Eagle Has Landed (b-j) - Tari Bálint (ének), Farkas Péter Pí (ének, sampler), Kovács Dóra (gitár), Rácz Attila (gitár), Gróf Adolf (dob), fotó: Bodnár Dávid, David Bodnar Photography

Zuzu már biztos szóvá tette volna rég, hogy mostanában keveset foglalkozok a honi metal színtér "friss húsával", pedig megígértem neki, hogy nem hagyom pesztrálatlanul a feltörekvő hazai bandákat. Az Eagle Has Landed ötöse tavaly robbant be a köztudatba egy kellően sötét videoklippel és eddigi rövid, de annál intenzívebb pályafutása során már az ország legtöbb klubját megjárta, és olyan bandák társaságában volt látható, mint az Ingested és a Within Destruction. A videó már önmagában borítékolta számomra, hogy ezekre a srácokra bizony fülelni kell, az pedig, hogy Tari Bálint, akit még a szépreményű Saw Sign-ban hallottam először, vagy kilenc éve,  nekik (is) adta a hangját, végképp garancia a minőségre. Élőben sajnos csak idén augusztusban sikerült elcsípnem őket, megérte, már az első szám után tudtam, le kell ülnünk dumálni egy jót. A legutóbbi történések fényében még jobban örülök, hogy a találkánkra még a Dürerben kerülhetett sor, hiányozni fog. Ha neked is, tarts velünk még utoljára a X. Grindrise Festre, ahol a Sas is leszáll, búcsúztassuk el méltóképp sokunk egyik fontos menedékét a mindennapokból...

Meséljetek, milyen volt újra színpadon állni a Yukban, az elmúlt hónapok viszontagságai fényében, azt hiszem volt mit kiadni.

Pí: Meleg!

Attila: Durva volt, a pokolban voltunk, de egyébként rettenetesen jól éreztük magunkat.

Pí: Nekem nagyon sokat adott, k*rvára hiányzott már, teljesen más élőben a zenénk, mint mondjuk felvételről, amit mostanában rengetegszer meghallgatunk, mivel folyamatosan keverődik az anyag és a változtatások miatt sokszor át kell hallgatni, de az teljesen más. Élőben, főleg, nagyobb közönség előtt, kegyetlen nagy energiák szabadulnak fel.

Dóri: Valóban jól sült el! Arra is iszonyat kíváncsi voltam, hogy mennyire fogják venni a mi zenénket, mert alapvetően ez inkább egy black metalos este volt, és mi nem kifejezetten vagyunk az, úgyhogy picit úgy éreztük, ki fogunk lógni, de abszolút az volt az érzésem, hogy az egybegyűltek vették a lapot, a koncert közepére már meg is mozdultak az emberek, szóval tök jó volt, szerintem. Állítólag sokan is voltak, én ebből mondjuk nem láttam semmit, de király!

Meglepett titeket egyébként, hogy ennyien ott voltak?

Attila: Meg ám, sőt, olyan cimborámmal találkoztam, akit vagy 20 éve ismerek, de kb. 10 éve nem láttam, azóta született egy kisfia, aki már hét éves, hihetetlen.

Pont nemrég beszélgettem arról valakivel, hogy mennyire jó, amikor egy-egy bulin összeeresztik a különféle stílusokat, nektek ez mennyire jön be, mennyire érezhető, hogy nem feltétlen a ti közegetek?

Pí: Eddig hat koncertünk volt és mindenhonnan olyan szinten lógtunk ki szerintem, mint az állat.

Bálint: A deathcore közösség egyébként is elég kicsi itthon, úgyhogy nehéz is lenne úgy összeszervezni valamit, hogy csak a stíluson belül maradunk.

Dóri: Mi pedig nem is a klasszikus értelemben vett deathcore-t játsszuk…

Pí: Fogalmazzunk úgy, hogy agresszív metal zenéből elég kevés van itthon, és mi bizony olyat játsszunk, gyors, pörgős, kalapálós a bulink, mellettünk sokan jóval melodikusabbnak, nyugodtabbnak tűnhetnek, kivéve persze az As Karma Brings-et(nevet).

Bálint: De az is lehet, hogy rossz a szervezettség ezen a szinten, valamiért nem kommunikálnak egymással a zenekarok. Nem érzem, hogy merjük egymást megkeresni, hogy „te, figyelj, van egy szabad hétvégénk, ráértek? Szervezzünk már egy közös koncertet és bulizzunk egy jót, csak hogy összébb hozzuk a színteret.” Már kialakult egy ismeretségi kör régebbről, akik mindenképp ott kell, hogy legyenek, mert egy deathcore bulit a visszatérő arcok tesznek igazán jóvá, mondjuk úgy, családiassá, mert kevesen vagyunk, úgyhogy nem értem, hogy zenekari szinten mért félünk egymással kontaktálni.

Attila: Így van, ez az interjú is egy csatorna. Srácok, írjatok nekünk légy szíves, ha szívesen játszanátok velünk együtt, mert akkor csinálunk egy „víkendet”. (nevet)

Dóri: Egyébként szerintem tök sokat javult a helyzet az elmúlt években, jóval összetartóbb ez a közösség ma, mint mondjuk 2012-ben volt. Régebben azért sokkal több fikázás, egymásra fújás ment, szóval ez abszolút pozitívan változott az elmúlt években és lassan, de alakul.

Pí: Felnőttek, na…

Attila: Csak k*rva kevesen vagyunk…Pont azért, mivel felnőttünk, egy csomóan ki is hulltak közülünk, ami egyáltalán nem meglepő, ha itthon valami jót, vagy jóhoz közelítő dolgot akarsz csinálni annak kőkemény anyagi vonzata is van.

Kicsit más. Azt hiszem, 2020-ban megkerülhetetlen, ti hogy éltétek meg az elmúlt pár hónapot?

Pí: Minden percét imádtam! Nagyon sűrűn élünk, és szerintem ez tök jót tett mindenkinek.

Attila: Fantasztikus volt, alig voltak emberek az utcán, az utakon nem voltak autók…

Dóri: Alapvetően szerintem nem a hozzánk hasonló zenekarokat érinti a koronavírus, nekünk teljesen mindegy, hogy most lesz 10 bulink, vagy csupán három, hisz nem ebből profitálunk, de nyilván sajnáljuk, ha valamelyik koncert elmarad.

Pí: Bár az teljesen biztos, hogy mind 500 fő alatti lesz. Viszont a profitra visszatérve, azt is fontos megemlíteni, hogy, míg 2012-ben mondjuk szó sem lehetett gázsiról, sőt, tuti, hogy még te fizettél rá egy-egy bulira, mostanában már van némi bevétel, szóval valami változott. Vagy lecserélődtek a tulajok, vagy elkezdtek rájönni arra, hogy ha már az emberek a fellépők miatt jönnek el, legalább a fogyasztásukat, vagy a benzinköltségüket állják.

Dóri: Így van, csak nehogy az legyen, hogy elölről kezdődjön az egész a leállások miatt…

Egyébként én azt látom, hogy ez a sajátos klub szezon, amit a jelenlegi helyzet hozott, valahol jót is tesz a színtérnek, elég sok koncerten jártam az elmúlt időszakban, és az a tapasztalat, hogy az emberek tényleg ki vannak már éhezve az élőzenére, és elég sokan vannak mindenhol. Például az, hogy a Yukban este 8-kor már sor van a pultnál, és majdnem tele a terem kezdésre, meglepő jelenség…

Attila: Én sem hittem a szememnek, hihetetlen volt basszus!

Dóri: Vagyunk olyan szerencsések, hogy januárban a Dürerben, amikor szintén a program elején játszottunk, rengetegen voltak már. Szóval, ahhoz képest, hogy egyelőre egy klipes dalt adtunk ki eddig, kib*szott sokan eljöttek ránk már akkor is.

Attila: Igen, kíváncsiak voltak arra, mit csinálunk.

Számomra egyébként épp ez volt eszméletlen inspiráló, hogy az említett klip elegendő volt ahhoz, hogy jöjjenek a felkérések, és, ha arányaiban nézzük, elég sok bulitok is volt az elmúlt időszakban.

Dóri: Így van és jó helyeken…

Attila:…Jó zenekarok társaságában!

Pí: Igazából két évig nem jöttünk ki a próbateremből, szerintem ez volt a kulcs.

Dóri: Igen, rengeteget felkészülés előzte meg, hogy ezt így kitegyük és elinduljon.

Tudatos koncepció volt egyébként, hogy a felvételek helyett inkább az élő műsorra fekszetek rá?

Bálint: Persze, abszolút, ennek a zenének sokkal nagyobb a „varázsa” élőben, iszonyat nagy energiák tudnak felszabadulni így.

Attila: Egyszer gyere el egy próbánkra, már ott meghallod, miről beszélünk. Ha meg ki van küldve nagy cuccra, halálosztás.

Dóri: Majdnem egy évig úgy próbáltunk, hogy mindig volt közönségünk a próbateremben, volt, hogy alig fértünk be. Akkora bulik kerekedtek, hogy éreztük, működhet.

Pí: A Dürer Pincében toltuk és a Düreres bulik előtt csütörtökön és pénteken lejöttek hozzánk az emberek „hangolódni”, nem fértünk el sokszor, vágni lehetett a füstöt. Gyönyörű volt.

Attila: Ezért is sajnálom, hogy a pincéből kiköltöztünk.

Dóri: Igen, rengeteg munkánk volt a teremben, a két kezünkkel újítottuk fel, véstük a plafont, még egy kis galériát is kialakítottunk, de sajnos egy borzasztó picike terem volt, pont a mosdók alatt, így kétszer is beázott és elég párás is volt. Már akkoriban szóba került, hogy a Dürernek költöznie kell, úgyhogy nem akartuk megvárni, mire mindenkinek egyszerre kell felállnia, és nem találunk hirtelen próbatermet.

Na és milyen az új helyetek?

Pí: Steril.

Bálint: Változó.

Dóri: K*rva meleg! (nevet)

Attila: Tényleg! Olyan, mintha egy kemencében lennél.

Adolf: De tényleg sokkal kényelmesebb és kulturáltabb.

Dóri: Na igen, lányként a Dürer Pincében pisilni…

Bálint: Azért én is féltem, hogy valami rám ugrik.

Dóri: Jó-jó, de a lányok szerintem azért erre mindig kicsit érzékenyebbek, úgyhogy áldás, hogy meleg víz és szappan is van. De nekem a varázsa az eszméletlen hiányzik, ha lenn voltunk, tényleg mindig beugrott valaki, szuper időszak volt.

Attila: Meg nyilván, mivel a jelenlegi helyünk, mondjuk úgy, civilizáltabb, felénk is nagyobb elvárások vannak, ami persze érthető, bár bizonyos aspektusból néha kínzás, a pinyóban több mindent szabad volt…(nevet)

Egy korábbi interjútokban említitek, hogy ’17 végén kezdtetek így együtt próbálni és ’18 tavaszára már meg is volt a szettetek, mit gondoltok mitől működtök ennyire jól együtt?

Bálint: Sok a közös hobbink…(nevet)

Pí: Hasonló a zenei ízlésünk, hasonló értékeket kaptunk. Ki innen, ki onnan, de megkapta. Meg valahogy egyikünk sincs fennakadva azokon a szarságokon, amiken egy átlagember, együtt lélegzünk.

Dóri: Valóban, egy hullámhosszon vagyunk nagyon.

Mik azok a szarságok, amiken egy átlagember fennakad?

Dóri: Bármi, kinézet, külső.

Pí: Igazából mi zenélni akarunk, és megismerni magunkat, egymást. Többnyire őszinték is vagyunk egymással, nem akadunk fenn a külsőségeken és nem panaszáradatot zúdítunk a másikra,  hanem sztorikat, élményeket. Csomószor nem értünk egyet, de ki nem sz*rja le? Elég nyugodt emberek vagyunk, szóval ezt gördülékenyen tudjuk kezelni, egyedül a színpad az, ahol tilos nyugodtnak lenni.

Említettétek, hogy ez a zene leginkább élőben mutatja meg az erejét, számotokra mit jelent?

Bálint: Én azért szeretek koncertezni, főleg egy biztonságos közegben, mert így elhagyhatom a valóságot. Olyankor mintha egy másik dimenzióba kerülnék, ahol minden pillanatát meg tudom élni annak, ami a dalokban rejlik, vagy amit én ezeken keresztül el tudok képzelni. Ilyenkor ki tudok lépni önmagamból, és ezt másoknak is át szeretném adni. Azt gondolom, hogy egy koncerten az a szerepem, hogy magammal rántsam azt, aki jelen van, hisz élményt akar.

Pí: Így van! Azt szeretném, hogy lássanak és halljanak valami olyat, ami eszméletlen erős, nagyon mély, iszonyat energikus, k*rvára őszinte, mert azok a dolgok, amikről ordibálunk szerintem nem énekelni, rapelni, vagy verselni valók, azokat kiordítani kell. Az egyik dalunk például egy cápatámadásról szól, ami zeneileg inkább egy traktorkerék, de megszövegezve egy szerencsétlen kimenetelű baleset. Miként sikít és üvölt tehetetlenül az ember a fájdalomtól és a kétségbeeséstől, mikor épp nem a megszokott helyén van a táplálékláncban. Itt nincsen kegyelem… Ez az, ami kijön belőlünk.

Beszéljünk kicsit a Devil klipjéről is, a már említett interjúban hangzott el a videó kapcsán, hogy ha létezik a pokol, az ilyen. Megidéznétek a forgatást?

Pí: Mint a pokol maga.(nevet) Ad egy, lenn voltunk a Yukban, aminek tipikusan van egy baljós hangulata, ad kettő, égett ott „tizeniksz” fáklya, ami szúnyogirtós löttyel volt megtöltve. Gondold el, fekete volt az orrlyukunk tőle. Közben két füstgép ment folyamatosan, iszonyatos forróság volt. Ilyen körülmények közt kellett zenélni, kamera előtt produkálni valamit. Nehéz volt, hisz ez egy klip, be kell adni, túl kell játszani, hogy átjöjjön és lássa az ember mi történik.

Adolf: Na meg persze iszonyat melós volt 12-13 órán keresztül ugyanazt a dalt játszani.

Dóri: És persze eszméletlen sok volt az előkészület. A koncepciót egyébként közösen találtuk ki. Mi hoztuk az alapötletet, amit Tarczi Tomi (Thornfields Production) kiegészített a sajátjaival. Ő is rendszeres vendégünk volt a próbateremben és minden budapesti koncertünkre eljött, szóval adta magát, hogy őt kérjük fel. Iszonyatosan hálásak vagyunk neki érte, még több ilyet! Egyébként szerintem kevés zenekar fektet be annyit első klipbe, mint mi, de mi ezt álmodtunk meg, és inkább rászántuk a kellő összeget, hogy száz százalékban tükrözze,  amit elképzeltünk.

Pí: A vicc, hogy a Devil a szettünkben kívülálló zene, nincs még egy olyan dal. Talán négy számot lehetne párba rakni, szóval, ha meg fogják látni a következő klipünket, tuti meglepődnek.

Ha már itt tartunk, bánjátok, hogy véget ért a Subliminal Merger?

Pí: Saját döntés volt, hogy kilépjek, születtek még jó dalok, de amerre haladtunk, az már nem a Subliminal Merger volt. 

Bálint, mi a helyzet az As Karma Brings-zel, miként tudod összehangolni a két bandát?

Bálint: Az As Karma Brings-et gyerekkori jó barátaimmal csinálom, ezt el is mondtam a srácoknak, amikor beléptem az Eagle Has Landedbe, de mindig próbálom úgy szervezni a dolgaimat, hogy ne menjen egymás kárára a két zenekar, azt hiszem, eddig sikerült is.

Pí: Az egyetlen gond azzal, hogy a Bálint a Karmában játszik,  hogy nem tudunk közös koncertet csinálni, mert ugye két helyen kellene énekelnie full krafton.

Bálint: Lehet, ha jobb kondiban lennék, menne! (nevet)

Dóri: Bár egyébként tavaly egyszer megléptük ezt a Yukban! Bálint egy szörnyeteg lett, ahogy a színpadra lépett előtte nem tudom, mi történhetett… (nevet)

Pí: Egész pontosan, amint fel tudott tántorogni a színpadra… Az este első fellépőjeként játszott a Karma, utolsóként pedig a a „Sas”. De azért beadta, csak nem egyszerű.

Bálint: Igen, végignyomtam az estét, miközben mindenkivel ittam, aki azt mondta, jó volt a koncert….

Dóri: De szinte újjászületett a színpadon, szóval végül azért jól sült el a dolog.

Ha már egyéb illetőségek, Adolf, ha valaha újra alakulna az Another Dawn Comes, veled alakulna újra?

Adolf: Én szívesen csinálnám, de több, mint valószínű, hogy ez nem történik meg. Abban a három évben, amíg léteztünk, folyamatosan énekesproblémákkal küzdöttünk. Akkoriban az volt a baj, hogy nem volt elég önbizalma a frontembereinknek, és ez azért a felvételeknél, vagy élőben kiütközik, amikor teljesíteni kell és meg kell szólaltatni azokat az energiákat. Emberileg egyébként mindenkit imádok, és bármikor benne lennék egy reunionban, akár csak egy koncert erejéig is.

Élő. A legelső koncertetek tavaly áprilisban a Nyolcasban volt, miként emlékeztek vissza a jótékonysági eseményre?

Adolf: Leomlottunk keményen.

Dóri: K*rvára az utolsó pillanatban kaptuk a felkérést, kb. egy héttel a Düreres bemutatkozó bulink előtt. Úgy kellett bedominózni a cuccokat a Focusba, alig fértünk el. De rettenetesen jól sikerült.

Pí: Két év kihagyás után akkor voltam először színpadon például. El is felejti az ember mennyire le lehet fáradni.

Dóri: Így van, körülbelül két éve nem álltam színpadon én sem.

Erről jut eszembe, te még nem is meséltél, merre láthattunk téged korábban, a Reasonben, ugye?

Dóri: Is. Ezenfelül mindenféle dologban feltűntem, mint mondjuk a Rocktenors, vagy az iScream. Egyszer lehetőségem volt az Arénában is játszani Havasi Balázzsal. Igazából elég sok mindent elvállaltam, ahová hívtak, mentem. Játszottam Edvin Martonnal, volt egy csaj zenekarom anyukámmal, később Atival ketten kisegítettük anyukám másik bandáját is. Ott volt ugye a Reason, és Adolffal is közösen csináltuk meg az első zenekarunkat, szóval rengeteg helyen megfordultam, több nem metal projektben, pedig mindig is azt szerettem volna csinálni. Szóval nekem ezért is annyira fontos ez az egész és imádom, mert végre igazán önmagamra találtam. Fluor Tomival is játszottam, egyébként korrekt és jófej volt mindig, pozitívan csalódtam benne nagyon. Először voltak fenntartásaim, de az élő showra teljesen áthangszereltük a dalokat és rettenetesen élveztem az egészet, egyébként csak csajok voltunk a zenekarban és egy komplett fesztiválszezont végignyomtunk. Sokat is tanultam belőle és az a tapasztalatom, hogy tényleg nyitottnak kell lenni, mert sosem tudhatod, hogy mi jön ki belőle a végén, szóval egyáltalán nem bántam meg és remek bulik voltak.

Megkapom párszor, hogy „ez gáz/eladtad magad/ én ilyet biztos nem csinálnék”. Nyilván benne van, hogy a gázsiért is csinálod a melót, de tényleg sokat fejlődtem is ezáltal és fasza volt a társaság nagyon. Rengeteg ilyet vállaltam, de hiányzott, hogy sosem tudtam az a gitáros lenni, aki szerettem volna: metal gitáros. Többször előfordult, hogy szóltak, hogy ez már túl sok, túl kemény, inkább a klasszikus rock, glam volt terítéken. Aztán beléptem a Reason-be, őket nagyon szerettem, zseniálisak. De úgy éreztem, nem tudtam megvalósítani önmagam, és ez a folyamat annyira sokáig tartott, hogy majdnem abbahagytam a gitározást, teljesen elment a kedvem tőle, mert sosem sikerült azt létrehozni, amit képviselni szeretnék, nem voltak saját dalaim, saját témáim, vagy maximum elég kevés. Már amikor így hárman, „fiúk”(nevet), Atival és Adolffal elkezdtük ezt az egészet jobban éreztem magam.

Hú most megleptél ám. Ha már fiúk, lányként miként pozicionálod magad a bandában?

Dóri: Zenekari szinten nem kezelem magam lányként, sőt utálom, ha egy csaj zenész csupán azért van kiemelve, mert nőnemű…

Ma szerinted mennyire elcsépelt a kérdés, hogy nőként el vagy-e nyomva a zenész társadalomban?

Dóri: Bevallom, nekem óriási szorongást okoztak az olyan előítélettel teli kijelentések, legyen szó bármelyik formációmról, mint, „jajj, ott egy csajszi gitárral a kezében, biztosan aranyos lesz”. Nem, nem akarok aranyos lenni, sőt, nő sem szeretnék lenni a színpadon. A zenénket képviselem, nemtől függetlenül, k*rvára nincs szükségem erre a címkére, köszönöm. Akkor inkább felveszek egy bő pólót, és az arcomba rántom a hajam. Egyáltalán nem szeretném, hogy a nemem bármilyen szerepet, jelentőséget kapjon a bandában. A múltamat szándékosan nem reklámozom, nem azért, mert nem vagyok büszke az útra, amit bejártam, iszonyat tanulságos volt, hanem mert nem tartozik ide. De annak rettenetesen örülök, hogy minden úgy alakult, ahogy alakult és a Sasban végre meg tudom valósítani, amit szeretnék. Sokszor Adolffal hozzuk az alapot és már nem kapom meg azt a kritikát, hogy túl kemény.

Pí: Maximum azt, hogy nem elég kemény!(nevet)

Nektek adatott meg a lehetőség, hogy az Ingested és a Within Destruction előtt játszhattatok Szegeden, megérte ennyit utazni?

Pí: Imádtam a Within Destrictiont, Európán belül egy csoda, ha meghallod őket, a kutya sem gondolná, hogy Szlovéniából jönnek. Az Ingesteddel pedig elég régi, 2013-ra visszamenő kapcsolatom van. Az, hogy ezt a két bandát együtt láthattam, ráadásul úgy, hogy mi voltunk az előzenekar, rettenetesen durva. Mindezt egy szavazáson keresztül, úgy, hogy egyetlen klipünk volt kinn. A szavazásba egyébként az As Karma Brings is bekerült, részemről annyi volt a lényeg, hogy Bálintot hallják, az egy plusz, hogy végül a Sassal jutottunk be. Ha a Karma kerül be, akkor is lemegyünk a buli kedvéért is, de egyébként eszméletlen volt az egész éjszaka.

Dóri: Egy varázslat! Az egyik gitárossal, Andreasszal összebarátkoztunk, (Andreas Knutsen –gitár turné felállás, 2019- a szerk.) és szoktunk beszélgetni. Nem voltak rossz arcok, de elég zárkózottak.

Pí: Lehet, hogy amiatt, hogy 500-800 fős klubokhoz vannak szokva, most meg lejöttek Szegedre, 100 emberhez.

Dóri: Igen, nem is értettük, hogy egy ilyen kaliberű bulit hogyhogy Szegeden rendeznek meg.

Pí: Sebaj, összetették a színpadot, iszonyatosan jól szólt minden. Egy kritikában megkaptuk, hogy túl hangosan szólt a sampler, ami azt jelenti, hogy végre elég volt a sampler! (nevet)

Attila: De megihattuk a sörüket, mert nem ittak sört!

Szerintem nem meglepő, hogy egy szingli elég volt, hogy bizalmat szavazzanak nektek az emberek. Ebben a felgyorsult világban kb. mindenkinek ennyi ideje jut egy új bandára…

Pí: Ez szerintem nem rossz egyébként. Ha beraksz egy spotify listát, akkor kb. 6 óra zenehallgatásra jut mondjuk 30-40 zenekar, mi baj ezzel? Az érdekes, hogy nagyon kevés az olyan ismerősöm, aki teljes albumot hallgat végig, és magát a lemezt szereti. De persze ott a Hybrid Theory például, az még ma is olyan, mint az Alien, végigmegy, nem állítod meg, lepörög. Van egyébként egy top 20-as filmlistám is, ami ugyanígy működik,  ha egyszer bekapcsolom, nem állítom le, megtisztelem magát a filmet. Visszatérve, szerintem ma már kevés az ilyen lemez és bizony, a mi anyagunk sem lesz olyan, ami teljesen összeér.

Lehet még egyáltalán ilyen lemezt írni?

Pí: Persze, csak idő. A srácok ugye 2017-ben kezdték el csinálni, és részemről bizony van olyan hang, amit hozzáraktam, pedig még 2011-ben íródott, szóval rengeteg idő. Számomra az például egy fura dolog, hogy a Metallicának ennyi lemeze van, hogy ennyire kibaszottul termékenyek. De például ott az August Burns Red, akiknek három év alatt éppen, hogy sikerül összehozni ezt. Én egyébként ebben a zenekarban látom a potenciált, biztos vagyok benne, hogy reális cél, viszont iszonyatosan sok idő. Ha tényleg olyan zenét akarsz, ami szívügyed, és semmi esélyed nincs, hogy ebből keresd a havi betevőt, akkor az k*rva sok időbe kerül. Rengeteg fiatal zenésszel találkoztam és sokszor az a baj,hogy a bandák túl korán akarnak kijönni a próbateremből, jóval azelőtt, mielőtt kellene, léptem már ki emiatt zenekarból. Nem ölök bele vagyonokat még a legelején abba, hogy egy nevesebb banda tizenhárom állomásos turnéjához csatlakozzak, úgy, hogy kiadott lemezünk sincs. Ez nem így működik. Szépen érjünk oda, nem siet senki sehova, ugyan honnan vagyunk elkésve?

Attila: Én például melóból általában.(nevet)

Pí: Egyszer beszélgettem egy 23 éves skót sráccal, aki gitározott már több tízezer ember előtt, ő jegyezte meg poénból, hogy már nem érdekli a zene, elérte, amit akart. Viszont ez a fajta hozzáállás sajnos a fiatalabb korosztályban, mondjuk 18 és 27 év között jelen van, és ők elég szerencsétlenek ebből a szempontból mert benne vannak ebben az illúzióban, hogy Post Malone is 20 éves volt, amikor befutott, és Kurt Cobain is mennyire fiatal volt, nekik miért nem sikerül? Azért, mert, ha minőségi produkciót akarsz letenni az asztalra 2020-ban, akkor vagy milliomosnak kell lenned, hogy megfizesd a profi stábot, aki ebben segít, vagy közös erővel, szépen, évek alatt összedobod a zenésztársaiddal. Szerintem érződik rajtunk a színpadon egyébként, hogy azért a fél óráért bizony mi éveket dolgoztunk.

Dóri: Pont emiatt érzem, hogy a készülő anyagnak egyébként nincsen gyenge pontja, nincs közte töltelék.

Szóval jön a bemutatkozó anyag?

Dóri: Fogalmazzunk úgy, hogy a hangzó rögzítését már befejeztük és készül mellé egy fasza klip, amivel ezt majd belengetjük, az EP 5+1 számos lesz. Nem feszülünk rá egyébként, hogy most nagylemeznyi, vagy kislemeznyi terjedelmű legyen az anyag. Most érezzük, hogy elkészültünk, ebbe a csokorba ennyi dal fért be, ez így kerek. Dolgozunk már két új számon is, de az már egy következő korszak, az is lehet, hogy azt a két dalt majd így, együtt adjuk ki, nem mozgat már hogy mindenképpen nagylemezben gondolkodjunk.

Pí: A keverésen egy iszonyatosan ügyes olasz sráccal dolgozunk, akinek van egy side projektje, igazából onnan ismerjük.

Dóri: Elég régóta, még mielőtt felvettük az első sávokat,gondolkoztunk azon, hogy van-e Magyarországon olyan, aki a mi elképzelésünk szerint keverné ki nekünk az anyagot. Necces. Szerintem abból a szempontból különleges a zenénk, hogy két énekesünk van, plusz sampler és két gitár, élő dob, szóval ez egy fura felállás, nehéz hangosítani és emiatt nehéz is keverni.

Pí: Itthon szerintem az is probléma, hogy sokszor sablon hangzások vannak olyan zenékre, amikre nem kellene sablon hangzás, úgyhogy úgy gondoltuk, érdemes körülnézni külföldön. Három tag maradt a végére, ebből ő olyan pofátlanul jó árat mondott, hogy egyszerűen nem akartuk elhinni, pedig az egyik dalt négyszer küldtük vissza, szóval rengeteg munkája van benne.

Dóri: Totál profi. Megküldtük a számot és egy-két napon belül, vagy még aznap jött a keverés és zseniális munka volt. Megszólalásban abszolút modern és nyers.

Pí: Amit én szeretek benne, hogy egyáltalán nem steril, sőt, hasonlít egy kibaszott jól felvett élő anyagra, mert élő dobbal lett rögzítve. Amit valószínűleg a jövőben el fogunk felejteni a stílus technikaisága miatt. Élőben nagyot ver, és eszméletlenül kijön az energia és a srác abszolút vette a lapot, iszonyatosan akkurátusan lett kikeverve. Volt, hogy A4-es oldalakat írtam arról, min kellene még finomítani. Korrektül, szó nélkül megcsinálta, ha akadt nehézség, azt jelezte. Szóval a tanulság, keress valakit, akinek tetszik a munkája és kevertesd vele az anyagot, már ha van ideje, elvállalja és belefér a büdzsébe.

Dóri: A büdzsé miatt is féltünk, hogy találunk-e olyasvalakit, aki a rászánt összegből meg tudja valósítani, amit szeretnénk. Szerencsére sikerült. A rögzítés sem házilag történt, amiből mi is rengeteget tanultunk, készültünk rá. Pont ezért akartuk, hogy a keverés is különleges legyen, hogy ne azt halljuk vissza, hogy „vannak rajta jó gondolatok, de szólhatna gizdábban”. Nekünk ez eszméletlen fontos, mivel a zenénk kulcsa szerintem, hogy meg tudjon szólalni felvételen is, amit elképzeltünk. Ezért működik élőben is, mert akkor létre tudjuk ezt hozni.

Úgy gondolom a klippel és az első dallal olyan magas lécet állítottunk magunknak, amit mindenképp szeretnénk hozni a jövőben is, ez valahol egyfajta nyomás is, de tartanunk kell a szintet.. A lényeg, ha a Devil miatt az emberek azt gondolják, hogy az Eagle különleges, akkor maradjon az az EP és a keverés miatt is. Semmilyen sablonhoz sem szeretnénk ragaszkodni.

Egyébként amikor elkezdtük ezt az egészet, volt egy olyan víziónk, hogy közösséget építsünk, és ezt még ma is tartjuk. Úgyhogy az EP megjelenés mellett szerveznénk, mondjuk még egy zenekarral karöltve olyan eseményeket, amit meghirdetnénk nyilvánosan, de igazából annyiról lenne szó, hogy beülnénk az érdeklődőkkel valahová közösen dumálni, iszogatni. Amíg a Dürerben próbáltunk ez alap volt és nem zárkózunk el ilyesmitől. Egyébként az As Karma Brings-zel már szerveztünk közös „tábort”, miért ne lehetne legközelebb ez nyitott. Valahová kivonulnánk egy hétvégére együtt, ahelyett hogy fújogunk egymásra. Jó lenne egy olyan közösséget teremteni, ahol mindenki tiszteli a másikat, korrekt, és érdemben tud kommunikálni. Ilyen szűk körben egyelőre nem nagyon vannak igények, de mi ezt tökre adnánk, nyissunk egymás felé, építsünk közösséget!

Ötletként felmerült az is, hogy milyen király lenne, ha az egyik dalunkat úgy adnánk ki, hogy felénekelnék a mi énekeseink és szétküldenénk bandáknak, hogy az adott instrumentális alapra mindenki a saját stílusában, saját szöveggel felénekeljen valamit, és adjuk ki a számot vagy hatféleképp.

Visszakanyarodva a koncertekhez, van, ami különösen kedves nektek?

Pí: Az emberek.(nevet) Az emberek, akik reagálnak a zenénkre.

Dóri: Nem tudnék konkrét koncertet kiemelni, egyszerűen imádjuk a közönséget, például a Düreres buli után is rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk, és a legnagyobb ajándék az, hogy nem csak a haveroktól, sőt sokakhoz eljutott a  klip is. Most jött ki az első pólónk, amire szintén meglepően nagy az érdeklődés, szóval k*rva hálásak vagyunk. Lehet nyálasan hangzik, de sokszor teljesen le vagyok döbbenve azon, hogy egy klip és pár koncert után is ennyi szeretetet kapunk.

És ki tervezte a pólót?

Dóri: A minta igazából két részletből áll össze, az egyik a „sas” jelkép, amit előszeretettel mutogatunk koncerteken is. Adolf ötlete volt, hogy ebből készüljön grafika. Ehhez szerettünk volna egy brutális logót, amit azt hiszem, egy mexikói srác tervezett. Több metalos csoportban benne vagyok a facebookon, valamelyikben jött szembe a neve és baromira tetszettek a munkái, úgyhogy megkerestem. Ez is elég speciális nem, hogy egy random arccal a világ másik feléről, (sajnos pontosan nem derült ki honnan) csináltatod meg a zenekari logót. Szimplán ráírsz, mutatod a zenét, neki bejön és küldi a saját vízióját. Ő is rettenetesen korrekt volt és imádom a logónk, szerintem aranyat ér. Törekszünk arra, hogy elmossuk az országhatárokat.

Legközelebb, ha minden jól megy, a X. Grinderise feszten láthatunk titeket, mivel töltitek az időt addig?

Pí: Próba, próba, próba. Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás.

Dóri: Így van, illetve szeretnénk befejezni az EP összes munkálatát, már nem sok van hátra. Aztán jövünk egy csomó újdonsággal, amit remélem, rajtunk kívül is sokan várnak. Eszméletlen kíváncsiak leszünk arra, hogy ezekre a dalokra, amiket így, egy csokorba szedtünk, hogy fognak reagálni az emberek, fogják-e érteni, mi az, amit szeretnénk.

Pí: Az már most biztos, hogy itthon nem fogják majd tudni beskatulyázni, úgyhogy én nem is érzem, hogy bármelyik is kilógna. De iszonyat kíváncsiak vagyunk arra, hogy az emberek hogy fogják ezt venni majd?

Dóri: Igen és egyébként is elég vegyes felvágottnak tűnhet, mégis létezik egyfajta koncepció, ami összefogja a dalokat.

A végszót is nektek adom, részemről köszönöm, nagyon!

Pí: A Pincében anno szájról szájra terjedt, de most is jelezném, hogy nyílt a próbánk, mindenkit szívesen látunk! Anno volt, aki a folyosóról esett be, vagy én invitáltam meg, pedig nem is ismertük egymást. Jó lenne ezeket a hangulatokat visszahozni.  Nyilván nem egy random révbulira invitálás ez, bizonyos létszámstoppal muszáj élnünk, de írjatok, és beszéljünk róla, hallgassatok bele közelről.
Koncert fotók: Lányi Kristóf, W's Photos