Az írás hatalom, ugye, hogy ugye? Szeptemberben óriási port kavart egy "ártatlan" bejegyzés mely egyetlen hipotézist hivatott bizonyítani: "A magyar zene szar". Nyilván az egész ország egyszerre hördült fel, és nyilván az undergroundnál undergroundabb műfajok hadát sorakoztatták fel ellenpéldaként. Ami igen csak dicsérendő, pontosabban  az lenne, ha a gyakorlat nem mutatná épp az ellenkezőjét. Sajnos a honi zenekarok népszerűsége egyenesen és biztosan süllyed a béka feneke alá. A legborzasztóbb, hogy egykor "legendás" szinte már "mainstream" csapatoknak sem sikerül a visszatérés...legalább is nem abban a formában, ahogy azt megérdemelnék.

Hál' Istennek ezt a tendenciát egy újabb, szintén karakteresen magyar jelenség is erősíti. Üdvözöllek Benneteket a tribute zenekarok korában...Még hogy az underground közösséget nem lehet manipulálni! Továbbra sem szeretném bántani a feldolgozás csapatokat, bár annak szükségességét, hogy még aktívan működő formációkat tolmácsoljunk, erősen vitatnám. Nem így a "közízlés", bezony. Már a rock, metal műfajokkal kapcsolatban is bevezethetjük ezt a csudálatos terminust, éljen! Most ott tartunk, hogy saját számos felállások koncertjeit mondják le tribute estekért, és a tribute zenekarokat "mini-turnéztatják"...Szép. Persze, az így is éhbéren tengődő kluboknak nem jön rosszul, ha nem fulladnak érdektelenségbe a rendezvényeik. Kőkemény matematika, érthető. A mai napig mindenki azt hangoztatja mennyire jó metalernek, meg rockernek lenni, mert nincs bekorlátozva, nem befolyásolják a zenei trendek. Komolyan? Magyarország egyik legsikeresebb metal zenekara Rihanna és Lady Gaga feldolgozásokkal futott be, a Metallica,  a Korn és a Slipknot tribute-ökön van a legnagyobb nyüzsgés, aki megmagyarázza, hogy jön össze a kettő, vendégem egy sörre!

Nekünk meg marad a nosztalgia. Én még emlékszem teltházas koncertekre, hatalmas pogóra, hajalásra magyar, saját szerzeményeket prezentáló zenekarok koncertjein. Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy nem a magyar zenével, hanem a közönséggel van a baj. Hiányzik a nyitottság, az igény, arra, hogy valami olyat halljanak, ismerjenek meg az emberek, ami nem épp a megszokott, vagy kevésbé népszerű. Persze ezen, ebben a túlinformált, közösségi oldalak irányította társadalomban nincs is min csodálkozni...  

Vágyom a változást, talán magához tér a nép egyszer, nem ez lenne az első alkalom, és akkor talán az is kiderül, milyen is az a magyar zene...