Hi! Nice to meet you there! At first, please tell me something about the current line-up of the band!

Filip: Hi there, nice to meet you too! Well current line-up is pretty solid one, it has changed many times since the beginning of the band, and Ines is the last newcomer. At first it was a bit strange to have female band member but soon we’ve all became one!

Goran: Yeah, it’s a collective of six quite unique individuals that manage their instruments and each other. There’s a ten year gap between the youngest and the oldest member, so there’s no lack of new ideas and/or point of views.

Ines (vocal) is the newest member, how did you meet her?

Filip: We knew Ines before she joined the band. When our last vocalist Josip left the band we had trouble finding his replacement so, in one of ours ”searching for vocalist” quests, we actually asked Ines does she knows anyone who could be suitable and she just said ”...well I can sing!”. We organized few rehearsals and we where thrilled with the quality of her voice, both growl and clean.

Was there any special reason to choose a female voice?

Filip: Recruiting female as a vocalist was not a closed option but there were not many chances we’d find a female vocalist who could do good growl and powerful clean vocals at the same time. Fortunately we found Ines who manages that very well.

Goran: Sure, there were few raised eyebrows when we got the proposition to try her out but fortunately everything turned out more than fine. We made a few changes on our old songs to make ’em more suitable for her vocals and we never looked back from that moment.

Your first album was released at 2008, how can you describe it now?

Filip: Failed apocalypse was more of a compilation of our very old song and new ones at the time. With that album we sealed our ”older era” and started a new one. We kinda evolved since then, now we make different, more aggressive and progressive music but it’s still recognisable Rising Dream sound.

Goran: We consider it a good school for songwriting and recording. Now we’re more sure what we want and what we want to avoid. Looking back on it, in some ways we’re a different band now… better one! J

Well, there are some questions about your shows. Have you already played in Hungary or that was the first time?

Filip: No, this was our first time in Hungary, unfortunately we were on the Metalfest only one day of the festival, so we didn’t have chance to hang around and drink with Hungarian metalheads, but we had a blast that day. People were extremely supportive during our show, and we would like to thank you for that!

What do you think about the Hungarian people, fans?

Filip: Answer is up! J

Goran: So far – so great! Great welcome, great response… will be back as much as we can.

What do you think about the Hungarian metal scene?

Filip: Unfortunately I must say I don’t know much about Hungarian metal scene, but I saw some good bands this year on HU Metalfest, hope to learn more about it in the future!

Goran: I’ve seen Ektomorf live several times and I’m somewhat familiar with the works of Casketgarden… I’m afraid my knowledge ‘bout the HU metal scene ends there. I’m sure we’ll have chance to meet “the scene” on-stage somewhere in or outside HU, soon.

What was the best Rising Dream concert for you? Why?

Filip: As any band we had ups and downs on stage trough all these years, but I think every new concert is better than the previous one, so I can say our best concerts so far where the HU Metalfes and CZ Metalfest!

Goran: Of course there are memorable ones in the past like Masters of Rock 2007 or some from the Failed tour 2009. But we’re definitely ecstatic ‘bout the Metalfest shows.

As far as I know you work together with Macro Management. Why did you choose that solution for promoting the band? What are the exact roles of the management?

Goran: Well, Macro Management was actually formed by our good friend. Designed to manage Rising Dream it is evolving in parallel with the band, so the band and the management learn and thrive on their own success and mistakes. Right now our management takes care of booking, some financial issues and arrangements, and cooperation with the people who know people J. Similar to Hungary, Croatia lacks any worked-out metal industry, so we had to work our own way through… and we’re still drilling.

Can you tell me something about the Croatian metal life, especially about the situation in your hometown? (Clubs, festivals, the opportunities of the native bands, etc.)

Goran: Croatian metal scene “came alive” only several years ago. ‘Till then there were only demo bands and projects promoting in several clubs. Now, we have a number of great acts and albums, some breaking the international scene. We can say things are looking up. There are not that many clubs and/or festivals in Croatia that support metal acts, so hopefully that’ll improve, too. Unfortunately, there’s no rock/metal club scene in our hometown, so quite often we have to find our opportunities somewhere else.

What are your plans for the future? (album, concerts)

Goran: First, we have two more festival shows in July. I’m glad to say that one of them is at Rockmaraton in Pecs, so we hope to see a lot of you wild people there J. We’ll be in preproduction mode during the rest of July and through August ‘cause we’re entering the studio in September. We’re working non-stop on the new album that should be out sometime during Spring 2012. This time we’ll be working with the great producer Rickard Bengtsson (Arch Enemy, Testament, Firewind…), so sure enough we’re in for a killer album J. We plan to tour as much as we can in 2012. ‘Till then, stay heavy, take care and see ya @ Rockmaraton 2011.

Thanks a lot, hope to see you again!

Thank you… great to have chance to do this. Take care and stay in touch! See ya soon.

Filip / Goran

Magyarul: http://www.passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=23509

A groupie fogalom amerikából indult, azon belevaló, tizes éveik végén, huszas éveik elején járó csajszik gyűjtőneve volt, akik hírességek mindennemű szexuális kielégítése révén érezték igazán jól magukat, ezt pedig sosenem titkolták. A jelenség hazánkat is elérte, azonban eddig leginkább a celebek és "médiasztárok" körében volt "ismeretes".

Nem gondoltam volna, hogy egy olyan erősen underground rendezvényen is tanúja leszek ennek, mint az Éter Feszt. Az idők azonban változnak, ez már egy új korosztály, új értékrenddel (amennyiben még van valami jelentése ennek a fogalomnak).

Definíció: Olyan leánykák, akik közelebb vannak a 10-hez, mint a 20-hoz, előszeretettel portyáznak csoportban. Vigyázat, két fő már csorda! Áldozataik azok az úriemberek, akiknek tulajdonát képezi bármilyen hangszer, együttesben zenélnek, és fellépnek nevezettek vadászterületén.

Előnyeik: finanszírozásuk költséghatékony, fél gyümölcsös sör már elegendő a látványos, de javarészt megjátszott bevadulásukhoz, pár barátságos szótól pedig már azt hiszik elkápráztattak mindenkit képzelt nőiességükkel. (Úgy gondolom, a menstruálás és a cici térfogatának növekedése nem egyenlő a nővé válással.)

Figyelmeztetés: Pillanatragadnak! Ha akár csupán egy köszönéssel figyelemre méltatod őket, hímnemű vagy, és a fentebb kiemelt tulajdonságok valamelyikével rendelkezel, nem menekülsz! Nem elég, hogy a nyomodban loholnak egész este, megtalálnak az összes közösségi portálon, mindenféle szívekkel, és szmájlikkal bombázzák tele az üzenőfalad, mert ez a módi.

Ártatlannak és ártalmatlannak tűnhetnek, azonban, ha egy kis alkalmi kalandra vágysz, biztos lehetsz benne, hogy hirtelen bevállalósak lesznek. Mindent a művészetért és a zenéért...

De vigyázz, bizonyos szolgáltatásaik használata csak személyi azonosságuk igazolása után ajánlott. Ugyanis a liliomtiprást a törvény ma is bünteti...

Persze ez nem vicces. Ugyanis ezek a gyerekek, mert azok, azt gondolják, hogy ez egy normális viselkedésforma. Én nem értek egyet velük. 24 éves vagyok, 16 éves korom óta rendszeres koncertjáró, rengeteg zenekar, zenész van rám hatással ma, és volt rám hatással akkor is. Nem tudnám megmondani, hányszor ittam le magam én is, de soha nem égettem, és aláztam meg magam, úgy, ahogy ezt ezek a lyánykák csinálják. Szerintem, ha összehánynák, vagy pisilnék magukat nyilvánosan az sem lenne annyira kínos, mint az a magatartás, amit tanúsítanak az előadókkal szemben, legyen szó Vastag Csabáról, vagy egy heavy, egy black, vagy egy death zenekarról, egyre megy.

Ha pedig megpróbálnád nekik észérvekkel elmagyarázni, miért váltják ki épp az ellenkező hatást, mint amit el szeretnének érni, kiröhögnek, mert nem értik. Nem is érthetik, mivel nem tudják, mit jelentenek az alábbi fogalmak: szerelem, barátság, illem, biztonságos szex, szeretkezés, és még sorolhatnám. Honnan is tudnák, ha nem tanítja meg nekik senki. Ők már csak egymástól tanulnak, az internetről, a médiából, csoda-e ha torz világképet sajátítanak el, feltéve, ha lehet egy 14 éves kölyöknek olyanja.

Én sem értek sok mindent, elsősorban azt, hogy a szüleik hogy a túróba nem veszik észre, hogy valami nem stimmel. Pontosabban észre veszik, csak érdekes módon azonnal a hárítás megy. Az a probléma, hogy "túlelfoglaltságuk" miatt az iskola intézményére akarják hárítani a nevelés felelősségét. Csak arra kellene rájönni, hogy ezt nem vállalhatja át tőlük senki. Ez az ő terhük, kötelességük, ezért ők a SZÜLŐK...

Nem rongálom tovább a billentyűzetem, csak remélhetem, hogy ezeket a gyermeklányokat csak olyan emberekkel hozza össze az élet, akik úgy kezelik őket, mint amit én is láttam: távolságtartóan ugyan, de kedvesen, jót mosolyogva azon, hogy 14 éves tinédzsereket számlálhat a rajongótáboruk... 

Egyszer volt, hol nem, egy lelkes leány, aki mindenképpen segíteni szeretett volna azokon a zenészeken, akiknek a mindennapi hallgatnivalóját köszönheti. Úgy érezte, hogy az írás ehhez nem elég, ezért elment vadászni, tehetségvadászni. Úgy gondolta, meg is találta az egyetlen, még hitelesnek mondható, négy fordulós versenyt. Kiállt a rendezvényéért, azt is lenyelte, hogy az általa írott cikkekkel önkényesen visszaélnek, mert jól érezte magát, elégedett volt döntéshozó társaival, hisz szinte mindegyikőjüket ismerte már rég, összhangban működtek, és ami a legfontosabb, szeretettel fogadták. De elkezdődött a show...

Már a harmadik fordulón történt olyasmi, amit senkinek sem kívánnék. Sajnos a pénteki hangosítás kritikán aluli volt, tuti, hogy ez is rátett arra, hogy a nap fő reménysége nem tudta azt nyújtani, amit elvártam volna...Nem engedhettük őket tovább. Aki tudja, hogy lehet ezt úgy tálalni, hogy mosolyogva menjenek haza, tanítson meg rá. A frenetikus alaphangulatomra rátett, hogy az esti, jól bereklámozott első koncerteken végignézhették egymást a fellépők, valamint 4-6 illuminált tizenéves. Legalább a vendégzenekarok élvezni tudták...mert ehhez vannak szokva. Én sem lepődtem meg, de azért forgolódtam éjszaka, bár lehet a meleg tette...

Nem meglepő, hogy a hiányzó álomegységek miatt elég mord hangulatban érkeztem az utolsó elődöntőre. Tudtam, hogy eszméletlen nehéz lesz, hisz 14 produkciót kell végigfülelnünk, de a helyszínre érkezve bezsongtam, mert három olyan formáció is versenyre kelt, akik közel állnak hozzám. Azzal nem lehet vitatkozni, hogy nem hogy a nap, de az egész idei rendezvény legszínvonalasabb műsorait láthattuk Tőlük. Ez nem elfogultság, hanem tény. Bizonyítékok: egyik zeneértő kistársam érezhetően zavarban volt az ominózus produkciók értékelése során, a 14. harcos pedig angolosan távozott...Megijedtek volna? Sosem derül ki. Számomra egyértelmű volt a négy továbbjutó. Aztán kopp.

A végleges döntés kvintesszenciáját értem, elfogadom. De, ha az előző három elődöntőben nem követtük ezeket az elveket, úgy gondolom, nem az utolsóban kellett volna elkezdeni, ezt ott is elmondtam. Nem hibáztatok senkit azért, hogy elsikkadtak az érveim. Egy másik, minket felülíró, és semmibe vevő lépés ugyanis szépen megadta a tanácskozás alaphangulatát...Történt vala, hogy a tehetségkutató főszervezője aznap este, fő attrakcióként, a velünk való egyeztetés nélkül felléptetett egy olyan helyi formációt, akiket az előző napi fordulón nem juttattunk tovább, korábban pedig egy megüresedett döntős pozícióba, szintén a megkérdezésünk nélkül, egy korábbi fordulóban részt vett csapatot ültetett. Azt hiszem, az ő kivételével mindenki érti, ez miért kínos, különösen számunkra.

A továbbiak már csak címszavakban...

Döntés:

Belenyugodtam az érvekbe, a kiötölt alternatíva még tetszett is. Csak a felgyülemlett feszültségek miatt belebuktunk a tálalásba. Az lett volna az ideális, ha a szervezőség azon nyomban alkalmazkodik a kialakult helyzethez, és nem az illetékesnek kell kikuncsorogni másnapra, harmadnapra, amire végül rábólintottam én is. Akkor, már aznap este mindenki negatívumoktól mentesen tér haza. Így azonban a velünk szembeni bizalom is velencei cölöpökön ingadozik. Ürömben öröm, hogy hármójuknak sikerült fellépti lehetőséget biztosítani a gálára, csak remélhetem, hogy élnek is vele! Senki nem lepődne meg azon, ha nem.

Közönségszavazás:

Részemről a másik elfogadható lépés az lett volna, (már, ha létezik ilyen), ha felülbírálhatjuk a közönségszavazást, és a trióból egyet továbbjuttatunk, döntősként. Nevetségesnek, és undorítónak tartom, hogy a nap legfelkészületlenebb csapata ilyen jogcímen jusson tovább. Főleg azok után, hogy a hihetetlenül kimért, és bántó szavaktól mentes, inkább "semmit, mint rosszat" "kritikáink" után még a "rajongóiknak" állt feljebb.

Nekik szól ez a pár sor, rólam: Nem vagyok zenész, még zeneértőnek sem nevezném magamat. De, majd öt éve nézem testközelből azt, hogyan fejlődnek, oszlanak fel, alakulnak újjá felállások. Majd öt éve nézem azt, mennyit tesznek tehetséges formációk az életben maradásért, azért, hogyha játszanak valahol, legalább öt ember meghallgassa őket. Nem tudnám megszámolni, hány koncertet hallgattam végig, hallgatóként, családtagként. Én már megtanultam, mi az a zene iránti alázat, tanuljátok meg Ti is. Valamint, nem gondoljátok, hogyha nekem feltűnik, hogy valami hamis, vagy nincs jól eljátszva, az talán épp azt jelenti, hogy tanulni kellene még, mami, nagyon sokat? ! Remélem a banda tagjai megfogadják a tanácsokat, a döntő zsűrije nem lesz ilyen elnéző, abban biztos vagyok.

Konklúzió:

Az, hogy mi a jó döntés, relatív, szubjektív, és nem megkérdőjelezhetetlen. Azt hiszem, egy fontos aspektust nem vettünk figyelembe, azt, hogy milyen emberek azok a zenészek, akik színpadra léptek, és azt, hogy mit hoz ki belőlük a jutalmazás...Remélem azoknak, akik bekerültek a döntőbe, jó kis személyiségfejlesztő tréning volt ez a hétvége, és tisztában vannak a tényleges okokkal és miértekkel! Remélem a döntőn ennek tanúja is lehetek! Akinek nem inge, annak pedig csak annyit tudok mondani: "Nem vagyunk rá méltók, nem vagyunk rá méltók!"

Nem tudom, helyes-e megadni a lehetőséget azoknak, akik kevesebbek ugyan, de lelkesek,még, és egyúttal elvenni a profik maradék, a magyar undergroundba vetett hitét...Valóban nem tehetségkutatón a helyük, de akkor hol? Mit tud nekik adni ez az ország ezen kívül??? 

Köszöntök Mindenkit! Az a Csipke vagyok, akit lassan három éve ért az a megtiszteltetés, hogy "(M)Agyarország egyik legolvasottabb zenei portálján" publikálhasson. A május 27-28.-ai hétvégének köszönhetem, hogy elindítottam ezt a blogot. Nem célom, hogy bárkit is attrocitáljak, kellemetlen helyzetbe hozzak, de valahol a mögöttes érzelmeknek is teret kell adni. Próbáltam ügyelni arra, hogy ezt ne a cikkeimben tegyem. Itt viszont leírhatom azokat a tanulságos kis történetecskéket, amikben a hepiend abszolút nem garantált.

Hamarosan jelentkezem az első epizóddal...