HangmanJack - interjú (2024)

(HangmanJack 2024 b.-j.: Jaksics Gábor 'Ubi' (dob), Képesi Patrik 'Patya' (gitár), Molnár Martin (ének), Benczik Gergely 'Bruce' (gitár), Frank Máté 'Freki' (basszusgitár), fotó: SignalitFilm

Rutinos koncertjárók elég sűrűn futhatnak bele mostanság a Zircről indult HangmanJack nevébe, jobb esetben testközelből is megtapasztalták a nyers, izomdurrantó energiát, amit a srácok élőben közvetítenek. Idén pünkösdkor egy friss EP-vel is megörvendeztették a nagyérdeműt, szóval, volt miről beszélnünk bőven. Mire a végére érsz, remélem, nem marad már kétséged afelől, hogy érdemes a radarodon tartani a fiúkákat, és elmélyíteni az ismeretséget, mondjuk például azzal, hogy szombaton megnézed őket jól a Hell Vill #19 záróakkordjaként.

Mielőtt az aktualitásokra térünk, a hárommillió dolláros kérdés – honnan a név helyett - honnan a „666-os sorozatszámú babafej”? Ha jól informálódtam, ez már elég rég szerves díszlete a HangmanJack – koncerteknek.

Bruce: Így van, Samantha már az első koncerten is velünk volt. Ő egy fodrászoknak gyakorlásra szánt babafej, ami otthon kallódott Kubinál, az első énekesünknél. Tőle jött az ötlet, hogy elhozza koncertre, a közönség meg nézett, hogy kik ezek az állatok, akik egy babafejjel ordibálnak meg rohangálnak, úgyhogy megtartottuk, és azóta is visszük magunkkal, már, ha nem felejtjük a próbateremben.

Martin: Koncerten néha labdaként is funkcionál.

Freki: Továbbá tökéletes dísze a gitár fejének, már, ha nem esik le azonnal.

Fotó: Vitéz Marcell

A banda története egészen 2009-ig nyúlik vissza, Miként stabilizálódott a jelenlegi felállás?

Martin: Több egyéb zenekarból tevődött össze. 2019 körül Bruce (gitár) a HangmanJack „feloszlása” után megalakította a Holdt nevű zenekart, itt már én ordibáltam. Emellett, pár évvel később elkezdtük Várpalotán a Last Chancery nevű metalcore projektet, ahol szintén én énekeltem, illetve Frenki basszusgitározott. A Holdt 2021 körül már közel járt a végéhez, amikor Bruce újra akarta indítani a Hangman’-t, ahova viszont csak Ubit (dob) tudta visszacsábítani az eredeti tagságból. Frenkit régi ismeretségek által megtalálták, és nyomtak egy „visszatérő” koncertet hárman a Nyolcas Műhelyben, vendégénekesekkel kiegészülve. Ide hoztam el Patyát (gitár), az ifjú titánt, akit meg munkahelyemről ismertem, és egy enyhén ittas Bruce-szal való beszélgetés után beszállt másik gitáros postra, én meg kedvességből bevállaltam az énekesi posztot (nevet). Ez a felállás most 2022 óta stabil, remélem, az is marad.

Miben változott a tagcserék által a zenei és szövegi mondanivaló?

Martin: A HangmanJack mindig is bekategorizálhatatlan volt zsánerilag, na, ez azóta hatványozottan igaz.(nevet) Patya behozta kicsit jobban a hardcore/crust vonalat, Frenkitől jött egy kis black metal, egy kevés metalcore mindenkivel érkezett, deathcore-t inkább mi „újak” hoztunk, plusz maradt a „régisulis” thrash/groove vonalból is bőven. Szövegileg általam bejött az aktuálpolitika, az országban és a világban zajló események által generált dühöt muszáj így kiadnom, egészséges keretek között persze.

Ubi: Nagyon sok mindenben változott, mégis több szempontból maradt a régi. Úgy gondolom, hogy folyamatosan komolyodott, de mégsem tűnt el a HangmanJack eredeti „hangja”. Ahány ember, annyi zenei ízlés, meglátás, ötlet. Ezeket egybegyúrva születtek mindig a számok, ami miatt nem lehetett, és nem is lehet bekategorizálni a zenekar stílusát. Szövegek tekintetében mindig az aktuális énekes gondolatai, érzései, meglátásai voltak megfogalmazva.

Bruce: Így van, a szövegeinket mindig az énekesek írták, Kubinál az emberi érzések voltak előtérben, az akkori számok nagy része azokról szólt, Martin viszont a társadalmi problémákat írja ki magából. A zene attól függött korábban, hogy Ubival milyen kedvünk volt éppen, ugyanis a régi számok nagy része jammelve, a próbateremben született. Ez azóta az időhiány, és a zenekari tagok távolsága miatt megváltozott, már konkrét ötletekkel érkezünk próbára. Talán most kezdünk beérni egy mederbe, ami szerintem a mi stílusunk lesz, a koncertprogramot is ez alapján rakjuk össze. Ebben segít, hogy az új tagok egyből belevetették magukat a kreatív melóba.

Freki: A két új kislemezen szerintem teljesen hallható, hogy vérfrissítést kapott a zenekar. Próbáljuk úgy vegyíteni a stílusokat, hogy érthető, de mégis egyedi végeredményt kapjunk. Továbbá, külön kiemelném, hogy az új lemezen, végre a basszus is kapott némi teret, így kialakulni látszik a végleges hangzás. (Kösz Kido! <3)

Volt egy pár éves szünetetek is, ahonnan azért nem lehet egyszerű visszatérni. Ti új korszakként definiáljátok a megújult HangmanJack -et, vagy egy totálisan tiszta lapként?

Ubi: Mindenképpen egy új korszakként, és nem tiszta lapként.

Bruce: Az előbbi, hiszen a koncertprogram nagy részét a szünet előtti dalok alkotják, amikre a mai napig büszke vagyok, és a mai napig örömmel emlékezünk vissza arra az időszakra. Sok dalt viszont (talán) véglegesen kiszanáltunk az akkori programból, a fentebb említett okok miatt.

Martin: Annyira nem felejtettük el a régi dolgokat, hogy Endresz Gábor rögzítette/keverte/masterelte az új EP-t, aki a szünet előtti HangmanJack utolsó gitárosa volt.(nevet)

Mennyire kellett a nulláról építeni újra a zenekart ennyi kihagyás után?

Martin: Hál’Istennek nem volt ebből probléma, mi négyen azért ismertük egymást már régről, előző projektekből, stb. Patya volt az egyetlen új gyermek, néha még elgondolkozunk, hogy kirakjuk-e a zenekarból egy-egy koncert végén, de aztán valahogy mindig visszakönyörgi magát.(nevet) Plusz ugye ott a két album, ami a régi felállással kijött, azokról is játszottunk elég sok dalt a legelején, most már egyre kevesebbet…egyesek nagy bánatára.

Bruce: Igazából már csak azért sem kell újjáépítésről beszélni, mert nem voltunk soha meghatározó név, talán Veszprém megye a kivétel. A zenekar gerince, a ritmusgitár és a dob a régi maradt ugye, tehát az alap megvolt, Freki és Martin meg szerintem fejből is tudták a számokat, annyi koncerten voltak régen, Patyától pedig, amikor lejött az első próbára, én kérdeztem, hogy is voltak a saját témáim, annyira komolyan betanult két teljes lemezt. Koncertezés részről meg anno tényleg teljesen a nulláról kezdtük, zéró tapasztalattal: semmi technikai tudás, ismeretség szintén nulla. A magyar metal újságból néztem ki a zenekarok elérhetőségeit meg a klubokét, és sorra telefonáltam, hogy tudunk-e játszani, a legtöbb esetben nyilván elhajtottak, hogy mit akarnak ezek a kis csövesek Zircről, az egyébként is hol van? Tehát, a kezdetekhez képest azért már volt ismeretség és rutin bőven az újrakezdésnél.

A jelen zenei hatásai. Mennyire inspirálja a HJ világát a mindennapi hallgatnivalótok?

Martin: Kicsit inspirálja is, meg kicsit nem is. Nyilván a közös halmazban lévő zenekarok/stílusok hatással vannak a zenére: Machine Head, Killswitch Engage, bármi egyéb thrash/groove/metalcore, vagy tuskóbb hc téma, de én például mostanában rászopódtam a post-black/blackened hardcore/sludge vonalra, azt esélytelen lenne integrálni, legfeljebb egy külön projektben.

Freki: Megoldjuk, már van is rá ötletem.

Egyáltalán ki lehet(ne) zárni az ilyen jellegű inspirációkat?

Martin: Teljes egészében szerintem nem lehet kizárni. Az alkotói munkát mindig befolyásolja az ember környezete, ami körbeveszi, minket nyilván a zene vesz körbe, akarva-akaratlanul is inspirálódik az ember, ha meghall egy ragadós szövegrészletet, valami nagyon fogós dallamot, egy húzós riffet, stb. Az egyenes másolást nyilván próbálja kerülni az ember, de egy-két véletlen áthallás elkerülhetetlen.

Hangzók. Ha jól tudom, a jelenlegi felállás első teljesen közös produktuma -már ami az alkotási folyamatot illeti - a legfrissebb, Three Million -kislemez nyers, dühös, mégis átgondoltan komponált. Miként emlékeztek vissza az EP körüli munkálatokra?

Martin: Hát köszönjük, hogy átgondoltan komponáltnak tartod, ennyire nem volt ez tudatos. Igen, a dalokat már teljes egészében az új felállás gyúrta össze - a Three Million fő gitártémája a Holdtos időkből maradt, de ez maradjon köztünk! - Igazából viszonylag könnyen összeraktuk a számokat, Patya és Bruce hozott riffeket, Bruce leszarozta Patyáét, Patya hozott egy másikat, az már jó volt, és így szépen össze lettek ollózva a témák, TUDATOSAN! Majd a dalokra szép lassan megírtam a szövegeket....A felvétel volt sokkal problémásabb, ugyanis a rögzítés közepette kiraktak minket, és minden más szervezetet is, a zirci MHSZ-ből, szóval hónapokig állt az egész történet. Végül, az énekfelvételeket már Budapesten csináltuk meg, a maradék hangszert meg később, amikor kínkeservesen visszaengedtek az MHSZ-be.

A korábbi, 2023-as kislemez, ami szintén pünkösdkor érkezett, - véletlen lenne? - talán joggal nevezhető átmenetnek, a stabilizálódás lenyomatának. Ti miként értékelnétek?

Martin: Na, ez a pünkösdi téma végképp nem volt tudatos, de most már muszáj lesz akkor a következőt is oda időzíteni. Szerintem egy jó lenyomata annak, ahol akkor tartottunk. Még nagyon összeszokóban volt a banda, ezért is dolgoztunk részben már kész dalokkal. Magában a felvételben bőven lett is ezáltal pontatlanság, de nincs mit ezen szégyellni, a számokat pedig azóta is játsszuk előszeretettel koncerteken. És már akkor is dühös voltam valakire!(nevet) Szóval, a megjelenés időzítése totális véletlen, nem úgy, mint Völgyesi Yippi Feszt-je, ahova most már meg kell hívnia, így, hogy leírtam!

Mint említettétek, a zenekar korábbi érájában két nagylemez is született, miként tekintetek rájuk vissza ennyi év távlatából?

Martin: Szeretjük őket. Frekivel mi rengeteg HangmanJack-koncerten voltunk a régi érában is, szóval megtanulni is viszonylag könnyű volt ezeket a tételeket. A dalszövegek mondanivalóját nem minden esetben vállalnám 2024-ben, de semmi túl megbotránkoztató nincs ott. Csak nem túl PC. Többiek?

Bruce: A fentebb említettek mellett annyit emelnék még ki, hogy büszke vagyok rájuk, de leginkább az első lemezre igaz, hogy tele van hibákkal, sok helyen ma már megmosolyogtató - na jó, röhejes - megoldásokkal, viszont tökéletes lenyomata annak, hogy Ubival milyenek voltunk 20 évesen. Az első lemez dalai jók voltak, bármikor szívesen újra felvenném őket, meg játszanám élőben egy különleges koncerten, de ebbe a mostani HangmanJackbe, 2024-ben talán, ha három szám állja meg a helyét róla. A Replica-lemez viszont szerintem mai füllel is korrekt, pláne, hogy én tudom hogy lelkes amatőrök csinálták, egy haver stúdiójában. Azt az albumot bármikor, bárhol vállalom. Arról rotálva a mai napig játsszuk a dalok nagy részét.

Ubi: Nagyon büszke vagyok mind a kettő nagylemezre. Mindig is nagy álmom volt, hogy egyszer a saját dalainkat megörökítsük az utókor számára. Természetesen nem olyan volt az első stúdiómunka, mint ahogy azt elképzeltem. Elég tapasztalatlanok voltunk, ami meg is hallatszik az első felvételen. Ettől függetlenül hatalmas büszkeséggel töltött el, amikor kész lett az anyag. A második nagylemez rögzítésére már jobban felkészültünk, több rutinnal rendelkezdtünk, ami szintén hallatszik is a végső produktumon.

Élő. Elég intenzíven koncerteztek is a visszatérés óta, melyek a legkedvesebb élményeitek? Na, és mik a negatívumok?

Martin: Igyekszünk legalább havi egy koncertet lenyomni, ez néha sikerül, néha nem. Legkedvesebb emlékek közül nehéz egyet választani, inkább mondanék hármat: a 2023-as Veszprémi Utcazene Fesztivál alatt rendezett IMU-n lévő buli remekül sikerült, az idén januári Archaic/KillerSick/Türböwitch - hármassal közös miniturné mindkét állomása zseni volt - pláne Veszprémben, a Teremben - illetve a májusi Riffes buli, ahol mindenki rettenet élte a koncertet, és egy Ital nevű, négylábú rajongóval is gazdagodtunk. Negatív tapasztalatból is van azért néhány, például, amikor a fizetővendégek inkább kinn dohányoznak, mint hogy bejöjjenek, vagy a headliner zenekar a kisbuszból sem hajlandó szinte kiszállni se a szettjük előtt, de ezeken is már inkább csak nevetünk.

Ubi: Rengeteg jó élményt sikerült gyűjteni az évek alatt. Talán én is az IMU-t emelném ki, ahol már jó pár alkalommal felléptünk, és mindegy egyes koncert remekül sikerült. Ezen kívül még a zirci MHSZ-es bulikat tudnám említeni, ahol szintén hatalmas bulikat csináltunk.

Freki: Részemről a tavalyi Riffes buli adta a legjobban.

Hogy látjátok a hazai klubhelyzetet egyébként?

Martin: Csak Budapest és Nyugat-Magyarország szempontjából tudok nyilatkozni. A klubok - gondolok itt elsősorban a veszprémi Teremre, a székesfehérvári Nyolcas Műhelyre, Budapesten például a Riffre - megtesznek mindent, hogy támogassák az undergroundot, minden szempontból. A probléma az, hogy az emberek lusták kijönni egy kisebb koncert kedvéért a lakásból, és ez elsősorban azoktól gáz, akik folyamatosan tolják a „támogassuk az undergroundot” - szöveget. Az utóbbi egy-két évben viszont úgy látom, megindult az új, fiatal generáció is a klubkoncertekre, remélem ez a tendencia folytatódik így.

Bruce: GYÁSZ.

Ubi: Az elmúlt évek alatt nagyon sokat romlott a helyzet. Egyre kevesebb a klub, és még kevesebb az ember. Régen sokkal jobban működött az underground élet, mint napjainkban.

Freki: Csövesbánat.

Nyakunkon a fesztiválszezon, úgyhogy egy joker kérdés, melyek azok a hazai fesztek, amelyekkel szellemiségükben a legjobban azonosulni tudtok?

Martin: Nyilván elsőként a Hell Villt kell mondanom, különben Grétától („Hell Vill – anyu” - a szerk.) kapnék.(nevet) Egyébként egyértelmű válaszok szerintem a Lowland Fest, és a Fekete Zaj, legalábbis részemről, idén végre le is jutok párommal Zajra egész hétre. Szeretjük őket, és mindig jó fellépőgárdát hoznak össze.

Merre láthatunk benneteket még idén?

Martin: Leghamarabb Hell Villen, Székeshérváron a Nyolcasban, mi zárjuk a szombati nap zenekari programját, a tavalyi megnyitás után.(nevet) Ami fixen le van még kötve, az augusztus 3., Mezőkövesd a Komodo/Arkas/Misfit River szépséges férfiembereivel, illetve, ha minden igaz, októberben visszatérünk a Nyolcasba egy headliner zenekar társaságában, de még nincs esemény, szóval pszt.

Miként képzelitek el a HJ jövőjét? Mit gondoltok, eljöhet az az idő, hogy más is inspirálhat benneteket, mint a jelenlegi történések?

Martin: Mindenképp együtt képzeljük el, ez az öt barom, velem együtt nagyon szépen összeszokott már, imádjuk csinálni, nem hagyjuk abba, ameddig nem muszáj. Abban pedig csak reménykedni tudok, hogy a világ változik előbb-utóbb jó irányba, és másról is írhatok dalszövegeket, bár valamire mindig dühös az ember fia.(nevet)

A végszót is nektek adom, részemről köszönöm, nagyon!

Freki: Patya könyörgöm ne azt mond, amire gondolsz…

Patya: Mi vagyunk a „Hengdzsekmen” zenekar, „szexbaszás”!

Martin: ...NEM! ZIRCRŐL!

Ubi: Köszönjük szépen a lehetőséget!