A mai napig nem tudom elengedni, hogy – néhány, igen fontos kivételtől eltekintve - , arányaiban nézve, még mindig nem kapnak elég figyelmet az illetékes "médiákok" (a kifejezésért köszönet Nihilaknak) online, vagy nyomtatott felületein a honi rock/metal színtér képviselői, erre Bali Dávid jól rám cáfol egy unikum kötettel, ami rendhagyó mód, limitált példányszámban papíralapon publikálódik. Micsoda önsorsrontás, gondolhatnád, hisz ki az az őrült, aki a digitalizáció korában könyvvásárlásra, nemhogy könyvírásra vetemedik… Szerencsére többen, mint gondoltam, így fordulhatott elő, hogy az eredetileg 100 példányra tervezett könyv végül két nem várt újranyomással, alig 23 óra leforgása alatt fogyott el. Dávid megerősíti, hogy „bár további újrakiadás ebből, az első kiadásból nem lesz, a könyvbemutató-sorozatnak mégis helyszíni beszélgetések, igény szerint dedikálás ad majd tartalmat azon túl, hogy az egyes helyszínek, szervezők és városok hogyan szabják saját képükre a kisteremnek, mint a tehetséggondozás és a közösséghez tartozás elsődleges helyszínének fogalmát.”

No de lássuk, mit is akar mondani a költő? Aki járt a Dürer Kert néhai, mára már kultikussá avanzsálódott helységében sejtheti, mire számíthat. Dávid nem kevesebbre vállalkozott, minthogy száz magyar hangzón keresztül mutassa be a 2000-2019-ig terjedő időszak - azt hiszem, nem túlmisztifikálás úgy fogalmazni -, mérföldkőnek számító honi, keményzenei történéseit. Valljuk be ez monumentális, és nem éppen hálás feladat, sőt, mondhatni, igencsak merész vállalás, mégis, száz banda száz anyaga épp elég mély merítés, persze így is elkerülhetetlen, hogy kicsorogjon valaki. Ezzel nincs is semmi baj, hisz Dávid végig totálisan önazonos tud maradni, és szépen halad a saját magának felállított, és egy ilyen vállalkozásnál nélkülözhetetlen szempontrendszer mentén, ami nagy vonalakban a következő:

"(1) ennek a száz lemeznek le kell fednie a lehető legtöbb keményzenei szubkultúrát itthon[...]

(2) azok a zenekarok nem jöhetnek szóba, akik egyébként nem a közösségépítésben, és -fenntartásban, hanem általában a népszerűségben, vagy ha úgy tetszik, kapitalista módszertanú kiteljesedésben[...] mérik saját fennmaradásukat[...]

(3) [...]a lemezek, egyben az azt megíró zenekarok hatása a megjelenést követően is hathatott az őket körülvevő zenekarokra, és ami még hangsúlyosabb, magukra a hallgatókra."

Abszolút reális keretrendszer, és nézetem szerint maximálisan teljesül, még ha fájdalmas is lehet bizonyos esetekben. A kötet erőssége számomra, hogy abszolút megmarad a lehető legmagasabb szinten tartható objektivitásnál, ami az évek és a rutin által erősített profizmus áldásos hagyatéka. Azt hiszem, ebben rejlett annak a Nuskull-nemzedéknek az ereje is, melynek Dávid is szerves része volt, és aminek örökségét, emelt fővel továbbviheti a jelenlegi szerkesztőgárda is. Emellett, a zeneipari, zenészi múlt, és a Satelles okán is betöltött jelen olyan bennfentes professzionalizmust biztosít a szerzőnek, ami az általa megírt könyvet ugyanolyan jelentőségű, hiteles kordokumentummá emeli, mint maguk a benne foglalt kiadványok. Dávid nem csupán lemezismertetők sorozatát osztja meg, hanem összefüggéseket kutatva vizsgálja az underground dinamikáját, konkrét példákon keresztül hangsúlyozva a hivatkozott zenekarok közösségépítő szerepét, és azt, miként hathattak közönségükre, és egymásra.

Mivel jómagam leginkább a régisulis műfajokban (death/melo death/ black metal) gyökeredzem, végtelenül meglep és baromi jó érzés, hogy elég széles a keresztmetszet, és viszonylag kevés az olyan anyag, amit ne hallhattam volna a maga megjelenési idejében, ami pedig egy kissé misztikus dimenziót is csap az egyébként is maradandó olvasási élmény mellé, főleg 2009-től kezdve, amikor bekerültem a sűrűjébe, és magam is önjelölt hobbi firkásszá avattam magam, kifejezetten a honi underground pesztrálását tűzve ki célul. Ebből a szemszögből számomra a könyv igazi kuriózum, minden sora arany, őszintén. Emellett eszméletlen örülök, hogy olyan személyes, semmiképp sem „core-os” régi kedvenceim, mint a Casketgarden, az Ektomorf, és a Remorse, is befértek a szórásba. Tetszik, hogy a kötet nem korlátozza magát nagylemezekre, hisz nem törvényszerű, hogy kizárólag ebben mérendő egy-egy zenekar hatása, ebből a szemszögből egy kislemez is képviselhet ugyanekkora értéket, sőt. A könyv jól mutatja azt is, hogy nem feltétlen vezet minden út Budapestre, csak hogy pár példát ragadjak, Eger és Szombathely is megcsinálta a maga kis „mikro” közösségét, aminek a hangja bizony elhallatszik a fővárosig is. Számomra az is szimpatikus, hogy a kötet nem csupán a szigorú értelemben vett fémzene palettájáról szemezget. 

Tényleg nem tudok belekötni, de miért is akarnék? A tény, hogy Dávid azt a kockázatot is bevállalja, hogy saját zenekarát felvegye a listára, szintén inkább süvegelendő, mint elítélendő és cseppet sem ront az írás hitelén. Jó esetben, ki tudna kritikusabb lenni művével, mint maga az alkotó? Emellett abban szerintem egyetérthetünk, hogy a Satelles valóban megkerülhetetlen a maga nemében, többféle szempontból is, és maximálisan megfelel a szerző által támasztott kritériumoknak. Ne feledd, így is majdnem két és fél napnyi hallgatnivalót tartogat számodra a kisterem, 19 év zenei történéseinek zenei lenyomatát, amiből az említett lemez nem több, mint bő 21 perc…De ha úgy érzed, kimaradt valami, a szerző arról is gondoskodott, hogy ne kelljen magadban tartanod, a részleteket megtalálod a kötet végén.

Nem eresztem bővebb lére, tényleg szívből ajánlom a kistermet mindazoknak, akik szeretnék újraélni a magyar rock/metal underground elmúlt, majd egy teljes évtizedét, azoknak, akik nem csak hallgatni, hanem érezni is szeretik a zenét. Képmutatás lenne azt állítani, hogy nem tartogatott üdítő meglepetéseket a kötet, de a legszédítőbb mégis az volt, amikor olyanokról olvashattam, akikhez engem is kedves emlékek kötnek, vagy biztos lehetek benne, lesz alkalmunk személyesen is megismerkedni... Hálám üldözi Dávidot, és mindenkit, aki bármilyen formában támogatta, hogy a kisterem megjelenhessen, hisz mindez mára már történelem...

Szolgálati közlemény:

A kisterem könyvbemutatói a következő városokat biztosan érintik majd:
2021.11.05. Pécs, Pécsi Est - underground minifesztivál w/ Vodka For Kids, Raziel, Heavy Mountain Olympia, FILC (Facebook-esemény)
2021.11.06. Szeged, Grand Café w/ Berriloom and the Doom, Human Ramen (Facebook-esemény)
2021.11.07. Budapest, Craft Head Brewpub and Bistro (Facebook-esemény)
2021.11.12. Debrecen, Nagyerdei Víztorony w/ The Devil's Trade (zenekari felállás) (Facebook-esemény)
2021.11.13. Csongrád, Tisza Presszó (részletek hamarosan)

A helyszíneken nagyon korlátozott számban még lesz elérhető példány a kötetből, de ettől függetlenül is az a közösségi vágy hívta életre ezeket a könyvbemutatókat, hogy újra találkozhassunk. A könyv nem készülhetett volna el a Hangőr Egyesület támogatása, valamint Borbás Marci (harom.studio) közreműködése nélkül. Az egyes bemutatókon minden este más vendégek csatlakoznak majd a beszélgetéshez, akiket a szervezők hamarosan lelepleznek a Facebook-eseményeken belül.