Listák. Hihetetlen mennyire meg tudják keseríteni a napokat. Végtelenül bosszantóak, ezért is igyekszem megfeledkezni róluk néha, mert a legtöbb csak arra emlékeztet, mi hiányzik. A bakancslista más, az az álmaidat segít megélni. Jobb esetben. És amikor kipipálhatsz rajta valamit, az egy kisebb csoda, nem robban, de legalább csak a tiéd. Persze, ugyanezzel a lendülettel a padlóra is küldhet, amikor belekavar az élet, és akaratod ellenére radíroz ki belőle embereket..baromi fájdalmas...de előbb utóbb kénytelen leszel elviselni...Amikor anno 2009-ben elkezdtem írni, egy akkora pipát véshettem az egyre bővülő cetlire a fejemben, hogy átszakadt. Ugyan a honi színtér a szívemcsücske, állandó témám, amennyiben meghatározó külföldi bandát kellene említeni, tuti, hogy a Before The Dawn ugrana be elsőre, együtt nőttünk fel. Az pedig, hogy életem első publikációját Tuomas-nak köszönhetem tényleg leírhatatlan élmény a mai napig. Most, hogy a csapat újra aktív, pattanj be, és ugorjunk el együtt 2009-be, a néhai Diesel Clubba, és tekintsünk be örökös kedvenceim akkori mindennapjaiba, zenei aláfestésnek összeszedtem pár, nekem kedves klipet tőlük. Egészségünkre!

(Forrás: passzio.hu, megjelenés: 2009.11.01.)

2009 a nagy meglepetések éve. Azt hittem belefejelek a monitorba, amikor néhány hete megláttam, hogy az idei Decade Of Darkness turnén az Amorphis kísérői között - az Amoral mellett - szerepel kedvenc finn bandám is, a Before The Dawn. Mivel a srácok idén jártak először nálunk, gondoltam most vagy soha, ez megér egy interjút. A banda frontembere - Tuomas Saukkonen (Wolfheart, Dawn Of Solace, Black Sun Aeon) - igen készségesnek bizonyult, a 28-i koncert előtt meg is ejtettük a beszélgetést. Csak annyit még, hogy egy kezdő cikkíró nem is álmodhatott volna nála jobb interjúalanyról.(nevet)

Idén először jártok Magyarországon, elég sok kérdés felmerült bennem, nem igazán tudnám rendszerezni õket, szóval téged kérlek meg, hogy bevezetésként mutasd be röviden a zenekart!

Hmm... röviden? Nem tudom, ezt hogyan lehetne kivitelezni. Már tíz év van mögöttünk,öt album, blablabla, tizenöt ex-tag, szóval nagyon sok minden történt. Mit mondhatnék el a zenekarról? Bevallom, sokkal könnyebb kérdésekre számítottam az elején. Erre válaszolni mindig is nehéz volt. Kérdezz inkább valami konkrétat, mert az, hogy rövid, vagy hosszú leszek, attól függ, hogy mit szeretnél hallani.

Rendben. 1999-ben alakultatok, szóval idén ünneplitek a tizedik szülinapotokat. Készültök valami meglepetéssel a fellépéseken?

Nem, nem igazán. Terveztünk egy szülinapi kiadást az első demókkal, új dalokkal, élő felvételekkel, de most itt van a Decade of Darkness turné. Miután túl leszünk a maradék koncerten, egy szülinapi turné keretében fogjuk megvalósítani a tervezett dolgokat. Most, amikor olyan országokban is fellépünk, ahol azelőtt nem, minden előadott dal új a közönségnek. A mostani az első nagyobb európai körünk, amikor új országokban is játszhatunk egy ismeretlen, nagyobb közönségnek, ezért igazából a turné önmagában különleges.

Ejtsünk néhány szót az utolsó két albumotokról. A 2007-es Deadlight CD volt az, ami nagy fordulópontot jelentett a zenekar életében. Ez a negyedik albumotok, mit gondolsz miért csak erre figyelt fel nagyobb közönség?

Mielőtt kijött volna a lemez, az összes kiadónkat leváltottuk. A megállapodás alapjában véve oké volt, de a kiadó nagyon silány. Három CD-re volt szerződésünk, így tulajdonképpen ott ragadtunk arra az időre. Csak, hogy érzékeltessem mennyire rossz volt velük dolgozni: Az első három albumból egy sem lett kiadva Finnországban. Szóval befejeztük velük. Eléggé idegesítő tud lenni, amikor a lemez nem kapható a boltokban, nincs semmi reklám, senki sem küld promóciós anyagot a sajtónak. Mindezt nekem kellett intézni.

A legnagyobb fordulópont az album felvétele előtt az volt, hogy szereztünk egy rendes kiadót. Ismertem olyanokat, akik tényleg elég jók, ezért tudtam, hogy minden jobban fog működni. Azt persze nem tudhattam, hogy a közönség miként fogadja az anyagot. Úgy gondolom, hogy egy közepes minőségű albummal, és egy jó kiadóval el lehet érni valamit. Viszont, ha van egy brilliáns lemezed, de a kiadód tré, semmi sem fog történni.

Az idei október az első szülinapja „legfrissebb gyermeketeknek” is (haha). Az album címe (Soundscape of Silence, 2008- a szerk.) Kicsit idegenül hangzik nekem. Miért ezt választottad?

A ’soundscape’ nem igazi szó, olyan, mint a ’deadlight’ vagy a ’deadsong’ - egy kis angol nyelvlecke, hölgyek urak!- Ezek nem használatban lévő szavak. Amikor szöveget írok, a dalt egy képként, vagy festményként látom. Ez meg tudja mutatni mindazt, ami benne van. A Soundscape of Silence alapjában véve egy festmény, ami magába foglal mindent, ami a csendből jön. Nem tudom ez megfelelő válasz-e, de ez volt a kiindulási pont. Vitám is volt a kiadóval a cím miatt, ők is úgy gondolták, hogy túl bonyolult. Mi nem az? Szóval egy bonyolult sztori áll a bonyolult név mögött.

Minden dalotok angolul íródott, nem gondoltál esetleg arra, hogy finnül próbálkozol a szövegírással?

Írtam már néhány finn szöveget másoknak. Nem hiszem, hogy ez tartható lenne nálunk. Néha eszembe jut, de az is ellene szól, hogy Lars (basszusgitár, dallamos ének) norvég. Nem beszél rosszul finnül, de ehhez még nem elég jól. Szóval, ha finnül énekelne, picit viccesen hangzana.

Miért?

Azoknak, akik finnül tanulnak, sok időt kell eltölteni azzal, hogy elsajátítsák a finn akcentust, nem beszélve arról, hogy rengeteg különbözõ dialektus van. A beszédéről nagyon könnyen fel lehet ismerni azt, aki nem Finnországból származik. Az angollal kicsit más a helyzet, nem kell annyit vesződni vele, hisz rengeteg különböző helyről származó ember beszéli.

Szóval Lars-sal tuti nem működne, és teljesen biztos vagyok benne, hogy soha nem is szeretné megpróbálni. Így nem sok értelme lenne finn szövegeket írni. Persze, soha nem mondom teljesen komolyan, hogy nem próbálom ki egyszer.

Kérlek, mondj néhány szót a finn színtérről. Mik a lehetőségeik egy tehetséges fiatal bandának nálatok?

Vannak lehetőségek és vannak kihívások. Zene tekintetében Finnország egy elég jól orientált terület, több, híresebb metal zenekar innen kerül ki. Ezzel szemben azonban elég kis ország is, így rengeteg banda van. Akkor is, ha egy ígéretes fiatal bandáról van szó, nagyon sok munkába kerül kiemelkedni a zenekarok szürke tömegéből.

Probléma, hogy elég kevés a komolyabb metallal foglalkozó magazin, rádióműsor. Jelenleg nincs tévéműsor, ami játszaná a klipeket, videókat. Mindenki úgy néz Finnországra, mint a metal hazájára. Mindenki azt gondolja, hogy sokkal könnyebb dolgunk van: ha finn vagy, a siker magától jön. Azonban a zenei anyagok kiadása és a terjesztés elég magas szinten áll, ez még jobban megnehezíti a dolgokat, akkor is, ha jó vagy. Ugyanígy van ez a fellépések szervezésével is, mivel elég kevés az igazán jó hely.

Ami a lehetőségeket illeti: ez különösen akkor nehéz, ha tehetséges, de kezdő zenekarról van szó. Elég kevés a kiadó és a tőke arra, hogy külföldi fellépési lehetőségeket biztosítsanak a bandáknak. Finnországon kívül játszani nem a legegyszerűbb. Svédország ugyan közel van, de ott az a zavaró tenger.(nevet) Ami a közép-európai turnékat illeti, ezek mindig nagyon drágák és elég sok időt vesznek igénybe. Manapság úgy látom, hogy több az akadály, mint a lehetőség, szóval jól nézünk ki!(nevet)

A következőkben a Decade Of Darkness turnéról szeretnék beszélni, hisz mégiscsak emiatt vagytok most itt. Úgy gondolom, hogy ez nagy lehetőség Nektek, hisz több olyan állomást is érint, ahol eddig még nem jártatok. Hogyan sikerült összehozni a turnét?

Egész könnyen, ugyanis ami a támogatás és menedzsment részét illeti, egy teljes szervezőgárda állt mögötte, így minden simán ment. Azelőtt volt pár kisebb turnénk, alacsonyabb költségvetéssel, azonban több problémával.

A technikus gárda nagyszerű. Az elmúlt nyáron, több fesztiválon dolgoztam együtt a srácokkal, így tudtam, hogy ezen a téren semmi probléma sem lesz. Úgy gondolom, hogyha mindenki együtt tud működni, a technikusok pedig jó szakemberek, nem lehet olyan probléma, amit ne lehetne megoldani, de ha rossz természetű emberek vannak a csapatban, vagy csak egyszerűen van, aki nem működik együtt, rengeteg probléma lehet, főleg ha nem jó a szervezés.

Egy ilyen turnén az ember be van zárva: ugyanazokat a rutinokat kell ismételgetnie nap, mint nap, mindig ugyanazokat az arcokat látja a színfalak mögött, ez feszültté tehet. Szerencsére nálunk nincsenek ilyen gondok, csak jó srácok vannak a buszon.

A turné programja nagyon szoros, eddig 19 fellépés között csak 2 pihenõ napotok volt. Hogy lehet ezt bírni? Van valami különleges módszered a stressz ellen?

Rengeteg filmet nézek!(nevet)

Milyen filmeket?

Végül is mindenfélét, de nem szeretem a túl komolyakat. A cél az, hogy kilépjek egy kicsit a valóságból, nem az, hogy a film emlékeztessen rá. Most a Dr. House ötödik évadját nézem, már csak három rész van hátra.

Szerintem, ha minden jól megy, nincs min stresszelni. Ha igen, akkor azt mindenki a saját módján vezeti le. Ezt a módszert pedig elég gyorsan megtanulod, különösen, ha kevesebbet tudsz pihenni, mint amennyit kellene. Mindenképpen olyan dolgot kell választani, ami teljesen különbözik attól, amit nap, mint nap teszel. A gitározás például nem éppen stresszoldó, ha állandóan ezt csinálod.

Mi a helyzet az eddigi helyszínekkel? Már 9 országban jártatok. Mi volt a legjobb és legrosszabb tapasztalatod?

Ami a backstage-et illeti, a mai magasan a legjobb. Külön bárrészünk van, szóval mindenkinek bőven jut hely. Azt hiszem az eddigi legrosszabb helyszín a tegnapi volt. Pontosabban a hellyel nem volt gond, de a hangzás a színpadon szörnyűbb volt, mint valaha. Amikor a dobosunk ütötte a lábgépet, éreztem, hogy remeg a részemen a padló. A mikrofonállványom, ami körülbelül 30 kilót nyom, pedig állandóan mozgott, ezt az egész színpadon lehetett hallani és borzalmas hangja volt. Viszont remek közönséget kaptunk, szóval nem mondhatom, hogy ez egy rossz fellépés lett volna. A legjobb helyszín a svájci volt, ami már elég rég híres is erről. Ami a közönséget és a fellépések egészét illeti, még nem volt rossz tapasztalatunk, de remélem, hogy eljön az a nap!(nevet)

Meg vagy elégedve az itteni körülményekkel?

A hangtechnika ma meglepően jó. Nem úgy értem, hogy rosszra számítottam volna, de nem készültem ennyire jóra. A színpad is elég nagynak tűnik, mivel mindenünk fenn van. Úgy néz ki, minden teljesen rendben lesz. Azt persze nem tudhatom, hogy mi fog történni, ha elkezdünk játszani, a dolgok rosszra fordulhatnak, de ha mindenhol olyan jó körülmények lennének, mint itt, mindenkinek sokkal könnyebb lenne.

Milyen benyomásaid vannak a magyarokról?

Nem igazán tudok sokat mondani, az emberekről, mert eddig csak kettővel találkoztam. Viszont ami a közönséget illeti, nincs ötletem mi fog ma történni. Lehet, hogy mindenki leül, vagy elsétál.

De, hát nincsenek is székek!

De ott van a padló! Ha nagyon unatkozom, simán leülök a földre. Egyébként sosem tudhatod. Ez egy új hely a számunkra, nem ismerem a koncertre járók szokásait nálatok.

Egy kérdésem maradt. A turnéból még 9 állomás van hátra. Mik a zenekar tervei a turné után?

Legkésőbb 2010 márciusában stúdióba megyünk, ezelőtt még februárra terveztünk pár koncertet. Egy EP-t és egy CD-t fogunk felvenni ugyanabban az időben. Elképzelhető, hogy videókat is készítünk, egyet az EP-hez, egyet pedig az albumhoz. A Summer Breeze fesztiválon rögzítettünk élő felvételeket, de nincs tervbe véve, hogy kiadunk ezekből valamiféle DVD-t. Ide nem hoztunk magunkkal kamerát, mert szerintem nagyon zavaró, ha valaki állandóan egy kamerával követ a turné 30 napja alatt. Szóval lesz egy EP, egy album, videók, csak azt nem tudom megmondani, hogy pontosan mikor.