szubkultárájának a szubkultúrája mélyén "kincskeresünk" is. Számomra a az említett este azért volt különleges, mert négy olyan banda adogatta egymásnak a színpadot a Robotban, akik a maguk nemében mind ilyenek, legalábbis megérdemelnék, hogy így tekintsünk rájuk, hisz értéket közvetítenek, mindenki a maga módján, és eszünkbe juttatják, hogy legtöbbször a pincékben történnek igazán fontos dolgok. Az on graves és a Wasted Struggle után a Satelles-es srácok sem menekülhettek el az éterben a kérdéseim elől, persze nem is próbáltak, sőt....
Óriási öröm vendégül látni Benneteket! Szűk egy hónap és érkezik a harmadik lemez, illetve túl vagytok egy mozgalmas héten, hisz múlt csütörtökön a Campus Fesztiválon, pénteken pedig a Robotban koncerteztetek. Hogy érzitek magatokat, milyen volt újra színpadon?
Miénk a megtiszteltetés, de tényleg. Valóban mozgalmas hétvége áll mögöttünk, de minden szempontból élmény volt, hiszen 285 nap után végre ismét színpadon állhattunk, pláne két egymást követő napon. Amikor egyeztettük a nyári terveinket, tavasszal még nekünk is viszonylag reménytelennek tűnt bármivel is számolni, de aztán ahogy beérkeztek a Campus és a Fekete Zaj felkérései, biztosak voltunk abban, hogy szeretnénk a Robotba is visszatérni, hiszen a kelet-európai turnénkat is innen indíthattuk még 2019-ben.
Méltatlan volna egymáshoz hasonlítani a két estét, de még sokkal inkább a Robot hatása alatt vagyunk mind, mert nagyon sok szeretetet kaptunk, amiből könnyű új erőt meríteni a lemezmegjelenés előtt. Szerencsére a koncertekre is tudtunk készülni: mi a COVID ellenére is megmaradtunk a heti kétszer fixen próbáló zenekarok között, nem veszítettünk fókuszt, mert az a zenénk halála lenne, ha élő próbának élné meg bárki is, amit a színpadon művelünk. Viszont abban mind biztosak vagyunk, hogy más bandaként jöttünk ki az elmúlt egy év csendjéből, mint ahogy bementünk, és erről nem is feltétlenül az album tehet, hiszen annak a dalai tavaly ilyenkor már jobbára készen is voltak.