Sziasztok! Bár ez az első interjútok a passzio.hu-n, a bemutatkozást nyugodtan átugorhatjuk, inkább arról meséljetek, mit is takar a családcentrikus-kardió-sludgecore!

MRC: Szia! A stílusmeghatározás a valóságot tükrözi. Mindhárman kétgyermekes (én csak majd mindjárt) apukák vagyunk és, hát bármilyen meglepő, imádjuk a gyerekeinket. A kardió pedig Pótól jött, azt hiszem, amikor összeállt a Hásszipú című dalunk. Eljátszása felér egy kardió edzéssel, de a koncertjeinkre is igaz ez.

Pó: A sludgecore csak azért került oda, hogy mégis legyen némi referencia a zenei stílusra is. Egyre nehezebben tudjuk bekategorizálni magunkat, rengeteg hatás ért minket. Másoktól, kritikákból érkező visszajelzésekben olykor egészen meglepő és gyakran teljesen abszurd, hogy milyen zenekarokkal állítanak minket párhuzamba.

Lehet butaság, de mindig érdekelt. Miben más – ha egyáltalán más – tesókként együtt zenélni?

MRC: Rendkívül erős a minket összetartó erő Pó bácsival. Mindig is az volt. Együtt nőttünk fel és kezdtünk el beleőrülni a zenébe, nagyon jó, hogy ilyen régóta együtt is tudjuk művelni. Hogy a zenén lehet-e érezni, azt nem tudom, de az élmény mindenképpen klassz.

Pó: Mivel nekem elég sok lehetőségem van Marci nélkül is zenélni, abszolút érzem a különbséget. Van egy olyan extra kapocs köztünk, amihez hasonlót senkivel sem érezhetek. Természetesen elképesztő szintű összhang tud kialakulni két ember között, ha sokáig játszanak együtt, de Marcival teljesen más. Olyan kapcsolat ez, mint amilyenről az egypetéjű ikreknél szokott hallani az ember.

Szóba került, hogy már apukákként is helyt kell állnotok. Hogy jönnek ki a csemeték a hangszerekkel? Meg meritek már mutatni nekik az IGOR szerzeményeket?

MRC: Mindegyik gyerek érdeklődik, nagyon tetszenek nekik a hangszerek. A másfél éves kisfiam megőrül, ha gitározom neki, természetesen hallgattunk IGORt is. Szépen hörög már, apa büszke rá.

Pó: Sokféle zenét hallgatnak a gyerekek. Természetesen főleg a korosztályuknak megfelelőt, de élvezik a keményebb dolgokat is. A nagyobbik fiamnak például a The Haunted - The Dead Eye a kedvence. (Tudja, mi a jó! — a szerk.) Ráadásul a Natasa elején hallható hörgést ő produkálta még tavalyelőtt. Nem sokan mondhatják el magukról szerintem, hogy másfél évesen debütáltak metal énekesként.

MRC: Ördiéknél pedig van a zene úgy általában és van az "apazene". Szeretik a kicsik üvöltetni a kocsiban az apukájuk zenéit, megy a vadulás, meg a "Hangosabban! Mééég hangosabban!"

'96-ban indultatok, nem kevés ideje vagytok már talpon, ráadásul mindhárman a kezdetektől. Mik azok a "mérföldkövek", amiket felidéznétek a zenekar eddigi életútjából?

MRC: Nehéz. Számtalan remek hangulatú próba, koncert, lemezfelvétel van mögöttünk, sok nagyszerű embert ismerhettünk meg a bandának köszönhetően. Például játszottunk anno Mikulás ünnepségen gyerekeknek Sepulturát és Biohazardot, egy kampány esten politikusoknak és Puskás Öcsi bácsinak szintén hasonló muzsikát. Mindkét esemény fogadtatása roppant emlékezetes volt. Koncerteztünk moziban, erdőben, a legendás Kas fesztiválon, Ördi esküvõjén, BMX versenyen, egy baráti ikerpár 30. szülinapján Ektomorfot előadva, tiltottak ki budapesti klubból a koncerten tanúsított magatartásunk miatt, csak hogy párat kiemeljek. Mérföldkövek helyett inkább úgy fogalmaznék, hogy rengeteg élményt ad egy zenekar, érdemes elkezdeni.

Tudom, elcsépelt már, de így, 17 év után talán jogos. Mitől működtök jól együtt?

MRC: A barátságtól.

Pó: Így van, ezt nem is kell jobban kifejteni. Minden más elhanyagolható.

Mi a helyzet a többi projekttel?

MRC: A Haw januárban jön ki a második, hat számos EP-jével. Pó bácsi a Warpigs-zel évente nyom egy jó hangulatú bulit, közben megalapították Barnival (Chief Rebel Angel, ex-Polly is Dead), Gáborral (Human Error) és Gazsikával (Haw, Torn From Earth, Prosectura, Stereochrist) a Dog Attack névre hallgató fasza punk-rock & roll zenekart, amelynek épp most került ki az első lemeze. Keressetek rá!

Pó: Ördi pedig ősszel az egy alkalomra újra összeálló Something Against You-val minden idők legjobb magyar hardcore koncertjét adta - legalábbis szerintünk. 

Hangzók. 2011 májusában adtátok ki HE címmel első hivatalos EP-teket. Gondolom, azért korábbról is lehetne felhajtani néhány hanganyagot, vagy benéztem?

MRC: Nem nézted be, feltételezésed jogos. 1998 tavaszán készítettünk egy lemezt, a JBHC-t (Jászberény Hardcore). A címe is sugallja, hogy milyen zenében utaztunk akkoriban. Aztán volt még a Happy Metal című EP is 2001-ben, amely jóval dallamosabb zenét tartalmazott egy-két durva metal riffel megspékelve. A következő anyag a tavalyelőtt bemutatott HE volt. A közben eltelt 10 év alatt több lemeznyi dalt írtunk, vettünk fel magunknak, majd szépen lassan ezeket elhagytuk a programunkból. Volt egy öt éves periódus, amikor nem is koncerteztünk, de próbáltunk tovább és raktuk össze a témákat.

Pó: 100%-ig magunknak zenéltünk. Aztán elég barátunk (köztük az akkori énekesünk, Srég) csesztetett minket, hogy újra kiálljunk az emberek elé.

A HE igen csak jó kritikákat hozott. Mit emelnétek még ki a kiadvánnyal kapcsolatban?

MRC: Ahhoz már túl régi, hogy kiemeljünk bármit is. Szeretjük, és ajánljuk minden kedves kemény zenét szerető embernek. Aki nem kedves, az is hallgassa meg, de csak óvatosan.

Pó: Talán annyit elmondanék még róla, hogy ott mintegy tíz év legjobb témáiból építkeztünk, míg a NA dalok mind vadiújak voltak.

2013. június 26-án debütált a már emlegetett NA a Lángoló Gitárokon. Mit szóltok a fogadtatásához?

MRC: Igazán remek visszajelzésekkel találkoztunk mind a blogokon, portálokon, mind személyesen a haveroktól és idegenektől, akik azóta haverokká alakultak át.

Pó: Kicsit már gyanús is, hogy nem nagyon kaptunk negatív visszajelzést. Nem elég őszinték az emberek sajnos. Mindenkinek nem tetszhet. Srácok, nem kell kímélni minket!

Egyáltalán mennyire foglalkoztok a "szakma" álláspontjával?

MRC: Megtisztelő, ha írnak rólunk itt-ott, és ezáltal esetleg találkoznak az anyaggal olyanok, akik vevők az efféle muzsikára. Érdekes olvasni-hallani, hogy más embereknek mik jutnak eszükbe a zenénkről. Kb. eddig terjed a dolog.

Természetesen a ti véleményetek is érdekel, miként látjátok a honi internetes rock-metal "újságírást"?

MRC: A Makó Dávid barátunkkal készített interjúdban leírtakat kiegészíteném azzal, hogy számos esetben lehet azt is érezni, hogy sokan csak az ingyen koncertjegyekért csinálják az egészet, a tartalomra azonban már kevésbé igényesek, a helyesírásról nem is beszélve. Pedig annak alapvetőnek kellene lennie szerintem. Azért szerencsére vannak kivételek. Ezzel nem panaszkodni szeretnénk, mert nagyszerű dolog, hogy ennyi kezdeményezés van, foglalkoznak a zenekarokkal, amiért hálával tartozunk minden érintettnek. Csak azt mondjuk, amit tapasztalunk.

Pó: Annyit tennék még hozzá, hogy nem igazán értem, miért van az, hogy több fanzine annak ellenére nem tesz ki egy aktuális hírt a zenekarról, hogy előre megszerkesztett anyagot kap a kezébe, amit természetesen szabadon átírhat, ha ahhoz van kedve. Én úgy gondolom, hogy az lenne az érdekük, hogy minél több információt tudjanak közölni az emberekkel. Mindenki akkor jár a legjobban.

Mindkét EP-t Egerszalókon, a Shapat Terror-os Sohajda Petinél rögzítettétek, mióta tart a "viszony"?

Pó: 2007-ben, még a Locust on the Saddle zenekarral dolgoztam elõször Sohival, egyből megvolt a közös hang. Természetesen már évekkel korábban nagy tisztelője-rajongója voltam. Külön jólesett, hogy a HE előtt ő dobta be az ötletet, hogy mi lenne, ha együtt dolgoznánk.

Körvonalazódik már a következő anyag?

MRC: A saját tempónkban, de igen. Egy dal készen is van zeneileg. A címe: Vunf. Beszéltük már, hogy esetleg split lemezt adunk ki valamelyik barát zenekarral, de majd még meglátjuk.

Pó: Emellett az Agassi-hoz hasonlóan lehet, hogy ismét lesz egy szám, amit önmagában adunk ki. A soundcloud oldalunkon  jelenleg is elérhetõ Jerzsi-t szeretnénk frissebb hangzással, újraénekelve bemutatni.

Szerepeltetek a Hands of Doom ingyenes válogatásán is, méghozzá "tizenötöd" magatokkal. Nagyon megörültem ennek a kiadványnak, kevés a hasonló kezdeményezés. Szerintetek mennyire fontosak az efféle "közösségszervezõ mozgalmak" a magyar underground berkein belül?

MRC: Tök jó, hogy van ilyen. Örültünk, hogy minket is megkerestek a fiúk a válogatással kapcsolatban. November elején játszottunk is egy Hands of Doom bulin. Jó hangulatban zajlott, megismertünk jóravaló bandákat, kedves tagokkal, finom pálinkával. Szóval mindenképpen üdvözlendő dolog ez.

Pó: Múlt héten az egyik (valószínűleg egyetlen) "rajongónk" a Fülöp-szigetekről megosztotta a válogatáslemezt. Máris eljutott rajtunk kívül 15 magyar csapat hozzájuk. Már csak emiatt is megérte volna, nem beszélve arról, hogy mi is megismertünk új zenekarokat.

Élõ. Meg tudjátok mondani hány koncert van mögöttetek körülbelül?

MRC: Van egy füzetünk, amelyben a kezdetektől vezettük a koncertdátumokat. Régen írtunk bele, nem emlékszem, hol tarthatunk, de egyébként nem adtunk olyan sok koncertet. Ötven és száz között van kb. az eddigi fellépéseink száma.

Pó: Valószínűleg közelebb van az ötvenhez, mint a százhoz.

MRC: A családi kötelezettségek miatt nem könnyű időpontokat egyeztetni, nem tudunk minden felkérésnek eleget tenni, így ez a szám kb. 5-6-tal nő évente.

Többször jártatok külföldön, pontosan merre is?

MRC: Ha jól emlékszem, az IGORral még egyszer sem játszottunk másik országban. Inkább a HAW-val mentünk külföldi körökre. Jövõre szeretnénk ezen változtatni, de még semmi konkrétummal nem tudunk szolgálni.

Pó: Érdekes, nekem is most esett le, hogy pont az IGORral nem voltunk még. Egy bécsi bulink lett volna tavaly, de sajnos betegség miatt nem tudtunk ott lenni.

Mely bulikat fontos említeni 2013-ból?

MRC: Nyíregyháza, Szeged, Eger. Nagyszerű emberek foglalkoznak ezekben a városokban a koncertszervezéssel, a koncertekre lejárók is rettenetesen kedvesek. A helyi bandákkal jó kapcsolatot ápolunk, nagyon jó minden évben nyomni együtt egy bulit. Minden zenekarnak ajánljuk ezeket a településeket. Ja, a Düreres buli is fasza volt a Juciferrel!

Virgácsot vagy édességet hoz a Mikulás?

MRC: Nekem egy pici lányt, akit Ritának fognak hívni. (A passzio.hu szerkesztőségének nevében gratulálok ezúton is! - a szerk.)

Pó: Nekem remélem, édességet. Péter vagyok, cukorfüggő.

Mit felejtettem ki?

MRC: Azt, hogy szerintünk vajon mi az élet értelme.

Pó: Azt, hogy "Groove is in the heart".

Igazából a kedvenc színetekre lettem volna még kíváncsi, de azt már ellőtte más. Az utolsó szó titeket illet, részemről köszönöm, nagyon!

MRC: Alapítsatok családot! Mi köszönjük!

Pó: "Legyetek jók egymáshoz. És: bulizzunk, fiatalok!"

Csipke