Fotó: Gyarmati Balázs 

Íme a kísérő a tegnapi A Beton-interjú mellé. Már régóta tervben van, hogy amolyan turné jelleggel végigjárom kis hazánk kultikus underground helyszíneit, és beszámolok az élményeimről valamilyen formában, de mivel A Betonba sajnos még nem volt alkalmam eljutni, ezért kicsiny undergroundunk néhány, számomra megkerülhetetlen és fontos arcát kértem meg, hogy ezúttal meséljenek helyettem legkedvesebb betonos élményeikről, és arról, mit is jelent számukra „az underground inkubátora”.

Bélley Csabi (Fekete Macska Suicide): Elsősorban barátokat. Olyan igazi, jóérzésű, önzetlen emberek csinálják, amilyen én sosem leszek. Példamutató, gondoskodó, gondolkodó, és ilyen módon közösségformáló hozzáállás, ami ott van. Másodsorban pedig reményt. Annak a reményét, hogy még lehet Budapesten kívül is, helyi szinten underground színtérről beszélni, és a legkülönbözőbb arcokat oda bevonzani. Nem utolsó sorban pedig nyugalmat, ami a vasbeton falakból árad. Mikor odabent üvölt a punk, és így frankón elvagy, azt se veszed észre, ha odakint bombáznak.

Eddig minden BetonFeszten ott voltunk, ott voltam. Először a szomszédban, aztán később már mindig a Betonban. Tíz zenekar után már rogyadozva, ott kapta el először a Gipsy SS a nyakam. Meleg helyzet volt. A legjobbak viszont azok a random sztorik, amikkel beszorulunk nyolcan a merch pult elé, hogy ne lehessen tőlünk rendesen mozogni, és csak mondja és mondja mindenki, amire bárki, aki arra jön pluszban még rak valamit. A Furunculus-projektről úgy szereztünk először tudomást, hogy hajnal kettőkor a jócskán lerabolt Food Not Bombs pultnál valaki felnyúlt a szellőzőhöz, és talált ott pár imakönyvet. Utána kellett járnunk, hogy mi a fasz ez! Kiderült, hogy Csabi és Gyula inspirációt gyűjtenek. Meg úgy három éve volt egy emlékezetes Bicska-koncert. Sanyi fogta, és Leslie Mandoki fizimiskáját jól lenyúlta, azt idegállapotba került azon nyomban. Évről-évre több pompa és jobb ötletek. Mikor a Pince Pesten megszűnt, a Betonban decemberben találkozni lehetett mindenkivel. Otthonos kis bunker.

Bokis Balázs (Satelles): Mit jelent számomra a Beton? Az egyik legfontosabb gócpontja a vidéki undergroundnak. Sajnos egyre kevesebb klub tud fent maradni Budapesten kívül, ahova olyan bandák járhatnak fellépni, mint mi. Nagyon fontos számunkra, hogy évről évre visszajárjunk ilyen helyekre, mint a Beton, ahol nem csak koncertekkel várnak, de közösséget is formál, vagy ha úgy van, jótékonysági események is szerveződnek, illetve próbatermek vannak, ahonnan hiánypótló zenekarok nőhetnek ki! Mindig nagyon jól éreztük magunkat, mikor ott jártunk, nekem személy szerint a kedvenc emlékem az utolsó koncertünk után, az Erased zenekartól kapott Gundel palacsinta ízű pálinka volt, amivel szkeptikus voltam, de zseniális volt.(nevet)

Faragó Misi (BetonFeszt crew):

Számomra, mondhatni, egy új világ volt a Beton.  Régen fesztiválról fesztiválra, klub koncertről klub koncertre jártam országszerte, legyen az felkapottabb hely, vagy akár egy kicsit kisebb klub.  Nagy hatással volt rám a győri Aora-crew, a veszprémi Szigony, majd a Terem, a fehérvári Pucok, majd a Nyolcas Műhely, a Hell Vill crew tevékenysége és még sorolhatnám. Igazából mindannyian nagyban befolyásolták azt, amit most gondolok. Rég le szerettem volna rakni valami olyat, ami építi is az undergroundot, és nem csak kihasználni azt, amit kapok. Pont egy Hell Vill fesztiválon dumálgattunk Balogh Sándorral erről, akinek hála, bekerülhettem a Beton Feszt csapatába. Fasza, végre itt volt a lehetőség, hogy egy kicsit hozzá dobjak a közösséghez.  Kibaszott új dolog volt számomra az egész munka, de a végén már baromira élveztem, még, ha voltak húzós napok is, mint például, amikor a BetonFeszt napján még fel volt pakolva az állvány a színpadra. De időben lebontottuk, hazaugrottam kajálni, zuhanyozni, és indulhatott a kétnapos káosz...

Mondhatjuk, hogy Győrnek mindig is központi helye volt az undergroundban, így számomra azért is fontos a Beton, mert tovább vitte a lángot. Kellett egy ilyen hely, ami befogadja a zenekarokat, mint színtér, próbaterem, vagy épp stúdió. Nekem az volt a legnagyobb élmény, hogy egy családot kaptam magam köré, és ugyan már elköltöztem Győrből, de a mai napig tartjuk a kapcsolatot. 2023-ban is újra akarom élni a 2000-es éveket, és tovább adni azt, amit anno mi megéltünk.  Az internet világába kicsit egyszerűbb a dolog a mai fiatalok számára, mégis, a Betonnak meghatározó szerepe van abban, hogy ez az egész tovább pöröghessen. Underground unity.

Tarcsay Sebi (WatchMyBag): A legkedvesebb emlékem a helyről a 2016-os BetonFest. Emlékszem, hogy jó, mocskos hideg volt, és hogy a Rákosi is játszott. Atom nagy bulit csaptak, aztán meg jó sokat dumáltunk kinn Csokiékkal a régi szép időkről, amiről megállapítottuk, hogy nem is voltak olyan szépek igazából.(nevet) Mint zenész, az egyetlen olyan helyet jelenti, ahol fellépési lehetőséget kapunk, ebben a kultúréletéről nem túl híres városban.  Mint punk, a régi barátok gyűjtőtégelye, akikkel a Betonon kívül nemigen találkozom, ezért mindig élmény velük itt összefutni, meg persze egy nagyot csördíteni valami jó hangos punkzenére.

Fotó: Vitéz Marcell

Németh Attila ’Soma’ (Hell Vill, BIPØLARIS):

A legjobb Beton-élményem egy, az udvaron tartott majális volt. Kényszer szülte megoldás volt, hogy én óbégassak drótos fadobozzal, de végül egyre többen beálltak a dalok közös éneklésébe... Illetve volt, aki a próbaterméből gitárt, meg cajunt is hozott ki... Zseniális élmény volt. Hiányoznak a srácok. Szívesen majálisoznék 2024-ben a Beton udvarán sörpadokkal meg bogràccsal. Szorítok nekik!

Pogátsa-Miareczki Gréta (Hell Vill, Terem):

Az elmúlt hosszú és borús évtized után különösen szívettépő, ha az underground egy ilyen bástyája bajba kerül, és segítségre szorul - nem szeretnék elképzelni egy olyan világot, amiben ismét elveszíthetünk egy ilyen helyet.

A Beton egy olyan egyedülálló platformot biztosított többek között a zenészek és előadók számára, ahol nem csak befogadják az új és kísérleti zenei stílusokat, de lehetőséget biztosított a zenei színtér közösségi építésére is, továbbá olyan koncertek, workshopok létrehozására is, ami ugródeszkaként, és hiánypótlásként voltak jelen a győri - és környékbeli zenei életben.

Számtalan olyan élményt és emléket hoztam magammal A BETON megnyitása óta, amit hiszek, hogy máshol és máshogy nem élhettem volna meg. Legyen ez egy BetonFeszt, egy “szűk” szülinapi buli, egy random koncert, vagy mind közül a kedvencem: az első HELL VILL support buli. Mindig felemelő élmény egy olyan támogató közegben tevékenykedni, amiben közös a cél: az underground supportálása. Legyen ez most így, ne hagyjuk veszni az értékeinket!

És hogy mit tehetsz te? Vidd tovább A BETON rendezvényeinek hírét, és látogasd ezeket, és amennyiben anyagilag is módódban áll támogatni A Beton fennmaradását alább megteheted:

A BETON KULTURÁLIS ALAP EGYESÜLET

Számlaszám: 16200247-10017928

IBAN: HU85 1620 0247 1001 7928 0000 0000

Patreon: https://www.patreon.com/user/about?u=90937978

A BETON tulajával, Nagy Gyulával készült interjú pedig itt olvasható!

 Csipke