Midnight in November b.-j. Polyákovics István - basszusgitár, Kulutácz Endre - ének, Székely Péter - gitár, Futó Péter - gitár

Ennyit rólam, épp krokodilkönnyeket eregetek a konceptlemezeket siratva, aztán hirtelen már a második bandába botlok, akik még ápolják eme nemes hagyományt. A Midnight in November Run [Acedia] című dalához készült klip június 25-én debütált, ez a harmadik "fecske" a remélhetőleg hamarosan érkező, tematikus, bemutatkozó lemezről. De türelem, mielőtt megtekinted, ismerkedj meg kicsit jobban a srácokkal, érdemes!

Szeretettel köszöntelek Titeket a Mögött Blogon, a napokban debütált, harmadik dalotok a készülő konceptlemezről. Ha jól informálódtam, a banda ötlete Endrétől és Futó Petitől származik, és volt idő, amikor még nem volt biztos, hogy ebből zenekar lesz, mi volt az a pont, amikor úgy döntöttetek, hogy mégis?

Endre: Hali! Köszönjük a lehetőséget! Fú, hát igazából régóta táncolgattunk mi már egymás körül. Valamikor még 2013 környékén találkoztunk egy korábbi zenekarom koncertjén, és őszintén szólva, akkoriban nem gondoltuk, hogy valaha együtt fogunk ugyanazon a színpadon állni. Nekem is voltak bandáim és szólóprojektjeim, Petinek is ott volt, és van az Idol of a Broken Mind, és az egyszemélyes projekt, szóval csinálgattuk a saját dolgainkat, és bár titokban ott volt a vágy, hogy együtt zenéljünk, nem volt időnk és energiánk egy sokadik zenekart vagy projektet a nulláról felépíteni. Aztán néhány átsörözött este, és sok közös agyalás és ábrándozás után, egyszer csak munkából hazafelé ráírtam Petire, hogy „báz meg, csináljunk egy zenekart”. Aztán elkezdtünk további tagokat keresni, elsősorban a baráti társaságunkból. Így került képbe például Pityu is. Nagyon igyekeztünk csak olyan embereket felkeresni, akiket már ismertünk, és esetleg volt már közös, zenés tapasztalatunk is együtt. 

Az első szám még 2019 elején debütált, majd jó időre jegelve lett a banda. Ha nem indiszkrét a kérdés, elmesélitek mi állt a háttérben, esetleg kiábrándultatok kicsit az undergroundból?

Endre: Ez egy kellemetlen kérdés.(nevet) Igazából, ahogy az előbb említettem, az elején baromira nehéz volt megtalálni a stabil tagokat és intenzíven jöttek-mentek az emberek. Futó Peti, Pityu és én beton biztosak voltunk, de gitárosok és dobos jelöltek cserélődtek szinte havi szinten. Vagy azért, mert nem vették komolyan, vagy nem tudták eljátszani a hülyeségeinket, vagy nem jött be nekik a zenénk. Aztán amikor végre megszilárdulni látszott a helyzet és be tudtuk fejezni a Reason-t, az akkori dobosunk elhagyta a zenekart. Majd visszajött, és végül megint kiszállt. Ez pedig rohadtul letört minket. Leginkább engem. Úgy gondoltuk, soha nem fogunk dobost találni és a Reason kiadása után, teljesen felhagytunk a történettel

Mi az, ami új lökést adott a folytatáshoz?

Endre: Székely Petivel van már egy kis történelmünk, anno együtt zenéltünk a Silent Homes zenekarban. Már akkor is nagy heppje volt, hogy néha teljesen random időpontokban felhív megkérdezni, mizu. Nagyjából másfél év telt el azóta, hogy utoljára beszéltünk, amikor egyszer, a lehető legváratlanabb időpontban ismét megcsörrent a telefonom. Miután picit felvettük a fonalat a személyes dolgainkkal kapcsolatban, megkérdezte, hogy állok mostanság a zenéléssel. Akkor nem álltam vele sehogy, de éreztem én, hogy akar tőlem valamit ez a fiú. Aztán egy hónappal később kaptam tőle egy messenger üzenet a RUN korai demó változatával, és egy kérdéssel, hogy nem szeretnék-e vele csinálni egy bandát. Ebből lett egy sörözés, a sörözésből egy pici telefonálgatás Futó Petivel és Pityuval. Majd egy hónappal később, a megújult felállással újra próbálni kezdett a Midnight in November.

Székely Peti: A Silent Homes sajnos feloszlott személyes okok miatt. Amikor vége lett, eszembe jutott, mennyire jó volt együtt dolgozni Endrével a Silent Homes elején, úgyhogy szerettem volna ismét vele zenélni. Hamar eljutottunk odáig, hogy akkor élesszük újra a Midnight in November-t. 

Az album koncepciója a hét főbűn köré épül, a bujaság (Reason [Luxuria]) és a falánkság (Tears of Gaia [Gula]) után a Run [Acedia]-ban a lustaság, a jóra való restség ölt testet. Miként kötöttetek ki ennél a tematikánál?

Endre: A szövegeimmel soha nem próbáltam politikai véleményt formálni, vagy lázadni valami ellen. Mindig személyes vonatkozású helyzeteket próbáltam feloldozni, és kiadni magamból. Ily módon született az említett három szám szövege is. Adott volt egy élethelyzet, ami rettentően dühített, és iszonyatosan szerettem volna kiírni magamból a frusztrációmat, szóval megkértem a srácokat, hogy írjunk egy rettenetesen dühös dalt. Ekkor kezdtem meglátni egy összetettebb képet, és ettől a ponttól kezdtük tudatosabban alakítani a többi dal hangulatát is, az adott bűnnel kapcsolatos, személyes érzésekhez, illetve picit átdolgozni a már meglévő tételek szövegeit. Futó Peti egyébként is totál koncepció mániás, úgyhogy üdvözölte az ötletet.

Futó Peti: Én inkább a zenei oldalától közelítve tudok nyilatkozni, de valóban az ilyen koncepcióra épülő dolgok mozgatják meg leginkább a fantáziámat. Mindig az az első, hogy megpróbálok egy történetet elmesélni, még, ha csak a zenén keresztül is. A hét főbűn pedig tökéletes alapanyag ebből a szempontból, ahogy megszületett az ötlet Endre fejében, alig pár hét alatt egy „kész” album hevert előttünk.

Sz. Peti: Adta magát, hogy a hét főbűnről szóljon az album, mert héthúrosok a gitárok. Csak baj lesz, ha nyolchúrosra váltunk.(nevet)

Van jelentősége a dalok megjelenési sorrendjének?

Endre: Igazából nincs konkrét koncepció. A Reason volt a legelső, amit megírtunk, így kézenfekvő volt, hogy ez legyen az első kiadvány. A Tears of Gaia-hoz és a Run-hoz pedig volt klip ötletünk, így muszáj volt kiadni.(nevet)

Személy szerint a főbűnök közül melyik/melyek jelentik a legnagyobb kihívást a hétköznapjaitokban?

Endre: Sajnos ilyen téren botrányosan önző vagyok, és kizárólag az én nyomorúságos lelkivilágomat tükrözik a szövegek. Bár, azt hiszem a többiek inkább örülnek, hogy nem kell ilyen „hülyeségekkel” foglalkozniuk. (nevet) Személy szerint amúgy a Run-ban taglalt lustaság, vagyis a „jóra való restség” az, amivel még mindig gyakran meggyűlik a bajom. Amikor a zenekar előző felállásával széthullottak a dolgok, teljesen elvágtam minden szálat, ami a zenéléshez kötött. Elzárkóztam az emberek elől, eladtam a hangszereimet és totál el akartam felejteni az egész zenés miliőt. Egyáltalán nem voltam hajlandó feldolgozni ezt a frusztrációt. Egyszerűen kényelmesebb volt mindent besöpörni a szőnyeg alá, és elmenekülni.  

Sz. Peti: Lehet, hogy ez picit túl van gondolva, de nekem a kapzsiság jutott eszembe. Én leginkább az anyagiakon szoktam túl sokat gondolkodni, és talán túlzottan behálózzák a mindennapjaimat.

Pityu: A hét főbűnből leginkább én is a lustaságot érzem néha, változó, de azért előfordul, hogy a harag is bekukucskál. (nevet)

Mesélnétek kicsit a friss klipről, hogy éreztétek magatokat a forgatáson?

Endre: Én rettenetesen szeretek videózni, de tényleg. Viszont amikor a kamera mögül, a kamera elé kerülök, az rettenetesen kínos érzés. De Pityu például nagyon szeret majomkodni forgatás közben.Viszont igyekszem minél több felvételt készíteni a próbákról, csinálunk playtrough videókat meg mindenféle szir-szart, szóval lassan kezdik megszokni. Amúgy érdemes figyelni a YouTube csatornánkat, mert fel fog kerülni egy „making of” videó a Run-hoz. Vicces lesz.(nevet)

Pityu: Én magukat a forgatásokat eszméletlen élvezem. Néha túlságosan is, ami lehet a munka rovására is megy egy pöppet. De rettenetesen örülök, hogy egyre több van. Ez pluszt ad a zenekarnak, mert emberileg is megismerjük egymást még jobban.

F. Peti: Bohóckodni szeretek kamera előtt, komolyban tolni annyira nem. Eleve jobb szeretek meghúzódni a háttérben, szóval még eléggé szokni kell a szereplést. Mindenesetre sokkal felszabadultabb volt a hangulat, mint a Tears Of Gaia forgatása alatt, úgyhogy lassan belejövünk ebbe is.

Sz. Peti: Én imádtam. Mi négyen csak alig több mint egy éve toljuk így, együtt ebben a formában, de minden próbán nagyon jól érezzük magunkat, és vannak azért nem zenés csapatépítők is. Gyakran szoktunk videózni is, úgyhogy most is simán adta magát a jó hangulat. Szóval a forgatás is baromi laza volt és jó hangulatban telt.

Pityu és Futó Peti az Idol of a Broken Mind-ban is illetékes, gondolom kézenfekvő volt, hogy e banda társaságában tartsátok meg a Midnight in November bemutatkozó koncertjét. Hogy sikerült az este?

Endre: Az Idol/Midnight közösség elképesztően király. Alapvetően a két csapat egy nagy baráti társasággá vált, ahol mindenki imád mindenkit, úgyhogy ennél jobb körülmények között nem is lehetett volna megrendezni az első koncertünket. A bulin amúgy alapvetően nem voltak bődületesen sokan, de a hangulat eszméletlen volt. Azt a fajta szeretetet és megbecsülést, amit ott kaptunk, nehéz szavakba önteni. Minden induló zenekarnak ilyen koncertet kívánok, de komolyan.

Sz. Peti: Én is csak pozitívan tudok nyilatkozni. K*rva jó volt a buli. Kicsi volt a hely, nem voltak sokan, de az emberek borzasztóan aktívak voltak. Mindenképpen szeretnék visszamenni, mert nagyon jó volt a klub hangulata. Vissza is tapsoltak minket! Csak jókat tudok mondani róla, tényleg.

Még nincs konkrét dátum az album megjelenésére, a további négy főbűnhöz kapcsolódó tételt is klippel tervezitek majd kiadni?

Endre: Annyit elárulok, hogy több mint négy dal lesz az. Mindenképpen szeretnék összerakni még egy videót. Van is már egy ötletem, de valószínű, hogy az már nem sokkal az album megjelenése előtt fog csak érkezni. Örülnék, ha tudnánk konkrét dátummal szolgálni, de az ének- és a basszusfelvételek java még hátra van. De nagyon igyekszünk. Rettentően szeretnénk már megmutatni az embereknek azt, amin az elmúlt másfél évben dolgoztunk.

Miért fontos számotokra, hogy vizuális „köntöst” is kapjanak a dalok.

Endre: Nem is úgy fogalmaznék, hogy fontos, egyszerűen van, hogy amikor hallgatom a dalainkat, megjelenik a lelki szemeim előtt egy-egy jelenet. Most ez nyilván úgy hangzik, mintha valami profi rendezőnek tartanám magam, de ez nem így van.(nevet) De tök király, hogy van lehetőségünk ezeket házon belül megoldani, még ha nem is száz százalékos, csodálatos minőségben. Illetve amúgy, talán az emberek is előbb kattintanak rá egy klipes dalra, mint egy sima, statikus videóra, de ez a része nekem tényleg nagyon mellékes.

Sz. Peti: Én szeretem társítani a zenéhez az arcokat. Szeretem a klipeket és a koncertfelvételeket. Jó látni, milyen emberek játszanak egy zenekarban. Nagyon sokat tud hozzátenni, miként viselkednek, vagy milyen arcot vágnak játék közben a zenészek. Sokkal közelebb hozza magát a zenét is.

Ahogy már érintettük, minden az albumhoz köthető munka, a grafikán át a felvételeken keresztül házon belül maradt. Miért ezt a megoldást választottátok?

Endre: Ez is megint csak az én hülyeségem. Nyilvánvaló, hogy nálam ezerszer jobb videósok, fotósok és grafikusok vannak a szakmában, és sokkal látványosabb köntösben tálalhatnánk a dolgainkat, ha másra bíznánk, de valahogy sokkal személyesebbnek érzem az egészet úgy, ha mi rakjuk össze. Az idő alatt, amíg kerültem a zenélést, újra fejest ugrottam a videós, fotós világba és egyébként is szeretek rajzolgatni. Így adta magát, hogy az összes kreatív hobbimat összecsatoljam a Midnight in November zászlaja alatt. Óriási szerencsém, hogy a srácok is hatalmas támogatást nyújtanak ehhez. és szeretik azt, amit csinálok. De természetesen ők is adnak ötleteket, tanácsokat és jelzik, ha valamit másképp szeretnének. A felvételek kapcsán pedig mit is mondhatnék. Peti egy zseni. Minden dalunk egyre jobban és jobban szól. Az ő munkáját sem adnánk szívesen más kezébe.

F. Peti: No, meg költséghatékonyabb is így. Ettől eltekintve ad egyfajta megnyugvást, hogy teljesen a mi kezünkben marad a gyeplő. Akármilyen jó dalt is írhatunk, ha a hangzásvilág ellene dolgozik, így pedig közösen tudunk fejleszteni ezen. Keressük még a hangunkat, de a Run kijelölt egy elég ígéretes irányt, amire mondhatjuk azt, hogy ez a zenekar fő profilja. Aztán meglátjuk, lehet a következő szám úgy fog szólni, mintha egy norvég faviskóban vettük volna fel.(nevet)

Mi a következő lépés?

Endre: Történik egy apró változás a felállásban, de erről még nem árulunk el semmit. Maximum annyit, hogy nagyon király lesz.(nevet) Illetve szeretnénk befejezni az album felvételeit, majd azt kiadni. Nagyon bízunk abban is, hogy a koncertlehetőségeink megszaporodnak majd ősszel. De a legfontosabb az, hogy továbbra is jól érezzük magunkat együtt, és hogy ki tudjuk adni magunkból a kreatív energiánkat. Ennél talán semmi sem fontosabb.

Részemről köszönöm, nagyon, a végszót nektek adom!

Pityu: Nagyon örülök, hogy velük zenélhetek. Nem csak zenésztársak, hanem jó barátaim is lettek. Remélem, hogy rettenetesen sokáig együtt mulathatunk, és együtt érünk el sikereket. Én legtöbbször elég pozitív vagyok zenekari szinten , és mindig többet reménykedek, így azt is remélem, hogy minél több emberhez eljut a zenénk, és a szavaink ebben a szűk rétegben, és hogy feldobhatjuk mindenki napját vagy estéjét, amikor meghallgat minket.

Endre: Na, ez az, amiért mindig mindenkinek azt mondom, hogy Pityu a zenekar lelke. Köszönjük hogy itt lehettünk!