MÖGÖTT

2019.okt.10.
Írta: Csipke(passzio) komment

III. Metallal az Állatokért@2019.10.12 - S8 Underground Club

Lassan kezdem úgy érezni, hogy a pesti (vagy épp budai) éjszaka egy véget nem érő rockfesztivál, ma ugye Entrópia Architektúra és Dopelord is zajlik épp a Dürerben. De, ha marad még nafta szombatra, ha honi metal fronton mindenevő vagy és még jótékonykodnál is ez a te estéd. 

Immár harmadik alkalommal kerül megrendezésre a fővárosi dallamos black-death-ben utazó Wrath Of Azazel szervezésében, a Metallal az Állatokért  jótékonysági hepaj, ezúttal a  Tetovált Állatmentők Állatvédelmi Egyesület javára. A kezdeményezéshez idén öt zenekar csatlakozott, a Sputnik Crew, a Zebra Eats Lion, a Continoom, a 1 Day Left, és az Éjfény. A helyszín pedig most sem lehet más, mint az S8 Underground Club mindkét terme.

Az egyesület is kitelepül mindenféle jóval, limitált számú új trikót is beszerezhettek náluk, érdemes! 

A berúgó egy ezeres, ami teljes egészében a szervezethez kerül, ezen felül hozhattok: tápot, játékot, pokrócot, bármit, ami hasznos lehet a magukra hagyott kis kedvenceknek. De nem kell ám túlagyalni, dobhatsz a kihelyezett perselybe is! 

Ha támogatnád a jó ügyet, de nem tudsz megjelenni, idén online támogató jeggyel is segíthetsz!

További részletekért kattints az eseményoldalra!

70891980_2474537752601774_8292997303527014400_o.jpg

 

Corpsessed (FIN), Graveyard (ESP), Lie In Ruins (FIN), Nekrológ@2019.10.10 - KVLT, Budapest

Ha már kis péntek, akkor death metal, Óbudán a KVLT-ban. A Corpsessed, a Graveyard és a Lie In Ruins látogat el kis hazánkba ma este, a helyi vendég pedig a Nekrológ.

Mindezt az Insane Hellride Entertainment hozza el neked, máris mondják, mire lehet számítani:

"A finn Corpsessed sírboltrepesztő death metalt játszik a 90-es évek old school hangulatában, amiben baljós doom és black elemeket is felfedezhetünk. A 2014-es Abysmal Thresholds debütáló lemezükkel gyorsan megszerezték a finn death metal egyik legbrutálisabb zászlóvivője címet, amit kegyetlen, vérprofi élő koncertjeikkel a mai napig tartanak. Tavaly jelent meg második nagylemezük, az Impetus Of Death, ami rávert egyet az első korongra és death körökben az egyik legtöbbet emlegetett album volt 2018-ban.

A barcelóniai Graveyard a spanyol extrém metal egyik legnagyobb hadura. Lovecrafti death metaljuk, a legprimitívebb svéd hangzással operál, amivel simán skandináv testvéreik mellé zárkózhatnak old school hangzás terén. Cthulhu és a bűzlő kripták világa szakad a hallgató nyakába. Most szeptemberben jelent meg negyedik nagylemezük Hold Back The Dawn címmel, amit a turné keretei közt biztosan népszerűsíteni fognak.

A Lie In Ruins gárdájában immáron két Corpsessed tag is tiszteletét teszi, így nem véletlenül ütik ők is fel a fejüket ezen a turnén. A rothadó szagú death metal zenekar még a 90-es években kezdte pályafutását Dissected néven, majd egy hosszabb szünet után, 2002-ben ásták ki magukat a sírból már a mostani nevükön. Azóta két nagylemezt adtak ki a kezük közül, mellyel mélyen beletúrták magukat a finn death metal undergroundjába.

Hazai support a budapesti Nekrológ, akiknek még nincs fizikai formátumban lévő anyaguk, de reméljük ez változni fog! Erős, sötét death/black!"

Kapunyitás: 19:00

Kezdés: 19:45

Menetrend,  jegyár az eseménynél!

Hajrá!

corpsessed.jpg

Havária, on graves, Igor@2019. október 12. - Edison Bar & Ink

Milyen gyorsan telik a hét, máris szerda van! Úgyhogy hozok egy kis ajánlót, ha még nem verted el a pénzed a hétfői As I Lay Dying, Chelsea Grin, Unearth, Fit For A King bulin, vagy épp ma a Church Of Misery, Nebula, Marmunks bálon, és kedvet kaptál egy kis hazaihoz szombat estére. A Havária, az on graves és az Igor  játszik az Edison Bar & Inkben, a belvárosban. 

 Na de miért is jó ez neked?

Némethi "Gepárd" Tamás (Rákosi, Terminátor 1, ex-Something Against You, ex-Red Line Offside) és Ördög "Ördi" Gábor (Igor, Gábor and the Gábor Gábors, ex-For Good, ex-SAY, ex-RLO) alkotta Havária megmutatja, hogy a black-death remek kísérő a hardcore punkhoz, főleg ha 666 dobtémával van megbolondítva. Agusztusban hozták el a Rontást, ami szakértő körökben remek fogadtatásban részesült. A nem szakértő körök leginkább annak örülnek, hogy végre megint van valami, ami segít kiüvölteni magadból a sötétet. Csak hogy egy dalt említsek, a Necropsia Esőtáncának átiratától még a hármas metrón is a hideg ráz, és nem a negatív értelemben. Belegondoltál milyen lehet élőben újra hallani, hogy "Mi van a lepel mögött?!" , csak durvábban. 

Oké, haladjunk tovább, az on graves szintén duó és szintén nyáron mutatta be All Must Go című első nagylemezét. Elég komplex egyveleg, amit az urak tolnak, ebben is van jócskán fekete, meg rengeteg "post" így az anyag a maga 20 perces játékidejével sem lesz könnyebben emészthető, de ha betalál, jajj neked.  Már egyszer sikerült szó szerint beesni a koncertjükre az Aurórába, szemtől szemben tán még hamarabb érik a "jajj neked". 

"Igor aput" hagytam utoljára, már csak azért is, hogy nehogy az a vád érjen, hogy elfogult vagyok. De azt hiszem, őket a HE, a NA és az ÖL után talán már nem igazán kell bemutatni senkinek. Család centrikus sludge-core., Ördivel a dobok mögött, és a Szabó tesókkal (Haw) a húrokon, kihagyhatatlan. 

Az Edison Bar & Ink-ben ugyan koncerten még nem jártam, de jóféle kézműves söreik vannak és olyan hely, ahová még anyukáddal is beülhetsz. Mi kell még? Akkor jössz?

havariaigorongraves.jpg

Még friss és ropog a Woodstock Barbie bemutatkozó EP-je!

Az igeretestitanok.hu-n ma debütált a Woodstock Barbie bemutatkozó kislemeze. Az eredetileg kizárólag Grizzly tagokból álló  stoner rock/sludge projekt célja, a "Grizzly engine" vegyítése dallamos női énekkel. A srácok hat énekesnő elfogyasztása után már-már föladták, amikor is megérkezett Pádár Alexandra, "Püré", aki végre "megüli a medvét". 2018 nyarán kezdődött a közös munka, a végeredményből, ízelítőként pedig még szeptemberben debütált a címadó, Never Gonna Fall in Line tételhez készült klip. Számomra igazán elképesztő, hogy egy jazz, swing, pop, R&B háttérrel érkező előadóművész ennyire otthonosan mozog a mélyre hangolt riff rengetegben, eszméletlen szimpatikus ez a tüzes amazon, aki a mainstream és underground határára szorulva sem hajlandó beállni a sorba. 

Az EP-t tovább pörgetve, még szembetűnőbb a dinamika, amit a morcos témákkal felelgető fogós, néhol jazz-es, máskor gospel hangulatot idéző ének ad, megdöbbentő természetességgel. E bő 15 perc fő erőssége szerintem, hogy nincs izzadtságszaga, terápiás örömzene, ami a mostanában főként black/death metalon edzett fülemnek is kedves, biztos megnézem őket élőben is.

A bandát elcsíphetitek október 26-án a Desszert Feszten a Dürerben, a Dopethrone előtt, egy rakat kiváló honi banda társaságában, illetve december 12-én a Robotban, a Grizzly és a The Royal Freak Out társaságában. 

Az EP végighallgatható Youtube-on!

Aktuális felállás:

Pádár Alexandra, "Püré" - ének

Horváth Arián - gitár

Vilczek Áron, "Roti"-basszusgitár

Gilinger Ádám -  dob

 

Drága Zuzu...

...Nem tudom afelé milyen időszámítás szerint működnek a dolgok, de itt rémes sebbel rohan a város, lobbal az idő, a busz sem vár, se a villamos, a metró ajtónyitó viszont a kezedben van, kedvedre nyomkodhatod, bár a siker nem minden esetben garantált, mik nincsenek? Holnapután lesz két éve, hogy visszafordíthatatlanul és menthetetlenül "offline" lettél. Milyen kiszámítható lett volna, ha pont aznap jelentkezek, nem? A kiszámíthatatlanságot mindig jobban csipáztad. Tudom, tudom semmi felhajtás, fejhajtás meg pláne, na de az ígéretek akkor ütnek igazán, ha betartatnak, nem? Bár nem venném biztosra, hogy meghallottad könnyes gondolataim, mert ha jól emlékszem azt mondtad, nem szeretnél részt venni a temetéseden. Simán lazán elhiszem, hogy megtetted, mármint nem tetted. Mindegy, a lényeg, hogy Te érted.

No, témázgassunk, csak úgy spontán mód, mert azt szeretem. Feloszlott a Subscribe, meg az IHM, meg a Turbo, meg a ScerrA meg sorolhatnám, tudom mindannyian kedvesek Neked. Nyugodj meg,  WMD-ék még bírják és hidd el, nekik is baszottul hiányzol. Salgótarján cityben sem állt meg az élet, minden ujjadra jutna egy-egy izgalmas tehetség, vagy legalább az egyik kezedre. De minek is dumálok, tuti jobban képben vagy mint én, mert a radarod mindenható. Inkább Te mesélj, kérlek, csak egy keveset, utoljára...

Nem lehet. Menned kell, akad tennivalód bőven, hisz odaát is kószál jó pár zenész, akit pátyolgathatsz, "grafománkodhatsz" kedvedre. Szeretünk, Asszony!

 

 

Memoirs- itt a második Bury What's Left EP!

burywhatsleftmemoirs_1416753588.jpg_960x960

"Memoirs címmel megérkezett a Bury What's Left második EP-je!

 Az anyag különlegessége, hogy az Our dying tree című dalban Halák Árpád vendégénekel a Stubbornból.

A rögzítés és a keverés házi körülmények között gitárosunknál, Pencs Tamásnál zajlott.

A kislemez az ötödik dimenzióban élő emberről szól, aki egész életében a párhuzamos életeit figyeli meg és rádöbben, hogy eközben elvesztegeti a sajátját. Abban bízik, hogy egy másik életben talán boldog lehet, de mindenhol csak szenvedés és kudarc várja...

Az EP ingyenesen letölthető a bandcamp oldalunkról!

Jelenleg dobost keresünk. A próbák helyileg Székesfehérváron lesznek. Ha környékbeli vagy, vagy a távolság számodra nem akadály, akkor készíts egy videót, ahol feldobolod az egyik dalunkat és azt töltsd fel youtube-ra és küld el a facebook oldalunkra.

Üdvözlettel,

Bury What's Left zenekar"

Zuzunak, Zuzuért...

253535_236682206346622_3806383_n_1_1415819629.jpg_148x253

Ma este kötelező "doom bál" lesz a Dürerben. De ez a nap egy szomorú évforduló is egyben. Tavaly ilyenkor egy végtelenül zaklatott üzenet fogadott. Kétségbeesetten röpködtek a miértek és a mikéntek. Képtelenség, üvöltöttük csendben, tehetetlenül. Zuzu nem mehet el, nem így. Pedig megtette, 2013.11.13-án, hajnalban. Ez a bejegyzés azonban nem a gyászról, nem a veszteségről szól. Csak szeretném, ha emlékeznénk, emlékeznénk arra a ZuzuP-re, akit én ismerhettem, aki elhivatott grafomán módjára  már-már ipari mennyiségben publikált, aki foglalkozott a legkisebbekkel is, aki annyi éven át pesztrálta a zenekarokat az Éter fesztiválon, aki a passzio.hu-tól eljutott egészen a Rockinformig. ZuzuP, ösztönöz: "add magad", indokolatlanul megnevettet, pozitív a kilátástalanságban és jól seggbe rúg, ha az kell, hisz tudjátok. Biztos vagyok benne, hogy sokatok töltött vele kellemes perceket, legyenek azok virtuálisak, vagy személyesek. Arra kérlek benneteket, idézzétek fel a kedves pillanatokat, azokat, amiket érdemes...

The Devil's trade: Those Miles We Walked Alone- itt a lemez!

bor_t_1414227361.jpg_1200x1081

Tegnap délben debütált a Lángolón Makó Dávid első szólóalbuma, Those Miles We Walked Alone címmel. A képlet persze nem ennyire egyszerű, a The Devil’s trade ugyanis minden, ami Dávid eddigi munkásságából kimaradt. Intim, nyílt és esendő. A felvételek az egerszalóki Standing Waves stúdióban, Sohajda Péternél zajlottak, a „külcsínért” pedig Kollár Szabolcs (Hindmost) felel.

 

Az album becsületkasszás rendszerben letölthető innen, de azok a szerencsések, akik részt vesznek a ma esti lemezbemutató koncerten az Utópia bisztróban, limitált digipack kiadásban is előjegyeztethetik az anyagot.

Dohány Street metal meeting@RoHAM Bar (Bp.) 2014.10.17.

10410682_327376854093368_8489213453130379862_n_1413443785.jpg_679x960

Egy kis programajánló a hétvégére, a Cudi Purci Booking szervezésében. Honi oldalról közreműködik az épp nagykorúvá válását ünneplő Igor, az egri The Mighty Manlifter, akik május végén örvendeztették meg az arra érdemeseket második EP-jükkel, színre lép az Oroszországot is megjárt Torn From Earth, végül, de nem utolsó sorban pedig itt csíphetitek el először a néhai Harvester tagjaiból verbuválódott Terraformer Deluxe nevezetű formációt is. Ugyan már kaptunk némi ízelítőt stúdiós élményeikből, nem sietnek el semmit és ez így van jól. Külföldi vendég  is érkezik, méghozzá a kanadai BIIPIIGWAN! Európa-turnéjuk keretében játszanak RoHAMban. Welcome/Bienvenue! Nagyszerű lesz!

Úgy néz ki 20:00-kor kezdődik a móka, a beugró pedig csak egy ezres, remélem jöttök!

Az eseményhez is lehet csatlakozni, itt!

HAW: friss klip a My Name című dalhoz!

Nincs is kellemesebb erre hazaérni egy fárasztó délutános műszakból: "audiovizuálható" a HAW legújabb videója! Juhé! Igen! Itt van, feketén fehéren, "vezényelt": Kővári Krisztián, nóta: My Name.

Ugyebár februárban jelent meg a zenekar Soundtrack of Our Friendship névre keresztelt albuma. (Ami nem mellesleg és elfogultság nélkül a honi éves termés egyik legjobb alkotása.) No, ezen található ez a remek kis dalocska, személy szerint a kedvencem. Magáról a kisfilmről csak annyit, hogy most már mozgóképes lenyomata is van annak a bizonyos barátságnak. :)

Lesznek ám klipbemutató koncertek is, mindjárt kettő. Október 6-án Budapesten, az Instantban, október 11-én pedig Szegeden, a Live Music Clubban.

Azt hiszem ennyi, kérem kapcsolja ki! De csak miután átrágta magát a videón, kétszer!

 

Születésnapomra...

Kis melankólia. Eltelt egy év, szintet léptem. Az ember ilyenkor akaratlanul is számot vet, mit ért el, vagy épp mit nem, lajstromba veszi a veszteségeit, az új ismeretségeket, mindkettőből akadt...Csalódás, egymásra találás, őszinte meglepetés, szeretet, harag... De az állandó, nem lett változó és más nem is kell. De van pár fontos tanulság amitől emlékezetes ez az év is, a karma bizony létezik, amit adsz, azt kapod vissza, ha nem is előbb, de utóbb biztosan. Van egy ősrégi graffiti, "Azt mondják sínen vagyok, csak azt nem tudják, hogy átment rajtam a vonat..." Eszméletlen mennyi mindent elmond ez a szösszenet, azoknak, akiket megszólít... Köszi a figyelmet...

Sublime Fest@Dürer Kert (Bp.), 2014.09.05.

10317594_956826697677620_6034610689138650123_o_1409603492.jpg_679x960

Acélos úr tudja, mi a jó neked, bár azt mondja többet nem mondja meg, pedig informálni, na, azt tud!:)  

"Aki gitározik vagy basszusgitározik, és ki akarja hozni a maximumot a hangszeréből, nagy valószínűséggel valamilyen neves amerikai gyártó pick-up-ját teszi négy-, öt-, hat-, hét-, vagy nyolchúrosába. Ha sok pénze van. Aztán vannak olyanok is, akik inkább felhívják a Kurtácsot. Kurtács egy pesti fószer és ő gyártja a Sublime hangszedőket, akik pedig tőle vásárolnak, rövid időn belül olyan apróhirdetéseket adnak fel, mint „Eladó egy EMG81-es hangszedő. Ilyet használ James Hetfield is”, vagy „Megválnék Seymour Duncan Invader pick-up-omtól”, esetleg „Dimarzio X2N keresi új gazdáját”.

Mert a Kurtácsnál nincs kecmec. Kurtács olyan hangszedőt csinál, amilyet akarsz. A zenekarod logóját kell belegravírozni? Nem gond. Mi? Hogy világítson is? Nem gond. A barátnőd meztelen fotóját akarod látni rajta? A Kurtács is. Nem gond. Vigye le a hajadat, ha megpengeted a gitárt? Leviszi. És leviszi mindenkiét, aki tiszteletét teszi szeptember 5-én pénteken Budapesten a Dürer Kertben (XIV. kerület, Ajtósi Dürer sor 19-21.), ahol csak olyan hardcore-, metal- és punk zenekarok lépnek fel, akik Sublime hangszedőt használnak. Ott lesz a Dirty Dawn, a Skizo, a Don Gatto, a Tisztán A Cél Felé, a PsychoganG, a Sonic Rise és Suffer As Well. A beugró egy ezres, kezdés pontban kilenckor.

Végül pedig álljon itt egy (nem teljes) lista azokról a zenekarokról és zenészekről, akik szintén a Sublime mellett tették le voksukat: Lukács Peta, Watch My Dying, Vörös Attila, Éjfény, Copy Con, Szabó Viktor, Angertea, One Reason To Kiss, Rebel For Life és állítólag a Pro-Pain-es Marshall Stephens-nek is van egy Sublime-ja... Nofene!"

Csatlakozni ér!  

 

 

Afgrund, Six-Score, Orphan, Jack, P.F.A., Blackmail@ Dürer Kert (Bp.), 2014.09.02.

GRINDCORE EST A DÜRERBEN!

afgrund_sept_2_kicsi_1409132925.jpg_524x745

"A Feastem, Distaste tagokból verbuválódott Afgrund nem szarozik, masszív, minőségi, "nasumos" grindot tolnak, nem fog bennük csalódni senki.

Turnépartnerük az OEF-et is megjárt osztrák Six-Score is könyörtelen grindcore-ban utazik.

Lesz pár bemelegítő banda is, a kiskunhalasi gyilkológép Jacket azt hiszem, nem kell senkinek bemutatni. Előad majd a veszprémi P.F.A., valamint Slayer mester új d-beat/crust zenekara a Blackmail is zajongani fog. Végül lesz még egy noise/hardcore banda, a linzi Orphan. A gyors zenék kedvelőinek kötelező a részvétel!

 

 Jegyek 1000 forintos elővételes áron kaphatók a pesti CD Pincében és ezen a mail címen: cudipurci@gmail.com."

Az eseményhez pedig itt csatlakozhattok a facebookon.

 

PLANET OF ZEUS (GR), HEAD FOR THE SUN, BARBEARS, MONGOOZE, SPACEDUST@R33 (Bp.),2014.08.31.

2014-08-31-r33_5002_1409126731.jpg_500x707

Augusztus utolsó estéjére kellemes szórakozást ígér az R33, Magyarországra látogat ugyanis a Planet of Zeus. A honi felhozatal sem lesz akármilyen, hisz fellép a Head For The Sun, a Barbears, a Mongooze és a Spacedust. Az audiovizuális élmény mindösszesen 1500 jó magyar forintért élvezhető. A szervezésért a Stoner Rock Blog Hungary-nek lehet örömódát harsogni. További információért látogassatok el az esemény facebook oldalára!

II.LIZ Feszt@Pécsi Est Café, Pécs, 2014.09.12.

10423915_10204635880075974_3897072691485157808_n_1408528768.jpg_678x960

Programok Acélos Balázs ajánlásával című rovatunk következő felhívását olvashatják. Zseniális! Imádom!

 

"A tavalyi első LIZ Feszt bebizonyította, hogy azért nincs leszarva annyira az underground hardcore és metal Pécsen, mint amennyire azt sokan gondolják. Szeptember 12-én jön a második kör, még faszább felhozatallal.

Az estét rögtön egy kakukktojás nyitja, a matek-popban utazó szlovák Nvmeri. A zenéjük tele van matekos ütemekkel és ragadós dallamokkal, ehhez jönnek a skandináv indie ízek, a zajos szintik és a 70-es évek popja. Őrület!

 

Az osztrák fúziós metalcore-ban utazó Leon's Massacre már nem először jár Pécsen, s most részben épp a rajongói unszolásnak hála teszik újra tiszteletüket itt. Zenéjükben a hardcore sebes brutalitása pattogós rap betétekkel, házibulis groove-okkal és fetrengős blastbeatekkel ötvöződik - a pogó és az ölelkezős fejrázások rajongói egyaránt megtalálják bennük a nekik tetszőt. Party arcoknak és ős hc-soknak egyaránt kötelező!

 

A pécsi favágókat nem kell bemutatni: forgács, fűrészpor és meggyötört hangszerek jelzik útjukat. Annyi érdekesség lesz a dologban, hogy a dobok mögött Hanczik Dávid helyett Farkas Roli fog ülni, aki ezen a bulin debütál a Dirty Dawnban, illetve nagy valószínűséggel ez lesz a Don Gattoba átigazolt Nyúl utolsó bulija a Dirty-vel. A két zenekarban való ténykedés még neki sem megy, de ezen az estén még utoljára mindent belead. Hajrá Roli, hajrá Nyúl, hajrá Dirty Dawn!

 

Az Aurora zenekarról teljesen felesleges bármit is írni. Élő legendák, akik 1983 óta tolják a punkot rendületlenül. A győrszentiváni lázadók hamarosan új anyaggal jelentkeznek, mellyel visszatérnek az előző lemezükre annyira sajnos nem jellemző lendületesebb vonalhoz, hogy azokat is a táncparkettre vonzzák, akik életükben nem pogóztak még. Nem történik semmi című friss daluk már látható a Youtube-on.

 

A Don Gatto ezen az estén már az új felállással pörköl oda: a mikrofont – ahogy arról fentebb is szó esett – Nyúl szorongatja, a dobos pedig a Sonic Rise-ból érkezett Kákonyi Gergő lett. Lesz egy új szám is, viszont a legutóbbi pécsi bulikon sajnos állandóan előforduló ökölvívás most remélhetőleg elmarad.

 

A folyamatosan turnézó Insane zenekart hiába sújtják állandó tagcserék, ezek a fővárosi bobok úgy látszik, elpusztíthatatlanok. Tavaly is felléptek a LIZ Feszten és idén is itt lesznek. Dallamos metalcore arcletépés. Készüljetek!"

 

 

Menetrend:

19:30 Nvmeri

20:15 Leon’s Massacre

21:00 Dirty Dawn

22:30 Don Gatto 

23:15 Insane 

 

Beugró: 800 HUF

 

Friss infókért kövessétek az esemény facebook oldalát! 

TROUBLE (USA), Reino Ermitaño (PE),Stereochrist (HUN), Wall Of Sleep (HUN)@Dürer Kert, 2014.11.13.

trouble_2014_11_13_budapest_1408338461.jpg_628x885

Kedveskéim, a blog újra él, amennyire bír. Mivel is "ünnepelhetnénk", mint egy remek hírrel. Tavaly óta nem nagyon hittem, hogy november 13-án bárminő pozitív energia is felszabadulhat még valaha, szerencsére idén nem így lesz, hisz a Cudipurci Booking történelmet ír, újfent. Ím a "hivatalos" közlemény:

"Ismét Magyarországon a Trouble!

Harmadszorra is Budapestre látogat a doom metal műfaj második számú keresztapjának számító, chicagói Trouble. Az 1979-ben alakult zenekar épp harminc éve, 1984-ben jelentette meg debütáló lemezét Psalm 9 címmel, ami egyszerre ötvözte a legvészjóslóbb Black Sabbath hangulatot a nyolcvanas évek eleje beli brit heavy metaljának ikergitáros megoldásaival és a hippi világ pszichedéliájával. Ugyan a Trouble soha nem lett a tömegek zenekara, mégis felbecsülhetetlen hatással volt a műfajra, hiszen olyan zenész óriásokat is inspirált a munkásságuk, mint a Metallica, vagy a Pantera tagjai.

A harmadik hazai Trouble koncert legnagyobb különlegessége, hogy a zenekar ezúttal is egy újabb énekessel érkezik. Első, 2007-es fellépésükön ugyanis még a csapat eredeti frontembere, Eric Wagner állt a mikrofonnál, majd az ő távozása után a Warrior Soul egykori főnökével, Kory Clarke-kal játszottak néhány turnét, aki azonban sem a zenekar, sem a rajongók reményeit nem váltotta be. A Trouble mikrofonja mögött így ismét egy új arcot köszönthetünk, aki a műfaj fanatikusainak nem is annyira új, hiszen arról a Kyle Thomasról van szó, aki a legendás, New Orleans-i doom/sludge-színtér oszlopos figurájaként olyan kultikus zenekarokban tette le névjegyét, mint az Exhorder a Floodgate vagy az Alabama Thunderpussy, ráadásul korábban néhány koncert erejéig már megfordult egyszer a Trouble-ban is, 1997 és 2000 közt. A legutolsó Trouble lemez, a The Distortion Field már Thomas-al jelent meg tavaly, és világszerte osztatlan sikert aratott a rajongók körében.

Egy ilyen legendás csapatnak természetesen az előzenekarai sem lehetnek nyeretlen kétévesek. Ez az este így a hazai részről is megismételhetetlen alkalomnak ígérkezik, hiszen a jó ideje hibernált Stereochrist egy különleges felállásban adott koncerttel ünnepli meg debütáló lemeze, a Dead River Blues megjelenésének tízéves jubileumát, ahol a mikrofonnál a manapság már a Haw-ban ténykedő Makó Dávidot láthatja a közönség. A másik honi előzenekar a Wall Of Sleep lesz, akik itt tartják a szeptemberi HammerWorld magazin mellékleteként megjelenő új lemezük, a No Quarter Given hivatalos bemutatóját. Harmadik vendégzenekarként pedig a női énekessel felálló, okkult doomot játszó perui Reino Ermitañót nézhetjük meg"

 Jegyár: elővételben 3800, a helyszínen 4500 Ft.

Jegyelővétel augusztus 25.-től a CD Pincében, a Dürer kertben, illetve a tixa.hu weboldalon lehetséges.

Az eseményhez természetesen lehet csatlakozni a facebookon is!

Havi baj: Az internetes rock-metal "hobbírás" margójára...

Inaktív állapotomban is sokat gondolkozom azon, miként lehetne jobbá, minőségibbé tenni azt, amit általában rockzenei újságírásként emlegetnek a nagyok. Abba sokszor senki nem gondol bele, hogy azon is sok múlik, akiről írnak. Vegyünk például egy interjút. Mindenki magasról tesz arra, ki a kérdező, ami egyáltalán nem is probléma, a sztereotípiák ellenére jóval többen vagyunk, akik nem azért csináljuk, hogy a kérdezett sikerében sütkérezzünk, hanem beérjük azzal, hogy egyáltalán beszélgethettünk vele, akár virtuálisan, akár személyesen, és hogy ezt még olvasóközönség elé is vihetjük, megfizethetetlen, tényleg. Felsorolhatatlan mennyi boldog percet köszönhetek ennek.

Ám most megosztanék veletek pár ellenpéldát, amikor igen terhes szerep ez. Sok banda elfelejti, hogy jelenleg a legalapvetőbb reklámfelület az internetes rock-metal portálok virtuális hasábja. Ingyenes, viszonylag könnyű megjelenési lehetőséghez jutni, több formában is, és még sorban sem kell állni érte..:P 

Elég kellemetlen, a még kezdő, első interjús zenekarok között is azt tapasztalni, hogy félvállról vett, másodpercek töredéke alatt összecsapott válaszokat kap az ember, olyan kérdésekre, melyek előkészítésén órákat dolgozott, mivel információtöredékek álltak csak rendelkezésére az adott csapattal kapcsolatban. Már csak azért is, mert az igazi munka a válaszok beérkeztével kezdődik. Ideális esetben ilyenkor következik az, hogy az interjúztató újfent órákig pofoz egy másfél A4-es oldal terjedelmű szöveget, hogy az adott formáció némileg szalonképesen megjelenhessen, rosszabb esetben azt a gondolatmenetet követve, hogy ha a zenekarnak ennyit ér, akkor ugyan a szerkesztőnek miért érjen többet, úgy közli, ahogy megkapta, én lúzer módon eddig mindig az előbbit választottam.

De beszélgethetünk a zenekari hírekről is. Sok portál egyszerűen leközli az eredetit, amint kézhez kapja, van ebben azért némi jóhiszeműség is, sokan feltételezik azért, hogy legalább a saját promótálásába fektet némi energiát a zenekar. Őszintén? Általában gyorsabb megszerkeszteni önállóan az adott hírt, mint javítani az előre megfogalmazottat...De  személyes kedvencem, amikor jelzik, hogy a facebook oldalukon mindig megtalálható az összes aktualitás, szeretnék, ha kitennénk. Nos, ez azt hiszem egy pár éve létező zenekartól, akik még egy albumot sem adott ki, elég erős elvárás, nem?

Azt meg, amikor egy interjú egyetlen sajtóhibája miatt nyilvános gúny a "jutalom", ahelyett, hogy személyesen a szerkesztő felé jeleznék a problémát, nem biztos, hogy fair. 

Kicsit vicces felállás az is, amikor Te könyörögsz, már harmadszor a megkeresettnek, hogy ugyan éljen már az általad biztosított publikációs lehetőséggel az ország egyik legolvasottabb oldalán. 

Szerencsére ez az elenyésző hányad és egyébként sem általánosítok soha, Ti se tegyétek!

 

Havi baj: mega celebgyár faktor X

A szünet még mindig tart, de van, amit szakdolgozat írás alatt sem lehet szó nélkül hagyni! Ím a sorozat, amit már rég megálmodtam, havonta egyszer megengedem magamnak, hogy kis lelkemet igen csak felzaklató témákról értekezzek, alant olvashatjátok az első ropogós "agyömlenyt"!

Karai Anna Chop Suey-ával új korszak kezdődött az internetes újságírásban. Korunk vezető magazinja cikkeket áldozott a Napfénypresszó ex-énekesnőjének kereskedelmi tévében nem épp sokáig, de ívelő „karrierjéről”. Hála egy Asking Alexandria számnak és a hörgés műfajának-ami persze csak akkor jön át, ha nőtől halljuk-, az idei üdvöske Mitru Tímea, aki ezúttal egy másik, szintén nem állami adó tehetségkutatójának, ki tudja hányadik szériájában tűnt fel. Végre újra van kiről megnyilvánulni, hisz mégis csak a mi hőn szeretett közegünkből jött, nyalogassuk hát körbe egy kicsit! Mellesleg a választás itt legalább annyira önkényes, mint nagyban, hisz más „undergrounder” előválogatós is igazán elbírna némi hírértéket, többek közt a párkányi MadDogx,akik nem restelltek egész zenekarostul kiállni, még sincs velük tele az éter, ráadásul ugyanabban a részben szerepeltek, szeptember 7-én. Én is csak véletlenül csíptem  el őket, mivel nem vagyok aktív nézője az efféle tehetséggondozásnak álcázott húspiacnak.

Visszakanyarodva a témához, ezúttal egy, a kompromisszummentességéről, szókimondásáról hírhedt, szintén népszerű oldal is tudósított Timi sikeréről, amivel egyáltalán nincs baj. Azzal viszont nagy gond van, hogy Tímea munkanélkülivé vált bemutatkozó szereplése után. Problémám esszenciáját azonban mégsem e tény, hanem a hitelesség kérdése adja. Azon értetlenkedek, hogy miért felejtette el mindkét általam nagyra tartott orgánum, hogy az efféle (ál)hírek jócskán bővelkednek már-már gerillamarketing ízű találgatásokban és kétes hitelű tényekben. Nem fér a fejembe, hogy lehet a Tímeával kapcsolatos parádét  fenntartások nélkül közölni. Ébresztő cikkírók, szerkesztők! Hova jutunk, ha mi is a szennylapok és a köztudottan manipulált kereskedelmi csatornák felszínes elmélkedéseit vesszük alapul? Nincs így is szarban a "szakma", amit csak idézőjelesen lehet annak nevezni? Kissé ironikus az is, hogy az egész metal szcéna röhögött a Fókusz "metálszkóros" riportján, most pedig forrásként látjuk viszont. Az eset igen csak sajnálatos, ha igaz, de ne feledjük a jó pár balladai homályba vesző, egymásnak ellentmondó tényezőt, amit mindenki gond nélkül felismer, ha figyelmesen végignézi a teljes riportot és összeveti a tévében leadott elmésen összeollózott változattal. Hajrá! Az egyetlen tényként kezelhető információ, hogy Tímea továbbjutott, úgy, hogy önmagát, a saját hangját mutatta meg, kívánom, hogy továbbra is önmegtagadás nélkül haladhasson tovább, de maradjunk ennyiben, más világba került, a tálalás már más szakemberek felelőssége...

Idősebbek is elkezdhetik-itt a hírhedt Jolana Blastbeat bemutatkozó anyaga!

jb_white_1367826584.jpg_919x1226

A concertphotos.hu oldalon tegnap, azaz " Jó Anyátok Napján" debütált Veres Gábor (WMD) Jolana Blastbeat-re keresztelt egyszemélyes projectjének Idősebbek is elkezdhetik című első hangzója. 

Mivel nem értek hozzá, nyugodt szívvel jogot formálhatok arra, hogy az anyagot ízeire szedjem, nem feltétlenül ízlésesen. Ugyebár egy valamire- de semmiképp sem jóra- való kritikából nem hiányozhat az ún. "nagy elődök" hatásainak felvonultatása, úgyhogy tárgyi tudásomat leplezni kívánva, valamint a hasraütésszerűség elvét követve a következőket állapíthatom meg teljes bizonysággal, túlságosan egyértelmű a mosógép, az ütvefúró, illetve a porszívó inspiráló mivolta, ezen bizony még dolgozni kell és nem ártana a 6 perc 58 másodperces játékidőt 7 percre feltornázni, blablabla...

A "humorkodást" félretéve, a hülyüléstől túlfűtött előhangok ellenére egy olyan anyag született, amit bátran komolyan lehet venni. Hihetetlen hogy szűk 7 percbe beleférnek velős kritikák a társadalomról, a politikáról, a zeneiparról, plusz még egy sajátos népdal átdolgozás is, méghozzá korrekt hangzásvilággal és helyre kis borítóval. A teljes anyag letölthető a soundcloud-ról, én csak ajánlani tudom.

Írunk, mi végre?

2009. november elsején jelent meg az első cikkem. Egy álmom vált valóra, az örök kedvenc Before The Dawn frontemberét kaptam interjú végre, méghozzá személyesen. Azóta, ha jól számolom 63 riportom került ki, de a motiváció ugyanaz. Öröm beszélgetni, ha csupán virtuális formában is azokkal a zenészekkel, akiknek a munkássága megfog, legyenek "kicsik", vagy "nagyok". Öröm tapasztalni, hogy a "befutottak" legalább annyira nyitottak, mint a most "ébredezők". Ezekért a tapasztalatokért öröm írni.

Valaha szállóige volt a rockzenei újságírás sztereotipikus definíciója: "Írni nem tudók készítenek riportokat beszélni nem tudókkal olvasni nem tudók számára." Anno mélyen felháborított ez a kijelentés, de legyünk őszinték,  némi igazság alapja azért ma is van, legalább is ami az "írás" részét illeti. Úgy gondolom, akár interjút, akár lemezismertetőt, akár beszámolót fogalmaz az ember, fontos hogy "képben" legyen írása tárgyáról. De vigyázat! Egy-egy anyaggyűjtés során óriási badarságokba ütközhet az ember, különös tekintettel az ún. "lemezkritikákra". Mivel senkinek sem szeretnék a kis lelkébe tiporni, a szemléltető példáktól ezúttal eltekintek. Ennek a szónak nincs létjogosultsága a magyar undergroundban, már alapból negatív jelentéstartalmat hordoz, mi ez, ha nem negatív diszkrimináció? :) Arról nem is beszélve, hogy nem hiszem, hogy bármelyik e-zine is szakmai kritikusokkal lenne felvértezve, legalább is az írások milyenségéből nem erre lehet következtetni. (TISZTELET A KIVÉTELEKNEK,AZOK PEDIG MINDIG LESZNEK) Egyszerűen felfoghatatlan számomra, miféle perverz kényszer mozgatja azokat, akik mindenáron újra akarják komponálni a már megírt, befejezett dalokat, vagy attól érzik magukat hozzáértőbbnek, hogy minél több nyugati "előd" hatását "kihallják", pontosabban vélik kihallani egy-egy nótából. Elhibázott megközelítés, pont az esszencia veszik így el, az, hogy mennyire szubjektív a hatás, amit egy-egy hangzó az egyénre gyakorol. Az a lényeg, hogy egy album hallgatása milyen érzeteket csal ki belőlünk, mit mozgat meg Bennünk, ezt jóval nehezebb szavakba önteni, de szerintem erről kellene szólnia a lemezismertetésnek. Ha hozzányúlok egy anyaghoz, én erre törekszem. Hogy elfogult vagyok-e? Igen, ahogy mindenki, akire hatással van egy lemez. Hogy jól csinálom-e? Nem mérhető. Persze én szabadon döntöm el, miről/kiről írok, de miért ne működhetne mindenhol így? Mert adnak ingyen jegyet, meg ajándék promóciós anyagokat,és azért "elvárás" van? Ha így van, akkor mi különböztet meg minket a bulvársajtó szenzációhajhász firkászaitól? Akkor pedig mi végre írunk?

Na, akkor milyen is az a magyar zene?

Az írás hatalom, ugye, hogy ugye? Szeptemberben óriási port kavart egy "ártatlan" bejegyzés mely egyetlen hipotézist hivatott bizonyítani: "A magyar zene szar". Nyilván az egész ország egyszerre hördült fel, és nyilván az undergroundnál undergroundabb műfajok hadát sorakoztatták fel ellenpéldaként. Ami igen csak dicsérendő, pontosabban  az lenne, ha a gyakorlat nem mutatná épp az ellenkezőjét. Sajnos a honi zenekarok népszerűsége egyenesen és biztosan süllyed a béka feneke alá. A legborzasztóbb, hogy egykor "legendás" szinte már "mainstream" csapatoknak sem sikerül a visszatérés...legalább is nem abban a formában, ahogy azt megérdemelnék.

Hál' Istennek ezt a tendenciát egy újabb, szintén karakteresen magyar jelenség is erősíti. Üdvözöllek Benneteket a tribute zenekarok korában...Még hogy az underground közösséget nem lehet manipulálni! Továbbra sem szeretném bántani a feldolgozás csapatokat, bár annak szükségességét, hogy még aktívan működő formációkat tolmácsoljunk, erősen vitatnám. Nem így a "közízlés", bezony. Már a rock, metal műfajokkal kapcsolatban is bevezethetjük ezt a csudálatos terminust, éljen! Most ott tartunk, hogy saját számos felállások koncertjeit mondják le tribute estekért, és a tribute zenekarokat "mini-turnéztatják"...Szép. Persze, az így is éhbéren tengődő kluboknak nem jön rosszul, ha nem fulladnak érdektelenségbe a rendezvényeik. Kőkemény matematika, érthető. A mai napig mindenki azt hangoztatja mennyire jó metalernek, meg rockernek lenni, mert nincs bekorlátozva, nem befolyásolják a zenei trendek. Komolyan? Magyarország egyik legsikeresebb metal zenekara Rihanna és Lady Gaga feldolgozásokkal futott be, a Metallica,  a Korn és a Slipknot tribute-ökön van a legnagyobb nyüzsgés, aki megmagyarázza, hogy jön össze a kettő, vendégem egy sörre!

Nekünk meg marad a nosztalgia. Én még emlékszem teltházas koncertekre, hatalmas pogóra, hajalásra magyar, saját szerzeményeket prezentáló zenekarok koncertjein. Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy nem a magyar zenével, hanem a közönséggel van a baj. Hiányzik a nyitottság, az igény, arra, hogy valami olyat halljanak, ismerjenek meg az emberek, ami nem épp a megszokott, vagy kevésbé népszerű. Persze ezen, ebben a túlinformált, közösségi oldalak irányította társadalomban nincs is min csodálkozni...  

Vágyom a változást, talán magához tér a nép egyszer, nem ez lenne az első alkalom, és akkor talán az is kiderül, milyen is az a magyar zene...

Újra itt...

Hűha, jó rég írtam ide. Sajnos az elmúlt időszak eseményei arra sarkalltak, hogy újraindítsam a blogot. Továbbra is reflekciókat olvashattok itt, mindazt,ami a www.passzio.hu profiljába nem fér és nem is férhet be. Aktuális, számomra érthetetlen és befogadhatatlan jelenségek, történések, amik mellett képtelenség szó nélkül elmenni.

Köszöntlek Benneteket újra, itt...

süti beállítások módosítása