Never Here - friss EP-vel jelentkezett a Stabbed

A 2017-es Long Way Down bemutatkozó lemez után bő egy hónapja forog közkézen a Stabbed legújabb kislemeze. Már jó ideje követem a srácok munkásságát, és egy biztos, stúdiózásukat tuti valamilyen apokaliptikus esemény árnyékolja, legalább is ami a tagok személyes biztonságát illeti, úgy fest, az anyag ebből a szempontból is szintlépés, mondhatnám, eddigi történetük megkoronázása. Na de félre a tréfát, ez az EP ugyanis nem viccel. Meglehet, hogy a dallamos énektémák megfoghatóbbak, most is épp a nemrég kisfilmet kapott Cyclonus sorait dünnyögöm,  a mondanivaló nem lett kevésbé kellemetlenül húsba mászó, akár egy sportmasszázs, úthengerrel. A témák  fájdalmasan elborultak, már a kezdő Never Here-t hallgatva kedvem támad visszazárni magamra az ajtót még három hónapra és eret vágni, de csak finoman, hogy  szép lassan fájjon, a zenét legalább felcsavarhatom a picsába, mert Vári Gábornak  (Miracle Sound) hála, jól szól mindenen is. Eszméletlen sok mindent sikerült belesűríteni ebbe az EP-be, mégis beszippant egy szuszra, két törés közé azért befér némi szellőztetés. A lényeg a lényeg, iszonyatosan sajnálnám, ha a Stabbed sötéten komplex világa kompromisszumokba fulladna, kár lenne érte. De mielőtt rohansz lemeózni, miről is dumálok, csomagoltam egy kis útravalót alább, egyenesen a tagok tollából.  

Márk (Potkovácz Márk - dob, szöveg): Konkrétan el kellett engednünk egy ponton mindent a zenakarral és a lemezzel kapcsolatban, ahhoz hogy meg tudjon jelenni. Eléggé el is távolodtunk egymástól, én iskolába jártam meló mellett, meg sokat öngyógyítottam, Atinak jött a gyerek, a koncertek kivételével nem találkoztunk. Emellett a bandával kapcsolatos piszlicsáré dolgok viszont teljesen kimerítettek, kezdtem elveszíteni a zenélés örömét. Ennek ellenére ha átdobott egy kész dalt én körülbelül másnap hajnalra küldtem a dalszöveget és az énektémák alapjai is megvoltak hamar, instant szerelem volt az összes dal. Dob szempontjából is olyan témákat írtam, amiktől kihullott a hajam. Tomi sokkal jobban ráérzett a szövegeim mondanivalójára, érzelmileg át tudta élni, nagyon jó ötleteket hozott vokál szempontjából is a lemezre. Szövegileg sikerült még mélyebbre és zsigeribbre mennem személyes és a világot érintő témákban is, annak ellenére hogy lelkileg rengeteget gyógyultam és erősödtem az utóbbi években, talán ebből adódott a szövegek bátorsága is. Nem félek már annyira mélyre menni, mert tudom hogy van élet a víz felett is.

Tomi (Brindza Tamás - ének): Az ideivel ellentétben a tavalyi év nagyon sűrű volt, minden egyszerre történt, alig emlékszem, hogyan is hoztuk ezt össze. Ez volt az első produkció, ahol készen kapott szövegekkel dolgoztam, épp ezért Márk többször is leutazott hétvégére hozzám Szegedre. Kértem, hogy sorról-sorra magyarázza el, mikor mire gondolt, még akkor is, ha nagyon egyértelmű volt. Ez adott löketet, hogy közelebb kerüljek a dalokhoz. Így egyben látva-hallgatva esett le csak igazán, mire vetemedtünk.

Attila (Kecskés Attila - gitár, dalszerzés)Ez az anyag számomra a legjobb bizonyítéka annak, hogy megéri nem feladni. Büszke vagyok a végeredményre, annak ellenére, hogy nagyjából ezerszer akartam a lemez munkálatai alatt feloszlatni a bandát úgy, ahogy van. Szerintem aki itthon zenélésre adja fejét, annak előbb utóbb megjelenik ez a kellemetlen, szúró-baszó gondolat a fejében hogy vajon milyen lenne nem 15 embernek játszani egy raklap méretű színpadon - nekem erre sok évet kellett várni, de az én fejembe is megérkezett. Játszunk egyszerűbb zenét magyar szöveggel esetleg? Vagy válasszunk egy könnyen behatárolható stílust, és csak abban írjunk zenét? Segítene? Aztán volt az a pont amikor azt mondtam hogy jól van, ezt a szart még azért csináljuk meg kompromisszumok meg mindenkinek megfelelni próbálás nélkül, nehogy már a fiókban rohadjanak meg ezek a kurva jó dalok. Most meg meghallgatom, nagyon örülök neki hogy megcsináltuk, és úgy vagyok vele, hogy lehet még pár ilyen beteg szart összehozhatunk, mielőtt rádió-pop-metalba fordulunk."

Misel (Juhász Misel - basszusgitár): Nagyon sokáig tartott, mire kész lett, de azt gondolom, hogy sikerült most is emelnünk a saját magunknak állított lécen, a dalok és a hangzás tekintetében egyaránt. Várom a következőt, mert természetesen az is kiderült közben, hogy bőven van még hova fejlődni...