(Stabbed 2019 - (balról jobbra: Demeter Marcell (gitár), Juhász Misel (basszusgitár), Brindza Tamás (ének), Kecskés Attila (gitár), Potkovácz Márk (dob), Forrás: Facebook)

Mivel idén, - ugyan rövidebb-hosszabb kihagyásokkal de, - immáron 11. éve írogatok bele az internetbe, gondoltam érdemes kicsit visszatekinteni, mit is. Összeszedtem neked tizenegyet a jelenleg sajnos elérhetetlen passzio.hu-n publikált, számomra kedves interjúkból, mert mégiscsak kérdezni a legjobb!

Máig igyekszem Zuzu nyomdokain haladni, misszióm teret adni a Feltörekvőknek.  Azt hiszem, bevallhatom, a kísérletező zenekarokat preferálom, amik a saját útjukat járják és nem az aktuális zenei trendek után szaladnak. Érzésem szerint a bandák közül, akikkel dolgom volt eddig, a Stabbed is követendő példa. Azóta ugyan átrendeződött a felállás: a mikrofont Brindza Tomi (Skore) vette át Alextől, Marci átadta a bőgőt Miselnek, hogy  Gerit válthassa gitáron. A tavaly villantott három új dal sem biztonsági játék, de én is abban lelem örömöm, ha szembe megyek az árral, vagy arccal a falnak. A Breaking Dawnhoz készült klip, Nagy-Miklós Péter (WacKor, Ørdøg) vendégeskedésével ma is a kis szívem csücsöke, és az Exit Wound, valamint a Tolaris szöveges videói is biztatóak, úgyhogy, találka július 9-én a  Rockmaratonon 18:15-kor, az első sorban!

1. nap - Don Gatto (2013)
2. nap - The Devil`s Trade (2013)
3. nap - IGOR (2013)
4. nap - The Catering Queen (2014)
5. nap - Cudi Purci Booking (2014)
6. nap - The Wedding At The Slaughterhouse (2016)
7. nap - Ann my Guard (2017)
9. nap - Cojones (2017)
10. nap - Mihaszna Film (2018)
11. nap - Salvus (2019)
0. nap - Veres Gábor (2011)

Fontos! A cikkek a passzio.hu-s megjelenés kronológiai sorrendjében, változtatás nélkül, az érintettek beleegyezésével kerülnek (újra)közlésre, az adott időszak aktualitásaira reflektálnak. Kéretik ebben a kontextusban befogadni. Köszönöm a rászánt időd!

Stabbed - interjú (2017/06/28)

Sziasztok, srácok! Nagy öröm a passzio.hu-n üdvözölni Titeket. Csapjunk is bele! Ha jól informálódtam, csak 2015-re állt össze az első felállás, amire építeni lehetett, holott az alapötlet már 2013 környékén megvolt. Mit gondoltok, miért kellett ennyi idő, hogy "egymásra találjatok"?

Attila: Szia Csipke, köszönjük szépen a megkeresést! Főleg azért volt nehéz megtalálni a megfelelő embereket, mert 2013-ban még eléggé kezdetleges állapotok uralkodtak minden szempontból. Volt pár pontatlan és szarul megszólaló demóm, csapongó, kiforratlan témákkal, őszintén szólva akkor én sem szálltam volna be szívesen ebbe a zenekarba. Emellett úgy vettem észre, hogy szeretnek a zenészek "beleülni a tutiba", beszállni olyan bandába, ami egy jól bejáratott stílust játszik, és meg is marad az adott skatulyában. Így nincs akkora rizikó, közönség is lesz, koncert meghívások is jönnek majd.

A Stabbed ehhez képest rámegy a vékony jégre egy tankkal, nincsenek korlátok, vagy szigorúan meghatározott keretek. Olyan zenészeket kellett találnom, akik fantáziát látnak ebben az irányban, és van elég képzelőerejük ahhoz, hogy előre hallják a dalokat jól összerakva, stúdióminőségben megszólalva. A stabil ritmusszekció megtalálása okozta a legnagyobb fejtörést, Márk beszállása után már láttuk a fényt az alagút végén, így bele mertünk vágni a stúdiózásba, és később a koncertezésbe...

Ezek után rendesen fel is pörögtek az események, bemutatkozó EP, koncertek, nagylemez. Mi adja a lendületet?

Attila: Akkora a választék mostanság zenekarokat illetően, hogy az ember nem ülhet a babérjain, ha valamit el akar érni. Láthatóvá, ismertté kell válnunk, megtalálni a közönségünket. Ehhez profi minőségben megszólaló felvételek, koncertek, és folyamatosan frissített közösségi média szükséges, ez a minimum. Szükségünk van koncert rutinra is, hogy egyre profibb műsort tudjunk nyújtani. A lendületet az adja, hogy szeretnénk egyre jobbak lenni, és szeretnénk eljuttatni a zenénket minél több emberhez.

Ami a zenekari "kémiát" illeti, ki mennyire kap teret a dalszerzésben?

Attila: Véleményem szerint a próbatermi jammelés annyira nem tud működni egy ilyen progresszív hozzáállású zenében, szóval általában megírok egy vázat, amiben megvan a struktúra, a fő gitártémák, és aztán ezeket kozmetikázzuk zenekari szinten tovább. Mindegyikünknek megvannak az erősségei, így lesz kerek az egész dalszerzési folyamat. Márk sokat segít a struktúra felépítésében, megírja a dobokat, és a dalszövegeket, Geri a gitártémák színezgetésében, és a fillekben erős, Alex pedig a képére formálja, és "énekelhetővé" teszi Márk dalszövegeit. Ez a módszer szerintem remekül működik, persze az ember mindig elfogult a saját dolgaival kapcsolatban, ezért soha sem vagyunk maradéktalanul elégedettek magunkkal.

Érdekesség, hogy, mint említtetett, a szövegekért Márk (dob) felel. Márk, Miből inspirálódsz?

Márk: A véletlen hozta így, már be volt foglalva a stúdió az EP felvételeire, amikor egy szép esős reggelen úgy jártam, mint Puff Daddy a motorjával. Fél évig nem tudtam járni, úgyhogy unalmamban nekiálltam kísérletezni a dalszövegekkel, amik végül nagyon bejöttek mindenkinek. Alexszel közösen kidolgozzuk az énektémákat, a ritmizációt, aztán általában Bonnie Tylert csinál a refrénekből (nevet). Az inspirációt legfőképp könyvekből, filmekből, a magánéletemből, vagy álmokból szerzem, de a szövegek eléggé el vannak torzítva ahhoz, hogy ne lehessen könnyen kibontani. Az angol szöveg miatt már eleve kevés embert érdekel a mondanivaló, akkor meg már úgy gondoltam szabadjára eresztem az agyament észjárásomat.

A pokol mondhatni, elég tág fogalom... Viccen kívül, ha jól tudom, a szövegek különbözőképp értelmezhető szimbólumokra épülnek. Miként áll össze a Stabbed tematikája?

Márk: Imádom David Lynchet meg Alain Robbe-Grillet-t, úgyhogy az egyértelműség nem kenyerem. Habár a nagylemez már egy fokkal direktebb szövegileg, a hangsúlyt továbbra is a baljós képzetekre és megfoghatatlan jelenésekre helyezem. Direkt többértelműre és homályosra írom a szövegeket, hogy álomszerű hatást váltsanak ki. Nem tudod pontosan megragadni, de kivált egy bizonyos érzelmet, hangulatot, ami aztán egész nap kísért és próbálod feldolgozni, jelentést adni neki. Ha csak a zenei részét hallgatod önmagában, az sem mondja meg neked, hogy miről szól, de érzed. Ehhez az élményhez próbál közelíteni a szöveg és lehetőleg beindít egy kreatív folyamatot, amitől személyesebbé válik, mintha leírnám, hogy: szomorú vagyok mint a bánatos fűz... A pokolról meg szimplán annyit, hogy mindenki maga alkotja meg a kis privátját.

Több, mint egy éve jelent meg a bemutatkozó Submerge kislemez, ami bevallom, hozzám csak mostanában jutott el. Ismertetők hiányában tiétek a pálya, mit érdemes tudni róla?

Attila: A Submerge egy szárnypróbálgató kislemez lett, rengeteg szempontból itt veszítettük el a szüzességünket. Életünk addigi legkomolyabb, legnehezebb felvétele volt, és különös balszerencse sorozat előzte meg. Márkot a stúdiózás előtt elütötte egy autó, emiatt közel egy évet csúsztak a felvételek. Nem sokkal később eltört a könyököm, aztán az akkori basszusgitárosunk véletlenül rátolatott a hangszerére kocsival, majd Alexet szintén elütötte egy autó, bár ő megúszta kisebb sérülésekkel. Szóval nem voltak túl jó előjelek, ráadásul bőven a komfortzónánkon túl kellett teljesíteni a felvételek alatt is. Nagy szenvedés volt, fel kellett nőni a feladathoz. A rögzítés összes fázisa sokkal tovább tartott, mint gondoltuk, mert először tapasztaltuk meg, hogy milyen is megcsinálni egy ilyen komplex zenei anyagot. Végül elégedettek voltunk az eredménnyel, ez a kislemez szó szerint vérben, fájdalomban, és szenvedésben született meg. A mai napig büszke vagyok a teljesítményünkre, és a dalok is időtállóra sikerültek.

Az idei április (2017) hozta az első nagylemezt. A Long Way Down igen előkelő helyen szerepelt a Hammerworld hangpróbáján, Ti mennyire vagytok elégedettek az eredménnyel?

Attila: Mikor tizenpár évvel ezelőtt pattanásos fejjel játszottam szarul a Tankcsapdát egy olyan orosz gitáron, ami folyamatosan rázott, akkor még nem gondoltam volna, hogy egyszer valaha bekerülök a Hammerbe, szóval nekem már az is megtiszteltetés, hogy írnak rólunk, hát még egy ilyen jó kritika, és ilyen jó helyezés a Hangpróbán! Elégedett vagyok az eredménnyel, szerintem meg is érdemeltük, igyekeztünk nagyon odatenni magunkat a lemez munkálatainál.

Márk: Ha azt vesszük, hogy tizenévesen képes voltam csak egy borító alapján, meg Uzseka Norbi írásaira hagyatkozva megvenni egy lemezt, vagy könyvet, amiért nem keveset kellett akkoriban spórolni, akkor képzelheted mennyire örült bennem a gyerek, amikor ő írt lemezkritikát rólunk, nem is akármilyet! Örülök, hogy az a kis srác bennem van és annyira makacs, hogy nem adom fel, a felnőtt élet nehézségei mellett sem.

Miként emlékeztek vissza a stúdiózásra? Azt hiszem, bárki szívesen dolgozna Vári Gáborral és a Miracle Sounddal!

Attila: Picit ránk hozták a frászt a sztorik Vári Gáborról, de aztán kellemes meglepetés volt vele dolgozni. Egy véresszájú "audionáci" helyett egy türelmes, igazi profit ismertünk meg benne. Rendkívül hatékonyan, gyorsan dolgozott, és nagyszerűen irányította Márkot és Alexet a felvételek alatt, kihozva belőlük a maximumot. Nagy respect neki azért is, hogy elviselte a fárasztó, néhol rettenetesen gusztustalan, és offenzív humorunkat egy rossz szó nélkül (nevet)!

A stúdió egyfajta szentéllyé nőtte ki magát a szemünkben, egy barátságos, nyitott közeg, ami nem mellesleg brutálisan fel van szerelve technikailag. Az az érzés nagyon bennem maradt, mikor megkaptuk az első keverést. Köpni-nyelni nem tudtam, hogy részletes instrukciók nélkül, első érintésre ennyire jó mixet kaptunk, hogy ennyire eltalálta Gábor, mi illik a zenéhez. Megkérdezte a felvételek alatt, hogy "ilyen Gojirás jó lesz?", mi meg mondtuk, hogy "Ja". Ez volt minden iránymutatás (nevet). Biztos vagyok benne, hogy a következő lemezeinket is a Miracle Soundban vesszük fel.

Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig?

Attila: Az eddig véleményt adó tábor egyik fele nem érti, mi történik a zenében, és szeretné, ha emészthetőbb lenne, mert így túl nagy kihívás hallgatni minket, ugyanakkor elismeri a produkció minőségét. Teljesen meg tudom érteni ezt, vannak emberek, akik azért hallgatnak zenét, hogy kikapcsolják az agyukat, és nem akarnak egy nehezebben sikerült nap után még gondolkodni zenehallgatás közben. Nem is javasolnám nagyobb mennyiségben a zenénket, mert szerintem én is megőrülnék, ha egész nap csak ilyen tömény metalt kéne hallgatnom. Néha viszont jól esik a hozzánk hasonló okosabb, komplexebb lemezeket pörgetni, jól esik gondolkodni, elmélyülni a részletekben, minden egyes lejátszással új dolgokat felfedezni. Tiszteletben tartjuk a véleményüket, és reméljük, hogy azért néhány dalban megtalálják azt, ami tetszik nekik.

A véleményezők másik fele a kezdeti sokk után megtalálta az értéket, az üzenetet, és megértette magát a koncepciót. Tetszik nekik, hogy a nehezebbik végét fogtuk meg a dolgoknak, hogy merünk kísérletezni, és szembemenni a trendekkel. Ők a mi közönségünk, őket szeretnénk megtalálni, és összegyűjteni a következő években. Ők a mi Pokémonjaink, megszerezzük mind. (nevet) Ami a közös pont: a minőséget, a hangszeres játékot mindenki pozitívan értékeli, és ez nagyon jól esik.

Egyáltalán, mennyire érdemes odafigyelni a kritikára?

Márk: Szerencsénkre, vagy balszerencsékre önsanyargató, akasztani való zenei sznobok vagyunk és önmagunk legkegyetlenebb kritikusai. Emiatt ritkán tud bárki is újat mondani, de azért bizonyos emberek építő kritikájára hallgatunk. Pontosan tudjuk, hogy merre akarunk menni és mit akarunk mondani, ez az a fajta zene, amihez a közönségnek kell majd alkalmazkodnia, nem pedig fordítva.

Abban azt hiszem, megegyeztünk, hogy nem egy "könnyű olvasmány", amit játszotok, mit gondoltok, ha pár országgal nyugatabbra születtek, az ottani közönség befogadóbb?

Márk: Sajnos ez továbbra is így van, de azért erőteljesen változott a helyzet az elmúlt 10 évben. Külfölddel kapcsolatban pedig tegyük hozzá, hogy habár jobban értenék a zenét, még nehezebb kitűnni ekkora túlkínálat közepette. Itthon továbbra is kevés az olyan zenekar, aki a saját feje után megy, kialakítja a saját identitását és nem klisékben gondolkodik. A management és a kiadók pedig szeretnék felmutatni a saját kis hazai megfelelőit a kint éppen divatos stílusoknak. Mi biztosan nem fogunk több "fogódzót" rakni a zenénkbe, vagy bárkinek megfelelni. Jó pár évbe beletelik majd, mire kialakul a bázisunk, megértik, amit játszunk, de nekem sokkal nagyobb erőfeszítés lenne egy tipikus metalcore lemezt lerakni, mert egyszerűen nem így működöm. Gyerekkoromban a Watch My Dyingot meg az Isten Háta Mögöttet sem értette senki az elején, emlékszem, hogy az emberek csak álltak és fogalmuk nem volt, hogy ez most micsoda. De ők is bejárták a saját útjukat, amit ők helyesnek véltek, és az összes rajongójuk a végletekig lojálissá vált.

Ha már visszhang, nálatok a labda, hogy vélekedtek a honi internetes rock-metal sajtóról?

Márk: Egy-két kivételtől eltekintve az összes internetes rock-metal oldal segítőkész volt terjesztés szempontjából. Lehozzák a híreinket, volt egy-két interjúnk is. Sok múlik azon, hogy az adott banda milyen sajtócsomagot küld ki. Ha van egyáltalán és még jól is néz ki mondjuk a presskited, tehát kompakt, minden infó megtalálható, jól van megfogalmazva, elérhetőek képek, koncertlista stb. akkor könnyebb dolga van azoknak, akik szintén szabadidejükben, hobbiként csinálják ezt.

Itt is, mint a többi zenekarral az undergroundban a kölcsönös tisztelet és egymás munkájának a segítése a legcélravezetőbb. Az EP-nél még nehezebb dolgunk volt, hiszen egyik tag sem jött korábban ismertebb zenekarból, zenészeket is alig ismertünk, nem, hogy sajtósokat. Az ismeretség és kapcsolati hálók majdnem teljes hiányából kellett elkezdeni az építkezést. Ilyenkor nagyon fontos hogy bármi, ami kikerül a kezedből, az profi és kidolgozott legyen, nem lepődik meg senki, ha azt mondom, hogy ehhez rengeteg pénz, feláldozott szabadidő, kreativitás és kitartás szükséges. Aki komolyan akarja ezt csinálni, meg kell, hogy értse, manapság nem elég jól zenélni, egyszerre kell menedzsernek, kreatív szövegírónak, szervezőnek és jó előadónak is lenni.

Élő. Ha jól tudom, az első bulitok a KVLT-ban volt, nem sokkal az EP megjelenés után, milyen volt először a színpadon?

Márk: A bandából nekem volt a legtöbb színpadi tapasztalatom, de azért mindannyiunknak ez volt eddig a legembertpróbálóbb produkció, amit elő kellett adni élőben. Szerintem nem kevés alkohol volt bennünk, plusz egymást váltottuk a híg fosásban, de aztán általában a színpadon valami eltörik bennünk és olyankor kinyílik az a bizonyos "baszatáska"...

Attila: Önkívületi állapotban voltam, annyira izgultam, nem emlékszem semmire. Biztos jó volt.

Alex: Először természetesen izgultunk és a közönség sem nagyon akart megjelenni, kivéve a barátainkat, de ahogy az első szám végére értünk a színpadi fények vakságából kilábalva észrevettük, hogy a terem gyakorlatilag megtelt. Akkor szerintem mindannyiunk megnyugodott és széjjelszedtük a helyet, nagyon jó kezdés volt, úgy gondolom én, Karamuskó Alex.

Melyek azok a bulik, amikre a mai napig szívesen gondoltok vissza?

Márk: Én egyértelműen a szülővárosomban, Komlón tartott bulira szavazok. 31 évesen sikerült először fellépnem ott, ahol minden zenei hatás ért. Megható volt a nővéremnek meg a férjének játszani, akik már 9 éves koromban a fejembe verték, hogy a Faith No More az isten, Mike Patton bekeretezve csücsült náluk a falon, mint egy családtag. Emellett természetesen mindig a fehérvári bulik sikerülnek a legjobban, hiszen ott született meg a zenekar. Most már rendszeresen telt házas bulikat tartunk a Nyolcas Műhelyben, úgyhogy szeptemberben már főzenekarként lépünk fel.

Attila: Fehérváron játszani mindig nagy öröm, és feltöltődés, de nekem mégis az áprilisi Dürer Kertes lemezbemutatónk az eddigi kedvencem. Jó közönség volt, és mi is szerintem az egyik legjobb formánkat nyújtottuk a színpadon. Azon ritka koncertek egyike volt, amikor mindent hallottam befelé! Mámor. A Wacken döntő is emlékezetes volt, főleg a technikai problémák miatt, először Márk állványa borult fel, aztán kiderült, hogy a borulás után a cintányér szó szerint átvágta Marci basszusgitár kábelét, és amikor kapott egy másik kábelt, egymillió decibellel berobbant a basszer, majdnem felrepültem a Holdra, ropogott az egész színpad a talpam alatt a basszus hangerejétől. Így próbáljon meg koncentrálni az ember! Büszke vagyok a lélekjelenlétünkre, hogy mind ez alatt úgy játszottuk végig a műsort, mintha semmi se történt volna (nevet).

Alex: Komlón nagyon barátságos volt mindenki, hangulatos volt a hely és teljesen családias a légkör. A másik pedig a Nyolcas Műhelyben az első koncertünk, tele volt energiával és emberrel a klub. Jó buli volt.

Marci: Nekem az első koncertem a zenekarral Dunaújvárosban, idén márciusban, nagyon megmaradt, király este volt, mert sok-sok év után újra színpadon állhattam. Ezenkívül a Düreres lemezbemutató, mert az minőségben, hangulatban is kiváló este volt, sokan eljöttek. Barátok társaságában buliztuk végig az este hátralévő részét, és egy álmom vált valóra azzal, hogy a kedvenc szórakozóhelyemen léphetek fel.

Geri: Minden bulira szívesen gondolok vissza, de ami a leginkább megmaradt az a Düreres koncert volt. Nagyon jó hangulat, jó energia és a banda is nagyon egyben volt azon az estén! A közönség fenomenális volt! Izzott a levegő! Csak jó élmények maradtak meg bennem.

A Wacken Metal Battlet természetesen külön is ki kell tárgyalnunk. A legfontosabb kérdés: miért is jó a vezetékes sör?

Attila: A vezetékes sör azért jó, mert egy vezetéken jön, és sör. Nem minden jó, ami vezetéken jön, viszont minden jó, ami sör, így az a sör is jó, ami vezetéken jön. Nem a vezeték a lényeg, hanem a sör. A vezeték csak könnyítő extra, amely biztosítja, hogy nagyon gyorsan kapd meg a sört, és ne kelljen hordó cserére várni, mikor szomjas vagy. Ha szomjas vagy, az nem jó.

Komolyra fordítva, hogy éreztétek magatokat? Az idei az eddigi legerősebb mezőny volt, szerintem.

Márk: Nem voltak illúzióink a versennyel kapcsolatban, már azon is meglepődtünk, hogy bekerültünk. Másfél éves zenekar vagyunk, alig ismernek minket, a zene minden csak nem könnyen befogadható. Ennek ellenére tudtuk, hogy erős a produkciónk és élőben általában le szoktuk szakítani az emberek arcát. A meglepetés ereje most is működött, én nagyon örültem a sok pozitív visszacsatolásnak mind a közönség, mind a zsűri és a többi zenekar részéről. Más kérdés, hogy a napon grilleződés, majd tetemes mennyiségű alkohol elfogyasztása után mi maradt az emberből azon a gyönyörű vasárnapon!

Számomra a legnagyobb élmény azt látni, hogy tényleg őszintén tudtatok egymás sikereinek örülni, ez szerintem az egyik legfontosabb dolog, túl naiv lennék?

Márk: Én ösztönösen irtózom minden élethelyzetben a versenyszituációktól és ezekből általában ki is vonom magam. Annyi dolgom van, hogy felmenjek a színpadra és a lehető legőszintébben átadjam, ami bennem van, ha ez átjön, annak örülök. Nem hiszem, hogy egy ilyen kis országban az underground megengedheti magának, hogy arcoskodjon, vagy azt higgye, nem szorul más zenekarok segítségére. A Nova Prospectet az indulásuk óta követem és nagyon megérdemelték, hogy 10 év után elmenjenek a Wackenre. Az pedig külön öröm, hogy végre személyesen is megismerhettem őket és emberileg sem csalódtam bennük!

Attila: Tudjuk. mennyi munka van abban, ha valaki ilyen szinten akar zenélni, tudjuk milyen nehézségekkel kell szembenézned, ha underground zenét akarsz játszani, az a legalapabb dolog, hogy bátorítjuk, és húzzuk egymást felfelé ha kell. Nem szabadna, hogy egymást konkurenciának tartsuk, vagy azon köpködjünk, hogy kinek megy jól, és kinek nem. Szükségünk van egymásra, és minél több minőségi produkció születik, annál hamarabb jön meg az átlagközönség kedve, hogy ne csak azt a 10 csapból is ömlő metal bandát hallgassa.

Merre töltitek a fesztiválszezont?

Márk: Sehol, mert nem hívtak meg minket egyikre sem (nevet).

Attila: Mivel idén nem kerültünk be egyik fesztiválra sem, ezért az online hadjáratra fektetjük a hangsúlyt nyáron. Várható pár videó, ahol megmutatjuk, hogy is kell lejátszani ezeket az andalító slágereket.

Egy 10-es skálán mennyire várós a júliusi Gojira buli?

Márk: 42/10 Fejemre húzott műanyag szatyorral fogom üvölteni, hogy Márióóóóóó!

Attila: 10/10, nagyon szeretném élőben hallani azt, hogy "zsömp".

Merre láthatunk benneteket legközelebb?

Attila: Legközelebb Tabon lehet velünk találkozni július 22-én. Ha nagyon betöltjük magunkat alkohollal a koncert előtt, akkor mi leszünk az első Tele Tabi metal zenekar.

Azt hiszem, már csak a végszó maradt! A tiétek, részemről köszönöm, nagyon!

Ugye feltűnt mindenkinek, hogy a legtöbbet szereplő főnév a cikkben az alkohol? Helyes. Köszönjük az interjút!

Csipke