(MNG 2021, b.-j Krachtsmer Garfield Ákos(ének, basszusgitár), Figula Gergő (dob), Szili Miki (gitár),Zvada Szabolcs (ének, gitár)

Helyszín: a Középfölde északi határvidékén pusztuló bányászváros, valamikor 1995 őszén… a néhai Kohász Művház egyik lepukkant termében Macskanadrág koncert, kommersz kevert olcsó sörrel, pogó, káosz, húgyban álló WC, egyszóval hamisítatlan punk miliő. Valamivel több, mint negyed századdal később eszmélek: hopp, új MNG korong érkezik tizenegy év után? Hiszen azt mondták nem lesz már lemez, meg talán abba is hagyták egy időre, de aztán mégis folytatódott a történet. Ami persze csak az avatatlanoknak meglepetés, hiszen egészen pontosan 2019. december 24-én került fel a youtube-ra a 19-re lapot klipje, ami előre vetítette az új anyag készültét. (Pál Szabolcs írása)

Hosszú út vezetett a bájosan amatőr A látszat csal örökbecsű balladáitól idáig. Nem állítom, hogy die hard fan voltam a kezdetektől, de az 1998, a Modern szerenád és A csillag még késik is adott számomra kedves dalokat, maradéktalanul azonban csak a Porból lettél, porrá leszel győzött meg. Most meg a bevezetőben hivatkozott videó hatására lelkesen megvettem, majd itthon lejátszóba tettem az új korongot, majd egyetlen hallgatás után bioherbállal lebutított zombi módjára meredtem magam elé, hogy „aztakurva… ez gecijó”! Sokadik hallgatás után sem tudok mást mondani, Macskanaciék, bár nem tértek le a korábbi, Pennywise és társaik által kijelölt dallamos punk rock ösvényről, de ez annyira kompakt alkotás, ami minden korábbi anyagukat maga mögé utasítja. Úgy zeneileg, mind szövegileg. Utóbbiak talán fajsúlyosabbak, mint valaha, komolyságot persze most se várjon senki… Illetve francokat, vannak ám itt komoly témák is. Mindjárt a nyitó Állatkínzó, a kurva anyád egy nagy középső ujj a címében megénekelt rétegnek, amivel magam részéről maximálisan egyet tudok érteni.

A Haldokló Föld és az Ember tervezett a környezetvédelem/társadalomkritika témáját boncolgatja, de a többi a szokásos vidám téma, hűen a csapat szellemiségéhez, helyenként nem kevés öniróniával is átitatva. Fangli, húr és mész – óriási, ki írna erről a látszatra egymástól elég távol álló szentháromságról dalt ilyen frappáns szöveggel? Naná, hogy az alpintechnik-führer Garfield. Tényleg nagyon jó nóták sorjáznak itt, én azonban csak hármat emelnék ki. A Nézd el nekem totális slágertémája fülzsírként ragad a hallójáratokba, a Rád hagyom szövege nekem azt az érzést adja vissza, amit anno a ’80-as évek szocreál lakótelepein éltek meg a szerencsésebbek (vagy szerencsétlenebbek, nézőpont kérdése), pláne, hogy ugyanott nőttem fel, ahol Garfield, a Részeg mindenki pedig bemondja a tutit, amúgy meg nem ezt csinálja mindenki? De, legfeljebb nem vallják be…  A Pulykapénz még abból a szempontból megemlítendő, hogy ez a fajta ska-hatású téma utoljára talán a Modern szerenád környékén volt jellemző rájuk.

A hibátlan dalok mellett további pozitívum a hangzás, ilyen combosan, arányosan még sosem szólt MNG lemez (bár egyesek szerint a punk legyen retek és pontatlan, ne pedig cicomás szar), ami a Grenma stúdiós Botlik Matyi érdeme. Figyelmesebbek azt is kiszúrhatják, hogy itt-ott olyan vendégek is feltűnnek a vokáloknál, mint Vigi az Aurórából, vagy Szalay Csongor a The Grenmából. Ha pedig hozzávesszük, hogy újfent Szili Miki pengeti a másik gitárt Szabi mellett, akkor talán senki sem lehet elégedetlen. A lemez megjelenését követő dobos cserét ugyan nem értem, de nem is kell, Beöthy Árminnak pacsi az itt nyújtott teljesítményért, az ex-Alvin és a Mókusok ütős Figula Gergőt viszont nem féltem, hogy nem fog helyt állni.

Méregerős anyag, a 32 pernyi játékidő pedig pont annyira jó, hogy akár kétszer-háromszor is pörgetem napi szinten, immár két hónapja. Nem csak az év hazai lemeze számomra, hanem úgy globál 2020 egyik legjobbja. Amely elbaszott év után tökre igaza van Garfieldnak: „Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne tegyünk meg bármit, amit szeretünk és érdekel.”

Pál Szabolcs