Elveszve kissé Düreres emlékeim mauzóleumában, újfent megállapítható, hogy grafomániából nem jeleskedem, ha beszámolóról van szó, pedig az elmúlt évtizedben tényleg rengeteget időztem itt, és minden egyes alkalommal hazavihettem a helyből valamit útravalónak, ami életben tart a következő alkalomig, hisz valahogy mindig minden szebbnek tűnik egy-egy ilyen este után, még ha nem is feltétlen maradt írásos nyoma. Ezúttal 2019-be és a Room 041-be viszlek magammal, útitársaink pedig az Aspects, az Orient Fall, az Omega Diatribe és a Kill With Hate. (Forrás:passzio.hu, megjelent 2019.05.01.)

Mostanában nem is annyira ritka alkalom, hogy csupa "szeretem-zenekar" tölti meg a Dürer Kertet. A poliritmikus groove-okban agy Omega Diatribe ezúttal három fõvárosi banda, a death metal szörnyeteg Kill With Hate, a hazai modern progresszív metal élbolyából beugró Orient Fall, valamint egy ígéretes újonc, az Aspects társaságában szedte módszeresen atomjaira a Room 041 színpadát..A mulatságot nyitó Aspects már egy ideje rákerült a radaromra, bemutatkozó EP-jük engem 110 százalékban meggyőzött arról, hogy helyük van a modern, progresszív színtéren, de ami beszédesebb, hogy az I a NuSkull szerint a tavalyi év harmadik legjobb kislemeze. Öröm látni, hogy a szemtelenül fiatal formáció egyre több figyelmet követel magának a színpadon is, belereccsen a nullanegyvenegy és vele a nyakam is. Se gáz, ezt nem lehet intenzív bólogatás nélkül kibírni. Az olyan dalok, mint a klipes Midori és az Empire Of Bones, vagy épp a The Journey (a csapat első megjelenésének lenyomata, még 2014-ből), jól prezentálják, milyen a tökéletes bemelegítés: rövid, de robbanékony, hogy az ember picit már belehal...

Elhallgattam volna még őket egy darabig, de a menetrend szoros, érkezik az Orient Fall. Amíg a srácok átszerelnek, az jut eszembe, hogy ők is azon honi bandák közé tartoznak, amikbe első fülelésre bele tudok szeretni. Bemutatkozó lemezüket, a Fractals-t a mai napig nem tudom letenni, pedig roppant komplex olvasmány, friss, The Devil's Trade-del közös Weaving Spiders daluk pedig talán még közelebb hozta őket. Annyi stílus sűrűsödik a változatosra tört dallamokban, hogy az ember minden hallgatásnál felfedez valami újat.

Szemtől-szemben sem hagynak elkalandozni egy másodpercre sem, pillanatok alatt elnyel a "tótágas". A szövegi mondanivaló nem kevésbé súlyos, hadüzenet a felszínességnek, még így, kontextusától megfosztva is, szemléltetés gyanánt: mi történne, ha halálos vírusként reinkarnálódnék? (Alpha Centauri Bb), vagy ha lemérném a lélek súlyát (Weaving Spiders), csak hogy pár gondolatot említsek.

Mire újra a felszínre enged és magamhoz térek, már az Omega Diatribe-é a színpad. Frissek, üdék, pedig a tavalyi Trinity lemezük megjelenése óta folyamatosan pörögnek. Ezúttal a Rise Above The Sky túrájuk keretében érkeznek, itt is rengetegen várják őket! A Hájer (Hájer Gergő - gitár) annyira elérzékenyül, hogy leszaggatja magáról a gitárt, legalább is Milán (Lucsányi Milán- ének) így véli. Apropó Milán, amellett, hogy az egyik legjobb frontember a műfajban, akkora a szíve, mint egy kamion. Húsvétra például a másik illetőségével, a Sleepless zenekarral a Heti Betevő, a Fejér Megyei Szent György Kórház Gyermekosztálya és az Aska Állatmenhely javára szerveztek koncertet a székesfehérvári Nyolcas Műhely-ben, ahol természetesen az Omega Diatribe is megfordult. Nem vitatom el a srácoktól a tavalyi év koncertzenekara címet, olyan intenzitáson égetik a kalóriákat a deszkákon is, hogy bármilyen hiper-szuper kardio program megirigyelné, miközben te két headbang közt, levegő után kapkodva próbálod felvenni a ritmust, ami sosem egyszerű feladat, ha róluk van szó. Erre Gergõ (Hájer Gergő - gitár) és Ákos (Szathmáry Ákos - basszusgitár), már a kezdetektől garancia, de valljuk be, a Tamások (Kiss Tommy - dob, Höflinger Tamás - gitár) és Milán sem csupán izomtömeg-növelésben erősítik a bandát, erről az élő produkció feszes összhangja is tanúskodik. A Trinity lemez sikeresen felülmúlja elődeit, nótái élőben is leszedik a fejed, persze az olyan klasszikusokra, mint a Hydrozoan Periods, vagy a Molecular Torsion sem lehet panasz, felér egy Monster Truckra szerelt úthengerrel. Nem ragozom tovább, szerintem a jelenlegi felállásban tényleg megvan a potenciál, hogy a zenekart multinacionális dimenziókba emelje, hajrá!

A Kill With Hate-nek már színpadra lépéskor sikerül reménytelenül sötét atmoszférát teremtenie, amit a rájuk okádott füstrengeteg csak fokoz, beleborzongok. Sajnos eközben eléggé megfogyatkozunk, pedig legutóbbi, The Voices of Obliteration CD-jüknek minden death metalos gyűjteményében ott kellene figyelnie, a klipes The Beast Within számomra örök kedvenc. Az élő produkció sem kíméletes, a démoni brutalitás a zsigerekig hatol. A készülő album előhírnöke, a Rebellion jól mutatja, hogy a csapat cseppet sem vesztett zenei öntörvényűségéből, sőt, csak bővültek a határok, amiket feszegetni lehet. "Ha nagy leszek, Kovács Attila leszek!" - súgja fülembe ordítva tanult kollégám, Völgyesi főszerkesztő úr. Úgy vélem, lelkünk mélyén, mind Kovács Attilák (gitár) akarunk lenni, maximum nem tudunk róla. Mindent összevetve remek este volt, totál feltöltődés, olyan, amikor másnap a sajgó, merev nyakadat tapogatva is csak arra tudsz gondolni, hogy minden percért megérte.

Ha van kedved kicsit elmélkedni a koncertlátogatás íratlan szabályairól maradj még, elmesélek valamit. Egyetlen momentum azért árnyékolja a Kill With Hate-élményt. Egy erősen ittas lányka esik be az egyik szomszédos teremből és pár perc után izomból rugdosni, lökdösni kezdi a körülötte állókat. Mélyen felháborodok, hogy egy kívülálló szerint ennyiből áll a szórakozás egy death metal koncerten. Legszívesebben leültetném, egyes! Nincs rá szükség, mikor a pár mozgolódó láthatóan nem partner, felnyalábolja a párját, aki szintén kapott pár jól irányzott ütést és csalódottan távozik. Én még idegben, miért gondolja, hogy mi így bulizunk? De, amikor valakinek a lábát, vagy az állkapcsát törik darabokra, vagy egy hölgyet olyan erővel löknek meg, hogy átesik a vészkijáraton és a koponyája sérül, vajon mennyire is görbe az a tükör, amit az arcomba vágtak?! Ráadásul utóbbi ugyanott történt, ahol épp állok...

Azt már NuSkullék okosan kifejtették, miért nem örülünk annyira, hogy az index épp ebben az esetben lát hírértéket, illetve arra is ügyesen felhívják a figyelmet, hogyan lehet úgy nyomulni, hogy nem veszélyezteted mások testi épségét. Én a "miért épp oda állt - ez elkerülhetetlen ilyen buliban" - típusú megjegyzésekre reflektálnék még, mert nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ez hárítás... Felnőtt emberek vagyunk, valóban fel kell tudnunk mérni, bírjuk-e a strapát ott ahová keveredünk, de hidd el, lehet úgy megőrülni, hogy közben figyelsz a környezetedre, ha pedig miattad mégis megsérül valaki, nem menekülhetsz el a felelősség elől! Abba bele kell állni, még ha szerencsétlen véletlenről van szó is. Következménye van. Rád nézve is. Kioktatlak? Meglehet, de annak, ami húsvét hétfőn történt, soha, senkivel, semmilyen körülmények között nem szabad megismétlődnie, egyetlen koncerten sem. Úgyhogy kérlek vigyázz a kis társadra, hisz egy cipőben evezünk...