Kezdésként jöjjön mindenki kedvenc láncfűrész hardcore csapata. A Don Gatto mindig megmondja a frankót, különösen a banda állandóan mozgásban lévő gityósa, Acélos Balázs, nem lehet véletlen, hogy általában ő a szócső.  Kérdések tekintetében nem brillírozok éppen, de szerencsére kisegít, mindig mindenre is tud valami frappánsat, a kifaggatását kötelezővé tenném minden kezdő sorstársamnak, illetve a kedves zenekarok is megtanulhatják tőle, miként lehet szenvtelenül nyilatkozni. Bármiről, bárkinek. A zsigereiben van. Ami pedig a Gattot illeti, a virtuális beszélgetés óta eltelt majd 7 évben kismillió dolog történt, összeért a mai bivaly felállás (Budavári - ének, Weisz - basszus, Kákonyi - dob, Acélos - gitár) adtak még egy tucat raklapnyi koncertet, 2016-ban az év koncert zenekara lettek a Hangsúlyon, kijött a Sawbotage (2015), a Sawdown (2018), leforgott a For the Friendship, for the fun,(2016), a Sink Without a Trace (2018) az Acélos szerelmesen csak még fotogénebb lett (remélem, ezért nem fog elverni szemmel a következő koncertjükön)... Nem sorolom tovább, tudod te!

A sorozat további interjúi:

Szia! Pál Szabi alakulásotok idején, 2010-ben faggatott utoljára, úgyhogy időszerű egy újabb interjú, különösen, mert pezseg körülöttetek az élet. De hol is kezdjük? Talán ott, hogy mi mindent emelnél ki az azóta történtekből?

Jó sokat koncerteztünk és kiadtunk két EP-t, a Second-ot, meg egy közös kis korongocskát a svájci haverokkal, a No Mute-tal. Ennek az a címe, hogy The Great Split Swap. Elõbbin énekel Bölcsföldi Zolika (azóta már ex) Cadaveresbõl (jelenleg glasskey) és Kisbé meg Vigi az Aurorából, és sikerült becserkésznünk Gary-t is a Pro-Painbõl körülbelül 6 sor erejéig. Meg azért mi is zenélünk rajta valamit. A Split Swap-en pedig a No Mute játszik két Gatto-t, a Gatto meg két No Mute-ot.

Miért éri meg a hazai siralmas viszonyok mellett zenélni?

Nem mondanám, hogy siralmasak a hazai viszonyok. Például Albániában biztos sokkal szarabb. Vannak kellemetlen dolgok, amibe bele lehet futni, de vidámak vagyunk, hogy koncertezhetünk. Ezért éri meg.

Hangzók. Eddig ugyebár a már emlegetett két EP és a svájci No Mute-tal közös split-etek jelent meg. Feltételezem, hogy jóval több saját szerzeményetek van, mint ami rögzítésre került, tévednék?

Tévednél, haha. Nagyon lassan írjuk az új számokat, illetve próbálni se nagyon szoktunk, tekintve, hogy Peti Pesten lakik, mi meg Szekszárdon. Van pár ötlet, de ha őszinték akarunk lenni, sehogyan nem állunk az új számokkal. Azt kéne csinálni, mint a nagyok. Bemegyünk egy stúdióba fél évre, lehívjuk Rick Rubint aztán kész a szuperkorong.

Azokat is tervezitek felvenni valamikor?

Ha jön Rick haverunk, akkor igen, hahaha.

Mit érdemes tudni az eddig megjelent hanganyagaitokról?

Annyiba kerülnek, mint egy sör, papírtokban vannak és egyiken sincs több öt számnál, de négynél kevesebb se. Egyszerű dobolás, még egyszerűbb gitározás és kiabálás megy végig, amelyet csak néha-néha tör meg pár dallamfoszlány.

Ha már itt tartunk, hogyan fogadta az anyagokat a szakma és a nagyérdemű?

Általában jókat írtak róla, meg azt, hogy semmi új dolgot nem lehet a lemezeinken hallani, de rendben van, meg jól szól. A nagyérdemű azt úgy nem mondta, mint a szakma, viszont néha táncra perdülnek, ha éppen ott koncertezünk, ahol ők vannak. Örülünk egymásnak. A szakma, a nagyérdemű meg mi. Ez olyan szerelemféle.

Ehhez kapcsolódva, mi a véleményed a honi internetes rock-metal sajtóról?

Vannak jó kis honlapok, meg kedves emberek, akik érdeklődnek utánunk, szóval elégedettek vagyunk.

Kicsit kitérve a No Mute-tal közös split-re, hogyan kerültetek kapcsolatba a svájciakkal?

Egyszer játszottunk Berlinben a COR nevű német zenekarral, akik mondták, hogy mennek majd Svájcba és, hogy mi is mehetnénk. Mi meg gondoltuk, hogy b*szd meg, Svájcba, hát b*szd meg hogyan mááá?! Ez ilyen pozitív b*szdmegolás volt, nyilván. Meg gondoltunk arra is, hogy majd hisszük, ha látjuk. Ahhoz képest pár hónap múlva megvoltak az idõpontok, meg hogy lesz még egy svájci zenekar, a No Mute. Aztán a COR lemondta, mi meg kurv*ra nem akartuk kihagyni a dolgot és írtunk Schibonak (No Mute gitárdémon), hogy csináljuk már meg a dolgot, mert annyira be vagyunk sózva.

Megcsináltuk. Először ők jöttek Magyarországra, egy hét múlva meg mi mentünk Svájcba. Imádjuk őket. Annyira kurv*ra rendes gyerekek, hogy el se tudjuk mondani. Azóta voltunk kint náluk "nemtudomhányszor", meg ők is itt, szintén "nemtudomhányszor". Kétszer együtt szilvesztereztünk és tavalyelőtt, amikor hazamentek, volt egy kis pityergés magyar részről. Illetve játszottunk Németországban januárban, ezek a szemetek meg nem voltak restek 400 km-t autózni, hogy találkozhassanak velünk. Újabb pityergés magyar részről. Be is rakok valami Celine Dion lemezt, hogy rendesen ki tudjam magam bőgni, haha.

Élõ. Kezdjük a legfrissebb élményekkel! Idén már lezavartatok egy 23 állomásos turnét a Pro-Pain, a Six Reson to Kill és az Undivided társaságában. Szép kis teljesítmény, hogy sikerült összehozni?

Valamikor nyáron játszottunk egyet Németországban a Pro-Pain-nel, aztán utána meg Pesten is. Gábornak meg kipattant a fejéből, hogy kérdezzük már meg az öreget, hogy nem akar-e énekelni egy számban? Az öreg meg akart. Aztán amikor elkezdték szervezni ezt a turnét, írt Gary, hogy még pont 3 hely van a buszon, nem érdekelne-e minket egy európai körutazás? Mi meg mondtuk, hogy dehogynem.

Merre jártatok pontosan, mik voltak a legnagyobb élmények?

Tizenkét országban voltunk: Németország, Hollandia, Belgium, Franciaország, Svájc (persze, hogy ott voltak a No Mute-os fiúkák...), Franciaország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Románia, Szerbia, Horvátország, meg kétszer átutaztunk Magyarországon is, haha. Végig frankó volt az egész, sok vicces, érdekes, tanulságos, kalandos és vidám dolog történt. Volt sok jó koncert, meg becsúszott pár kevésbé jó is, de mindenképpen pozitív volt az egész. Ha el tudunk még menni valami hasonlóra, nem fogunk nemet mondani. A legnagyobb talán az volt, amikor az utolsó koncerten Gary papa is beszállt a Balls To The Wall-ba... Meg mondjuk az sem volt gyenge, amikor Weisznek elszakadt egy húrja Svájcban és már nyomták is a nyakába Gary gitárját...

Volt valami negatívum a túra kapcsán?

Mindig mi voltunk az első zenekar (két alkalmat kivéve, amikor helyi bandák nyitottak) és emiatt párszor előfordult, hogy nem voltak még olyan sokan a helyen, de egy kivétellel sosem volt gáz a nézőszám. De az az egy kivétel eléggé elszomorított, haha. Meg reméltük, hogy több pólót meg CD-t vesznek majd, ehhez képest volt olyan, hogy Svájcban egy lemezt sikerült eladnunk... Ezeken kívül más rossz dolog nem történt. Szuper túra volt, na!

Hagy ne soroljam fel merre jártatok szanaszét Európában. A lényeg, hogy nem kis rálátásotok van arra, hogyan működik az underground külföldön. Miben más, mint itthon?

Kint jobb hangcuccok vannak általában és a zenekarok kapnak kaját a helyeken, meg azért pár üdítőt is meg lehet inni ingyen. Elsőre ez az, ami beugrik. De azért itthon is vannak helyek, ahol főznek valamit, meg van öltöző, meg jó a cucc, meg hasonlók, de ugye itt ritkább az ilyesmi.

Mit gondolsz, nyitottabbak az emberek a határokon túl?

Talán igen... Viszont a csajok nem akarnak gitárosokkal csókolózni, mert azt mondják, hogy ők nem groupie-k, haha.

Elég sok klub koncertetek lesz tavasszal, mi a helyzet a nyári fesztiválokkal?

Ott leszünk pár szabadtérin, de reméljük, hogy azért becsúszik még egy-két buli. A SZAR Feszt, a Rockmaraton, a Tattoo The Sun, az Alfa Fesztivál már tuti, a többi helyről pedig még visszajelzést várunk.

Mit terveztek még 2013-ra?

Kéne valami új korong, klip, meg sok koncert.

Mit hagytam ki?

Ö... semmit. Mit hagytál ki?

Nem t'om. A végszó pedig a Tiéd, ami jön! Én köszöntem, nagyon!

Nem, nem! Mi köszönjük!