Bloody Holly' b.-j.: Montagnon Marielle (basszusgitár, vokál), Árendás Anita (dob, vokál), Brányi Vivien (gitár, vokál), Kirsch András (ének)

Fotó: Biro Edina

A punkot, mint műfajt, talán senkinek nem kell bemutatni. Na de mi fán terem a horror punk, és miként lehet ezt véresen komolytalanul venni? Ezt a kérdéskört feszegettük Kirsch Andrással, a Bloody Holly and the RicketZ énekesével és dalszerzőjével, aki főállásban ontja magából a borzalmas(an jó) szóvicceket. - Jalcs Viktória interjúja

Mikor ültél rá a ‘billy’re?(nevet) Hogyan ismerkedtél meg egyáltalán a punkkal?

Hűha, hol is kezdjük? Minden a ‘90-es években kezdődött, amikor a megboldogult Szív TV-n ment a Különjárat című műsor. Épp az Akela játszott egy ketrecben, a fater benyitott, és csak ennyit mondott:“Oda is valók ezek az állatok, a rács mögé!” Akkor már éreztem, hogy lőttek a püspöki karrieremnek. Amúgy pedig csak a szokásos klisé sztorit tudom felhozni az MTV-vel, és az akkor futó klipekkel: November Rain, Ugly Kid Joe, Aerosmith - Living On The Edge. Aztán az alsó tízezer helyi kirendeltsége megismertetett az undergrounddal, kaptam egy másolt kazettát: az A oldalon Biohazard-, a B oldalon egy régi RHCP-album volt. Aztán, akkor lett végem, amikor meghallottam a Bad Religion Stranger Than Fiction lemezét, majd önszorgalomból megvettem az első Ramones-albumomat. Az Exploited is nagy hatással volt rám, kiváltképp, amikor Győrben voltam kollégista, és a legendás koncert előtt a punkok átrendezték a belvárost. Utána elmentem kicsit a metal felé, de a kétezres években visszatértem a punkhoz és a többi alműfajához, mint a psychobilly vagy a horror punk, aztán benne ragadtam ebben a stílusban és attitűdben.

Mikor gondoltál arra, hogy összerakod az első zenekarod és nekiállsz zenélni?

Volt próbálkozás ilyesmire, szintén a '90-es évek második felében, az Isolation nevű banda, de fájóan eklektikus kísérletezés volt. Mind a négyen más műfajt akartunk játszani, és a nemlétező kompromisszumok ellenére, fel is vettünk egy négy számos demót az egyik szombathelyi stúdióban, de - megdöbbentő módon - nagy karriert nem futottunk be. Estek-keltek a punkok a koncertjeinken, zubogott a dob, gerjedt a gitár, akkor ennyi elég volt a boldogsághoz. A 30-as éveim második felében a kapuzárási pánik a lehető legjobbat hozta ki belőlem, és jött a szikra, hogy folytatni kéne a zenélést. Két dologra gondoltam anno: vagy D.R.I., S.O.D.-típusú crossovert csinálni és magyar nyelvű, kattant szövegekkel megtűzdelni, vagy olyan káoszt, mint amit a Nomeansno vagy az ős-Bikini képviselt. De aztán ez kudarcba fulladt. Az lenne a bölcs tanácsom, hogy Facebook-csoportokban senki ne próbálkozzon zenekar alapítással, mert halál, szenvedés, könnyek és pusztulás lesz a vége.

Hogyan jött össze végül a Bloody Holly’?

Az első gitárosunk rendszeres fellépő a Dáma Lárma-esteken, ahol kizárólag női zenészek játszanak ilyen-olyan feldolgozásokat. Éppen ő is zenekart keresett, kitaláltuk, hogy mi lenne, ha így csinálnánk egy bandát. A többiek már rohadtul unják, hogy folyton ezzel példálózom, de a Robert Palmer-féle Addicted to Love-on kívül sehol nem láttam olyasmit, hogy kizárólag csajok zenélnek, és egy hímnemű énekel. Így jött a ritmusszekció Anita és Marielle személyében, végül Viviennel, és jó két éve ez a stabil felállás.

Egyetértés volt, hogy mit szeretnétek a színpadon? 

Nyilván volt egy ún. összeszokási idő, de túl nagy kompromisszumokat nem kellett kötnünk. Mind a négyünkben ott él az infantilis óvodás, - nekem személy szerint domináns alszemélyiségem - szóval fel sem merült, hogy civilizált kultúrlényként lépjünk színpadra. A csajok nagyon kreatívak show elemek és fellépőruhák terén is. Folyamatosan rotálódnak a szettek, két egymást követő bulin tuti nem vesszük fel ugyanazt.

A szövegírás a te reszortod?

A dalszövegeket én írom, jobbára angolul - egyrészt, mert magyarul ebben a műfajban rémségesen könnyű förtelmesen hangzó sorokat összehozni, másrészt, mert a horror punknak leginkább külföldön van táptalaja. De aztán két magyar nyelvű dal után megjött az önbizalmam a nagyanyám által érthető szövegekhez is. És bár megjelent egy abszurd verseskötetem, a Krákogjatok, varjak!, dalszöveget írni azért mégis más műfaj.

Mennyire nehéz összehangolni a zenekart a magánélettel?

Olykor trükkös, főleg, hogy több polihisztor is akad a zenekarban, aki mellesleg nem csupán mímeli a munkát. Van, aki ötvösként dolgozik, egyetemre jár, tetovál, van, aki két zenekart is visz a hátán. Illetve van egy faipari szakmérnök rabszolgalány, aki reggel 6-tól éjfélig dolgozik, szóval nehéz, de csodával határos módon mindig sikerül összehozni. Én például ezt nem tudnám így csinálni, mivel az időérzékemet még gyerekkoromban bombatalálat érte, és a határidőkben sem hiszek.

Hogy látod, mennyire van itthon igény erre? Hogyan hatott a zenekar karrierjére a Wacken Metal Battle Hungary-n elért harmadik helyezés?

A Wacken Metal Battle elnevezés már eleve indokolttá tette, hogy az esélytelenek nyugalmával induljunk, a rohadtul erős mezőnyről nem is beszélve. De úgy voltunk vele, hogy lesz egy mozgalmas vasárnapunk, és ahelyett, hogy a Szulejmánt néznénk az Isaura TV-n, tolunk egy jó hangulatú bulit. Na, ebből lett egy harmadik helyezés, melyet egy bestiális afterparty követett a méltán győztes Türböwitch társaságában. Most már egyre inkább úgy látjuk, van rá közönség. Pataky Attilához hasonlóan én sem tartom kínosnak, hogy a saját zenekarom pólóját hordjam, és volt rá precedens, hogy egy nap ketten szólítottak le az utcán, hogy ez egy fasza banda. Nem mondom, hogy kezd rajtunk eluralkodni a Kurt Cobain-szindróma a folyamatos rajongói zaklatások miatt, de azért hál’ isten’, felfigyelnek ránk. Ez a műfaj amúgy áldás és átok egyben, mert mindenhova beillünk, de valójában sehova sem. De azért hívnak minket műfajspecifikus rendezvényekre is: nemrég Szlovéniában játszottunk a Grossmann horrorfilm-fesztiválon. Mondjuk, délután ötkor, trópusi napsütésben, de így is élmény volt. Igyekszünk tendálni külhon felé is, amihez remélhetőleg az ősszel esedékes lemezünk megadja a kezdő lökést.

Megtudhatunk kicsit többet a lemezről?

November elsejére tervezünk egy Halloween partyval egybekötött lemezbemutatót a Vörös/Kék Yukban. Az albumon 11 dal lesz, kizárólag Paudits Béla- és Gutalax-feldolgozások. Na, jó, valójában saját dalok, ebből két magyar szerzemény. Időközben mindkettőt klipesítettük is, egyik a Féregjárat című, amiben drága Varga “Takony” Zoli, a CPg gitárosa vendégeskedik. Ez úgy jött, hogy Anita Szegedre járt egyetemre, ám miközben töltekezett fel a magaskultúrával, óhatatlanul megismerte a helyi erőket is. Zolink pedig tavaly, egy üzenetváltás során véres húscafatként dobta oda nekünk egyik dalkezdeményét, mondván, csináljunk vele, amit akarunk. Innentől fogva pedig egyértelmű volt, hogy akár akarata ellenére is vendégeskedni fog a dalban, mégpedig ének fronton. A másik magyar nyelvű dalunkhoz, ami a Halottakról jót (vagy rosszat) címet kapta, szintén készült klip, és szintén szerepelni fog benne egy illusztris vendégzenész, történetesen a Türböwitch-es Harsányi Zsolti. Ha már fellépett a Wackenen a szemétládája!

Úgy tudom, Anitának sajnos gerincproblémái adódtak, ez mennyire befolyásolta a haladást a lemezzel vagy a koncerteket?

Szerencsére nem különösebben. Két koncertünk volt - Dürer Kert, Wacken Metal Battle -, ahol Czakó Dani dobolt helyette, aki civilben a Junkies basszusgitárosa, amúgy meg egy szolid, multiinstrumentalista megszállott. De Szlovéniában már Anita játszott, és azóta a lemezt is feldobolta. A Skynet nem gyárt ilyen strapabíró munkaerőket!

Dani egyébként mennyit segít nektek?

Mondhatni, ő az ötödik Beatle a zenekarban, olyannyira, hogy dalszerzőként is részt vesz a melóban. Emellett producer, hangmérnök, és a határidőket illetően úgy csattogtatja az ostort, mint valami ópusztaszeri hagyományőrző.

A jövőre nézve mik a terveitek? 

 Ha minden jól megy, lesz hazai és külföldi terjesztésünk is, de erről még nem mondhatok többet, mert a többiek megölnek, és kipreparálnak. Én személy szerint rohadtul szeretnék új show elemeket is a koncertekre, már ahol megvalósítható. Tavaly decemberben szó szerint vérszemet kaptam, amikor láttam a Bloodsucking Zombies From Outer Space nevezetű osztrák horror punk banda színpadi műsorát. Egyben megnyugodtam, hogy nem mi vagyunk a leghülyébb nevű zenekar a műfajban. Legközelebb augusztus 23-án, Tiszaújvárosban játszunk a Bankrupttal és a Surci és a Szerzetesekkel, utóbbi csapat mellesleg a legendás ‘90-es évekbeli Pina zenekar utódja, és nagyszerű barátaink. Ja, és ha még nem említettem volna, november 1-jén a Kék/Vörös Yukban bemutatjuk az új lemezt is, szóval az idei halottak napja még a korábbiaknál is vidámabbnak ígérkezik.

Oldalak:

Bloody Holly and the RicketZ - Facebook

Bloody Holly and the RicketZ - Instagram

Bloody Holly and the RicketZ  - Youtube

Bloody Holly and the RicketZ - bandcamp

Jalcs Viktória írása