Fotó: Bands Through The Lens

A Másként-rovat legújabb szerelem-darabja a független D.I.Y. kiadózás világába kóstoltat. Kalauzod pedig nem más, mint Szilágyi Béla, a Drinkin’ Beer in Bandana Records atyja, aki immár hét éve szállítja a jobbnál jobb hazai és külföldi kiadványokat a világ minden tájáról. Tuti már te is összefutottál vele valamelyik koncerten, vagy fesztiválon, ha valamilyen csoda folytán mégsem, legközelebb mindenképp nézz szét nála, biztos rejtőzik a kínálatban valami kincs számodra is . A kiadó eddigi útjáról, motivációkról, közösségépítésről cseréltük az eszmét. Ha érdekel a disztrók világa, kerülj képbe a bennfentestől, csak nyerhetsz vele. 

Óriási öröm végre a Mögött blogon üdvözölni téged! Idén 7 éves a DBIBR, de mielőtt rátérnénk az aktualitásokra, jöjjön némi nosztalgia. Azt már többször említetted, hogy a kiadó maga poénnak indult, a Bandanas ’94-es demóját adtad ki először kazin, aztán elég gyorsan elszabadultak a dolgok…Mik a legemlékezetesebb sztorik az említett időszakból?

Fú, kábé minden. Azért is plusz élmény megfogni egy régebbi saját kiadványt, mert csomó jó emlék és beszélgetés is társul hozzá. A legviccesebbek nyilván a turnés élmények, vagy amikor turnézó zenekarok aludtak nálam. Szerencsére eddig nagyon kedves emberekkel hozott össze a sors. A Faüst, a Jodie Faster, Mvrmansk és LØVVE tagjai is rettenetesen aranyosak voltak, utóbbiakat sajnos korán ki kellett raknom, mert menet közben bejött egy állásinterjú egy melóra, amit nagyon szerettem volna megkapni. Nem győztem reggel elnézést kérni, eszméletlen sajnáltam a dolgot, hogy rohanni kellett, de éppen beszéltem a napokban a gitárosukkal, és ha minden jól megy, ősszel új anyag készül mindkét zenekarnak, és jönnek is vissza.

Ami nagyon kiemelkedő volt még a GUMMO./Insane Order-buli. Ők iszonyat jó fejek, és a koncert is valami őrület volt. Arcra esett egy srác a GUMMO. alatt, majd elkezdték a fogát keresni, találtak is valamit, de kiderült, hogy a foga megvan mind, és az csak a fültágítója. Közben beestek valami részeg angolok, ment a lökdösődés, 40 fok melegben nyáron, a Riffben. Az egyik francia mellettem állt tátott szájjal, és megkérdezte: Itt mindig ez van?(nevet)

De az összes turné is nagyon jó emlék. A Crippled Fox-al jártam főleg, ők azért egy atom jó fej brigád, baromira sokat röhögtünk végig, meg fasza koncerteket adnak. Szóval élmény az van bőven, majd egyszer könyvet írok, az most úgyis nagy divat.(nevet)

Úgy legyen! Ha jól tudom, magad is gyűjtő vagy, méghozzá kazetta- és vinyl-, mit gondolsz, miért épp ez lett a szerelem?

Szerintem a kazizás egyértelmű, amikor 15-16 éves voltam (1994-95), minden zenét azon tudtunk beszerezni. CD még nem volt, a lemez meg elavultnak számított.  Emlékszem, a Headbangerbe jártunk mindig, mert ott lehetett kapni az újabb zenekarok demóit, ott vettem az összes A.M.D.-t, Sedative Banget, meg jó pár demót, kiadványt, ami mai napig ékes darabja a gyűjteménynek. Gondoljátok el, Csömörön lakom, onnan mentem a KÖKIre, körülbelül két óra oda, kettő vissza BKV-val. Egy kazit tudtam venni a havi zsebpénzemből, jó esetben jött egy haver, ő is vett egyet, és egymásnak másoltuk. Szóval nem volt ez a zenedömping.(nevet)

A lemez később jött be picit, a 2000-es évek elején elkezdtem Tilos- bulikra járni: DnB, elektro, breakbeat partikra, ebből jött a lemezezés, és az elektronikus anyagok mellett elkezdtem gyűjteni a régi kedvenceket, meg akkor már vettem az új bandák cuccait is. Amúgy a DnB maxikat a mai napig gyűjtöm.

Mik a saját gyűjtésed legkedvesebb darabjai?

Fú, rengeteg van, nem is tudnék mit kiemelni, talán inkább a gyűjteményeket. A legnagyobb a Crippled Fox-gyűjtemény, megvan majdnem minden LP, EP, kazi - akinek van egy demó kazija, azonnal jelentkezzen!), a Reproach zenekarnak is mindene megvan, ők az egyik kedvenc bandám, már nem igen játszanak, hál’ isten még láttam őket Rómában a GO! Festen, és óriási volt. Amit még kiemelnék a Suicidal Tendencies-gyűjtemény, bár amit az utóbbi időben csinálnak, annyira gáz, hogy a régieket sincs kedvem hallgatni, viszont, ami ehhez kapcsolódik a Venice Beach hardcore -gyűjtemény. Beszereztem az összes velük induló helyi banda lemezeit (Excel, Beowülf, Neigborhood Watch) na, ezek közt akad jó pár ritkaság, és ezek azért egytől egyig óriási zenekarok, de miután a Sui’ átment metalba és otthagyta ezt a színteret, keletkezett ott egy kisebb űr.

Miként foglalnád össze a DBIBR küldetéstudatát, ha van ilyen?

Ez szerintem elég egyértelmű, legalábbis számomra. Szeretném, ha minél több jó magyar kiadvány lenne, minél több külföldi bandát ismernének meg itt az emberek, és minél több magyar zenekart ismernének meg külföldön. Sok hazai lemezt, kazit cserélek külföldi kiadókkal, és igyekszem minél több kinti bandát szervezni itthonra.

Szerte a világból kapsz megkereséseket zenekaroktól, van olyan, amit élből elutasítanál? Mennyire szempont nálad a kiadásban, hogy zeneileg, szellemiségében közel álljon hozzád az adott banda?

Nem volt jellemző, hogy olyan zenekar keresett, aki nem is jöhetett volna szóba, nyilván azért megnézik a kiadványaim és tudják miről van szó.  Egyébként csak olyan bandát adok ki, amit szeretek is, hallgatok is, sosem csinálnék olyat, hogy nem élek valamit, de bevállalom, mert jó pénz lenne. Sok olyat kihozok, amit tudom, hogy csak páran fognak megvenni, de annyira tetszik, hogy legalább egy kis példányszámú kazit bevállalok nekik.

Ahogy emlegettük, idén 7 éves a kiadó, emellett koncertszervezéssel és disztrózással is foglalkozol, gondoltad volna, hogy így kinövi magát a történet?

Őszintén szólva egyáltalán nem gondoltam az elején, hogy ez lesz az egészből, bár azért egy pár éve ténylegesen elkezdtem érezni, hogy egyre jobb bandák keresnek, egyre többen jönnek koncertekre, egyre több kiadványom fogy el. Egyébként meg annyira szépen, természetesen nő az egész, hogy észre sem vettem. Mondjuk én sosem erőlködtem, valami vagy megy, vagy nem.

Mi az, ami motivál, hogy folytasd? Főállás, család mellett azért nem lehet könnyű, főleg, ha azt nézzük mondjuk, hogy tavaly, ha jól tudom, 17 saját kiadványt hoztál ki, azért az nem kevés.

Szeretem csinálni, talán ez a legjobban. Szeretem a börzéket, koncerteket, igyekszem minél jobb kiadványokat gyártani, minél jobb koncerteket szervezni. Idén szerintem kevesebb megjelenésem lesz, de több olyan vinyl kerül kiadásra, amit egyedül csinálok, és ez azért elég költséges. A rendes munkámból most kicsit visszább is vettem, fentebb említettem a Lovve-os sztoriban, hogy interjúra mentem másnap, sikerült is olyan melót találnom, ahol a teljes hétvégém  szabad, sőt pénteken délután kettőkor kábé hazazavarnak, szóval most kicsit több időm van erre, meg a családra. Egyébként meg barátnőm is sokat támogat az egészben, amiért hálás vagyok.  Segít a zenekarokat ellátni, ötletelni, a kazigyártásban is, meg pick pack pontként is szolgál a munkahelyén, szóval teljes a support. <3

Azt el tudod képzelni, hogy valaha ebből élj? Vagy pont a D.I.Y. szellem a lényeg és ez nem működhetne profitorientált környezetben?

El tudnám, bár nyilván nem csak ebből, de azért neki lehetne feküdni. Kint ismerek pár arcot, aki nem sokkal nagyobb kiadó, és ezt csinálja, valamint pár ehhez csatolható tevékenységet. A D.I.Y. pedig szerintem nem azt jelenti, hogy mindenképp veszteséges kell legyen, vagy legyen ingyen. Lehet ezeket jól is csinálni, nyilván nem ebből lesz az ember multimilliomos, sőt, lehet kétszer annyit dolgoznék, mint a jelenlegi, kényelmes irodai melómban, ahol, ha vége van, hazamegyek és csinálok, amihez kedvem van.

Szóval annyira ez a profitorientált dolog sem a sátántól való. Nyilván NKA támogatás, jogdíj visszatérítés, állami pénzek, ilyesmik nem játszanak, de ha nincs nyereség, nincs megjelenés. Az első kiadvány óta én ebbe nem igazán tettem pénzt. Szóval a nyereség mind visszament a kiadóba, és szerintem ez így egy bazi jó modell.

Nyilván kell a profit, hogy fejlődj. Nem vicc, én eddig nem igen vettem ki a kiadóból egy forintot sem, mindent visszaraktam a kiadóba. Ha nincs profit vagy nem elég, megáll az egész, ha kiadsz valamit, nem biztos, hogy egyből elmegy, előfordul, hogy évekig benne áll a pénzed, de közben már jön a következő, ezt csak a profitból tudod finanszírozni.

Szokták mondani, hogy a lemez- és kazetta kiadás reneszánszát éli, te miként látod ezt?

Ez teljesen így van. Borzalom árak vannak, ezzel szemben nagyon sok kiadványt vásárolnak. Rengeteg zenekarnak gyártok kazettát megrendelésre. Jelen pillanatban tényleg őrület van. Kíváncsi vagyok mennyire futó dolog ez. Valamennyire biztos megmarad, de hogy ennyire erősen, na, azt majd az idő eldönti.

Én csak a felszínt kapargatom, de ha az ember mélyebbre ás, elég jó kis kiadókat lehet találni itthon is, te kikkel működsz együtt szívesen?

Akiket nagyon szeretek és jó barátaim is, a 9 Lies és az Ill Will records. Bár az egyik Bécsben működik, a másik Szlovákiában, de a magyar színtérhez is tartozó arcok csinálják. Itthon még a Szégyen Kazettákat és a Corbata Recordsot emelném ki.

Te is ott vagy a legtöbb buliban, lemezbörzén, milyen tematikus rendezvényekre és koncertekre települsz ki szívesen?

Amin fixen ott vagyok minden hónap első szombatján a Szimplában rendezett lemezbörze, és minden hónapban a Budapesti Lemezpiacon is kinn vagyok, ami a legnagyobb börze pesten. Ami még óriási kedvencem, az évente egyszer megrendezett Independent Label Fair, ami kifejezetten kiadói lemezbörze, kiállítás, vásár és DJ-k is vannak. Tavaly fel is léptem egy órás saját szettel.(nevet) Meg persze random koncerteken is jelen vagyok néha. Gyakoriak a Kripta-meg a Reaction-bulik, amik mostanában nagyot mennek, és igazi felüdülésnek számító zenekarok játszanak rajtuk.

Mit gondolsz, milyen hatással van a közösségi média térhódítása a beszerzési-, terjesztési folyamatokra?

Nyilván sokkal egyszerűbb, majdnem 2000 követője van az oldalnak, plusz a csoportok, a zenekarok megosztásai, így egyből eljut több ezer emberhez.

Mennyire alapul még a cserélgetésen, kapcsolatokon az egész?

Nálam nagyon, rengeteget cserélek más kiadókkal, disztrókkal. Színesebb lesz a distro, meg egy csomó jó lemezt szereztem a saját gyűjteménybe is. Van kiadó, akivel már ötször-hatszor cseréltem.

Mesélnél kicsit bővebben arról, hogy is működik a kiadózás a gyakorlatban?

Bővebben? Az kábé ezer oldal lenne!(nevet) Esetemben a kazinál a gyártás is beleszámít ugye, mivel pár éve én gyártom a kazijaimat. Németországból rendelem az alapanyagot, itthon intézem a nyomdát hozzá. A lemezeket vagy itthon gyártatom, vagy közös kiadással külföldi kiadó intézi. Amikor kész, tolom a posztokat róla, viszem a vásárokba, koncertekre. Jobb esetben még nyomunk hozzá egy koncertet is.  Külföldi kiadványt kicsit nehezebb terjeszteni, mert valamiért itthon csak a hazai bandák a kelendőek, kevesen vesznek külföldi hangzót. De árulom a cuccaim discogson, bandcampen is, bár ezeken az oldalakon nagyon keveset vesznek, inkább listának használom.

Ezen felül cserélgetek más kiadókkal, vagy ők keresnek meg engem, vagy én őket. Van egy listám, általában ők is küldenek, és azonos mennyiségű lemezt cserélünk. Már azért van pár bejáratott kiadó, akivel, ha új kiadványunk van, azonnal írunk egymásnak, hogy van új csereanyag. Például a Turtle Rage kiadójával már ötször-hatszor cseréltem, mint említettem, meg van még egy-két ilyen, a Svab Records Szlovákiából, a 83 Records Angliából. Most legutóbb a német Witches Brew Recordsal csináltam egy atom jó cserét, bazi jó thrash lemezeket szereztem.

A hét év apropóján egy szülinapi mini fesztiválra is sor kerül a Gólyában, számodra miért fontos, hogy ez megvalósulhat, mire lehet számítani?

Több éve tervezem a szülinapi bulit. Tavaly a Beastie Boys-emlékest lett helyette, bár Balázs a VRTStól meglepett egy nagy tortával, úgyhogy már az is valamennyire szülinap lett.(nevet) Az a terv, hogy ez a szülinapi fesztivál évente meg lesz tartva, és az ideihez hasonlóan úgy szeretném, hogy sok külföldi kiadóhoz köthető bandával színesítem a fellépők listáját.

Ezenfelül merre találkozhatunk még veled idén?

Április 14.én lesz Exorcizphobia a Riffben, ők egy rohadt jó cseh thrash zenekar, fellépnek még az Exterminating Angel, az Iron Steel, a Paks 3 és a Kharc. Július 11.én az Endless Swarm lép fel a Riffben. Életem első koncertszervezése nekik szólt, úgyhogy baromira várom, hogy viszontlássam őket, a Crippled Fox már bevállalta a supportot, mellettük még két bandát szeretnék eléjük. Őszre lehet, lesz még egy nagyobb buli azt még meglátjuk, meg szó van még pár turnés bandáról is, majd kialakul.

A végszót is neked adom, részemről köszönöm, nagyon!

Járjatok koncertekre, ha lehet, vegyetek is részt a dolgokban, szupportáljátok a bandákat, éljetek közösségi életet, támogassátok a Kriptát, a Gólyát, lehet menni a Food Not Bombsnak is bármikor segíteni, vagy van pár szervezet még, akik elég fontos jótékonysági munkát végeznek. Sajnos a jelenlegi vezetés mellet itthon ezek a dolgok egyre fontosabbak.

Oldalak:

DBIBR Facebook

DBIBR bandcamp

Események:

ExorcizPhobia (CZ)+support bands

FASTIVAL Vol. 1.

Csipke