Ma este kötelező "doom bál" lesz a Dürerben. De ez a nap egy szomorú évforduló is egyben. Tavaly ilyenkor egy végtelenül zaklatott üzenet fogadott. Kétségbeesetten röpködtek a miértek és a mikéntek. Képtelenség, üvöltöttük csendben, tehetetlenül. Zuzu nem mehet el, nem így. Pedig megtette, 2013.11.13-án, hajnalban. Ez a bejegyzés azonban nem a gyászról, nem a veszteségről szól. Csak szeretném, ha emlékeznénk, emlékeznénk arra a ZuzuP-re, akit én ismerhettem, aki elhivatott grafomán módjára  már-már ipari mennyiségben publikált, aki foglalkozott a legkisebbekkel is, aki annyi éven át pesztrálta a zenekarokat az Éter fesztiválon, aki a passzio.hu-tól eljutott egészen a Rockinformig. ZuzuP, ösztönöz: "add magad", indokolatlanul megnevettet, pozitív a kilátástalanságban és jól seggbe rúg, ha az kell, hisz tudjátok. Biztos vagyok benne, hogy sokatok töltött vele kellemes perceket, legyenek azok virtuálisak, vagy személyesek. Arra kérlek benneteket, idézzétek fel a kedves pillanatokat, azokat, amiket érdemes...