Fotó: Vida Dániel

A Másként - rovat friss részében ezúttal a koncertszervezés keserédes örömeibe merítkezünk. Már régóta terveztem kivesézni a témát szervezői oldalról, hogy beleláthass picit, miként is működik ez nonprofit, underground szinten, kalauzunk pedig nem más, mint Harsányi Zsolti, az Insane Hellride Entertaiment egyik alapítója, aki  tuti ismerős a színpadról is, a Türböwitch, vagy épp a Coldsaw révén, bár, én azért remélem, hogy a mese grind The Wedding At The Slaughterhouse ténykedését sem feleded, mi például akapcsán ismerkedtünk össze.

Szóval,  egy késő, januári estén össze is ültünk a BlastBeatben, hogy körüljárjuk a szervező lét számomra hiánypótló mivoltát és hullámvölgyeit, de nem szkippeltük a megkerülhetetlent sem: természetesen szó esik arról is, miféle az a bizonyos Wacken-életérzés á la Türböwitch. (Felkészül: Nefalem, akiknek ezúton is óriás gratula és ovációa  Metal Battle-győzelemért! -a szerk.) Ha szeretnél kicsit tisztába kerülni azzal, hogyan is néz ki egy-egy koncert lebonyolítása belülről, ha azt nem főállásban, hanem pusztán fanatizmusból nyomod, ez az írás neked szól!

Első körben tárgyaljuk ki a Türböwitch ügyes-bajos dolgait, hisz elég mozgalmas időszakot zártatok. A tavalyi év legnagyobb dobása tán a Wackenes szereplésetek volt. Miként élted meg, hogy sikerült összehozni egy ekkora mérföldkövet?

Hihetetlen érzés volt, nemcsak nekem, hanem az egész zenekarnak is. Majdnem fel is oszlottunk, olyan szinten nem volt egyetértés abban, hogy jelentkezzünk-e másodszorra is, aztán végül arra jutottunk, próbáljuk meg újra. Ugye, ’22-ben már jártunk a Metal Battle-ön, akkor harmadik helyezést értünk el. De már az is elképesztő egyébként, hogy a top 10-be eljutottunk mindkétszer, az meg, hogy 2024-ben sikerült megnyerni is, tényleg felfoghatatlan, egy gyermekkori álmom valósult meg azzal, hogy zenészként kijuthattunk a fesztiválra, óriási élmény volt, teljesen más színvonal, de ez nem is meglepő, mégiscsak a világ egyik legnagyobb metal fesztiváljáról, infrastruktúrájáról van szó.

Milyen volt zenész oldalról belelátni picit, miként funkcionál egy ilyen fesztivál?

A mi tapasztalataink szerint teljesen máshogy működik, mint ahogy azt eddig bárhol láttuk, már, csak a fesztiválterület nagysága okán is, külön kisbusszal fuvaroztak minket a színpad, a VIP kemping és a catering részleg között, gördülékenyen ment az egész beállás, mindenre kiemelten figyeltek, egyszóval profizmus jellemzi az egész szervezést, hatalmas gépezet, tökéletesen van kitalálva minden, és óramű pontossággal működik.

Mik a tapasztalataitok a közönséggel, magára a Metal Battle-re is sokan kíváncsiak?

Úgy van, hogy a dupla színpad, ahol maga a Metal Battle zajlott (W.E.T Stage, Headbangers Stage) a Bullhead City névre keresztelt területen található. A színpadok picit nagyobbak, mint a Barba Negra Blue Stage-é, ez kábé egy 10000 fős aréna. A Metal Battle a fesztivál első két napján zajlik, reggel 10 magasságában kezdenek az első zenekarok, a helyszín pedig a kemping felőli bejárat környékén van, így aki belép a fesztiválterületre, ezen a részen halad át, viszonylag sokan ott is maradnak. Ahhoz képest, hogy összességében, úgy 85 ezer látogató fordul meg a rendezvényen, ez nem annyira jó arány, de ránk is legalább 3000 ember kíváncsi volt, pedig 12:40-kor kezdtünk, ráadásul, egy időben játszottunk a Crystal Viperrel. De összességében szerintem sokan kíváncsiak az eseményre, és ugye a Wackenre a világ minden tájáról utaznak, ha adott ország zenekara indul, az onnan érkezők jó eséllyel ott lesznek, és megnézik a földijeiket.  

Kisebb tehetségkutatók kapcsán többször mesélik a bandák, hogy résztvevőként legjobban a kapcsolatépítésből tudnak profitálni. Mennyire működik ez egy ekkora volumenű, nemzetközi rendezvény esetében?

Nagyon jól működött itt is, sőt, alapjáraton volt lehetőség arra is, hogy a zeneiparban dolgozó szakemberekkel találkozzunk, a Doomstar Bookingstól kezdve, stúdiós arcokon, fesztiválszervezőkön, promótereken át, reklám-, marketing menedzserekig. Lehetett 15 perces, személyes konzultációkra is időpontokat foglalni. A menedzserünkkel (Melles András) együtt a fesztivál kétharmadát azzal töltöttük, hogy kapcsolatokat építettünk, vagy az említett hivatalos meetingeken, vagy csak egyszerűen mentünk körbe hátul a VIP részlegen, és próbáltunk mindenkivel találkozni, és beszélni pár szót. Sikerült összefutunk a Wacken két alapító atyjával, na, az nagyon durva volt!  Őszintén, tényleg az a kemény ebben az egész Wacken-témában, hogy annyira szürreális még mindig, hogy ott jártunk, és megcsináltuk, hogy baromi nehéz azt megfogalmazni, hogy ez mennyire meghatározó élmény egy metal színtéren mozgó zenekar számára.

De a lényeg, hogy lehet kapcsolatot építeni, zajlanak is a háttérben ez ügyben tárgyalások, majd meglátjuk, mi sül ki belőle. De az az igazság, hogy ezen a szinten már óriási összegekről van szó, még ha mondjuk nem is lemezkiadásban gondolkodsz, hanem abban, hogy együttműködsz egy marketing céggel, ami csinál egy nemzetközi promóciót az új lemezednek. Így felmerül a kérdés, és nem csak hazai szinten, hogy ki az, aki ezt meg tudja magának engedni. Nem egyszerű az sem, hogy milyen zenét játszol. Lássuk be, hogy mi még a rétegzenén belül is egy olyan stílust tolunk, ami sose volt igazán divat. Ettől függetlenül fel lehet építeni rá egy jó promóciót, az már más kérdés, mennyire fog működni. Szóval, ez leginkább attól függ, ki, mennyire teheti ezt meg, szóval ez a része problémás, hisz egy promóternek/kiadónak iszonyat fontosak a számok: milyen a hallgatottságod, mekkora közönség áll mögötted.

Senki nem fog egy teljes zenekari brandet felépíteni a nulláról, már nem 1986-ot írunk, semmi sem úgy működik, mint anno. De ez van, ebből kell dolgozni, nincs is ezzel gond, de nehezebb magasabb szintre eljutni. De az, hogy a Wacken segít ehhez közelebb kerülni, az biztos. A fesztivál alatt például a Spotify-on ezer fölötti volt a hallgatottságunk, sose volt azelőtt ilyen.

Rengeteg tagot számlál a zsűri is, azt hiszem, 40 fős, és például a kanadai zsűritag a Skull Fist dobosa (JJ Tartaglia) volt, ami óriási kedvenc zenekarom. Vele is tudtunk dumálni, és tökre tetszett neki a buli, kapott Türböwitch-es csecsebecséket is, szóval, egy csomó kellemes meglepetés ért minket. Jöttek oda hozzánk a feszten azzal, hogy két hónapja csak Türböwitch megy, és ezt a bulit várták a legjobban, kaptunk egy csomó instaüzenetet, videókat. Metal Battle-ös zenekarokkal is lettünk jóba, az ukránokkal például. A japánok mellett sátraztunk, velük is sikerült összespanolni. Az, hogy lehet-e ebből profitálni, jó kérdés, mert ez már nem az az underground színtér, amiben mi mozgunk itthon, amihez mi tartozunk. De persze oda kell tenni magad, érdemes kapcsolatot építeni, mert így is megéri!

Nyilván a tavalyi éveteket ez az élmény határozta meg a legjobban, mégis mik azok a történések a Türböwitch háza táján, amit még kiemelnél?

Azt hiszem, ez nem csak a tavalyi évünket, hanem konkrétan az egész életünket meghatározta, ezt nem lehet átadni, ezt át kell élni, ha megteheti az ember. De meghatározó volt még a Siberian Meet Grinder előtti buli, hogy a Metal.hu kiadta a második lemezünket, kijutottunk Bécsbe játszani, vagy a United In Brutality-re Csehországba. Eljutottunk a Rockmaratonra is, aminek hála a pirotechnikát is megtapasztalhattuk testközelből.

Türböwitch, Rockmaraton, 2024, fotó: Vida Dániel 

És milyen?

Kurva meleg! Visszatérve, nehéz kiemelni mindent, mert rettentően sok az élményünk. Mi a Türbö’-vel úgy állunk ehhez, hogy bárhol legyen a koncert, bármennyien jöjjenek el, ugyanúgy odatesszük magunkat. Persze, vannak gyengébb bulik, de akkor meg igyekszünk poénra venni, és jól érezni magunkat. Nem azt mondom, hogy minden eseményre emlékszem, de minden egyes koncert, próba, felvétel óriási élmény, és olyan szerepe van ebben a sztoriban, ami kellett ahhoz, hogy ma ott tartsunk, ahol.

További tervek? Mennyire van rajtatok nyomás annak kapcsán, hogyan lehet überelni a tavalyi évet?

Ha az én szemszögemből nézzük, minden évben úgy vagyok, hogy bármi is történjen, amit tudtunk, kihoztunk az évből, nyilván vannak szarabb időszakok, akár évek, de én igyekszem pozitívan hozzáállni, és minden helyzetből kihozni a maximumot. Figyelj, megpróbáljuk überelni a tavalyit, nyilván egy Wackent nehéz, de úgy állunk mindenhez, hogy toljuk. Nem hiszem, hogy ebből a szempontból lenne rajtunk bármilyen nyomás, ha úgy lenne, nem csinálnánk, mert egyszerűen nem tudnánk élvezni. Persze, vannak stresszesebb részei a történetnek, például a stúdiózás, amikor pontosan kell játszani, na, azt én nem élvezem annyira, de egyébként nincs szigorú megkötés.

Amúgy, készül az új album, és annyit elárulhatok, hogy az a terv, hogy ezúttal producerrel dolgozunk, már meg is van az ideális jelölt erre, de elöljáróban annyit, hogy abban szeretnénk segítséget, ő még milyen pluszt lát abba, amit megírtunk, akár struktúrában, akár más téren. Nem gondoltuk, hogy egyszer ilyen lesz, de őszintén, végtelen motivációt adott a tavalyi év ahhoz, hogy megpróbáljuk. A harmadik lemez általában minden zenekarnál vízválasztó, tőlünk is erre lehet számítani. Persze, nem kell stílusváltásra gondolni, de lesznek érdekesebb megoldások. Szeretnénk végre egy olyan albumot kiadni, ami tényleg úgy szólal meg, ahogy elképzeltük, persze, öt év múlva így is biztos találok majd benne olyasmit, amit másként csinálnék, de ezzel, azt hiszem, a legtöbben így vagyunk.

A lényeg, hogy erőltetni nem fogunk semmit, ameddig élvezzük, csináljuk, és az egész zenénknek is ez az üzenete. Annyi szar van a világban, hogy legalább arra a negyven percre, amíg hallgatod a lemezt, vagy ott vagy a koncertünkön, kapcsolj ki, és érezd jól magad.

Ennyi! No, akkor térjünk rá interjúnk fő apropójára, a koncertszervezési múltadra és jelenedre. Mi az Insane Hellride Entertainment története?

Boninnal (IHE - társalapító; Cryptic Remains - ének) már ezeréves az ismeretség, és elég sokat beszélgettünk arról régebben, hogy mi lehet annak az oka, hogy adott zenekar nem jön hozzánk, és úgy voltunk vele, hogy sebaj, akkor szervezzük le mi. Rengeteg koncertre, külföldi fesztiválra járkáltunk és elég sok zenekari ismeretségre is szert tettünk az évek során, és egyszer csak jött, hogy akkor kezdjünk el szervezni, foglaljunk le a helyszínt, és vágjunk bele. Akkor még nem ismertük igazán a klubokat, egy Yes Pub nevű helyen, valahol a Jászai környékén volt az első bulink, ahol mi is felléptünk a Coldsaw-projektemmel, az volt az első koncertünk egyébként, meghívtuk még a Blackmailt és a Nucleanust, ez volt 2019 májusában. Majd ’19 augusztusában jött az első külföldi résztvevős buli, a Brutal Sphincter és a Serrabulho zenekarokkal, amit már sikerült a Robotba leszervezni, és kurva jó buli  volt.

Ezután beindultak a dolgok, és jöttek az egyre nevesebb zenekarok, és nagyobb volumenű megkeresések, aztán, beütött a COVID, de azalatt indult a Lowland-sztori, amiben a kezdeteknél benne volt a kezem. Győri Gergőt már ezer éve ismerem innen-onnan, és megkeresett, hogy, mivel újra aktívak az Atrox Traumával, szeretne szervezni valamit, akár náluk, a kert végében, én meg mondtam, hogy csináljuk, de akkor legyen nagyban, mert megvan a kapcsolati tőke hozzá. Ebből lett az első Lowland 2020-ban. A COVID alatt főként ezzel foglalkoztam, aztán, amikor lement a világjárvány, újra kezdtünk mozgolódni Boninnal és az Insane Hellride-dal, jöttek a kisebb, majd az egyre nagyobb bulik, közben a Lowlandes pályafutásom is lezárult, úgyhogy fullosan tudok erre koncentrálni. Valamint, mivel korábban is tervben volt, hogy csináljunk egy klubfesztivált, sikerült tető alá hozni az első két Insane Hellride Fest-et is. A poén, hogy anno, amikor először tervezgettük ezt, még a Türbö’ Fest néven agyaltunk, de egy jó barátunk felvetette, hogy akkor legyen már Insane Hellride Fest, ezúton is köszi neki.

Na, de visszatérve, kábé ugyanolyan spontaneitással indítottuk be az egészet, mint ami a Türböwitch-re is jellemző: vágjunk bele, majd lesz, ami lesz, és most már ott tartunk, hogy bővült a csapat, Szokán Tibivel (Beneath The Void, Vadon a.v.) és Melles Andrissal (Türböwitch menedzser), aki kinn él Londonban, szóval, így vagyunk négyen, emellett itt az Insane Hellride Family: barátnők, családtagok, barátok, akik, ha kell jegyet szednek, ha kell, a logisztikában, és a helyszínen felmerülő problémák kezelésében segítenek. Szóval szerveződünk szépen, de már eljutottunk arra a szintre költségvetés ügyileg, hogy baromira át kell gondolni a lépéseinket, mert nem egyszerű a helyzet jelenleg ezen a téren.  

Mesélnél picit a titeket érintő kihívásokról bővebben?

A legnagyobb kihívás egyértelműen az anyagi része. Ugyan soha nem a pénzért zenéltünk, és az Insane Hellride sem azért jött létre, hogy profit alapon szervezzünk koncerteket.  A cél mindig is annyi volt, hogy az itthoni extrém metal szubkultúrát életben tartsuk. Ugyanazokat az arcokat látom a koncerteken, akiket 15 éve. Beszélhetünk utánpótlásról, mert van, de ez ma sem divatzene, és egyáltalán nem arról szól. Tényleg annyi volt a motiváció, hogy hozzuk el azokat a zenekarokat, amiket egyébként is megnéznénk. Most szervezés részről, főként a COVID után, a legnagyobb kihívás behozni a költségvetést, szar ezt kimondani, de így van. Ezért is csináltunk magunknak egy szupport bulit, mert tényleg baromi rossz a helyzet. Főleg a legutóbbi két fesztiválunk volt óriási bukó, aminek a fő oka, hogy hittünk abban, hogy a nyugati modell pár határral arrébb is működik. Hát, nem jött be. Egyrészt telítettebb is lett a piac, egy csomó turné még most fog csak ideérni, vagy szerveződni, amivel nincs is semmi gond, fasza, hogy ennyi banda van, és én tökre megértem, ha az ember inkább veszi meg a jegyet a Cannibal Corpse-ra mondjuk, mint hozzánk.

Hisz, tegyük fel, elmész egy kisebb, általunk szervezett underground buliba, legyen az a Dürer-kisteremben, a Yukban, a Riffben, vagy bárhol. Mondjuk, van három külföldi és egy magyar zenekar. Fizetsz 5000 forint beugrót, az nagyjából két és fél doboz cigi, oké. De, ha vidékről érkezel, ott az útiköltség pluszban, esetleg szállás. Ha már itt vagy, kajálni meg inni is kellene valamit. A szórakozóhelyeken már 1000 forint alatt nem igazán kapsz sört, és lássuk be, ez a közeg szeret fogyasztani. Szóval, megiszol pár sört, aztán még összefutsz a Pistivel meg a Józsival, akkor csókolom, feles kör, és még kéne venni merchet is, összességében egy kisebb buliban is ott tartasz, hogy ott hagysz alsó hangon 30 ezret.

Szóval egyszerűen az van, főleg itthon,  - de persze külföldön sincs kolbászból a kerítés -, hogy az ember nem tudja megfizetni az underground koncerteket, nekünk viszont teljesítenünk kell a zenekari igényeket: kisebb bandáknál nyilván legalább a benzinpénznek meg kell lenni, de az sem annyira elenyésző összeg ma már, nagyobb zenekaroknál pedig fix a gázsi, van, ahol szállás kellene, repjegy, reptéri logisztika, teljes backline biztosítása, és felmerülnek egyéni elvárások. Emellett ott az itthoni szervek felé fizetendő költség, ami nem kevés, és persze az ehhez kapcsolódó, bürokratikus útvesztőn is át kell verekedned magad. Mivel nincs saját helyünk, részünkről ehhez jön a helybérlés pluszban. Óriási kiadások. Nekünk ezt mind-mind bele kell kalkulálnunk a jegyárba, és ez az igazi kihívás, de mindig úgy számolunk, hogy nullára kijöjjünk, nekünk ez nem megélhetés, ennyi, hogy szeretünk szórakoztatni, és szeretünk szórakozni, és szeretnénk életben tartani a színteret, de ehhez a pénzügyi hátteret akkor is elő kell teremteni. De totál megértem, ha ez egy csomó mindenkinek nem fér bele a hétköznapokba, mert ott a család, a hitel, vagy bármi. Ezért próbálkozunk most az ingyenes bulikkal, és maximum kiteszünk egy becsületkasszát, így, ha bárki szeretné támogatni a működésünket akármekkora összeggel, megteheti.

Persze, vannak meghatározó események, például a tavalyi Ulcerate-buli, amit végül sikerült a Dürer nagytermében megrendezni, de ez egy a tavalyi 24 szervezésből, és egy eseményből nem lehet ezt fenntartani. Úgyhogy az a terv, hogy kevesebb buli, kisebb nevekkel, és évente, maximum egy-két nagyobb koncertet fogunk bevállalni. Ez jó tanulópénz volt, hiába hittünk abban, hogy legyen sok buli, nagyobb nevekkel, az majd behozza az embereket, el kell azt fogadni, hogy ez nem működik, ha közönségi oldalról egyszerűen nincs pénz finanszírozni az adott koncertet, de mint érzékeltettem a fenti példával, ez totál érthető.

A másik, amire még rájöttünk az Insane Hellride Festek szervezése kapcsán, hogy tök jó, hogy meghívunk egy csomó zenekart, de az a közeg, aki ezekre a koncertekre jár nagyrészt zenél is, és úgyis ott van, szar ezt kimondani, de a bevétel egy részét például emiatt a helyzet miatt buktuk, amivel nem lenne gond, ha nagyobb kereslet lenne ezekre a műfajokra. A külpolitikai helyzet is jól odavert a dolgoknak, szóval tényleg ez a legfőbb dilemma most, hogy miből termeled ki az adott bulit és mi az, amit be mersz vállalni. Sajnos több felkérést is vissza kell utasítanunk emiatt.

Insane Hellride Fest 2023, fotó: Zenefesto

Szó esett a szervezés árnyoldalairól, de mi az, ami mégis motivál benneteket arra, hogy idén is menjetek tovább?

Én nem is úgy fogalmaznék, hogy ezek árnyoldalak, ezek a szervezési tevékenység velejárói, olyan dolgok, amiket meg kell tanulni kezelni, fontos, hogy tisztában legyél azzal, milyen kiadásaid lesznek, ezt meg lehet tanulni a tapasztaltabbaktól, vagy a saját bőrödön, ahogy mi. Ez van. Az tök jó kérdés, hogy ezt az óriási mínuszt hogy fogjuk visszatermelni, de megoldjuk valahogy. Hogy mi motivál? Már 13-14 éves koromtól járok mindenféle koncertre, rengeteg olyan bulin voltam, ami számomra meghatározó volt, és engem valahol az mozgat, amikor látom az emberek szemében ugyanazt a csillogást, ami az enyémben volt anno ezeken a koncerteken, ez durván jó, és megfoghatatlan érzés tényleg, hogy tudtunk okozni egy olyan élményt valakinek, amire még hónapokkal, akár évekkel később is emlékezni fog, esetleg egy életre szóló pillanattal gazdagodik.

Igazából az egész szórakoztatóipar közel áll a szívemhez, voltam gyerekszínész a Madáchban, szinkronszínész, csináltam sok mindent. Szerintem fontos, hogy az ember életében legyen egy olyan aktív kikapcsolódási lehetőség, ami mind fizikailag, mind mentálisan is felfrissíti, ha csak pár órára is, de el tudja dobni a mindennapok gondját. Számomra tényleg az a legnagyobb motiváció, hogy olyan élményeket adjak át, amiket én is megéltem, és meg szeretném mutatni, hogy van még igény erre az extrém metal szubkultúrára. És valahol a kötelességemnek is érzem már, hogy ezt csináljam. Egyre több olyan visszajelzést kapunk, még a nem saját szervezésű koncertek közti beszélgetések során is, hogy örülnek, hogy nyomjuk, mert milyen jó volt az adott buli, érdekli őket mit hozunk még, és támogatni is szeretnék ezt a kezdeményezést. A szupport bulink is elég jól sikerült, ami baromi fasza érzés, egyrészt azért, mert jó látni, hogy ilyen összetartó a közösség, másrészt pedig mi is ezt az összetartást igyekszünk erősíteni az eseményekkel.

Szóval a motiváció változatlan, csak az említett nehézségek okán idén visszább kell venni a tempóból, és jobban meg kell válogatnunk, milyen koncerteket hozunk tető alá és mennyit. Illetve, azt se felejtsük el, hogy ez nemcsak rengeteg pénzt, de sok időt is felemészt, ezt megelőzi egy hosszabb e-mailváltás a promóterekkel, zenekarokkal, kell egy jó design az eseményhez, mert annak is szeretjük megadni a módját, szeretnénk minőséget adni a felvevő közegnek. Szóval, nagyon ki kell találnunk, hogy az adott helyzetben hogy működhet ez a leghatékonyabban. Évek óta tervezzük, hogy nyitunk más stílusok felé is, hogy kicsit tágítsuk a közeget, erre is volt már egyébként példa korábban is.

Emellett, ahogy már hivatalos csatornákon is említve volt, elkezdtünk zenekarokat menedzselni, booking agentként dolgozunk mögöttük. Az alap elképzelés az volt, hogy hazai, tehetséges bandákat juttassuk el külföldre, ha már itthon sajnos nem annyira mennek jól a dolgok. Egyelőre azt tapasztaljuk, hogy a kisebb zenekarokat nehezebben akarják bárhova vinni (külföldön is hasonló a helyzet, mint itthon, ha még nagyobb is a közönség, inkább olyan bandát választanak, ami fixen behoz X embert), de például a Sear Bliss esetében elég gördülékenyen mennek a dolgok. Természetesen, itt benne van, hogy ’93 óta aktívak, és szinte mindenhol ismerik őket. Meg is érdemlik a srácok, hiszen a black metal színtér egyik kiemelkedő zenekaráról beszélünk. Szóval, most itt tartunk, próbáljuk tolni a „roster”-ünkben lévő zenekarokat amennyire csak lehet, aztán majd lesz valahogy. Ebbe is még bőven bele kell tanulni, de szerencsére egyre többet tapasztalunk, egyre több a kapcsolatunk és így tovább.

Support IHE party, 2024, fotó: Lillawasthere

Ezzel kapcsolatban felmerül az a kérdés is, hogy mi az ideális helyszín az Insane Hellride-bulikra. Itt is azért elég sok tényező nehezítheti a szervezést, például az, hogy a rendelkezésre álló helyszínek száma korlátozott, emellett vannak bizonyos klubok, amiknek a megítélése is kétes sajnos, így emiatt tovább szűkül a kör.

Limitálva vannak a helyek többféle szempontból is: hová tudod berakni az adott eseményt, vagy akár az adott zenekart is. Számunkra a Riff – Yuk – Dürer hármas a bevált hely, jó a kapcsolat, de nyitunk az S8 felé is.  A Riffbe kisebb zenekarokat tudunk leszervezni, főleg feltörekvő underground thrash/speed/black zenekarokat, akik turnéznak épp, és szeretnének egy magyar állomást, erre ez a legköltséghatékonyabb megoldás, és szokták szeretni a bandák is. De persze, ez a zenekari igényektől is függ, hisz számít, milyen körülmények közt szeretne az adott csapat fellépni.

A rossz reputáció egyébként több hellyel kapcsolatban megvan, már csak abból a szempontból is, hogy kinek, mennyire esik távol, hogy szól, ha nem jól, akkor oda nem szívesen mennek legközelebb. Ott van például az említett S8. Oda sokan az utóbbi miatt nem járnak, pedig azóta fel lett újítva, és tök jól szól , nemrég voltam ott koncerten, szóval tessék nyugodtan menni oda is, mert fasza hely. Az a baj, hogy ez a reputáció úgymond ráragad a helyekre, hiába történik változás, nehéz lemosni. Számít az is, hogy mekkora a terem, mennyire van meleg nyáron és még sorolhatnám, de persze, tökéletes helyszínt nem lehet csinálni, valakinek mindig lesz valami kínja, ez kivédhetetlen, ahogy az sem megoldható, hogy mondjuk minden bulit a Robotba, vagy az Instantba csinálj, mert ott meg 11-kor be kell fejezni.

Korlátozva van, hány helyszínen tud dolgozni az ember az adott zenekarral, abból a szempontból is, hogy mennyi bevételt lát bele, ki tudja-e hozni nullára, a zenekar igényeit is szem előtt tartva. Nagyon szívesen vinnék bulit a Barbába például, de azt meg is kellene tölteni.

Akkor jöjjön a provokatív kérdés, többen nehezményezik azt, hogy bizonyos turnék nem érintik kis hazánkat, és nem értik, mi ennek az oka, hisz, szerintük, simán meg lehetne oldani. Bár ilyen egyszerű lenne, ugye?

Igen…páran nem látnak rá, mekkora melóval és milyen kiadásokkal jár bármilyen esemény lebonyolítása. Talán, majd ha végigolvassák ezt, kapnak egy kis betekintést a kulisszák mögé. Na meg, engem elég sok helyen meg lehet találni, és nyugodtan lehet faggatni erről az egészről, vagy csak úgy dumálni, bármiről. És, hogy XY turné miért nem érinti hazánkat? Ennek több oka is lehet, az első, hogy egyszerűen nem is keresnek ide időpontot, mert különféle okok miatt kikerülik Magyarországot. Vagy előfordulhat, hogy ha jönnének is ide játszani, és fel is veszik a kapcsolatot az adott promóterrel, foglalt az összes hely, ahová be lehetne tenni a bulit, vagy nem fér bele időben, vagy, ha helyszín lenne is, jön megint a pénzügyi rész, amiben nem feltétlen találják meg a közös nevezőt, és az adott szervező nem tud bevállalni ekkora rizikót. Azt kellene mindenkinek megértenie, hogy aki még ma szervez az undergroundban itthon, az, lesarkítva, egy átlag munkásember, nem ebből él. Puszta szerelemből csinálja, azért, hogy annak, aki erre vevő, legyen egy jó koncertélménye, saját pénzből finanszírozva. Amikor egyszer-kétszer volt egy nagyon minimális profitunk, még az elején, azt belefektettük a következő buliba. Szóval egyáltalán nem arról van szó, hogy a hozzánk hasonló promóterek százezreket raknak zsebre egy-egy esemény után. Nyilván, vannak monopol helyzetben lévő szórakozóhelyek, akik el tudják vinni a legnagyobb neveket, akik ezt megélhetési szinten csinálják, de mi nem.

Azt hiszem, ez azért is lehet, mert még mindig él az a sztereotípia az underground promóterekkel szemben, hogy ők hasznot várnak az események lebonyolításából.

Nézd, ezzel az a probléma, hogy akinek így jár az agya, az úgyis azt fogja hinni, hogy mi most itt hazudozunk, engem vádoltak már meg azzal, hogy az ominózus bulin semmit nem csináltam, csak ott sörözgettem, holott, akkor konkrétan én főztem a kaját is, és mindent én raktam össze, de ment a szöveg, hogy mi mekkora szemetek vagyunk, mert biztos benyúltuk a pénz egy részét, és lehúzzuk a zenekarokat. Szóval, valóban sokan élnek tévhitben ezzel kapcsolatban.

Tulsadoom, Insane Hellride Fest 2023, fotó: Vida Dániel

Várj, ti főztök, a zenekaroknak?!

Természetesen, minden koncerten, több fogást is, ha kell. Ez tök alapvető nálunk. Igyekszünk úgy összerakni, hogy legyen egy vega meg egy húsos opció, valami gyümölcs, chips, sör és víz.

Ez baromi dicséretes, kalap! Szerintem is ezt kellene a laikus agyakban tudatosítani, hogy az a fajta underground modell, amit ti is képviseltek, szívből-lélekből csinálja ezt, óriási rizikókat bevállalva, és nincs is lehetősége arra, hogy profitban gondolkozzon, így külön kellene választani azoktól a szervezőktől, helyektől, amik tényleg megélhetési szinten csinálják ezt, mert az már egy üzleti modell, és nem szabadna a kettőt összemosni.

Igen, óriási különbségek vannak szervező és szervező között, amihez még hozzájön, ha egy adott hely a saját szakállára tud dolgozni. Ezt vagy megérti az ember, vagy nem, de remélem, azért tényleg picit rá tudtam világítani arra, hogy is működik ez.

És ha már itt tartunk, ti saját hely nyitásában nem gondolkoztok?

Felmerült, csak hát azt a helyszínt össze is kellene rakni, amihez kellene egy alaptőke, munkaerő, ki kellene találni, hova kerüljön helyileg, a belváros nyilván nem jöhet szóba, úgyhogy máris ott a rizikó, hogy ki fog oda kimenni, és gondolni kell arra is, ha nincs állandóan koncert, akkor mivel tartod fenn, mert sima kocsmaként nem fogod tudni üzemeltetni, ha nem frekventált helyen van. Szóval, agyalunk rajta rengeteget, hogyan lehetne ezt jól csinálni, de mivel havonta egy bulit tervezünk, az ingyenes Riffes koncertek mellett, így még mindig ott a dilemma, hogy tartanánk fenn a helyet. Mindenkinek van saját élete, saját kötelezettségei, tök jó lenne, imádnám, de a jelenlegi körülmények között kivitelezhetetlen, maximum, ha nyerünk a lottón!

Zárásul, amit még kiemelnék, az Insane Hellride' közösségépítő szerepe, mert rettenetesen kevesen vagyunk, így rohadt fontos, hogy egy összetartó közösséget építsünk. Talán ez a szándék lehetne az, amivel a fiatalabb generációkat is meg lehetne szólítani, mert jó tartozni valahová. Te ezt miként látod?

Az a gond, hogy az ember alapjáraton gyarló, és akár, ha ezt a szűkebb metalos közeget nézzük is, sok az ellentét. Nekem is volt egy sötétebb korszakom, amikor köptem mindenkit, de beláttam, hogy bennem volt a hiba, és kellett hozzá egy életmód-, és mukahelyváltás, hogy erre rájöjjek, és kijöjjek ebből a szartengerből. Sok olyan zenekarral dolgozunk, vagy zenélünk együtt, akiknek a zenéje nem az én világom, mégis elismerem, hogy saját műfajukban kimagaslóak, és emellett még jó arcok is. Ezt a fajta szemléletváltást, kellene egy kicsit jobban átgondolni másoknak is a színtéren, hogy ha nem is olyan zenét játszik az illető, amit szeretsz, vagy hallgat másféle zenét is, attól még ugyanúgy értékes, ugyanúgy tök jó gondolatai vannak dolgokról, és meg lehet találni a közös hangot, ha nyitottabban állsz hozzá.

Szerintem kétfajta ember van a világon, szar, meg jó, tök mindegy, honnan jött. Szóval igen, benne van a közösségépítés, szeretnénk a fiatalabb generációt megszólítani, vagy akár azokat is, akik nem feltétlenül hallgatnak ilyen zenét, de ehhez mindenképp szükséges a zenekarok közti jó kapcsolat, és a szervezők, zenekarok és közénség közti építő kapcsolat is. Nem titok, hogy szeretek pofázni, de a koncertjeinken is mindig igyekszem dumálni pár szót legalább mindenkivel, akivel lehet. Az Insane Hellride-os bulikra már kialakult egy kemény mag, akik már visszatérő vendégek az eseményeinken, ezúton is köszönjük nekik, szóval, járjatok sok fasza bulira, támogassátok az undergroundot, hallgassatok jobbnál jobb zenéket, és legyetek boldogok.

Kapcsolat:

Insane Hellride Entertainment - Facebook

Insane Hellride Entertainment - Instagram

Aktuális koncertnaptár:

2025.06.18. - INCANTATION (US) | CRYPTIC REMAINS | MALEDICTION @ Supersonic Blue Hell

2025.06.19. - Flaming Arts Free Metal Thursday VI.

2025.06.28. - NEEDLESS: Premonition lemezbemutató + vendégek: PAEDIATRICIAN | DEVOID | ODION @ Dürer Kert

2025.07.02. - ANAL VOMIT (PE) | OBSCYRIA (SE) @ S8 Underground Club

2025.07.04. - Sear Bliss (HU) / Halny / Grób / Tholing the Void - 4 VII 2025 - Klub Łącznik, Wrocław

2025.07.22. - ABYSS (DE) | DVVAD @ RIFF

2025.09.19. - TULSADOOM (AT) | DOMINANCE (PL) | KURGAALL (IT) | VADON @ Supersonic Blue Hell

2025.10.02. - BLIZZARD | FROST | FERETRUM | DVVAD @ Supersonic Blue Hell

Csipke