A koronavírus elleni küzdelem sokadik vesztese,  - a lemondott/elmaradt koncertek után - ez az interjú... De megoldottuk a szociális távolságtartás jegyében is, e-mailben. Az ilyen vészterhes időkben liszt helyett, azzal főzünk, ami van. Utaltam már rá sokszor, hogy az on graves a legjobb dolgok közé tartozik, amik csak történhetnek  a honi undergrounddal, hogy miért is, azt már többen megírták, érzékletesebben nálam. Úgyhogy, inkább lássuk, mi a helyzet a sírokon innen, s túl...

A járványhelyzet nem kedvez senkinek, ti mivel töltitek a rátok szakadt szabadidőt?

Máté: Tengés, önemésztés, lengés, kezd összeállni egy újabb szám...

Tavaly, mondhatni szinte a semmiből jelentkeztetek az első lemezzel, miként fogalmazódott meg az on graves ötlete?

Máté: Márió beugrott a Gyilkosba egy koncert erejéig 2018 nyarán, leginkább innen az ismeretség. Utána sokszor összefutottunk, legtöbbször zenei/zenekaros elképzelésekről ment a tárgyalás: ki tetszik, ki nem, miért jó ez a téma, miért gáz ez, meg az a riff. Nekem régóta volt már késztetésem, hogy legyen még egy zenekarom, leginkább black/sludge/HC vonalon, (például The Secret, Primitive Man). Volt ezer elképzelés, ami az első próbán a The Others című számunk pár töredékével le is tisztázódott, és szerintem ott rögtön el is dőlt, hogy ebből lesz valami.

Úgy látom, tudatosan ügyeltek arra, hogy a banda külön legyen kezelve a jelenlegi, és a múltbeli egyéb „illetőségeitektől”. Totál tiszta lapot akartatok?

Máté: Csak egy kicsit. Sok-sok koncert van együtt, remekül is sikerülnek/sikerültek, de ez két külön zenekar. Nagyon hálás vagyok Marcinak és Dávidnak a Gyilkosból, hogy elfogadták, támogatták, hogy én csinálom az on gravest is. De a tiszta lapot egy picit akartam, igen.

Lehet buta kérdés, de Máté, te basszusgitáron kezdtél, és nem is annyira régóta gitározol, mennnyiben más a két hangszert kezelni?

Máté: Nem buta kérdés, sokat foglalkoztat engem is ez. Bő tíz évig kizárólag basszusgitáron játszottam, gyakorláshoz sem használtam gitárt. A hangszerek kezelése  más, nekem három hónapba került teljesen megszokni, hogy felváltva használom a kettőt, de sokkal jobb így, hogy a basszusgitárt nem veszítettem el. Másfél éve gitározom, az elejétől kezdve lényegesebben másnak éreztem gitáron megírni egy-egy témát, és az alapján a számot, mint basszuson. Gitárról sokkal közvetlenebbül megjelenik a szándék, a hangulat.

Miért maradtatok a duó (gitár-ének + dob) felállásnál?

Máté: A legelső gondolat az volt, hogy én továbbra is basszuson játszom, és jöjjön egy gitáros, aki tud Converge+black+sludge világban lélegezni. Nem jött, gitáros lettem, az első EP írása közben inkább a több gitár és basszuserősítő használatára feküdtem rá, mint harmadik tag keresésére. De a technikai dolgokon kívül: a próbák alatt én soha egy pillanatra sem éreztem azt, hogy kell ide még valaki harmadik. Márió úgyis kettőt ér.

Márió, nálad mindig a dob volt a favorit?

Márió: Igen, körülbelül négy-öt éves korom óta, utána nem kötött le más hangszer annyira mint a dobok.

Milyen aspektusokból könnyebb, illetve nehezebb ketten működtetni egy zenekart?

Máté: Annyi cucccot (erősítőt) használok, hogy egy standard rockzenekarral felér, szóval pakolás szempontjából nem sokat számít. Két emberen múlik, hogy mikor tudunk próbát összehozni, viszont a zenében a pontosság, sokszínűség, érdekesség is csak kettőnkön áll, szóval a nagy feladat számírás közben van. Elég veszélyes terep ketten kiállni egy színpadra, kitett, nem tudsz sehová elbújni. Persze pont ez is a lényeg. Próbálom elképzelni, milyen lehet Makó Dávidnak a The Devil's Trade-ben.

Sokaknak szokatlan lehet ez a felállás, holott, ha valaki mélyebbre ás egy kicsit, akár a honi, akár a külföldi hc/sludge/doom/black szférában, nem feltétlen lepődik meg ezen. Melyek azok a duó felállások, amik titeket is inspirálnak, amiket ti szívesen hallgattok?

Máté: Bell Witch, BØLZER, Mantar, Darkthrone, Havária. Más stílus, de iszonyat jó a Lightning Bolt.

Márió: Teljesen más stílusok, de nekem nagy kedvenc a Death From Above 1979 és a The Black Keys ilyen felállásban.  Na meg a Godflesh.

Miként zajlik a közös munka?

Máté: Inspiráció, élmény hatására valahogy megszületnek a gitártémák. Gyűröm őket egy pár hétig, míg belerendeződnek a kezembe és a fülembe. Ezekkel Márió elé járulok, innentől vagy működőképes és megtartjuk, vagy kuka. Ha megvan a dob + gitár téma, rövid időn belül eldől a hossza, és hogy melyik számban lesz helye, és melyik rész kap vokál ráfestést.

A tavaly nyár hozta a már említett bemutatkozó anyagot, az All Must Go igen jó kritikákat kapott, ti mennyire vagytok elégedettek a végeredménnyel?

Máté: Az All Must Go házi stúdió körülmények között lett felvéve és keverve sok odafigyeléssel. Sajtó szempontjából jobbat, nagyobbat ütött, mint vártam, a velünk közös téren mozgó underground zenészek elismerése pedig körülbelül a várt szinten volt (Mondjuk nekem annál fontosabb nincs is, mint a koncertek utáni baráti hátba veregetések. Pláne olyan arcoktól, akikre felnézek zeneileg). 2019 végén nagyon jól esett látni, hogy az Index zenei rovata a 7. legjobb magyar albumként sorolta be. Nem gondoljuk ezt túl, de örültünk neki. 

Márió: Felülmúlta az elképzeléseimet a felvett anyag is és a fogadtatása is. Nem telt még el sok idő mióta kijött, majd évek múlva visszahallgatva meglátjuk mit tud.(nevet)

Mennyire számít útkeresésnek?

Máté: Nekem inkább kiszakadás, féktelenség.

Március elsején jött a Grime, velősebb, mégis, számomra sötétebb, kaotikusabb, kilátástalanabb, mint az elődje. Elmesélitek, számotokra mit jelentenek az új dalok? Azt, hogy másnak mit, majd mindenki lerendezi magában.

Máté: Bejött részemről egy hegynyi death metal hatás gitáron, meg azt is gondolom, hogy a sludge és HC témáim is fejlődtek. Igazából iszonyat más érzelmi környezetben született ez a négy szám, mint az All Must Go. Sajnos rosszabban. Ha ez kihallható, akkor örülök, mert sikerült valamelyest kifejezni, ami nem maradhat belül.

Van jelentősége a számok sorrendjének?

Máté: Ez most időrendi sorrend a Grime EP esetében - lényegében van értelme, a Treasure a kiindulás, a Levitation and End a végpont.

Ha ugyan az ének nincs is annyira markánsan előre tolva, érdekelne, milyen témákat boncolgatnak a szövegek?

Máté: Engem is... Van egyféle szégyenlősség és szemérem, ami a vokált körüllengi, zeneileg ennek azt gondolom, így van helye, így szól organikusan a dobbal és gitárral együtt. A Treasure a halálközeli pillanatról ejt szót, a The Sadist a természet kegyetlenségéről, amely ugyan világra hoz, de ki is végez minket. Az Of Torment a csalódást és hitetlenséget tükrözi, a Levitation and End pedig a végső feladás előtti krízist, bódultságot, és a kilépést fejtegeti.

Mindkét anyagot a Rise Recording stúdióban vettétek fel, miként zajlott a rögzítés?

Máté: A Rise Recording Tatabányán, Zsolt barátunk személyes otthoni stúdiója, ahová a Grime alkalmával is szívesen visszatértünk. Másféle metalt él a srác, mint mi, de egy-két keverési ciklus után sikerül megtalálni a közös nevezőt, ami nem nulla. A számok egyszerre, egyben lettek feljátszva, javarészt első takere, majd gitár duplázás következett, mindvégig két vonalból (AxeFX + Engl Screamer), a mixben az Engl-t hangsúlyozva.

Élő. Jó pár koncertetek volt már, nagyon nem értek a technikai részéhez, de könnyebb, vagy nehezebb dolga van a hangosítóknak ezzel a kombóval, mint a megszokott zenekari felállással, mit gondoltok?

Máté: Inkább érzem azt, hogy nehéznek találják a hangosítók a szokatlan felállást, mint a jól megszokott dob, két gitár, basszusgitár formát. Ezért is igyekszünk az est elején játszani, mert akkor több lehetőség és idő van királyabb beállást csinálni, ami után jobb eséllyel szólunk artikuláltabban.

A Gyilkos interjú kapcsán már érintettük, de érdekelne, van-e olyan külföldi/magyar banda, aki elé az on graves-t jobban el tudjátok képzelni?

Máté: Játszanék minden jó banda előtt szívesen, igazából stílustól függetlenül. Például Wasted Struggle, The Secret, Implore, Full of Hell, Wiegedood, Oaken, The Arson Project, Touch, Havária, Pozvakowski, Gazsi összes. Az Early Graves rettenet jó lett volna most áprilisban, de sajnos nem lesz.

Milyen elvárásokkal mentek neki egy-egy bulinak egyébként?

Máté: Hát hogy legyen pontos, feszes. Meg legyen húsz-negyven ember. Két-három kutya. Nem, semmi, nincs elvárás azon kívül, hogy átjöjjön, honnan is, milyen zsigerből készítjük a zenénket.

Márió: Energikus, pontos játék, kihozni a legjobbat az adott estéből.

Számomra mindig megkerülhetetlen a honi „szaksajtó” helyzete, szerintetek mitől lehetne jobb? Mi az, amiben mondjuk a Fekete Macska Suicide előremutatóbb?

Máté: A Fekete Macska Suicide abból a szempontból előre mutató, hogy JÓ. Válogatós a csávó, szerencsére. Abszolút underground tudós, ugyanúgy a kisülést keresi, mint én mondjuk. De ilyen a Komakino'zine is. Rögtön lejön egy albumról szóló cikkről, hogy az írója odafigyelt-e miközben hallgatta.

Márió: Nem olvasok ilyesmit.

Zárásul meséljetek a hogyan továbbról? A világmegváltás gondolom itt sem cél.

Máté: A Világot majd valami tök más váltja meg, és nem mi. Az on graves arról szól, hogy a múlt keserveit hogyan látjuk vagy takarjuk el. Nem mi fogunk útmutatást adni a COVID-19 utánra.

Mennyire lehet egyáltalán a jelenlegi szituációban előre tervezni?

Máté: Dekadens embert nem lepsz meg világomlással.

A végszó is a tiétek, részemről köszönöm, nagyon.

Máté: Sírokon lépdelünk.

Márió: Köszönjük, találkozunk a járvány után.