Fotó: Hegyi Júlia Lily

A Future Grid szerintem azért végtelenül szerethető, mert nem éppen felejthető egyéniségnek számít hazai underground berkekben, tudod, olyannak, aki már a puszta megjelenésével hatással van rád, és képes bárhol, bármilyen körülmények között óriási hangulatot csinálni, legyen az a Vittula, az S8 vagy éppen a Dürer-kisterem. Így Jalcs Vikivel nem voltunk restek kifaggatni őket jól a zenekar ügyes-bajos dolgairól, és amolyan megkésett Mikulás-ajándék gyanánt nálunk villantják legfrissebb, Border című dalukat, és a hozzá készült koncertklipet, ami szintén remekül példázza, miért érdemes élőben is mielőbb megtapaszatlni a Future Grid - életérzést. De vigyázz, a függőség borítékolható. 

Csipke: Több koncerteteken is jártam már és tök jó látni, hogy igazából mindegy, hogy hányan vannak, ti odateszitek magatokat rendesen. Ilyenkor mi az, ami a motivációt adja?

Csabi: Igazából magunkat szórakoztatjuk.

Gergő: Engem tulajdonképpen az motivál, hogy mindegy, hányan állnak a közönség sorai közt, úgysem látom, és hallom őket, úgyhogy mindig olyan, mintha csak a többieknek játszanék.

Zsolti: Nekem fura, amikor sokan vannak, akkor elég hamar el tudom engedni magam, amikor meg kevesen, akkor azért egy-két szám kell hozzá, de utána megfogalmazódik a fejemben, hogy  „Fuck it!”, onnantól kezdve laza az egész.

Csabi: Egyébként próbán is ugyanígy viselkedünk.

Doma: Nagy nehezen eljutottunk addig szerinem, hogy nem a tömeg mérete számít, hanem a lényeg, hogy mi jól érezzük magunkat a színpadon. Például, amikor látom, hogy valaki kicsit jobban feszül a koncert alatt, akkor szoktam, saját magamat teljes mértékben megalázva, ontani a hülyeséget, amin mindenki elkezd mosolyogni, és rázza a fejét, hogy ezt most miért kellett, de onnantól kezdve legalább elengedi magát.

Zsolti: És egyébként minden koncerten akkor jön az első hiba, amikor mindenki elengedi magát, de legalább megérkeztünk.

Viki: Egyébként milyen a kapcsolatotok a közönséggel?

Zsolti: Hát, üvöltözünk velük…

Csabi: Ja, Doma közéjük ugrik…

Gergő: Én meg ugye keresem őket, de nem látom.

V.: Szoktatok velük bandázni koncert után?

Zsolti: Abszolút! Például a Düreres buli után is rengeteg, tök ismeretlen ember odajött, hogy ez k*rva jó.

Doma: Tőlem megkérdezték, hogy megyünk-e majd Vietnámba, úgyhogy egész pozitívak a visszajelzések, a koncert után egyébként többen említették, hogy ők egyébként a Polytripre jöttek, de hatalmas meglepetés volt, amit előttük csináltunk, és jó, hogy hamarabb érkeztek.

Zsolti: Egy csomó pólót is eladtunk aznap.

Csabi: Egyébként nem csak közönség nélkül játszunk ugyanúgy, hanem hang nélkül is. Volt egy bulink, ahol konkrétan elment a teljes hangosítás, de végignyomtuk a szettet, igaz, senki sem hallott belőle semmit, csak a dobot, kivéve ugye a többieket, akiknek volt fülmonitoruk.

Zsolti: Igen, meg is vettük egyből mind a 10 főt, aki lenn volt.

Cs.:Mit gondoltok, fontos, hogy a ti szinteteken álló zenekarok beleinvesztáljanak pluszban a zenekarba, mondjuk az említett Dürer-es kistermes fellépéssel például, ami nem feltétlen jön ki nullára? Mert sokszor azt érzem, hogy sokan csak várják, hogy hívják őket ide-oda, és nem tudnak egyszerűen előrelépni.

Zsolti: A Düreres fellépésünkkel kapcsolatban azt hozzá kell tenni, hogy ha egy évvel korábban vállaljuk be ezt a bulit, akkor negyedannyian sem jönnek el, szóval, szerintem az időzítés szuper fontos. Kell, hogy annyi önkritikája legyen a zenekarnak, hogy tudja, mikor kell ezt meglépni, vagy mikor tudja ezt megtenni. A másik fontos út, amit mi is elkezdtünk követni, hogy részt veszünk tehetségkutatókon, nem feltétlenül a győzelemért, hanem azért, mert csomó zenekarral, szervezővel lehet itt találkozni. Például az S8-as tehetségkutató zsűrijéből is lett egy nagy fanunk, szóval a kapcsolatépítés nagyon fontos. A koncertszervezésre is igyekszünk ráfeküdni, jövőre tervben van egy vidéki turné, többfelé van helyi beágyazottságunk, Sopronban, Győrben, Salgótarjánban, Körmenden, tudunk helyi bandákkal kontaktolni.

Cs.: Van már „ötéves terve” a Future Gridnek ezek szerint?

Szilárd: Dehogy, nem vagyunk kommunisták!

Doma: Próbálkoztunk már hosszabb távú tervekkel, legalább egy évre előre, de mindig rájöttünk, hogy nem fog összejönni. Csak akkor, ha tényleg rendesen összehangoljuk a munkát, és foglalkozunk vele, az, hogy idáig eljutottunk, négy év teljesítménye.

Zsolti: Hozzá kell tenni, hogy ebben rengeteg hátráltató tényező is közrejátszott, főleg az első három évben, a COVID-tól kezdve személyes traumákon át, amik történtek az életünkben, és amik érthető módon, iszonyatosan sok időt elvettek a zenekarozástól.

Cs.: Szerencsére, így is haladtok lassan, de biztosan, kijött már négy dalotok (Black Hole - EP, Molten Wings - szinlgi), mégis kicsit úgy érzem, hogy old schoolra vettétek a figurát sorrend ügyileg, és inkább a koncertekre, élő jelenlétre feküdtetek rá, és még mindig működik.

Zsolti: Számunkra iszonyatosan nagy motiváció egy-egy koncert, az meg, hogy kiadj egy teljes lemezt, borzasztóan sok meló, mire eljutsz odáig, hogy kézbe vehesd a kész anyagot. Pláne, ha nulláról kezded. Regisztrálni kell a SZIR-be, az Artisjushoz, találni kell egy kiadót, akinél viszonylag olcsón lehet dalokat kidobni, ott a felvételek költsége. Utóbbi nálunk szerencsére könnyen megoldott, mert beleinvesztáltunk annyit a cuccokba, hogy már házilag normális minőségű felvételeket tudjunk csinálni, Doma csinálja a keverést, masteringet, aki jelenleg hangtechnikusként dolgozik, nekem is van hangtechnikusi múltam, úgyhogy tényleg egy csomó mindent saját kapcsolati tőkéből, hozzáértésből könnyebben meg tudunk oldani, mintha nulláról kellene felépítenünk az egészet. Ha az lett volna a szituáció, hogy először legyen egy lemez, és csak utána koncertezünk, valószínűleg elhalt volna az egész a p*csába.

Cs.: Valahol akkor stresszesebb a stúdiózás?

Zsolti: Inkább rettenetesen melós.

Geri: Nem ad annyi motivációt, és nincs azonnali eredménye sem, annak be kell érnie, a koncerten meg egyből jön a visszajelzés.

Csabi: De egyébként tök hasznos, mert megtudod, hogy mit játszanak a többiek, akkor hallod igazán.

Geri: Nálam például a dobtémák a felvételek során szoktak véglegesülni. Van olyan számunk, amit már négy éve játsszunk, és mindig máshogy, de amikor stúdiózás van, akkor nyilván ragaszkodni kell ahhoz a verzióhoz, így a rögzített dalokat már „stúdióverzióban” játszom.  

Cs.: Ideje is ellibbenteni a leplet a legfrissebb dalról!

Doma: A Border már a legelső énekesünkkel elkészült, még magyar szöveggel, de átírtuk, és új szöveget is kapott. Egyébként ez az egyetlen, amit nem én írtam, hanem Bobby (Blazsovics Máté), akinek ezúton is köszönjük. Nagyon kellemes szöveg, igazán kellemes témákról. Nem. Viszont, a "világhírű" Budapest-turnénkon felvettük az összes koncertünket, és abból egy montázs hangulatvideót is készítettünk a dalhoz. 

V.: Ha már szóba kerültek a dalszövegek, engem nagyon érdekel, mi inspirál? Van például egy, az eutanáziáról szóló számotok, honnan jött ez a téma például?

Zsolti: Ez pont az egyik olyan dal, amit a Düreres koncertre írtunk hirtelen.

Doma: Igen. Az eutanázia téma nagyon véletlen jött ki. Igazából eléggé meg voltam csapva, hogy van bő három napom megírni egy olyan szöveget, aminek van értelme, mert bár angolul íródnak a szövegek, azért annyira nem érzem az angolt, hogy ez csak úgy, kisujjból menjen. Volt egy dalszövegrészletem már,  - ez került a dal végére -, ami az elengedésről szólt, hogy már itt az ideje elengedni, mert ezt én már nem bírom ebben a formában tovább. Az viszont tényleg a szomorú véletlen műve, hogy ez épp akkor született, amikor Karsai Dániel ügyét tárgyalták.

Cs.: A szövegvilágnál maradva, számomra rejlik egyfajta kettőség az előadásmód és a tematika közt, úgy értem, a sötét témák ellenére, mégis mindig felszabadultnak látlak benneteket a színpadon, minden mesterkéltség, erőltetettség nélkül, látszik, hogy szívből jön, amit kapunk.  

Doma: Tök érdekes, korábban kaptam egy olyan pozitív kritikát, hogy súlya van a színpadi jelenlétemnek, értik, hogy miért ez a dalszöveg, és én miért így adom elő. Merek az emberek előtt elpusztulni, és ez nem zavar. Ez is egyfajta pszichológia. Ott, a színpadon nem másoknak akarom megmutatni, miként semmisülök meg, hanem azt szeretném, hogy a külvilágtól függetlenül, saját magamnak pusztuljak el, mert ha ez nem történik meg, akkor nem érte meg.

Csabi: Szerintem magának az előadóművészetnek a kis varázsa, hogy úgy tudod a saját fájdalmadat, szarságaidat picit elfelejteni, hogy eljátszod, és megmutatod más embereknek, így ez egy kicsit leveszi a terhet a válladról, és megosztja a hallgatókkal.

Zsolti: Zeneileg is van egy olyan pulzálása az egész fellépésnek, hogy koncert alatt is megvan a flow-élmény, ami rengeteget tud adni.

Szilárd: Úgy gondolom, a közönségnek azért is könnyebb rezonálnia a komolyabb témákkal, mert maguk is cipelnek olyan batyut, mint mi mindannyian, és ha ez teljesen őszintén van tálalva, mint ahogy azt Doma csinálja, nem megy át cringe-be, és lehet hozzá kapcsolódni. És ez persze segít a művésznek is kiírni ezeket a traumatikus gondolatokat. Mondják, tele hassal nehéz írni, de üres batyuval is.

Zsolti: Arra, hogy mennyire számít, hogy adod elő a zenekar mondanivalóját, tök jó példa a BIPØLARIS, szerintem az azért is tud ilyen jól működni a színpadon, mert átjön, hogy ott bizony Soma ténylegesen beledöglik a produkcióba.

Csabi: Én egyébként nem saját koncertekre is meghalni megyek. 

Na és mi a következő lépés, azon kívül, hogy az interjú után próbáltok?

Doma: Most a felvételekre koncentrálunk, szeretnénk felvenni az összes eddig megírt számot, és „kifaszázni”, ha emellett még íródik új dal is, annak örülünk. Még gondolkodunk, hogy a végeredményt EP-ként, vagy majd nagylemezként adjuk ki. Ez nagyban függ attól, hogy haladunk a rögzítéssel. Már van elképzelésünk arról, hogy kellene ennek kinéznie kereken, de az még odébb lesz, magán a hangzásvilágon még igyekszünk dolgozni, és én is szeretnék szintet ugrani szakmailag. Közben koncertezünk ezerrel és továbbra is igyekszünk részt venni tehetségkutatókon is.

Kapcsolat: 

Future Grid - Facebook

Future Grid - Instagram

Future Grid - Youtube

Ráadás, alább meghallgathatod egyben a Future Grid eddig megjelent dalait: