Téveszme - A legszórakoztatóbb nyomor (2021, EP-ajánló)

Amikor 2018-ban a Mihaszna Film kapcsán beszélgettünk Viktorral (ének, Téveszme) és Petivel (basszusgitár, All But One, Avar) megfogadtam magamnak, ha megérkezik végre az új Téveszme, nem fogom szó nélkül hagyni, még, ha ők már nem is szorulnak semmiféle méltatásra, hisz a "tetőkre több út vezet", és amit csinálnak, már évek óta magáért beszél, és nem kíván további magyarázatot: a kezdetektől harcban állnak a közönnyel, generációk "céltalan célok" közt vergődő "kilátástalan kilátásokkal" teli frusztrációját viszik a vállukon, és ordítják a nagyvilágba már több, mint egy évtizede, a kortárs szerzők által irigylendő, sallangmentes irodalmisággal, ami megengedheti magának, hogy ne tűrje mindig a nyomdafestéket. Most itt a várva várt kislemez, én meg csak hápogok hetek óta. Nem tudom a körülmények teszik-e, de nem gondoltam, hogy ennyire nehéz szavakba foglalni ezt a nyúlfarknyi húsz percet, pedig már lepörgött legalább ennyiszer, és szavalok már bőszen hozzá, magamban ordítva. Leírom, ezt-azt kitörlök, újraírom, majd kezdődik a játék elölről, de "most megosztom veled, mielőtt még feleslegesnek tartanám"...

Salgótarján környékiként már egész korán nyilvánvalóvá vált, hogy az egri szomszédokra és a vonzáskörzetre, mindig érdemes figyelni, bár az Ópiumbarlangos kolléga által, az EP apropóján említett listához (Tango Underground, Cannonball, Tisztán a Cél Felé) még odacsapnám a Dryviát, a nemecseket a Shapat Terror-t, illetve Szilágyi Rudi, zenei munkásságát, bár nála a képzőművészeti teljesítmény is megérne egy (fekete) misét. Shapat Terrorékat már csak azért is érdemes említeni, hisz a kislemez, akárcsak elődje, Sohajda Petinél (ének, gitár) készültek a Standing Waves Stúdióban, szóval úgy fest, tényleg rengeteg út vezet Egerbe, ha nem is mind.

Sajnos még mindig nem sikerült teljességgel visszavenni a fonalat az aktuális dallamos hardcore/punk színteret illetően, mégsem hagy nyugodni egy tavaly decemberi interjúban megfogalmazott kérdés, "Mi az oka annak, hogy gyakran még a legelvetemültebb punk zenekarok sem merik bevállalni, hogy az aktuális politikára reflektáljanak?" Arra jutottam, hogy a szabad, kritikus véleménynyilvánításnak számtalan módja lehet, a szókimondás egyféle reakció a sok közül, úgy gondolom, mindig az adott bandán múlik, mi a hiteles kommunikáció, amivel meg tudja szólítani a közönségét. Így számomra, ebben az értelemben, ugyanolyan lázadó a maga útján például a BIPØLARIS, a Counter Clockwise, a HANØI, a JACK, a nemecsek, a Satelles, és persze a Téveszme. Érdekelne, te miként bővítenéd a sort?

A Téveszme valahogy mindig az ember felől közelít, és erkölcsi dilemmákat rajzol, ezúttal öt, különállóként is felfogható történetbe zárva. Ezek nem szájbarágós tanmesék, inkább élet-epizódok, amikből kiderül, mennyit ér mesélőjük. A legszórakoztatóbb nyomor szószólói nem kötnek kompromisszumot soha, de ez egy másféle harc, a tét embernek maradni az elidegenedettségben, hisz "a figyelmed a csillogással elvonó, éktelen jelen jelentéktelen". A "felszínes felszín" alatt kell ásni és kutakodni, így talán eljuthatok oda, ahol az "érték a mérték". Ez a járatlan, de nem járhatatlan út, többnyire végtelenül kényelmetlen és kanyargós: "Ajtók, küszöbök, felállok, elesek", de mégis inkább így piszkoljam össze magam, nem?

Hogy kisebb szakmázgatásokba is kalandozzak, süvegelendő ahogy a srácok mindig túlnőnek magukon egy kicsit, hangzóról hangzóra, hangzásban, dallamokban, énekben, mindenben, ahogy azt Nuskullék már gyönyörűen levezették. Számomra ez a Három lapát a vén szélmalmonban teljesedik ki talán a legjobban, de baromira eltalált a kohézió is, ami az öt egyedülálló tételt mégis összetartja, erre is remek példa, ahogy az Egy garabonciás visszatörölt chat-panaszai-t záró belenyugvó lelassulásból, egyből újult erővel robban be a már említett Három lapát.. kezdő témája, üvöltve, hogy "Barátságos idegenek, idegen barátok".

Már jojózik a szemed a rengeteg idézőjeltől tudom, de ha áthallgattad már a Téveszme teljes munkásságát, ismerősen csengenek idézett gondolatok, hisz Viktorral, egy emberként kiabáljátok a nappalidban ezeket a sorokat, itt pedig szemléltetik a Téveszme számomra legzsigeribb erősségét, a markáns, mindig új árnyalattal gazdagodó gitártémák mellett: az időtlen és kortalan képeket. A "zavaros menedéket", ami visszhangra talál az erre fogékonyakban, amit szabadon átmenthetsz a saját kis univerzumodba, a te életed írta kontextusba, hogy úgy építhesd magad, hogy tudod, nem vagy egyedül, még ha "annak az ege ritkábban [is] napos, aki lefelé ad és felfelé tapos." Azt hiszem, az "elrugaszkodott jogi atléták" és "felfuvalkodott profit-próféták" világában ez is egyfajta lázadás...

A legszemélyesebbet hagytam a végére, nem tudom, hogy vagy vele, de én iszonyatosan sokáig kötődöm bizonyos dalokhoz, ezek valahogy már az első találkozás pillanatában hozzám nőnek, kísértenek és dübörögnek a fejemben, évekig... Most, majdnem 12 év után, kaptam még egy ilyet a Téveszmétől, a Keserédes mellé kísérőnek, ami segít kikövezni a saját Csillagösvényemet, legalább túlharsogja kicsit , hogy "kár erőlködnöd..." és roboghatunk tovább.... Köszönöm. Sej-haj!