Another Way 2022 b.-j.: Gida, Bandi, Tomi

Sokat emlegetem, hogy mennyi rejtett kincs rejtőzik az undergroundban, ha elég mélyre ás az ember. Az Another Way még Szavak nélkül című slágerével betonozta be magát a hallójárataimba, és azóta bizony jócskán gondoskodott arról, hogy már ne kelljen annyira rettenetesen mélyre ásni. Velük együtt vált felnőtté egy teljes generáció, a Csillagok Kutyalánconnal pedig remélem, sikerül az utánunk jövők fejébe is gyökeret verni, szó szerint, ez a fajta zsigeri, zabolátlan, kompromisszummentes vehemencia nem öregszik. A 20 éves jubileum, az új lemez, és a közelgő budapesti lemezbemutató pedig bőven elég apropó volt ahhoz, hogy rajongásom végre egy mélyinterjú formájában is manifesztálódjon, kérdéseimre Liszkai Bandi (dob) válaszolt készséggel, és azt hiszem, méltóképpen sikerült kivesézni az elmúlt 20 évet. 

Viharsarok Fastcore. Mennyire helytálló ma még ez a címke, amivel, ha jól emlékszem már a megalakulás óta jellemzitek magatokat?

Száz százalékosan. Annak idején Gida találta ki ezt a jelzőt, és szerintem a mai napig ez jellemzi a legjobban a banda zenei stílusát. Benne van, hogy viharsarkiak vagyunk, és nagyon gyors zenét játszunk, de nem köt műfaji korlátokhoz. Hallgatunk fastcore-t, hardcore-t, grindcore-t, death metalt, black metalt, punkot, és még rengeteg minden mást. Ezekből a hatásokból áll össze a Viharsarok Fastcore.

Ebben az óriási dömpingben mennyire van még szükség skatulyázni egyáltalán bármit is?

Véleményem szerint pont amiatt érdemes, mert ekkora a dömping. Egy jó, egyedi, figyelemfelkeltő stílusjelző segíthet egy zenekart kiemelni a bandák tengeréből. Csak be kell tenni egy hashtag mögé. Haha.

Milyen volt Békés megyében felnőni, mit gondolsz, máshogy szocializálódtatok volna, ha teszem azt, Budapesten vagy környékén éltek?

Erről a témáról könyvnyi terjedelemben tudnék mesélni. Békés megyében felnőni számomra álomszerű volt. Eldugva Magyarország egyik rejtett kis szegletében, ahová akkoriban – tudni kell, hogy 2002-ben voltunk 18 évesek – alig szivárgott be bármilyen zenei vagy kulturális hatás az országból, hovatovább külföldről. Internet gyakorlatilag nem volt, csak a csigalassú, modemes betárcsázós. Ment a kazetta- és CD - másolás, rengeteg underground koncert is volt akkoriban. Szóval gyámoltalan kis csimotaként szívtuk be magunkba azt a közeget, amit Békés megye, és a szülővárosunk, Békés adott. Mindenki haver volt, mindenki barátságos, remek volt minden.

Az azért nyilvánvaló volt már egész kicsi koromban, hogy az ország bizonyos más részeihez képest eléggé le van maradva a megye. Viszont például akkoriban a szomszédos Romániához képest (ahová sokat járkáltunk át), szerintem jóval fejlettebb volt. A politika- és rendszerellenes hozzáállás is ott volt a levegőben, szívtam is magamba rendesen. Teljesen egyértelmű, hogy egy olyan gazdasági és kulturális központ közelsége, mint Budapest teljesen máshogy hatott volna ránk. Biztosan sokkal több tagcsere lett volna, és úgy gondolom a zenénk meg a szövegeink sem lennének ennyire kompromisszummentesek. Csóróságban nőttünk fel, tisztes magyar dolgozói szegénységben élő családokban, én és Tomi konkrétan a békési cigányteleptől, Párizstól (tényleg ez a neve) 500 méterre. Gida meg Vésztőn, ami szintén egy döbbenetes hely.

Igazi “porba burkolt óriási faluvárosok” ezek, ahogy a Viharsarok írója, Féja Géza fogalmazott. A Körösre jártunk fürdeni és kajakozni, kukoricát jártunk címerezni, meg ilyesmi. Az első dobfelszerelésemet is egy kukoricában végigdolgozott nyári meló pénzéből vettem, 16 évesen.

A Kronos Mortusnak már meséltetek arról, hogy tulajdonképpen az Another Wayben váltatok magatok is felnőtté, szerinted azok a tizenéves suhancok, akik voltatok a kezdetekkor, büszkék lennének arra, amivé lett az AW?

Nagyon! Pedig ezer ok lett volna abbahagyni útközben. De a zene szeretete és terápiás hatása, valamint a kreativitás kiélésének lehetősége, és a koncertek okozta adrenalinlöket mindig túllendített minket a nehézségeken. Arról nem is beszélve, hogy mennyi helyre elutazhattunk a banda révén, bejártuk egész Magyarországot. Pécs kivételével minden megyeszékhelyen játszottunk már, nem is egyszer. A kisebb településekről nem is beszélve. Volt négy külföldi turnénk is, azok is szenzációsan sikerültek. Arra is nagyon büszke vagyok, hogy folyamatos az érdeklődés a zenekar iránt, és mindezt úgy, hogy a zene nemhogy finomodott a kezdetekhez képest, hanem éppen ellenkezőleg.

Ha jól informálódtam, egy Shadow gitárból pattant ki a Mindenen Kívül dal ami még ma is megvan.

Az a Shadow gitár önmagában egy legenda. A próbákon, koncerteken és stúdióban már nem aktív szegény, hogy hol tölti öregkori napjait, Gida tudja megmondani.

Hangzók. Szerintem a 20 egy fontos jubileum, úgyhogy vegyük sorra az eddig megjelent AW-anyagokat, bedobom a címeket szép sorban, te meg pötyögd be kérlek, mi jut eszedbe elsőre ezekről!

Az ég nem ott kezdődik, ahol a felhőket látod (2002) -  Ezen a lemezen még nem én doboltam, hanem Mikó Tamás. Nem elfogultságból mondom, de szerintem ez az egyik legjobb magyar old school HC lemez. Döbbenetesen jó a hangzása, pedig egy igazán nem profi békéscsabai stúdióban lett felvéve (mai fejjel hihetetlen minimál setuppal), egy gyűlölködő hangmérnökkel. A csordavokálokban magam is hallható vagyok. A húszéves jubileum kapcsán a Mindenen kívül című számot meg is idéztük az új lemezen. Az utolsó előtti nótában, a Kapcsolat végénben hallható belőle egy egy perces részlet, újra feljátszva természetesen.

Our days (split, 2004) -  A split az olasz Ingegno zenekarral készült. Annak ellenére, hogy split, teljes lemeznek szoktuk tekinteni, mivel 9 teljesen új szám került rá. Általános közmegállapodás a bandában, hogy ez a lemez sikerült a legrosszabbul. Nagyon pontatlan és nem is szól jól. Ettől függetlenül van rajta pár ütős nóta. Ezen a lemezen még szintén Mikó Tamás dobolt.

Békés idők (2005) - A Békés Időkön már én doboltam. Ezen kezdtek kialakulni a mai AW zenei irányvonalának alapjai. Ezen a lemezen már voltak komoly blastbeatek, minden addiginál jobb hangszeres játék, és tényleg jól megírt dalok. Ebben az időben próbálkoztunk egy olyan felállással, hogy Mikó Tamás volt a frontemberünk, aki addig dobolt a bandában. Sajnos ez a lemez is, mai füllel, rémesen szól, ráférne egy újrakeverés.

Szertefoszló álmok között tisztán lásd a sivár jövőt (2006) - Ezzel a lemezzel figyeltek fel ránk a legtöbben, ez az anyag jó időben volt, jó helyen, és sok hallgatót elkapott. Nem egy embertől hallottam már, hogy számára a legjobb magyar hardcore lemez. Nem az én tisztem ezt megítélni, de az biztos, hogy iszonyatosan zabolátlan lett ez a korong, végigvágtat az emberen, és a dalírás tekintetében is nagyon odatettük magunkat rajta. A hangzás is igazán bika lett, az unokatestvéremmel kevertük egy szegedi panellakásban, de ez nem hallatszik rajta, szerintem a mai napig megállja a helyét.

Legendás történet, hogy a végső mixet tartalmazó DVD-t (vagy CD-t, már nem emlékszem) az unokatesóm a keverés után postán (!!!) elküldte Szegedről a budapesti albérletbe, ahol akkor laktunk. Nagy ujjongva mentünk le a postaládához a cuccért, és óriási meglepetésünkre, a lépcsőház összes postaládáját feltörte valami fasz, minden küldeményt felbontott, és az értékesnek tűnő dolgokat ellopta belőle, többet között a mi végleges keverésünket is. Teljesen kétségbeestünk, hogy a célegyenesben elvesztettük a lemezt, ezért utolsó kapálózásként kiraktunk egy üzenetet a lépcsőházba, hogy “Neked semmit sem jelent ez a CD, de nekünk nagyon kéne, légyszi hozd már vissza”, és láss csodát, körülbelül három nap múlva a lemezt visszatette valaki a postaláda tetejére. Így tudtuk tehát kiadni a Szertefoszló’-t, haha.

Holtágak az ártérben (2009) - Ez az a lemez, ahol ismét volt egy külön frontemberünk, Karsay Máté (Wasted Struggle, Tukker Booking), így az albumon Gida mellett az ő vokalizálása is hallható. Véleményem szerint ez a lemez is bitang jó lett, ezt is rengetegen tartják a kedvenc AW-lemezüknek. Valamiért úgy vélik sokan, hogy ez egy “metalosabb” anyag lett, de én ezt nem így gondolom, semmi ilyen szándékunk nem volt, amikor írtuk a dalokat. Egyszerűen csak a soron következő 12 akkori legjobb nótánk hallható rajta. Itt már tényleg nagyon fontos volt számunkra, hogy az előző lemezt lekörözzük és ezt komolyan is vettük. A borítója eszméletlen jó lett.

Az idő rövid története (2013) - Számomra ez az Another Way egyik csúcsteljesítménye. Amikor írtuk, minden túlzás nélkül mondhatom, hogy egy csúcsra járatott, profi formában lévő, rengeteget koncertező gépezet voltunk. Elképesztő ütemben jöttek a témák a próbateremben, nagyüzemi léptékben dobáltuk ki a béna riffeket, és úgy érzem, hogy semmilyen töltelék nem is maradt az albumon. Kétszáz százalékosan összepróbáltuk, hogy a stúdióban se legyen semmilyen fennakadás. Nem is volt. A számokat még Mátéval írtuk, de a stúdiófelvételen már csak Gida szerepelt.

Véleményem szerint hatalmasat ütött, amikor megjelent. Egyfelől, régóta hallattunk magunkról, és az embereket meglepte, hogy ismét előkerültünk, ráadásul a régi hármas felállásban. Másrészről pedig a lemezen hallható dalok minősége, és a pusztítás mértéke miatt. A szövegírást itt már rettenetesen komolyan vettem. És ez volt az első együttműködésünk Simivel a No Silence stúdióban, aminél jobb felvételi lehetőséget effajta zene számára azóta sem tudok idehaza elképzelni.

Egy álommal szegényebb (2019) -Nem szeretem ezt a négyszámos kislemezt, bár tudom, hogy sok embernek nagyon tetszik. Én személy szerint ki sem adtam volna, sokkál inkább raktam volna össze egy 10-14 számos anyagot. Vannak rajta jó témák, de nekem ez a cucc befejezetlen. Kivétel nélkül az összes dalon gyúrtam volna még valamit. A hangzás is totál kosz lett, és szerintem a keverés is elég összecsapott, a torzított ének pedig a legárulkodóbb jel, hogy valami nagyon nem oké. Erre a lemezre vagyok a legkevésbé büszke. Bár úgy érzem, szövegileg és zeneileg is a valaha írt egyik legjobb dalunk, a címadó Egy álommal szegényebb ezen hallható. A szöveget – a már sajnos elhunyt – édesapámról írtam.

Csillagok kutyaláncon (2022) - Számomra ez az Another Way másik csúcsteljesítménye. Valahogy 2020 vége és 2022 áprilisa között írtuk meg az összes számot, csak hétvégente tudtunk próbálni, de akkor sem mindegyiken, így a próbák maratoni hosszúak voltak, sokszor négy-öt órásak. A végén már tiltakozott a szervezetem az ipari mennyiségű blastbeat ellen, haha. Egy roppant kellemetlen könyökfájdalom is kialakult a jobb karomban, mire a stúdióba értünk. Na de nem lehet hisztizni, ha szólít a kötelesség. Szerencsére azóta nyomtalanul elmúlt. Iszonyat dinamikusak lettek a számok, jó rövidek, velősek, de a gyorsaság és az intenzitás volt a lényeg, az pedig maradéktalanul sikerült szerintem. A szövegírást baromira oda akartam tenni, a 14 szövegből kilencet én követtem el, hármat Gida, kettő pedig versfeldolgozás (Kapcsolat és Rossz Vallás). Érdekes módon Tomi is hozott egy szöveget erre a lemezre, de nem használtuk végül fel, majd a következő anyagon.

A zenei témák mellett szövegileg is igazán megalkuvásmentes lett a korong, egyfajta keresztmetszetet akartunk adni korunk, és az elmúlt 30 év Magyarországáról (oldal- és pártválasztástól függetlenül). A visszajelzések rendkívül jók lettek erre a korongra, ez a felvétel is Siminél készült a No Silence-ben, és ismét csakis szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. A hangzás minden eddiginél jobb lett, de mégis mindent ki lehet hallani a nagy pusztításban. Extra módon figyeltünk rá, hogy a mondanivaló átmenjen, és a szövegek érthetőek legyenek.

Úgy gondolom, minden egyes lemez/EP, egy-egy korlenyomat is.

Abszolút így van. Nálunk teljesen végigkövethető, ahogy tizenévesekből közel 40 évessé váló arcokig hogyan álltunk a zeneléshez. Az elején egyértelműen komfortzónában mozogtunk, alig 7 perces old school HC lemezekkel, a Békés Időkkel ráléptünk a változás útjára, lesz ami lesz, a Szertefoszló’-nál elszabadult a pokol, kinyitottuk a zsilipeket, azóta mindent lehet, ami a Viharsarok Fastcore ernyő alá belefér. Teljes mértékben hidegen hagy minket, hogy kinek milyen elképzelései vannak a fastcore-ról, hardcore-ról, punkról, grindcore-ról, vagy milyen elvárásai. Ennek a megalkuvásmentes, szabadelvű dalírásnak és hozzáállásnak a kicsúcsosodása a Csillagok kutyaláncon.

Fontos kiemelni, hogy a Szertefoszló’ belefoglaltatott Bali Dávid Kistermébe is. Ha jól tudom, erről a megjelenés idejében értesültetek csak.

Engem nagyon meglepett és eszméletlen örültem is neki. Dávidról annak idején tudtam, hogy szereti az AWt, emlékszem a Holtágak’ lemezt még a megjelenéskor én adtam neki oda személyesen a Havanna lakótelepen, haha. Írt rólunk a NuSkullon és a Metal Hammerben is, amiért hatalmas hála neki. De már jó ideje nem beszéltünk, vagy 10 éve, így teljesen meglepett, amikor valaki mondta, hogy mi is szerepelünk a könyvben. Azóta meghallgattam egy vele készült interjút, amiben említette, hogy egy 170-es listát szűkített le végül 100-ra, így külön köszönet, hogy a végső felsorolásban is benne lehettünk.

Azért még külön tiszteletem az övé, hogy a könyvben szereplő zenekaroknak nem szólt előtte, hogy ír egy ilyen könyvet. Ez így az igazi. A kötet megírása és összehozása előtt is le a kalappal, nekem amúgy is régi becsípődésem, hogy a “színtér” nem promózza magát eléggé. Szerintem a mai magyar underground sokkal több embert el tudna érni, mint jelenleg teszi, de ehhez szükség van ilyen kiadványokra, mint Dávidé. És nagyon várom az újrakiadást, mert szeretnék már belőle egy példányt a polcomra.

Hiánypótló és minél több ilyen kéne. Az underground él és virul Magyarországon, és abban is igaza van Dávidnak, hogy mennyi eltérő stílusú fasza album jelenik meg. Az ő százas listáját simán ki tudnám egészíteni még vagy ötvennel, a Liberal Youthtól a Horhoson át egy csomó lemezzel. És nagyon kellenek ilyen átfogó kiadványok, amiket egy újdonsült zenerajongó a kezébe foghat és útikalauzként forgathat.

A Csillagok kutyaláncon visszhangja is igazán remek. Amit a legtöbben kiemelnek, hogy megint csak megugrottátok saját magatokat, ez valahol a korral is jár, így zeneileg és emberileg is egyre jobban összeér a banda?

Persze, ennyi zeneléssel eltöltött idő után már a saját magunk megugrása egyenesen kötelező, de amúgy sem állt ez tőlünk távol. Szerintem, ha valaki folyamatosan zenél, akkor az előző lemez leigázása mindig cél. Meg hát 20 év meg ennyi album és koncert után már nem lehet feladni, vagy csak úgy abbahagyni, haha. Az ember megtalálja a módját, hogy minden működjön, emberileg és zeneileg is.

Világéletetekben a DIY – csináld magad jegyében alkottatok, mennyiben segíti ezt a közösségi média rohamszerű népszerűsődése, építő, vagy inkább destruktív hatással bír?

Abszolút építő hatású. Minek is ezt tagadni? Nem vagyok túl jó véleménnyel a Facebookról, Instagramról és társaikról, az okostelefonokról sem igazán, de azt nem lehet elhallgatni, hogy hihetetlen jó elérést tudnak nyújtani minden zenekarhoz, még akkor is, ha nem használja az ember a fizetős hirdetési lehetőségeiket (ez utóbbiakat mi sem használjuk, és nem is vagyunk hajlandóak). A kapcsolattartás is rendkívül egyszerű, a Bandcampnél hasznosabb oldalt meg nem is tudok elképzelni egy underground banda számára. Már nem kell külön email címmel, Myspace meg ATW.HU-s regisztrációkkal szöszölni. Nem kell plakátokat nyomtatni, bár nem tagadom, annak is megvolt a varázsa. Szerintem ha volt jó hatása a közösségi médiának, az a zenei fronton mindenképpen kijött. Más fronton ezt nem igazán tudom elmondani, de ez már másik téma.

Úgy fest, 2022 a jubileumok éve, 25 éves idén a JACK és a Liberal Youth, 20 az AW, jól meg is ünnepeltétek így együtt eme fontos évfordulókat a Dürerben, hogy sikerült a buli?

Életünk egyik legjobb bulija volt és óriási, hogy ezzel a két bandával ünnepelhettük meg a születésnapot. Mindegyik zenekar kiváló koncertet nyomott, és ne felejtsük el a P.F.A.-t és a Haramiát sem. Teltház volt, hatalmas ünneplés, pontosan úgy sikerült, ahogy kell, sőt, még annál is jobban.

Mik voltak számodra az elmúlt 20 év legemlékezetesebb koncertjei?

Rengeteg ilyen volt. Rettenetesen nehéz egyet-egyet kiemelni. Ahol komoly bevadulások és mozgolódás van a közönségben, az mindig nagyon szuper. A már említett négy turnénk alkalmával a külföldi bulik, mint a prágai, belgrádi vagy a bukaresti voltak nagyon emlékezetesek, itthonról meg szívem csücskei azok a bulik, amiket egészen kicsi településeken nyomtunk (pl. Mátranovák, Füzesgyarmat, Tokod, Kunszentmárton, stb). Budapesti koncertek közül bármelyik Düreres vagy Riffes buli iszonyat állat volt, meg igazából mindegyik magyar megyeszékhelyen lejátszott koncertünk emlékezetes, tényleg lehetetlen felsorolni.

Miként látod ma, 2022-ben az undergroundot, továbbra is mikro színterekről beszélünk, vagy már jóval nagyobb az átjárás a különféle műfajok közt?

Ezt is nagyon nehéz megmondani. Csak magamról tudok beszélni: 2022-ben, amikor minden zene igazából ingyen elérhető bárkinek, nekem igencsak nehéz lenne csupán egy színtér zenekarait, előadóit hallgatnom. Elképesztő lejátszási listáim vannak a Soundcloudon és a YouTube-on is, nem csak a kemény zenei műfajból. Szerintem ez már egy csomó embernél így van, még akkor is, ha letagadja. Ugyanígy a zenei hanghordozó piac teljes elhalásával és az élő zenei koncertek rohamos elterjedésével minden eddiginél nagyobb koncert- és bulidömping van, úgyhogy a zenerajongóknak tényleg eljött a kánaán. Fejik is a bandák és előadók ezeket a teheneket, mintha nem lenne holnap. De én ebben nem látok kivetnivalót. Igazából ma már egy dolog számít egy koncert vagy buli meglátogatásánál: tetszik, vagy sem, a stílusmegnevezés mindegy.

Mi a következő lépés az AW életében, mennyire terveztek előre?

Mindig van tervezgetés, főleg ilyenkor, új lemezek után. Szerveződik egy csomó koncert, már jövőre is van egy csomó buli. Zenei fronton pedig tervezünk még egy csapást, egy kis hangzóanyagot, de ez legyen meglepetés. Most egyelőre az a fontos, hogy minél több helyre eljuttassuk az új lemezt.

A végszót is neked adom, mint rendszerint. Részemről köszönöm, nagyon!

Köszönjük az érdeklődést zenekarunk iránt. Látogassatok el a Viharsarokba, páratlan élményben lesz része annak, aki még nem járt itt. (És annak is, aki visszatérő, ezt tanúsíthatom - a szerk.) Hozzatok biciklit, nagyjából az egész megye bejárható bringaúton. Békésen menjetek el a fürdőbe, és nézzétek meg a duzzasztót és a Kishajó Kikötőt, Gyulán pedig a várat és a várfürdőt. Békésen pedig a legjobb étterem a Bagoly, a legjobb fagyizó pedig a Nagy Lajosé, vita lezárva.

Oldalak: 

Another Way Facebook

Another Way Bandcamp

Fotók: Another Way Facebook

Csipke