NAQOY  (b-j. K. Balázs (gitár, effektek, Sz. Károly (basszusgitár, effektek, gitár, programming)

Mivel a NAQOY eddigi útját roppant jól kiveséztük az első részben, interjú monstrumunk második felvonásából kiderül, "zenélgetés" terén mennyire érdemes előre tervezni, avagy mennyire nem. Ezenfelül kicsit felakasztjuk a hóhért is, Károly mesél több, mint két évtizedet felölelő "sajtós" benyomásairól, ami számomra különösen fontos, az pedig, hogy ezáltal bizonyítást nyert, hogy akadnak még azért olyan régivágású tehetségek, akikkel szinte totálisan egy kerékre jár az agyunk, ha "hobbírásról" van szó, mutatja, hogy talán nem is annyira rossz a választott irány... A záróakkordból pedig nem hiányozhat másik illetősége, a Larrnakh sem. Váljék épülésedre! 

Érdekelne, mennyire terveztek előre, mi a következő lépés?

Balázs: Hááát, lesz pár dolog ami így történni fog velünk a közeljövőben, de egyelőre túl sok mindentől függ, hogy konkrétumokat tudjunk mondani. Annyi azért biztos, hogy vannak újabb számaink amik közel készen vannak, és ha nem történik valami radikális az életünkben, a jövő évben kijövünk a következő teljes anyaggal is. Szerencsére már koncertlehetőségek is ígérkeznek, de persze az megint maximálisan nem rajtunk fog múlni, hogy megvalósulnak-e majd.

Károly: Hááát...mára egyre kevesebb dologtól függ - Balázs néhány nappal korábban írta a fentit - , de nem árulok el én sem többet. Vannak készen számaink még, a gépemen is van egy-két alakuló dolog, szóval lesz folytatás. Remélem 2021-ben több helyen játszhatunk, ami persze nem nagyszínpadot jelent, mert az sehogy sem reális, meg lehet ez nem is odavaló, de ha van, akit megfog amit csinálunk, akkor annak nagyon örülni fogunk.

A napokban pont azon röhögtünk, hogy ott van videóval, tokkal-vonóval az Into the Fog-ra épülő koncertanyag és még közönségnek egyszer sem játszottuk el. Lassan már, kis túlzással, unjuk és más is unni fogja. Persze baromság, mert csak mi ketten hallgattuk hússzor végig, senki más.

Balázs: Amúgy még annyi jutott erről eszembe, hogy én abszolút hosszabb távra, építkezve képzelem el ezt az egészet, hogy mondjuk bárki aki nyitott erre, és akármelyik NAQOY anyagnál kapcsolódik/kapcsolódott be a történetbe, ha mondjuk visszahallgatja a régi témákat, érdekesnek találja, és el tudja helyezni magában hogy ”Aha, ez ebből lett, és itt tartottak akkor...értem, értem...” szóval ilyen fejlődésregény-szerűen...

Most nálatok a labda, ti miként vélekedtek a honi rock-metal sajtóról? Mit olvastok szívesen?

Balázs: Én bevallom, csak abból csipegetek, ami felbukkan, de nagyon le vagyok maradva a hazai zenei színtérrel, persze, azért próbálok nyitott maradni az itthoni dolgokra. Viszont nagyon pozitív élmény volt a saját tapasztalatunk, hogy tényleg léteznek zenei bloggerek/újságírók, akik követik, hogy mi jelenik meg az undergroundban.

Károly.: Én elég sokat nézegetem, de egyre inkább a kisebb blogok dolgai foglalkoztatnak, mert jobban érzem benne a személyes motivációt. Ez most udvarlásnak tűnhet, de például a Te blogodat is pont ezért szeretem. Egyébként pont emiatt, olyan elektronikus zenei blogokra is ránézek már, ami nem is az én vonalam. Meg én azért nem vagyok akkora, szó szoros értelmében rock - metal rajongó, de találtam már olyanokat blogokon, amik kifejezetten bejöttek. Néha zavar azért, hogy a "nagyoknál" ugyanaz a hír jelenik meg, csak icipicit másképpen. Meg van más is, ami zavar, de alapvetően tisztelek mindenkit, aki ezzel foglalkozik, mert nagy lóvé nincs mögötte.  Ugye az én blogomnak is elég "hülye" neve van, meg másoknak is (Bocs!), ezért nehezen találok újakat, pedig bírnám.

Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy külföldi oldalakat többet nézek. De, ha valaki ajánlana magyar blogokat, azt megköszönöm!

Ha már szóba került a „szaksajtó”, Károly, beszéljünk az említett blogodról. A Komakino’zine-t már  öt éve szerkeszted. Elmeséled, miért vágtál bele, ebbe a néha igencsak hálátlannak tűnő hobbiba?

Károly: Az annyira régen kezdődött, hogy ez a "belevágás" eszembe sem jutott akkoriban. Ez inkább folyamat volt, ahogy most visszanézek rá. Valamikor a '90-es évek elején, tizenévesen Gyulán egy Konyak nevű srác, aki idősebb volt nálam, Sziszi barátom meg én csináltunk egy Tébolyda nevű fanzine-t, amiben a zenei dolgokat én írtam. Ez ilyen írógéppel írt, vagdosott, fénymásolt újság volt. Nem volt még net, meg nem volt zenei dömping, így leginkább az akkori magyar fanzine -ekből szedtem az infókat, meg feljártunk a Wave-be lemezeket másoltatni. A három meghatározó fanzine nekem a Rácz Misi által szerkesztett Második Látás, a Broder Ferenc és Gyökér Erika által készített Ordító Egér, később a Vizler Tibor által csinált Straight Edge volt. Abban az időben sem Misit, sem Brocit nem ismertem, csak a lapjaikat, meg  noise - drone bandájukat, a Hideg Roncs-ot. Aztán az élet úgy hozta, hogy majd 20 évvel később személyesen is megismerkedtünk és nagyon jó viszonyban vagyunk a mai napig. Szóval kvázi a rajongóból lettem haver, bár ezen szerintem, ha olvassák mind a ketten jót röhögnek most, mert azt hiszem mindhármunknak természetes volt, hogy összekapcsolódnak a dolgaink valahogy. Bár helyettük ezt teljes nyugalommal nem jelenthetem ki. Például az első NAQOY koncert Szegeden, ahogy írtam a Hideg Ronccsal volt, amin a kevés néző ellenére szerintem nagyon jól éreztük magunkat együtt.

Aztán ez a fanzine kifulladt, írogattam még zenékről egy-két arcnak, de már arra nem emlékszem, hogy kinek és mit. Legközelebb a 2000-es évek elején kezdtem el újra írni. Akkor éppen Szegeden éltem és elmentem a cseh Wavve zenekar koncertjére, ahol megmutatták a szervező srácot, odamentem hozzá, megköszöni a koncertet, majd hozzátettem, hogy kicsit olyan volt, mint a Fugazi. A "kis srác" annyira megörült, hogy ismerem azt a bandát, hogy onnantól haverok lettünk, majd a mai napig barátok vagyunk. Vad Zsolt volt a "kis srác", aki Szegeden elég jó kis koncerteket szervez a mai napig. Ő mondta, hogy van egy fanzine, amibe ír, VOL.10 néven, nem lenne-e kedvem írogatni. Itt kezdődött el újra, mivel senki sem a saját nevén írt, én meg nagyon nagy JOY DIVISION rajongó voltam, vagyok és egyszer régen a Komakino című számuk címét írtam egy írás alá, megint azt kanyarítottam oda. Így maradt meg a blognál is ez a név. Egyébként ebbe írt Balázs is, de körülbelül kétszer találkoztunk.

Balázs: A kettő közül az egyik pont az a Wavve koncert volt.

Károly: A VOL.10 papír alapú újság volt ,CD melléklettel, meg szerintem elég jó is volt, csak aztán elkezdődött egy olyan nyomás, ami nekünk nem tetszett. A lap alapítója pedig nagyon ráfeküdt az akkori pesti rock - metal nyomulásra, hogy szépen lassan abba maradt. Plusz Ő felköltözött Budapestre és nem volt, aki összefogta volna az egészet, meg szerintem mást is akart már, mint mi. Persze ez az én olvasatom erről.

Aztán néhány év múlva elkezdtünk saját utat nézni, de akkor már interneten. Ebből lett az endhits.hu, ami névként ma is működik, mint Zsolt szervezői vonala. Eleve úgy volt, hogy hárman írjuk, de blogmotorok nem nagyon voltak, pontosabban voltak, de nem ennyire egyszerűek, az oldal kódoláshoz meg tök hülyék voltunk. Valahogy mégis megcsináltattuk hárman, és ennek ellenére elkezdtük. A harmadik fő Almási Krisztián volt, aki korábban dobolt jó néhány zenekarban, az ismertebbek Úzgin Űver, Trottel Stereodream, most a Zoord-ban, a Yukatengi-ben játszik, meg van egy meditatív, ambient cucca, a Mansanas. Ő volt az egyetlen olyan dobos, akivel valaha kísérleteztem valamit, és az mindig egyből működött. Sajnos az elfoglaltságai miatt nem folytatódott a zenélős dolog vele. Ha egyszer a NAQOY-ba dobost akarnék, csak őt. Bár kizárt, hogy erre sor kerül a távolság és betáblázottsága miatt.

Szóval hárman kezdtük, de egész pontosan, egy idő után már csak én csináltam, mert a többiek másra fókuszáltak. Szóval mentek fel a cikkek, Zsolti szervezte az endhits.hu alatt a koncerteket, az egész oldalt hozzá kötötték, ami akkor azért nekem szarul esett, de azért csináltam tovább. Igaz, egyre inkább nem voltam lelkes. Aztán a kegyelemdöfést az adta meg, hogy feltörték az oldalt és széthullott az egész.

Próbálkoztunk újra csinálni, de ha őszinte vagyok, nekem már nem volt kedvem hozzá. Utána néhány ismerősöm időnként rám írt, hogy ajánljak már valamit, vagy hallottam-e erről vagy arról, de ez meg fárasztott. Állandóan nyűglődtem, hogy ott van, amiket megírtam, meg kérdezősködnek is zenékről, nincs kedvem megint várni, hogy legyen valami és tudom, hogy ők milyen jól írnak, de mégsem csinálják, blablabla…

Erre kissé idegesen azt mondta nekem Valaki, hogy ahelyett, hogy szenvedsz, miért nem csinálod meg egyedül:

" - Meg tudod csinálni?
- Azt hiszem, igen!
- Akkor csináld meg, vagy hagyd a francba!"

Úgy, hogy kicsit utána néztem a dolgoknak, és 2015-ben összeraktam ezt az oldalt. Azóta, amikor van kedvem, jó anyagba futok bele, akkor megírom, kirakom. Persze örülök, ha van visszajelzés, de ez már átvisz a következő kérdésedre.

Ha meg kellene fogalmaznod a Komakino küldetéstudatát, mi lenne az?

Lehet furcsa lesz amit írok, de talán 20 évvel ezelőtt volt bennem utoljára küldetéstudat, nagyon régóta nem érzek ilyet. Inkább azt gondolom, hogy vannak zenék, egyébként nem csak zenék, amik inspirálnak, megérintenek. Szeretném, hogy más is hozzáférjen, megismerje esetleg érezzen abból valamit, amit nekem ad. Plusz azért írok róluk, mert sok olyan bandát találok, akiknek ingyen hozzáférhetőek a felvételei. Azt tartom a minimumnak, hogy az Ő energiáikat tisztelve, a linken kívül mást is írok róluk. Akár infókat, akár szubjektív benyomásokat, ha már annyira nem vagyok kitömve anyagilag, hogy mindenkinek utaljak valamennyi pénzt.

Ez sem küldetéstudat, de elég jó ismeretségekre tettem szert a blog által. Hihetetlen jó arcokkal ismerkedtem meg az íráson keresztül. Nem csak magyar viszonylatban. Volt, hogy spanyol zenekarról írtam és 3 nap múlva már küldtek is egy lemezt. Vagy ott van Kentin Jivek francia zenész, aki rengeteg stílusba belenyúl és hihetetlen jó világokat épít fel. Eszméletlen szeretem a dolgait. Néha rám ír egy - két mondat erejéig. De vannak még néhányan és nekem ez megéri.

Egyébként az egyik elvem, hogy sohasem kérek lemezt, ha megkérnek, hogy írjak valamiről, amennyiben tetszik, csak letöltő linket szoktam kérni, mert rühellek tisztán például bandcampről zenét hallgatni. Persze, ha utána felajánlják, vagy egyből úgy keresnek meg és nekik nem gond, akkor elfogadom. Plusz  "sajtójegyeket" sem szoktam kérni a koncertekre, mert tudom, hogy ami engem érdekel, az általában a szervezőnek vagy nulla vagy bukta. Ne rajtam múljon, hogy legközelebb jönnek-e! Megfogadtam, amikor azért ragasztottam plakátokat tizenévesen, hogy ingyen mehessek egy koncertre, mert nem álltam túl jól anyagilag, hogy ha lesz pénzem, mindig kifizetem a belépőt.

Még a blog előtt eldöntöttem azt is, hogy olyanokról nem írok, amik nem tetszenek. Ezt megírom azoknak is udvariasan, akik elküldik a lemezeiket. Talán egyszer, kétszer volt ilyen, hogy kihagytam. Több ok miatt: nem akarok megmondó ember lenni, hihetetlenül tisztelem az energiát, időt, pénzt, amit bárki belerak a zenélésbe. Az egy más dolog, hogy nekem mondjuk nem tetszik, amit csináltak. Biztosan lesz olyan, akinek igen, még ha nekem nem is... Nem olyanokra gondolok, hogy nem tetszik a keverés, mert attól érezhetek benne valamit. Meg persze a százhuszadik Sepultura klónról sem szeretnék írni, de egyébként meg lehet, hogy a lemezét meghallgatom, de nem tudnék konstruktívan nyilatkozni róla.. Meg azért a Sepu, Roots...-át elég nehéz überelni.(nevet)

Miként választod ki az írásaid témáját? Miről írsz szívesen?

Károly:Tudom, hogy követed a blogom, ezért láthatod, hogy próbálok elég nyitott lenni sok mindenre. A közelmúltban elkezdtem újra elektronikus zenéket hallgatni, mert valahogy a dark-ambient, power-electronic, experimental  - noise elektornika körül megragadtam, és azért ez is egy tágabb zenei terület ennél a három stílusnál. Most kezdek újra az EBM, analóg hangzásúbb zenékbe is belehallgatni meg felvenni a fonalat. Igaz, hogy az undergroundban sok jót hallottam az elmúlt években itthon is, mint például Lehoczky Tamás Pulpo! live act-jét nagyon bírtam, a korábban említett Live Animal Transport  is eltud vinni, a közel múltban a LivingTotem munkái, vagy Bari Máriusz PlanetDamage is igen jó benyomást gyakorolt rám. A régiek közül meg a másfél éve újjáalakult magyar C.M.C. (Cro-Magnoni Cola) meg eleve egy meghatározó zenekar volt, minden szempontból számomra. Hozzáállásban, mondanivalóban, megszólalásban a zenei alapjaik meg abszolút elektronikusak voltak korábban is.

Mivel azt hiszem mindenkitől tanulhatok valamit, például az általad is kedvelt magyar on graves-nek köszönhetően a black metalról alkotott sablonjaim is teljesen eltűntek. Őket például  rohadtul szeretem, pedig nem annyira az én vonalam. Van olyan, amit szívesen hallgatok ebből a stílusból is már.

Miről írok szívesen? Igazából bármilyen zenéről, ami megfog, megérint. Legtöbbször olyanokról, ami nem csak a „bőrömig” jut el. Írtam már könyvekről is, de azokról a nálam sokkal jobban írók olyan magasságokba mennek, hogy nincs kedvem már ezután cikkezni róluk.

Mivel ez egy kicsi blog, mint a Tiéd is, elég kevés megkeresést kapok itthonról. Amit sajnálok, mert biztosan van olyan banda, ami a blogra illene, és nem nyomják vele tele a zenei portálokat. Kevés energiám van a munka és egyebek mellett „vadászni” már. Bár hihetetlen csalódás volt számomra, amikor egy zenekartól kaptam egy teljesen korrekt sajtóanyagot, amit a nagyobb portálok, blogok, néhány szót kicserélve, ugyanúgy hoztak le. Ettől ideges leszek, mert persze, „köszi, megjelent”, de energiát azt nem fektetett bele a publikáló. A zenekar meg még ezen is dolgozott. Vicc, hogy még ezzel is küzdeniük kell a bandáknak! Bezzeg ha "Ozzy körme benőtt", arról egyből írnak, bár az is átvett anyag. Abszolút tisztelet azoknak, aki nem ezt teszik!

Nagyjából elég széles a spektrum amin mozgok, még ha úgy tűnhet sokszor, hogy a noise-rock, post - hardcore, post - punk vonal az erősebb. Mivel egyedül csinálom, ezért kicsit behatárol, hogy kikről írok. De mivel semmi kényszer nincs benne, hogy tartalmat gyártsak, ezért leginkább élvezem a dolgot. Ha meg valaki rám ír, vagy megosztja amit írok - bár, elég kevés ilyen van - akkor annak külön örülök.

Valahogy úgy vagyok szinte mindennel, hogy ami túl nagy lángon ég, az hamar kialszik. Ezért nem tömöm tele sem magam zenével, sem a blogot, mert akkor nem is lehet tisztességesen meghallgatni, megírni vagy megfontolt benyomást szerezni semmiről. Legalábbis nekem nem sikerülne. Azért valljuk be, hogy iszonyat sok zene jön ki minden stílusban. Lehetetlen lenne ennyit valós mélységében meghallgatni, ha mondjuk három naponta jelentkeznék új tartalommal. Meg olyan is lenne: egy újabb termék.

Úgy gondolom, a vlogok és a podcastek térhódításával, az online térbe pötyögött sajtó is veszt a súlyából, mi az, ami miatt szerinted mégis érdemes ragaszkodni hozzá és továbbírni?

Károly: Egy mondás jut eszembe: a szó elszáll, az írás marad. Persze tudom, digitálisan rögzül a dolog, de én elég kevés embertől hallottam, hogy egy vlog bejegyzést vagy podcastot visszahallgatott többször. Bevallom, én alig tudok olyat mondani, amibe nem tekertem volna bele. Én szeretek interjúkból visszaolvasni részeket. Igaz, én magam nem művelem különböző okok miatt, de szeretek ilyeneket olvasni. Amikor például anyagot keresek egy cikkhez vagy egy koncert érdekel, akkor sokkal jobban preferálom az írott tartalmakban a kutatást.

A frankó az, hogy  nem annyira kedvelem, mert alig marad meg nekem belőle valami, mert csapongok közben. Persze, ami az ilyen tartalmakból érdekel, abba belehallgatok, belenézek, de nem tudnék neked egyet sem visszaidézni. Sőt, ahogy most gondolkodom ezen, portált sem tudok mondani, amin csak ilyenek találhatók. Nincs vele bajom, bár inkább amolyan egyszerűsített hírvivésnek tűnik, de én jobban szeretek olvasni ilyesmiket, mert jobban át tudom gondolni. Itt meg jönnek az infók egymás után, majd mennek is.

El tudom fogadni, hogy megváltoztak a "fogyasztói" szokások, már mindenki rohan, gyors hírek, gyors tartalom. Bár futkos a hideg a hátamon ettől a szótól: fogyasztói szokás, ha a zenei dolgokról van szó.

Talán azért ilyen népszerű, mert kevesebb energiabefektetés a szerkesztőnek, a felhasználónak meg gyors infó. Persze, biztos van aki most azt gondolja, hogy "ez hülye". De ez a véleményem erről! Mondjuk érdekes, pont a napokban olvastam, hogy nyomtatott könyveket sokkal többet forgatnak az emberek még mindig, ha hosszabb tartalmakról van szó.  Lehet, maradinak tűnök, de minden alkotónak jó, ha van valami, amit utána újranézhet, újra értelmezhet. Ez az olvasókra is igaz, szerintem. Engem például mára már nem zavar, hogy a blog mögött nem tudják ki van.

Muszáj kérdeznem a Larrnakh-ról is, ami ugyan nem tartozik a napi hallgatnivalóim közé, de, ha megvan hozzá a kellő hangulat, iszonyatosan jól tud esni, főleg mostanában. Hosszabb szünet után, idén új splittel jelentkeztetek a Cawatana-ával közösen, mit jelent számodra ez a projekt? Ha a zenei sokoldalúság szempontjából közelítünk, ez melyik arcod?

Károly: A kérdés utolsó részére nem tudok hirtelen válaszolni, úgyhogy inkább leírom, miként kerültem a zenekarba. A Larrnakh alapvetően Sörös Gergő barátomat takarja, aki hosszú ideje zenél és nagyon jó dolgokat csinált és csinál.  A vele való megismerkedésem olyan jó 25 évre tekint vissza, de nem voltunk folyamatos kapcsolatban. Gyulai révén a Békés megyében működő zenekarokat ismertem leginkább a '90-es években, és közülük nekem a Carwashtagnacht volt az egyik legizgalmasabb akkor. A korai időszakukban dobgép, vashordó, súlyos gitárok és mindez a '90-es években. Később megjelentettek egy lemezt a Trottel Records-nál, de nem lettek sikeresek, pedig megérdemelték volna. Ebből a trióból lett a másik taggal, Kiss Balázzsal -  Ő nem a NAQOY gitárosa - a Cawatana. Egyébként a blogomon most készülök egy nagyobb cikket megjelentetni  a Carwashtagnacht-ról, persze Balázs és Gergő segítségével. Kértem tőlük egy régi számukat és úgy hozta a beszélgetés, hogy kiderült, hogy jó minőségben nincs meg nekik se, de DAT kazettán igen. De kinek van ma DAT magnója? Aztán eszembe jutott, hogy valaki ismer valakit, akinek van, természetesen Broci komám lehet, így rajta keresztül szereztem egy DAT magnót is, hogy emberi minőségben meglegyenek a korábbi anyagaik. Így a „Cawatanás” Balázs dolgozik rajta, pedig megcsináltam volna én is. De nem bánom, mert végül is ez az Ő történetük. Alig várom, hogy elküldje.

No, de visszakanyarodva elég régóta hallgatok neofolk zenekarokat, sőt a Death in June, a Sol Invictus és még jó néhány most is működő csoport nagy kedvenceim, így egyáltalán nem idegen tőlem a műfaj. Láttam a neten egy hirdetést olyan 2012 elején, ami a Larrnakh Like The Silken Shrouds Of Loneliness lemez megjelenését adta hírül. Évek óta nem beszéltem Gergővel, de ráírtam, hogy érdekelne a lemez. Visszaírt, hogy most költözik fel Budapestre és tudunk találkozni nem kell postázni. Találkoztunk, beszélgettünk, kifizettem a lemezt, majd hirtelen megkérdezte, hogy gitározok-e még. Mondtam, hogy nem annyira. Érdeklődött, hogy hangszerem van-e. Mondtam, hogy van. Erre elmesélte, hogy három hét múlva lenne két koncertjük Prágában, de a csellista nem ér rá, és lehet, jó lenne egy basszusgitáros. Annyira nem bonyolultak a számok, addigra menni fog. Amennyiben érdekel, akkor megpróbálhatnám. Annyira meglepett, hogy annyit mondtam, hogy nem is ismerem a lemezt. Hazamentem meghallgattam, egyből tetszett 3-4 szám az anyagon. Kicsit vívódtam, de kaptam egy kis lökést ismét valakitől, hogy legalább próbáljam meg, így igent mondtam. Szóval három hét múlva már Csehországban voltunk hárman: Gresz Ágnes hegedűs, Gergő, meg én. Azóta se voltam olyan lámpalázas koncert előtt. Elég jól sikerült, meg azt hiszem, annyira jól kijöttünk, hogy felajánlotta Gergő, Ágival egyeztetve, hogy ha van kedvem, maradhatnék. Egyébként szerintem néhány olvasód előtt sem ismeretlen a amerikai black/post metal AgalloCH - 2016-ban feloszlott -  előtt játszottunk. A legfurcsább azon az estén az volt, hogy az énekesük odajött hozzám és Gergőhöz, és megkért bennünket, hogy csináljunk vele egy közös fotót, mert mi voltunk a legérdekesebb előzenekar az egész turnéjuk alatt. Csak néztem, hogy Európában turnézó zenekar énekese velünk akar fotót. Mi van? Ja, és mind a három, a turnén résztvevő zenekar végignézett bennünket, pedig a stílusuknak köze nem volt a Larrnakh-hoz

Maradtam, játszottunk jó néhány  koncertet, de ebből csak egy volt Magyarországon. Rettenetesen jó élményeket gyűjtöttem a zenekarral kapcsolatban, Európa több országából. Szeretem ezeket a számokat játszani, hallani élőben, és azt is, ahogy a lányok játszanak.(nevet)

Szerintem elég jól kijöttünk/kijövünk, akkor érzem teljesnek az egészet, amikor négyen vagyunk, Csigás Adrienn csellistával kiegészülve, ő régebben az Art Of  Dethronement-ben játszott. Alapjában a Larrnakh Gergő "arca", elég kevés dologba enged beleszólást, talán Áginak egy picivel többet. A szó valós értelmében nem funkcionálunk zenekarként sajnos, de nekem minden Larrnakh koncert, vagy akár felvételre készülés is egyfajta meditáció.

Nem hiszem, hogy a zenekar nagyon aktív lesz, de remélem, hogy már csak azért is csinálunk valamit még, hogy találkozzunk. Ez Gergőn múlik leginkább, bár most az ODVAS nevű dark-ambient munkái mozgatják. Amit egyébként ajánlok, hogy hallgass bele, mert simán megállja a helyét bárhol a világban ebben a műfajban.

Hogy a kérdésed végére visszatérjek, az biztos, sohasem zenélnék azért egy zenekarban, hogy csak játszhassak vagy sikeres legyek, ha nem érint meg rendesen valami benne. Ez a műfaj is elég közel áll hozzám. Szóval lehet mégis csak az egyik arc részem, ha nem is egy másik arc. Ezt igazán nem tudom, meg furcsa is nekem még ezt leírni is...

A végszót is meghagynám nektek, részemről köszönöm, nagyon!

Károly: Nagyon köszönjük a lehetőséget! Jobb lett volna élőben, hogy többet tudj kérdezni. De hát ez a helyzet van. Mivel írtad, hogy szereted a hosszú interjúkat, azt hiszem ezt teljesítettük. Remélem az olvasóid nem unták és hamarosan találkozhatunk Veled, és ha érdeklődnek utánunk velük is élőben!

Balázs: Nekem még az jutott eszembe...

Károly: Ja, nekem is....csak akkor sohasem lesz vége...(nevet)

Ha lemaradtál volna az első részről, még nem késő pótolni, kattincs ide, de izibe!

 Oldalak:

NAQOY bandcamp

 NAQOY facebook

Komakino Blog

Komakino facebook

Larrnakh Facebook