Drága Zuzu...

...Nem tudom afelé milyen időszámítás szerint működnek a dolgok, de itt rémes sebbel rohan a város, lobbal az idő, a busz sem vár, se a villamos, a metró ajtónyitó viszont a kezedben van, kedvedre nyomkodhatod, bár a siker nem minden esetben garantált, mik nincsenek? Holnapután lesz két éve, hogy visszafordíthatatlanul és menthetetlenül "offline" lettél. Milyen kiszámítható lett volna, ha pont aznap jelentkezek, nem? A kiszámíthatatlanságot mindig jobban csipáztad. Tudom, tudom semmi felhajtás, fejhajtás meg pláne, na de az ígéretek akkor ütnek igazán, ha betartatnak, nem? Bár nem venném biztosra, hogy meghallottad könnyes gondolataim, mert ha jól emlékszem azt mondtad, nem szeretnél részt venni a temetéseden. Simán lazán elhiszem, hogy megtetted, mármint nem tetted. Mindegy, a lényeg, hogy Te érted.

No, témázgassunk, csak úgy spontán mód, mert azt szeretem. Feloszlott a Subscribe, meg az IHM, meg a Turbo, meg a ScerrA meg sorolhatnám, tudom mindannyian kedvesek Neked. Nyugodj meg,  WMD-ék még bírják és hidd el, nekik is baszottul hiányzol. Salgótarján cityben sem állt meg az élet, minden ujjadra jutna egy-egy izgalmas tehetség, vagy legalább az egyik kezedre. De minek is dumálok, tuti jobban képben vagy mint én, mert a radarod mindenható. Inkább Te mesélj, kérlek, csak egy keveset, utoljára...

Nem lehet. Menned kell, akad tennivalód bőven, hisz odaát is kószál jó pár zenész, akit pátyolgathatsz, "grafománkodhatsz" kedvedre. Szeretünk, Asszony!