Az interjú második részében a koncertszervezést tárgyaljuk. Mindig is foglakoztatott, ki(k)nek köszönhetem, hogy a kedvenceim Budapestet is útba ejtik turnéik során, nem véletlen faggattam anno Binder Gazsit (Cudi Purci Booking) is erről, már jó ég. Sajnos homály, mi volt az első Tukker Booking esemény, amire ellátogattam, de az tuti, hogy a januári Rotten Sound koncertet még sokáig emlegetni fogom. Az is biztos, hogyha valaha ilyesmire adnám a fejem, igyekeznék az említett srácok nyomában lépegetni...

Rátérvén, a Tukker Bookingra, egy korábbi interjúdban említed, hogy 2010-től fut a szervezés ezen a néven, de már előtte is csináltál bulikat.

Így van, már a Tukker előtt is elég sok bulit csináltam, csak nem adtam nevet az egésznek. Igazából ugyanúgy kontaktáltam zenekarokkal, kötöttem le bulikat, mint most, csak nem Tukker Booking alatt futott. Pont a minap nosztalgiáztam kicsit ismerősömmel, akivel még a Kuplungba szerveztünk Waking the Cadavert (a slamming deathcore hullám egyik felfutottabb zenekara volt akkoriban) 2008-ban, hogy mekkora dolognak számított anno elcsípni ilyen kaliberű bandákat.

Emlékszel, hogy csöppentél ebbe az egészbe?

Szerintem legelőször egy magyar zenekarnak csináltam bulit a Rocktogonba, arra már nem emlékszem, hogy mi játszottunk-e, de arról, hogy mi volt az első külföldi bulim, már fogalmam sincs. Tuti valami grind/punk/crust dolog volt, régen elég sok ilyen eseményt csináltam egyedül, vagy Dr. Slayer nevű barátommal, aki a Human Error-ban basszerozott. A Kultiplexbe, az Ó Borozóba, a gödöllői Trafóba szerveztem akkoriban sokat. Ekkortájt indult el az az időszak, amikor komolyabban kezdtem el foglalkozni a dologgal, fix pénzekkel és külföldi zenekarokkal.

Gyakorlati kérdés, miként zajlik egy koncert lekötése, téged keresnek, vagy te vagy a kezdeményező? Semmi rálátásom nincs erre.

Azt hiszem, úgy kezdtem ezt az egészet, hogy rengeteg zenekarra csak úgy random ráírtam. A DIY vonalon nem kell agency-ken keresztül kommunikálni, közvetlenül a zenekarokkal megbeszélheted a dolgokat, mikor terveznek erre jönni, és ha megvan az időpont, keresheted a helyet, megállapodhattok a kondíciókban. Emlékszem, rengetegszer csináltam olyat, hogy önszorgalomból felkerestem bandákat. Később ugyanez ment végbe a bookingokkal is. E-maileztem nekik, hogy „helló, látom, hogy ezt meg ezt a nevet menedzselitek, van-e rá esély, hogy a közeljövőben útba ejtsétek Budapestet?” Nyilván, amikor az ember egyre több eseményt szervez, jönnek a megkeresések a bandáktól, hogy haver zenekaroktól tudják, amikor itt jártak, én szerveztem a bulijukat, nekik is megcsinálnám-e. Ebből is volt rengeteg.

Ugyanígy zajlott az ügynökségekkel is. Egy-két koncertjüket megcsináltam nagy nehezen, mert ugye velük azért nehezebb a helyzet, nem állnak le akárkivel és előfordult, hogy rengeteg időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy szóba álljanak velem. Volt, hogy több évbe került. Annyira mondjuk nem is erőltettem, néha rájuk írtam emlékeztetőképp, hogy szívesen szervezek bulit valamelyik zenekaruknak. Szóval így szépen lassan jöttek a kontaktok, ma meg már van, hogy a semmiből kapok e-maileket olyan emberektől, akikről még nem hallottam azelőtt. Szerintem ez úgy működik, hogy előbb-utóbb bekerülsz egy kontakt listába és szépen lassan kialakul egy egészséges áramlás, ha lehet ilyet mondani. Na meg vannak a már régebbről ismert bookingok, akik egyből nekem írnak, ha valamelyik bandájuknál kilátásban van a magyar állomás. Túlnyomórészt az a sablon, hogy van egy tervezett turné és az ajánlatot nem csak nekem küldik el, hanem van rajtam kívül még négy-öt (vagy még több) magyar promoter is, akivel felveszik a kapcsolatot.

Tehát tendereztetve vagytok úgymond?

Igen, tökéletesen látod, rengeteg ilyen eset volt, hogy például rákérdeztem a Dürernél olyan célból, hogy, ekkorra meg akkorra van-e szabad dátum, ők pedig már úgy jeleztek vissza, hogy a szóban forgó bulit hoznád? Van, hogy egymás között megbeszéljük a szervezőkkel (akikkel jobb a viszony), hogy kinek húz jobban a szíve az adott eseményhez, de általában az kapja, aki jobb „deal”-t mond. Az is előfordul, hogyha jóban vagyok a többi promoterrel, átbeszélem velük, hogy mit tudok ajánlani, ilyenkor előfordul, hogy erre ők azt mondják, nekik most nem fér bele, vagy azt, hogy közösen csináljuk meg. Hozzátenném minden rosszindulat nélkül, hogy az utóbbinak viszont nem igazán vagyok a híve.

Régebben volt egy-két közös eseményem olyan emberekkel, akiket nem ismertem annyira és sajnos bele is estem egyszer-kétszer a csapdába, mert nem minden részét én kommunikáltam le a zenekarral vagy a menedzsmenttel, hanem csak a helyet, a szállást, vagy az előzenekarokat, cuccokat intéztem, az agency-vel más beszélt. Nem akarom nevén nevezni, de volt egy ilyen közös kooperáció sok évvel ezelőtt. Ismertebb, nagyobb zenekarok tagjainak közös produkciója tolt egy exkluzív show-t Budapesten, a Dürerben, repülő hozta őket, innen kezdték a turnéjukat. Tudtam, mennyit beszéltünk meg, de sajnos a társszervező egy csomó mindent félrekommunikált, és rengeteg dolgot nem árult el, főképp anyagi és backline téren… A buli végül jól alakult és sikerült mindent megoldani, csak rengeteg kellemetlen percet okozott ez mindenkinek, és kvázi nekem kellett magyarázkodnom a másik szervező helyett, hogy ne haragudjanak a béna szervezés miatt. Itt egy fasza banda, sőt még jófejek is, mi meg így elcsesszük nekik az egész estét. Ott határoztam el, hogy ezután okosabb leszek, és csak olyanokkal állok össze, akik a barátaim, haverjaim, vagy ismerem őket már egy jó ideje.

Rengeteg arcot kedvelek a szervezők közül, mégsem csinálnék velük közös bulit, nem azért, mert rossz embernek tartom őket, hanem tényleg annyi mindent láttam már az eddigi, nem túl hosszú pályafutásom során, hogy nem igazán lepődök már meg semmin. Nem akarok belemenni a részletekbe, inkább fogalmazzunk úgy, más az üzleti morál egyeseknél. Valamilyen szintem az ő oldalukat is megértem, de ehhez nincs kedvem asszisztálni, szóval inkább egyedül csinálom, vagy közeli haverokkal, barátokkal, akiknél már tudom, mire számíthatok. Hozzáteszem, rengeteg megbízható, korrekt promoterrel találkoztam eddig, akik nem szarakodnak, és tényleg az a fő cél náluk, hogy elhozzák a jobbnál jobb bulikat, nem egy este alatt meggazdagodva. Sokan trükköznek persze, hogy a befektetett munkából hamar jöjjön vissza valami, de akármennyire is naivan hangzik, szerintem ezt lehet becsületesen is csinálni.

Évek alatt az ember kitapasztal ezt-azt, de biztos rengeteg dolog van, amit én sem vágok, viszont próbálok a magam ura maradni. Segítségre persze szükség van koncerteknél, mert egy-egy nagyobb volumenű bulit nem tudok egyedül levezényelni, hiszen kell, aki jegyet szedjen, illetve egy-két papírozásban jó, ha olyan ismerős is besegít, akiben bízol és jártasabb a témában. Mivel én hobbi szinten csinálom ezt az egészet, baráti támogatás nélkül nem is menne. Előfordulhat, hogy előbb-utóbb én is komolyabb szinten foglalkozok majd ezzel, bár nem hiszem, hogy ez bekövetkezne. Hosszabb távon nem jó befektetés, ha az ember csak olyan kaliberű bulikat csinál, mint amilyenekkel én operálok, ezért nem is gondolkoztam azon, hogy ezt „főállásban” kéne tolni. Attól még, mert rengeteg időmet elveszi, továbbra is hobbi marad. Szenvedélyből csinálja az ember. Külön sikernek könyvelem el, ha egy estét nullára tudok kihozni. Abban az esetben, ha pluszosra alakul a dolog, akkor a bevételt felhasználom a következő bukó eseményre.

Finanszírozás szempontjából pont ezt akartam kérdezni, hogy mennyire lutri, hogy visszahozza-e, amit belefektetsz?

Száz százalékosan lutri. Vannak bulik, ahol azért lehet előre tudni, hogy van esély a nullára, némi minimál plusszal, máshol már előre lehet látni, hogy nagy eséllyel bukta lesz, mégis bevállalom ezeket is, hátha úgy állnak majd a csillagok, hogy a bandát mégis csak jobban megismerik addigra és eljönnek az estére az emberek. Azért általában helyesek a megérzéseim a koncertekkel kapcsolatban, sokszor látom előre, hogy az adott esemény bizony hasalás lesz, mint állat, de azért érnek kellemes meglepetések.

Nyilván, ha egymás után több veszteséges koncert van zsinórban, akkor kicsit elgondolkozok magamon, mivel mégis csak a saját pénzemmel játszom és annyi pluszt nem hoz ez az egész, hogy minden egyes alkalommal vissza tudjam forgatni, de összességében próbálom fenntartani a balanszt. Viszont vannak olyan bandák, akiket nem igazán ismernek itthon, de én odavagyok értük (a legjobb érzés egyébként, amikor éppen rá vagyok valakire pörögve és  valamilyen módon pont megtalálnak egy pesti buli lehetőségével), és sokszor ez adja az igazi kihívást, hogy próbáljam a legtöbbet kihozni a beharangozásukból. Bizonyos esetekben tudok alkudni és messze nem annyit kérnek, mint tőlünk Nyugatabbra, de van, akiknél ezt nem lehet beadni. Azért az agency-kkel vannak harcok bőven, mert lehet, hogy a környező országokban népszerűbb az adott zenekar, és ki tud termelni a buli  X ezer eurót nekik, itthon pedig tudom, hogy jobb esetben eljönne rájuk 100 ember, egy nem annyira emelkedett jegyár mellett. Azzal is tisztában vagyok, hogy a bookingoknak sem minden esetben mindegy, mennyi a jegy, mert vannak a fix pénzek után bizonyos százalékok, amikből szintén jár nekik.

A másik gyakorlati kérdés, közösen egyeztek meg a beugróban, helyszínben?

Ez is változó, nagyobb bandáknál nem mindegy, hová szervezem, de ebből a szempontól már szabad kezet kaptam. Rengeteg hely van, amit szeretek Budapesten, de akármennyire is imádom például az Aurórát, vannak olyan zenekarok, akiket egyszerűen nem tudok elképzelni ennyire DIY körülmények közt. Erre az ellenpélda, amikor nincs más opciód a klubhiány miatt (vagy azért, mert last minute eseményről van szó) és az elő-előfordul, hogy egy nagyobb név, vagy általában nagy helyeken játszó zenekar egy kisebb helyre kerül. Félre ne érts, imádom ezeket a helyeket, alapjáraton ebből a közegből jövök, viszont egy nagyobb kaliberű buli nem mindent bír el. Az esetek jelentős részében az ilyen koncertek iszonyat jól sültek el, még a zenekarok voltak hálásak. Ez számomra abszolút pozitív csalódás, mert ebből látszik, milyen a hozzáállása az adott bandának, akik ezek szerint bárhol megállják a helyüket, tök mindegy, hogy egy pincében játszanak, vagy egy tágasabb koncertteremben csillivilli körülmények között…

Szervezni azért is jó, mert húsvér emberekkel találkozol szemtől szemben. Látod, ki a jó arc, ki nem, ki milyen értékrenddel bír, akármilyen zenét is játszik. Ez azért is tetszik nekem, mert így valahogy le tudod mérni, milyen emberek mozognak ebben a zenei szférában. Visszatérve a jegyárakra, a kisebb zenekarokkal nem agyalunk ezen, de a nagyobb menedzsmenteknek általában vannak kikötéseik. Amennyiben nem működőképes a történet, mindig jelzem feléjük az aggályaimat. Ugyanez a helyzet a merch-el is: előfordult már, hogy mondtam a bandának, managernek, ne adják 6000-ért a pólókat, mert nem fogják megvenni annyian, próbáljanak faragni az árból, tegyük fel 4000-ért eladni őket és akkor 100%, hogy többen rámennének a cuccaikra. Vannak, akik megfogadják az ilyen jellegű tanácsokat, van, akit nem tudok meghatni, amivel persze ugyanúgy nincs probléma, és tiszteletben kell tartani a döntését. Sok mai, aktuális, relatív jól pörgő banda egyébként bele szokott menni az árcsökkentésbe, ami szerintem pozitív dolog.

Mit szólnál, ha mondjuk néznénk egy konkrét példát is, elmeséled, hogy sikerült leszervezni a januári Rotten Sound bulit?

A Rotten Sound-ot jelenleg a Doomstar Bookingson keresztül egy olasz srác menedzseli, vele már egyszer találkoztam személyesen, amikor a Lingua Ignotával járt itt, és rákerestem, milyen bandákat igazgat. Úgy voltam vele, hogy a Rotten Soundot már leszerveztem egyszer és szeretem is, szóval miért is ne. Bár az életem első konfliktusa zenekarral pont hozzájuk kötődik, de azóta rendeztük a sorainkat. A Dürer kistermében volt az ominózus koncert. Akkoriban történt a West Balkános balhé, úgyhogy elővigyázatosságból kevesebb embert lehetett beengedni. Még a koncert előtt kitöltöttem a riderüket, amiben 180-200 ember lett megadva, mint a Dürer befogadóképessége, de már sajnos 120 embernél ki kellett raknom a sold out táblát, ők meg azt hitték persze, hogy azzal a plusz 60-80 jeggyel le akarom húzni őket. Erre még rájött az a tény is, hogy eléggé ittas állapotúak lettek egy idő után, szóval igen kellemetlen beszélgetések kerekedtek ki a végére. Viszont pár évvel később egy bécsi koncert alkalmával sikerült tisztázni mindent, most meg már abszolút baráti viszonyt ápoltunk és mindenki korrekt volt.

Szóval, a menedzserük szólt, hogy a Napalm Death-el közös turné előtt még lenyomnának pár önálló bulit (de király lett volna, ha az az esemény is eljön Magyarországra). Megadták a dátumot, a gázsit, amiből próbáltam valamennyit alkudni, a Dürer pedig éppen szabad volt, dióhéjban ennyi. Ilyenkor adminisztratív és jogi szempontból vannak bizonyos szerződések, amiket meg kell kötni előre, és külön forgatókönyv van arra, hogy mi a menet, ha esetleg nem lesz megtartva a koncert. Abban az esetben, ha te offolod le a saját hibádból, ki kell fizetned az egészet, ha vis major helyzet áll elő, mint mondjuk a jelenlegi világjárvány, és az egész turné törlésre kerül, akkor természetesen nem terhel semmi. Ezeket leszámítva amúgy semmi extra dologra nem kell gondolni. Általában az alapján, hogy milyen kaliberű az esemény, eldöntöm, hogy felkérek-e valakit, hogy intézze a cateringet, vagy én magam intézem a kaját, attól függően, hogy mekkora a büdzsé.

Szoktál főzni is?

Leginkább ismerősöket szoktam megkérni, mert nekem annyira ez nem megy jól, de az ősidőkben még édesanyám főzött és sok zenekar aludt nálunk kint a 16. kerületben. Elég vicces volt. Nagyobb bulikra Szandráékat szoktam felkérni (The Catering Queen), őket nagyon szeretem, megbízhatóak, Szandra nagyon aranyos és korrekt, finom kajákat csinál és ad a minőségre. Ha kisebb zenekarról van szó, megoldom okosban. Vegán bandáknak például hozok napi menüt a kedvenc vegán kajáldáimból. Ha a Dürerben van a buli, piát tudok nekik intézni általuk. A meleg étel mellé pedig én szoktam bevásárolni snackeket, chipseket és minden földi jót. Nyilván sok minden attól függ, mit szeretne az adott zenekar. Sokan küldenek hospitality ridert, amit próbál az ember betartani és természetesen sok esetben előfordul, hogy ezt szigorúan be is hajtják.(nevet)

Annak alapján, hogy mennyibe kerül a zenekar, próbálom belőni a beugrót. Régebben, amikor sokat kért a banda, előfordult, hogy olcsóbban számoltam a jegyet, mert úgy voltam vele, hogy örülök, ha egyáltalán eljönnek az adott koncertre, szóval azt is nézem, hogy körülbelül hány emberre számíthatok, és tuti megálljon a buli. Nem szeretném irreálisan magasra rakni az árakat, jelenleg egy bulim van, amire (magamhoz képest) drágább a beugró, ez pedig a Bongripper koncert. Róluk annyit kell tudni, hogy ők csak erre az egy bulira repülnek ide, hogy lenyomják a ’Satan Worshipping Doom’ lemezt és másnap repülővel mennek is tovább. Több szempontból is rizikófaktoros az esemény, de imádom őket és akármennyire sem jelölte még vissza annyi ember, én bízok a sikeres végeredményben. Úgy néz ki egyébként, hogy ez az esemény is 2021-re fog tolódni.

Sok zenekarnál egyébként meg van szabva az is, hogy hány csillagos legyen a hotel, ahol alszanak. Persze vannak, akik a hostellel is beérik, és ritkán az is előfordul, hogy „kisebb” nevek a haverjaimnál éjszakáznak. Régen ezt a vonalat eléggé megnyomtam, de ma már, ha lehet választani, inkább hostelt intézek, még, ha a zenekarok nem is kérik, mivel addig sem kell plusz köröket futni ismerősöknél, hogy légyszi, hadd aludjon már nálad kilenc random ember.

Király! És egyébként az, hogy hová sikerül leszervezni a bulit, mennyire szól bele a költségekbe?  

A jegyárra magára nincs igazán hatással, viszont eléggé meg vagyunk lőve helyekkel, még, ha nem is biztos, hogy külsősként ezt érzékelni lehet. Gondolom, te is kapásból tudnál mondani vagy 5-6 klubot, de igazából, amelyik ilyen fajta eseményekre alkalmas lenne, azokból nem igazán bővelkedünk. Ott van a Dürer Kert, ők minden szempontból ideálisak, viszont ott rengeteg a koncert, és meg is szűrik a bulikat, jogosan. Számomra szóba jöhet még az Auróra, a Dürer Pince, a Gólya, illetve a Robot, de utóbbiba már sajnos nem szervezek, pedig jó kis hely, és patentül szól. Érdekes, hogy sokan nem élik ezt a rom bár érzést, hogy a bulinegyedben van és óriási a nyüzsgés, de nekem pont emiatt a pörgő feelingje jött be mindig. (Nekem is, eszméletlenül! -a szerk.) Visszatérve, ezzel csak azt akartam szemléltetni, hogy nincs sok lehetőségünk. Most is megy az agyalás ezerrel az átszervezéseken. Abban az esetben, ha egy Dürer középső termes bulit kell pótolni, nem igazán van olyan B opció, ami hasonló befogadóképességgel rendelkezne, ebben az esetben pedig egy kisebb helyszínre kell átraknom az eseményt. Öröm az ürömben, hogy sok helyzetben szerencsére megérti a zenekar és a menedzsment is, hogy miért kerülnek át ezek a bulik kisebb klubokba.

Régebben szerettem járni még egy klubba, ami szintén szóba jöhetne koncertszervezés szempontjából. Emlékszem, játszottunk is ott még jó pár éve egy jótékonysági bulin, de számomra sajnos nem opció már odavinni bulikat, mivel tudomásom szerint a mai napig teret engednek olyan rendezvényeknek, amik az én értékrendemmel nem összeegyeztethetők. Ezt természetesen akkor nem tudtam, amikor ott játszottunk. Elfogadom, hogy van, akinek ez belefér, és el tud vonatkoztatni a helyszíntől, úgy kezeli a szituációt, hogy csak arra a koncertre látogat el, ami érdekli, de én nem tudok erre így tekinteni. Ez persze legyen az én problémám.

Egyébként szerintem több magyar klubbal az még a probléma, hogy irreálisan sokat kérnek bérleti díjként, mindamellett, hogy maga a hely nem egy nagy eresztés.

Kicsit más téma, sokan szerveznek mini feszteket, hat – nyolc, akár több zenekarral, szerinted egy estére mi az ideális műsoridő, illetve hány fellépővel?

Igazából ez totál eseményfüggő, szerintem. Régebben, még pisis koromban beleszaladtam abba, hogy rengeteg zenekart összeszerveztem és előfordult, hogy iszonyatos csúszások voltak, ezek alapján nyilván azt mondanám, hogy nem érdemes sok bandát lekötni egy estére. De van ellenpélda is: még a Kultiplexbe szerveztem anno az első Eastcore United fesztivált, tíz bandával. Este 6-7 körül elkezdtük és éjfélre vége is lett. Tökre időben volt mindenki, de ehhez persze kellett, hogy patentül be legyen tartva a játékidő és a maxium negyed órás átszerelés, közös backline, semmi időhúzás.

Ott voltak régebben egyébként a One and the Same fesztek, amit Némóék és kis G-ék szerveztek a Motivationből meg a Hold X True-ból, ahol többnyire csak magyar zenekarok játszottak. Egy este alatt legalább tíz banda játszhatott, kb. 6-kor indult és legkésőbb 11 után be is fejezték. Imádtam őket, főleg a magyar bandásakat. Normális esetben azt mondom, hogy nem tud ennyi koncertet végigállni az ember, de hasonló helyzetben, mint az említett események, jónak tartom a feszteket. Ellenpélda: ha adott egy épp turnézó zenekar, akikre a hangsúlyt helyezed az este folyamán, akkor két-három társ banda bőven elég. Nálam hasonló esetben négy fellépő a maximum, és ilyenkor általában húsz perceket játszanak az előzenekarok.

Ha jól látom, általában próbálsz magyar fellépőt is berakni a műsorba, ez mennyire tudatos?

Változó, ritkán azért előfordul, hogy nem látom indokoltnak a magyar zenekarokat. De sokszor úgy vagyok vele, hogy lépjenek fel magyar bandák is, egyrészt, ilyenkor olyan csapatokat kérek fel, akiket szeretek, vagy egy-két újabb bandát, akiket még nem hallottam élőben és kíváncsi lennék rájuk. Sokszor előfordul, hogy többször szerepel ugyanaz a banda a felhozatalban, de rajta vagyok az újításon, viszont szűk az a réteg, amiből válogathatok.  Például a Stubbornt vagy a The Southern Oracle-t már nem hívnám meg a bulijaimra, mert ők már kinőtték magukat, illetve, sok magyar bandával ellentétben, saját szervezésű koncerttel is megtöltenek egy termet, szóval nekik már nem igazán opciók a koncertjeim, amit száz százalékosan megértek. Nyilván, ha egy segélykoncertről van szó, az más tészta. Egyébként a nem mainstream honi undergroundban is vannak remek bandák, és azért jó őket leszervezni egy-egy külföldi fellépő elé, mert így a külföldi zenekar is látja, hogy erős a helyi színtér, van benne potenciál. Esetleg az is elsülhet az egészből, hogy összehaverkodnak, vagy együtt mennek el turnézni a jövőben. Továbbá a honi zenekaroknak is gyakorlási lehetőség és tudják promózni magukat. Számomra fontos, hogy a hazai szintér is prezentálva legyen. Egyébként a koncertekre járó emberek java sem feltétlenül ismeri a helyi erőket, nekik is kellemes meglepetés lehet, hogy Magyarországon vannak profi underground zenekarok. A másik eset, amikor több külföldi banda játszik egy este alatt (akár egy turné keretein belül jön jó pár külföldi név, akár több turné találkozik), ezekben az esetekben tölteléknek érezném a plusz egy helyi bandát, és ezt a szerepet nem mindenki töltené be szívesen, így ilyenkor nem szervezek le senkit sem itthonról.

Ma is van még olyan buli, ami már nem a te súlycsoportod?

Természetesen van. Ez egyrészt függ a büdzsétől, hogy mennyit tudnék rászánni. Tegyük fel, lenne egy zenekar, aki annyit kér, amennyit én még nem fizettem koncertért, de meglenne a komfortérzetem, mert ismerem a közeget, amiből jönnek, vagy az én színteremen tevékenykednek és imádom őket, biztos bevállalnám. Azt is érdemes tudni, ezeken a szinteken a menedzsmentek egyből azokkal a promoterekkel veszik fel a kapcsolatot, akik már egyébként is egy adott körben mozognak. Persze ugyanígy megvan a saját kontakt köröm is, csak kicsiben. Lesz most például a Fekete Zajon (ha meg lesz tartva) a Godflesh, akiket klub bulira például nem mertem volna bevállalni, akármennyire is imádom, de a fesztiválon biztos sokan meg fogják őket nézni és könnyebben össze tud jönni a gázsijuk (a félreértések elkerülése végett, nem én szervezem a Fekete Zajt). Egy fesztivál büdzséje persze teljesen más, de ezért sem véletlen, hogy bizonyos zenekarok leginkább fesztiválokon játszanak a szezonban, mert ebbe férnek bele anyagilag. Van még egy pár ilyen banda, akik külföldön nagyon híresek, itthon, klub bulin viszont nem néznék meg őket annyian, amiért megérné a kockázat.

Elgondolkoztál már azon, hogy milyen lenne főállásban csinálni a bookingot?

Időnként megfordul a fejemben, de igazából, ha ebben a formában csinálnám, meglehet, másként gondolkodnék és már nem élvezném annyira. De őszintén, azokhoz a bulikhoz, amiket jelenleg csinálok szerintem nincs szükség erre, semmit nem rakok félre, már pozitív, ha nullára kijövök. Tök jó zenekarokat sikerül elhozni, úgy érzem, pörgetem, amennyire lehet és ennyi is a cél. A jelenlegi gazdasági helyzet fényében örülök, ha egyáltalán ilyen kaliberű koncerteket tudok lekötni őszre, vagy inkább 2021-re. Nyilván örülnék, ha augusztusra stabilizálódna a helyzet (mint kiderült, nem stabilizálódik), ez egy sakk-matt szituáció, amivel együtt kell élni, abban reménykedve, hogy előbb-utóbb újból járhatunk majd koncertekre. Jelenleg a felelősségteljes gondolkodás szerint kell cselekedni, hogy ne egyszerre betegedjen meg mindenki, ezzel lenullázva az alapból kiszipolyozott egészségügyet. Visszatérve az első gondolatra, időről-időre visszatérek rá, de még nincs meg bennem, miként tudnám ezt kivitelezni. Gondolom, ebben az esetben nyilván olyan bulikat is be kéne vállalni, amik kimondottan arra mennének rá, hogy hozzanak bevételt (annak ellenére, hogy nem kedvelem az adott zenekart, előadót), szóval sakkozni kellene ezerrel és valószínűleg több tőkét is kéne beleraknom, de kérdés, hogy nekem szükségem van-e erre ilyen formában. Igazából maximálisan meg vagyok elégedve azzal, amit most teszek, ami azt illeti, ez már ebben a formában is sok stresszel bír, szóval egyelőre így oké nekem.

Ha már itt tartunk, mennyi extra melóval jár az átszervezés, egyáltalán mennyire tudtok előre tervezni az adott körülmények közt?

Legtöbb esetben megoldható az átszervezés, a legrosszabb az egészben az, hogy semmi garancia nincs arra, hogy az új időpontban fixen meg lesznek tartva a bulik, bizonytalan a helyzet. Sajnos sem a menedzsmentek, sem a zenekarok, sem a helyek nem tudnak konkrétumokkal szolgálni, most mindenki próbál optimistán hozzáállni, de az is benne van a pakliban, hogy még tovább kell tolni a bulikat.

Tegyük fel, augusztus 15. után lehetnek koncertek. Az is fontos kérdés, hogy kinek lesz pénze eljárkálni a munkája elvesztése, fizetése korlátozása miatt. Próbálok pozitívan hozzáállni, hogy akkora az emberek már ki lesznek éhezve az élő bulikra és meg is tudják engedni maguknak... Remélem, hogy már júniusra látni fogjuk, mit mennyire kell eltolni, de majd az idő eldönti…

Szerinted, ha mondjuk a korlátozások feloldása után egyelőre kizárólag magyar bandák koncertjeinek szervezésére lesz lehetőség, arra is lenne igény?

Első körben azt mondanám, hogy igen, mert előfordulhat, hogy annyira igényünk lesz már az élőzenére, hogy a magyar bandákra is jobban odafigyelnek. Maga az élmény miatt mennek el majd az emberek a bulikra, ezáltal támogatva a zenekarokat. Azt se hagyjuk azért figyelmen kívül, hogy egy ilyen járvány után az emberekben mennyire lesz meg az elszántság és a kedv, hogy egyáltalán kimozduljanak. Pénzfüggő is, de ilyen eseményekért minimális összeget kérnék, vagy becsületkasszás megoldásban gondolkodnék. Ha úgy nézzük, hogy nulláról kellene felépíteni az egészet, havi egy buli, haver zenekarokkal, vagy különféle stílusok mixelésével jó kezdeményezés lenne, persze, ha ezekre lenne már engedély.

A járvány árnyékában mennyire érdemes egyáltalán bármit is tervezni? Egyes cikkek szerint idén már ne nagyon számítsunk semmiféle turnéra…

Én is nem régiben olvastam egy posztot, ami azt jósolja, hogy állítólag legkorábban jövő tavasszal lehetnek koncertek világszerte, de utánanéztem, és kiderült, hogy ez egy szakember véleménye volt, amit mindenki megosztott, amiben nyilván van realitás, és az én jóslataimhoz is elég közel áll ez a megközelítés, de ettől függetlenül még nem kell készpénznek venni. Bár, ha a vírus terjedését nézzük, őszre-télre jöhet másik hullám, ami miatt nem látom esélyét, hogy egy-kettőre lehetnének újra rendezvények. Ha meg folyamatában nézzük, még ha lesznek enyhítések is, a zenekarok nem fognak elindulni turnézni egy ilyen bizonytalan helyzetben, ez nem éri meg a kockázatot. Persze azt támogatnám én is, hogy legyenek már koncertek, de amíg nem jön el erre az idő, türelmesnek kell lenni, más opciókat találni és ezt az évet kibekkelni valahogy, majd egy intenzívebb 2021-re felkészülni.

Végezetül, ugyan ezer százalék, hogy nem ez az az időszak, hogy valaki koncertszervezésre adja a fejét, de ha valaki mostanában vágna bele ebbe, mit tanácsolnál neki?

Az első mindenképpen az lenne, hogyha össze szeretne állni valakivel, akár pénzügyi, akár egyéb okokból, akkor az a valaki olyan ember legyen, akiben megbízik: barát, haver, jó ismerős. Olyan bandákkal vegye fel a kapcsolatot, akik valamilyen szinten érdeklik. Informálódjon, próbáljon olyan emberekkel beszélni, akik már jártasabbak ebben. Megbízható források, a tanácsok alapján talán el lehet kerülni pár kezdeti nehézséget, konfliktust. De persze előbb-utóbb lehetnek élesebb szituk, nehezebb emberek, menedzserek, utóbbiak közül vannak olyanok, akik elég határozottak, de tőlük sem kell megijedni, ha őszinte vagy, nem lehet gond, aztán a többi már a szerzett tapasztalatokon múlik. Az elején is fontos, hogy az ember bízzon magában, ne hagyja magát lebeszélni, higgyen abban, amit csinál, és tudja, hogy képes ezt véghez vinni. Érdemes arra is gondolni, hogy ezzel a munkával a hazai zenei életet szeretnéd támogatni.

Az interjú első része, melyben a Wasted Struggle dolgait vesézgetjük,  itt olvasható!

Oldal:

https://www.facebook.com/TukkerBooking/