Trident b.-j.: Demeter Zoltán (gitár), Papp Norbert (ének), Papp "Gezbee" Zsolt (dob), Kahut "Jóni" János (basszusgitár)

Régóta nem listázom már az elmúlt évek kedvenceit, de ha megtenném, talán magamat is meglepném, mennyit finomodott a zenei ízlésem, hisz a halálhörgések mellett, most már simán elfér a listán a Trident vagy a Slowmesh új albuma, sőt, mindkettőt sokat pörgettem mostanság és kimondhatatlanul jól tudnak esni bármely napszakban. Mivel kérdezni sosem lehet eleget, felkerestem a Tridentet is egy virtuális kérdezz-felelek erejéig, Papp Norbert (PN) énekes és Papp "Gezbee" Zsolt (GZS) dobos volt kedves a rendelkezésemre állni, talán számodra is szolgálhatunk pár érdekességgel. 

Szeretettel köszöntelek titeket a Mögött Blog-on, hol is kezdjük? Kicsit meg vagyok illetődve, mert amikor a jelenlegi felállás elődje a '90-es években első fénykorát élte, és biztos sokan üvöltötték, hogy „Megöl a hideg”, engem leginkább a Barbie babák kötöttek le. Zsolti, mesélj, mi az, amire szívesen emlékszel vissza abból az időszakból, akár zenészként, akár koncertlátogatóként?

GZS: Ma már mondhatnánk, hogy „akkor még jobb idők jártak”. Pedig akkortájt nem igazán voltunk/lehettünk elégedettek. Például még normális hangszert sem nagyon tudtál beszerezni az országban, Bécsből és Nyugat-Berlinből „csempésztünk be” jó néhány cuccot. De a koncerthelyszínek, a klubok is szenvedtek, a fiatalok pénztelensége is közrejátszott, szóval nem volt könnyű elérni és meghódítani a közönséget. Elindult egy folyamat valamikor a rendszerváltás környékén, ugyanis a koncertek látogatottsága jelentősen csökkent az előző, mondjuk a ’70-es, ’80-as évekhez képest. Érdekes, pedig akkor még nem volt internet, ami „házhoz viszi a zenét”. Egyszerűen az élőzenére egyre kevesebb volt az igény, főleg a keményebb műfaj volt mellőzve. Viszont, ma már a kilencvenes éveket is „visszasírjuk”.

Ezzel együtt természetesen rengeteg élményünk kötődik ehhez az időszakhoz, akár könyvet is írhatnánk belőle. Sztori sztori hátán, de a legpikánsabbak persze nem tűrnék a nyomdafestéket.(nevet) Ott vannak mindjárt a koncertek, többek között a Beatrice, a Dance, a Sing Sing, Deák Bill Gyula, a Sex Action vendégeként, és az országos turnék az Auróra, Necropsia, Tankcsapda társaságában, gondolhatjátok mik voltak ott…(nevet) Na persze a Sziget Fesztiválos fellépések is említésre méltók, ahol például a Clawfingeréknek is adtunk a kazettánkból. ’93-ban a brassói Drakula feszten Magyarországot az Ossian és mi képviseltük, és a szervezők elmondása szerint körülbelül tizenötezer ember volt a Fekete téren felállított, mega méretű színpad előtt. A Román Televízió élőben közvetítette a fergeteges hangulatú bulit, na, ez is egy külön fejezet lenne!(nevet)  Óriási élmény volt a Marlboro fesztivál is, amit ugyan csak majdnem sikerült megnyerni, de a közönség kárpótolt bennünket… Sorolhatnám még, de majd egyszer, ha sok időnk lesz tényleg összegyűjtünk mindent!

Nem firtatnám a ’97-es feloszlást, illetve azt is kiveséztétek már jól, hogy mi vezetett az újjáalakuláshoz, így visszatekintve lenne valami, amit másképp csinálnátok ezzel kapcsolatban?

GZS: Az újjáalakulást tekintve igen is, meg nem is. Egyrészt, „ha az ember tudja, hogy elesik, akkor el sem indul”. Gondolok itt arra, hogy ha tudtuk volna, hogy így alakul, lehet, hogy 2016-ban eleve Norbit hívjuk, vagy el sem kezdjük. Viszont a Pasztival töltött bő két év jó volt arra, hogy felelevenítsük a dolgokat és persze a Best Of album is egy pozitív hozadéka ennek az időszaknak. Na meg, így legalább elmondhatjuk, hogy adtunk egy esélyt a Pasztis felállásnak is…Mindegy, ez már a múlt.

Az említett Best Of album az 1993-1997-es időszakból merít, milyen érzés volt ennyi év után újra elővenni a régi dalokat?

GZS: Nyilván nosztalgikus, egyszerre izgalmas és egyben kihívás is volt ez számunkra, hiszen Zoli és én nem játszottunk a hangszereinken a Trident után. Jó így mai hangzásban, a mostani agyunkkal újra játszva hallani a régi számokat. Ezzel az anyaggal lezártunk egy korszakot és elkezdődött egy új éra, már Norbival, ma már csak erre koncentrálunk.

Húsz-huszonöt év elteltével azért változik az ember, mi az, ami ugyanaz maradt?

GZS: A gyökereink nem változtak, persze azóta is értek bennünket zenei hatások, de „kutyából nem lesz szalonna”. Ma is zömmel ugyanazokat a zenéket hallgatjuk és szeretjük, ugyanakkora a lelkesedés a műfaj iránt, mint anno. Mindemellett nyitottak vagyunk a kortárs, számunkra értékes zenék iránt is. Mindig is szerettünk kísérletezni, változatos dalokat írni és ez most is így van. Erre jó példa a Beat is.

Papp Norbi a KabinLáz frontjáról is ismerős lehet. Mit gondoltok, mitől működött elsőre a kémia köztetek?

GZS: Norbi iszonyatosan érzi ezt a műfajt és rendkívül nyitott is az új dolgokra. Olyan számokban is remekül működik, amelyekben nem is gondolta volna. Inspiráló hatással vagyunk egymásra, az ő fiatalos lendülete, a mi még fiatalosabb lendületünkkel együtt kiválóan kiegészül.(nevet) Elképesztően termékenyek vagyunk mióta velünk van.

PN: Kezdettől fogva nagyon barátságos, nyugodt a légkör a próbákon, egyáltalán nem kezeltek „újoncként” a többiek, nem éreztem magam kívülállónak. Az első néhány alkalommal szinte csak beszélgettünk, mindenki elmondta, hogyan képzeli el a zenekar jövőjét. Hamar tisztáztuk, merre menjen tovább a banda, így később sem merültek fel problémák e téren. És az sem mellékes, hogy zeneileg is egy hullámhosszon vagyunk, de ez nem ért meglepetésként, mivel már a csatlakozásom előtt is képben voltam a Trident életművel.(nevet)

Az új felállás a Mindenen Kívül EP-vel mutatkozott be. Ha jól tudom, nem titkolt cél volt, hogy visszahozzátok a ’90-es évek szellemét, mit gondoltok, sikerült?

GZS: Szerintünk igen, de a közönség és a szakmai visszajelzések is ezt igazolják.

PN: Többségében pozitív kritikákat kapott az EP, és a legtöbb cikk külön kiemelte az anyag „nosztalgikus” jellegét – már, ami a hangulatát illeti, hiszen zeneileg azért jóval színesebb az összkép. Persze továbbra is markánsan jelen van a grunge (meg még egy rakás más, ’90-es éveket visszaidéző elem is), de mertük tágítani a határainkat, nem ragadtunk le a nosztalgiánál.

Mennyire ment zökkenőmentesen a Trident visszakerülése a honi véráramba? Szerintetek mik a legszembetűnőbb, színteret érintő változások, amiket számításba kellett venni, ha egyáltalán volt ilyen?

GZS: Zoli nem zenélt a Trident után. Paszti és én igen, bár ezúttal énekesként próbáltam ki magam. Tisztában voltunk azzal, hogy ma már az internet világát éljük, ott kell intézni a zenekaros dolgok javát, a videoklipektől az albumok megjelenésig. A koncertek beharangozását és minden infót alapvetően itt tudunk promotálni. Említhetnénk akár ezt az interjút is, amit ma már egy gombnyomással eljuttathatunk hozzád. Megvannak ennek az előnyei és a hátrányai is, a gyorsasággal szemben ott a személytelenség, de ebbe inkább nem mennék bele…

Ha jól raktam össze a képet, már akkoriban érlelődött a nagylemez is, a Beat végül tavaly októberben jelent meg. Album, vagy EP pártiak vagytok inkább?

PN: A Mindenen kívül EP-nek az volt az elsődleges szerepe, hogy életjelet adjunk, egyben bemutassuk a hallgatóknak a Trident új felállását. Az EP formátum tökéletesen megfelelt erre a célra, ez a négy dal sikeresen betöltötte rendeltetését. Azt gondolom, korai lett volna rögtön a csatlakozásom után előállni egy "tizenakárhány" dalos nagylemezzel. Időközben szépen összeértünk a színpadon és a próbateremben is, folyamatosan jöttek az ötletek, dolgoztunk az új dalokon – szóval kellett arra a 2020-as év, hogy készre csiszoljuk az albumot, és egy kellően átgondolt, mégis friss, természetes és őszinte anyaggal tudjunk előrukkolni az év végén. Az EP tehát életjel és „időkitöltő” anyag is volt egyben – persze ennél azért többre tartjuk, mai napig szeretjük és büszkék vagyunk rá. Ugyanakkor a nagylemez mégiscsak egy komolyabb formátum – amit ugyan lehet, hogy kevesebben hallgatnak meg a terjedelme miatt, mégis –, fontos mérföldkő egy zenekar életében.

Számomra van egyfajta megfoghatatlan pozitivizmusa a Beatnek, ami mostanában rettenetesen jól tud esni, még ha elég széles skálán mozognak a dalok által közvetített hangulatok. Ti is inkább optimistán álltok az élethez?

PN: Semmi nem tart örökké, a rossz dolgoknak is vége lesz egyszer. Ha van üzenete a lemeznek, akkor ez az. A világ folyamatosan változik, nehezítő tényezők mindig lesznek, a lényeg, hogy te találd meg magadban a békét, legyél rendben magaddal. Úgy jobb lesz.

Norbi, ami a szövegeket illeti, mik a fő inspirációid, miként zajlott az alkotói munka a Beatnél, először a zenei alapra koncentráltatok és erre épültek a szövegek, vagy fordítva?

PN: Bármi megihlet, amit átélek, amit látok, hallok, olvasok vagy érzek a mindennapok során. Nem szeretek szájba rágni semmit, nem is kell velem egyetérteni a világ dolgait illetően, csupán csak átadom az engem ért benyomásokat a dalokon keresztül. Ezerszer elhangzott közhely, de a hallgatóra bízom, mit lát, vagy gondol bele a szövegekbe, nyilván mindenki más dolgokon megy keresztül az élete során, így tehát ugyanaz a sor vagy versszak mindenkinek mást jelent, mást ad. A Beatnél is ugyanúgy zajlott a munka, mint az előző anyag(ok) esetében. Zoli hozta a jobbnál jobb zenei ötleteket a próbákra, amit aztán a hangszeres szekció készre gyúrt, jómagam pedig a szövegekért és énekdallamokért feleltem. Ebben kezdettől sok segítséget kapok a többiektől, hiszen mindhármuknak irdatlan tapasztalatai vannak e téren, amire nyugodtan támaszkodhatok. Szóval könnyű dolgom van, mert a zene is megihlet és még segítséget is kapok, ha elakadok. Magától értetődően, lazán ment most is a dalszerzés, élveztük a folyamatot, és ez szerintem hallatszik is a végeredményen.

Elég jó visszajelzéseket kaptatok eddig, illetve az album több év végi listán is előkelő helyen zárt, van olyan visszajelzés, ami számotokra kiemelten fontos?

PN: Minden visszajelzés fontos, mindből lehet tanulni. A Beat esetében azt a konzekvenciát vontuk le, hogy kissé talán hosszabb lett a lemez az egészségesnél. Ezt a következő anyagnál mindenképpen figyelembe fogjuk venni, a „kevesebb néha több” elvet követve igyekszünk még jobb dalcsokorral előrukkolni. Mondjuk ez sosem könnyű, hiszen nem szívesen kukázunk számunkra kedves ötleteket – kész dalokat meg pláne nem –, de néha szükség van kompromisszumokra a jobb eredmény érdekében.

Mennyien maradtak az ősrajongókból? Mit gondoltok, kiket szólíthat meg a Trident ma?

GZS: Egy részük nyilván lemorzsolódott, ma már nem intenzív rockrajongó, vannak, akik az újabb technológiás vonalat hiányolják, de természetesen sokan ma is, így is szeretnek bennünket. Manapság, azokhoz szólhat a Trident, akik a dallamosabb, a rock gyökerein nyugvó, de azért mai hangzású, emberközeli és ezzel együtt aktuális zenére vágynak.

Mi a következő lépés, egyáltalán mi az, amivel tervezni tudtok a jövőt tekintve?

GZS: Ugyebár a jelenlegi helyzet miatt lemezbemutató koncertek egyelőre nem lesznek. Videoklipeket forgatunk a közeljövőben, illetve elkezdtünk dolgozni a következő albumon, amit ez év végére tervezünk megjelentetni. A próbatermünk épületének felújítása kissé hátráltat bennünket, de remélhetőleg hamarosan folytathatjuk a dalok írását.

A végszót is nektek adnám, részemről köszönöm nagyon!

PN: Vigyázzatok egymásra és tartsatok ki! Köszönjük a lehetőséget!