Béton Brut - interjú (2024)

Béton Brut 2024 (b.-j.: Kocsis Csaba (dob), Grizner Tamás 'Kex' (basszusgitár, ének), Vékony Zsolt (gitár, ének); fotó: Vass Nóra)

Eléggé csípem, amit e remek trió két tagja művel az egyéb zenekaraiban (Arkas, Her Highness), így nem volt kérdés, hogy ott leszek a Béton Brut bemutatkozó buliján a Riffben. Egyből megállapítottam, hogy az underground szupergrupp-titulus mindenképpen helytálló, leginkább abban az értelemben, hogy ez a fajta kísérletezős, zsigeri, örömzenélős- attitűd kellene, hogy hajtsa az ilyen jellegű ősvegyüléseket, legalábbis szerintem. Na de, lényeg a lényeg, a Fémforgács után én is klavi-végre kaptam a társaságot, hogy beszélgessünk arról, kik is állnak a nyersbeton mögött.

Csapjunk is bele! Nem titok, hogy a zenéteket olyan építészeti irányzatok is ihlették, mint a brutalizmus. Miként tudja inspirálni az építészet a zenét és fordítva?

Zsolt: Kezdjük talán onnan, hogy ez az egész építészet-zene kombináció az én agyszüleményem, mert Budapestre költözésem óta, (lassan 9 éve) hobbiszinten eléggé beleástam magam az építészettörténetbe. Főleg a 20. századi irányzatokat kedvelem, vagyis a két világháború közötti modernizmust (a Bauhaus is ide tartozik), illetve a későmodernnek nevezett időszakot, amelynek egy fura válfaja volt a szocialista országokban megvalósuló építészet – ez nem tért el nagyban a nyugati megoldásoktól, de azért itt egészen más lehetőségek nyíltak az építészek előtt mind volumen, mind anyaghasználat, mind a megrendelői kör terén.

A 20. századi modern építészet egyik leágazása a brutalizmus, amely már nevével is elég jól visszaadja, mit akar kifejezni. Eredetileg ugyan ez nem kizárólag a betonhoz kötődő irányzat volt, hanem arra utalt, hogy az építőanyagokat a maguk nyers valójában kell „megmutatni” (így az első brutalista házak például téglaépületek), de azért ma már többnyire a nyers betonhoz kötjük a brutalista jelző házakra aggatását. Hogy érthető legyen, miről van szó, keressetek rá például a Budapesti Farkasréti Mindenszentek Plébániára vagy a bostoni városházára.

Bár fentieket hosszan lehetne még magyarázni és elemezgetni, de jöjjön a kérdésre a válasz: nem tudom, ki, hogy van vele, de én, ha meglátok valami monumentális épületet vagy valami olyan házat, amelynek különleges aurája, hangulata van, akkor ahhoz ösztönösen jól esne háttérzenét is hallani (mintha egy filmben lennék). És hát, lássuk be, a hatalmas betonházakhoz leginkább valami extrém muzsika dukál.

Miben és mennyire tekintitek a Béton Brut-ot a Worthless folytatásának?

Zsolt: Abszolút tekinthető annak. Mondanám azt, hogy amolyan Worthless 2.0, de jómagam azért nem fejlődtem annyit zenei téren, így nevezzük inkább csak Worthless 1.5-nek. (nevet) A Béton Brut annyiban mindenképp előremutatóbb, hogy Kex (basszusgitár) és Csabi (dob) személyében két nagyon-nagyon tehetséges, alázatos, a hülyeségeim megvalósítását pedig végtelen türelemmel segítő zenész van a bandában, akikkel gyorsan lehet haladni, és jó ötleteik vannak. Vagyis hiába én alakítom a koncepciót, nélkülük igazából sehol se tartana ez az egész.

Zeneileg a két bandában vannak hasonlóságok, mivel alapjáraton mindkettő a post-metalból, sludge-ból építkezik. Viszont a Béton Brutban már vannak más irányú törekvések is, ami egyrészt az ének megjelenésében mutatkozik meg, másrészt abban, hogy nálam a post-metal szeretete már nem olyan erős, mint régen, így más jellegű inspirációk is színesítik a zenénket. Mostanság nagyon rácsavarodtam az emo-screamo zenékre, ami ugyan a többiekből egyelőre némi visszatetszést vált ki (ők annyira nem érzik ezeket a muzsikákat), de óvatosan azért igyekszem ezekből is csempészni megoldásokat a saját dalainkba.

Viszont most kicsit visszafelé is tekintünk, mert leporoltunk egy Worthless-dalt. Bár a legutóbbi koncertünkön még instrumentálisan játszottuk, a tervek szerint ének is lesz benne, szóval egyszerre feldolgoztuk és átdolgoztuk a számot.

Zsolt, korábban említetted, hogy a Worthless azért is fulladt be, mert eléggé eltávolodtál a zenéléstől. Mi kellett ahhoz, hogy visszajöjjön a motiváció és hogy létrejöhessen a Béton Brut?

Zsolt: Ez tényleg így van, 7-8 éve eléggé elvesztettem a motivációmat, ami igazából amiatt következett be, mert alig hallgattam zenét, így a zenélés se érdekelt túlzottan. A tomboló járványhelyzet alatt azonban úgy alakult, hogy a feleségem kitalálta, meglep engem egy lemezjátszóval, ami aztán elindította a lavinát: újra azt éreztem, hogy a zenehallgatás nemcsak háttértevékenység, hanem a vinylek vásárlása, és lejátszón cserélgetése egyfajta rituálé is, ami jóleső energiákkal töltött fel. Innen pedig már csak egy lépés volt újra gitárt ragadni – Csabi meg hihetetlen módon azóta erre a pillanatra várt, amióta csak abbahagytuk a Worthlesst.

Csabi elmondása alapján a Béton Brut valóban egy igazi szerelem-projekt, mint ilyen, mennyire lehet mondjuk kompromisszummentes is?

Zsolt: Abszolút az. Kompromisszumot igazából csak amiatt kell kössünk, ha egy-egy ötletet nem tudunk eljátszani-elénekelni.(nevet) Nincsenek illúzióink, ezzel a zenével azért sose fogjuk egymás utáni három nap megtölteni a Puskás Arénát, de így legalább nem is kell azzal törődnünk, hogy ki mit gondol rólunk. Szóval addig csináljuk, amíg szeretjük és kedvünk van hozzá.

Mint említetted, ezúttal már énekkel is színesítitek a zenei palettát. Mit gondoltok, az instrumentális, vagy az énekes-szöveges kifejezésmód nagyobb kihívás?

Zsolt: Szerintem az énekes-szöveges kifejezésmód sokkal nehezebb, már csak azért is, mert az egy plusz hangszer, amihez ugyanúgy meg kell írni az adott dalokhoz passzoló részeket. Nekem ez különösen nagy kihívás volt, mert korábban sose énekeltem, és sose írtam dalszövegeket (főleg nem angolul), és nagy felismerést is jelentett, hogy az ének (akár egy béna, hamis megoldás is), mennyire fel tudja dobni a számokat. Azt persze nem állítom, hogy nagyon jól menne már mind az éneklés, mind pedig a szövegírás, de hát gyakorlat teszi a mestert.

Fentiek miatt amúgy személy szerint már nem annyira kedvelem az instrumentális post-metal/post-rock zenéket, ahol tíz-húsz percekig dohognak, csilingelnek ugyanazok a riffek – egyszerűen megunom. Persze egy Omega Massif vagy Pelican mindig is kedvenc marad, de már csak módjával hallgatok ilyesmit.

Kex: Ezt egyrészt embere válogatja. Van, aki hangszeren erősebb. Vannak olyanok, akik kimagaslóan jó dalszövegeket írnak, és természetesen akadnak kivételes tehetséggel megáldott énekesek, akik a boltban vásárolt tejről is szívbemarkoló énektémákat tudnak kreálni. Szerintem egy folyamatban lévő dal esetében az ötletelésbe ugyanannyi energiát és dallamvezetési témát kell „beleölni”, mint hangszeres megoldásokba – persze ez az adott személy kreativitásától is függ. Nálunk a Betonban nem kell akkora dallam-megfejtésekre gondolni, de azért kell vele dolgozni. Zsolti megírja a szöveget, majd vázlatszerűen elmagyarázza, hogy miként is gondolta. Aztán összehozzuk a mindhármunknak megfelelő végleges verziót. Ha tudjuk.(nevet)

Élő. Bemutatkozó koncerteteket a Riffben adtátok, a Ciconia és az Innerverse társaságában, engem rendesen taglózott a buli, ti miként éltétek meg?

Zsolt: Meglepő volt, hogy milyen sokan megnéztek minket (is), nagyon örültünk neki és jól is éreztük magunkat. Persze tudjuk, hogy az elején még a barátok, családtagok is eljönnek ezekre a koncertekre, akiknek a nagy része utána gyorsan ki is kopik a tömegből, meg persze az időzítés is szerencsés volt, hiszen a következő, hétfői napra eső bulinkon már kisebb létszámú közönség előtt játszottunk – de ez nem is baj, hiszen még alig ismernek minket.

Mit gondoltok, mi lenne a legideálisabb helyszín egy Béton Brut-koncertre?

Zsolt: Egyszer jó lenne az A38-on játszani! De hogyha extrém helyszínre gondolsz, akkor Budapesten, a zseniálisan kinéző Ildikó téri református templomban, esetleg a kelenföldi erőmű kapcsolótermében szívesen „megnézném magunkat” – hogy ott az akusztika milyen lenne, az persze más kérdés. És bár nem szeretem az épületet, de nagyon menő lenne a MOL-torony kilátóteraszán tolni egy koncertet – mikor pár hónapja jártam fent, rögtön ez volt az első gondolatom, hogy ez mennyire menő bulihelyszín lenne.

Kex: Az új Dürer Kertben el tudnám úgy képzelni, hogy kint a kerthelységben. Na nem színpadon, hanem előtte a placcon szőnyegekkel leterített raklapokon, körben pedig állhatna a jónép. Egyébként ehhez a súlyozáshoz mindenféleképpen valami zord környezet dukál. Bár egy vízparti színpadtól sem zárkóznék el.(nevet)

Hangzók. Kijött az első, kétszámos EP, egy klip kíséretében, amit szerencsére a szakma is méltat. Mesélnétek a felvételekről?

Zsolt: A dalokat a korábbi próbatermünkben vettük fel Dobi Tibi (DawnSonic) segítségével, illetve az éneket később a házi stúdiójában rögzítettük. A keverést és a mastert szintén ő csinálta, ezúton is nagy köszönet neki a sok melóért.

Számotokra milyen egy sikeres, stúdióban töltött nap?

Zsolt: Erről a többiek többet tudnának mesélni, mert a mostani alkalmon túl konkrét stúdiózásban még csak egyszer volt részem, mikor a Worthless-szel felvettünk két számot a Her Highness-szel közös splithez. Mindenesetre a stúdiózás elég stresszes dolog, ilyenkor derül ki, hogy mennyire vagy pontos, mennyire játszol szépen, egy idő után meg azon parázol, a fáradtság mennyiben rontja el még jobban a felvételt. Szóval nem egyszerű, még ha utána a vágóprogramban megszépített végeredmény kárpótol is valamennyire.(nevet)

Az EP merítése azt hiszem, elég beszédes, jól mutatja azt a zsigeri zabolátlanságot, ami átjárja a zenéteket. A ti fejetekben miként fér össze a lakógép és a különféle konspirációs teóriák?

Zsolt: Igazából nem voltak ezek nagyon kigondolva. Ahogy említettem, számomra abszolút újdonság a szövegírás, így egyelőre arról írok, amiről épp sikerül. A tomorrow-nál folyamatában alakult, miről is akar ez szólni, elsőre csak a Kex által üvöltözött refrén volt meg, aztán egyik nap a próbára menet hallgatva az egyik felvett demót bekúszott az agyamba, hogy egyes részekre nagyon passzolna valami Isis-szerű, visszafogottabb kiabálás is. Aztán az ahhoz tartozó szövegrész valahogy hozta magával ezeket az összeesküvés-elméleteket, amelyekkel az emberek szeretik hülyíteni magukat és másokat.

Az a machine for living in esetében meg valami direktebb, építészethez kapcsolódó szöveget akartam írni, és Le Corbusier lakógép-elmélete jutott eszembe. Eredetileg amúgy az volt a tervem, hogy az összes szövegünk valamilyen építészeti témát jár körbe, de ezt hamar elengedtem. Így a többi dalunknál is változó, miről szólnak, sok esetben nehéz is igazán megfogni azokat, inkább csak érzések, leegyszerűsített történetek.

A jövőre nézve, ha jól tudom, splitben is gondolkoztok. Elég népszerű manapság ez a formátum, ti miért választjátok szívesen?

Zsolt: A split formátum azért jó, mert így olyan hallgatósághoz is eljuthatunk a másik banda révén, akik lehet, hogy nem hallgatnának meg minket. Plusz kapcsolatépítésnek sem rossz, és ha esetleg a split fizikai formában is megjelenik, gazdaságosabban kihozható így – sajnos például a vinylgyártás elég költséges móka, pedig jó lenne ilyen módon is kiadni a dalainkat.

Ha lehetőségetek lenne bárkivel közös hangzót csinálni, kivel/kikkel dolgoznátok szívesen?

Zsolt: Magyar zenekarok terén az Arkas-szal.(nevet) A Worthless a Her Highness-szel csinált anno egy splitet, talán velük most is lehetne közösködni, a zenekarvezető Tomi amúgy is nagy rajongónk, és már most rengeteget köszönhetünk neki.

Ha külföldi zenekart is lehet választani, akkor én most odáig meg vissza vagyok egy kanadai emoviolence bandáért, az utóbbi pár év egyik legjobb lemezét megjelentető Yearningért – bár sejtésem szerint már feloszlottak.

Mennyire körvonalazódnak már a további terveitek? Vagy egyelőre csak élvezitek az együtt zenélést?

Zsolt: Nagyon nem hajt minket semmi, szóval szép lassan haladunk, egyelőre a dalszerzés és a koncertrutin megszerzése az egyik legfőbb szempont. Természetesen tervben van további kislemezek, splitek esetleg egy nagylemez megjelentetése, ahogy jó lenne külföldön is bemutatkozni. Utóbbira mondjuk lesz is esély, május elején a Her Highness társaságában két koncertet adunk majd Horvátországban – ezt már nagyon várjuk.

A végszót is nektek adom, részemről köszönöm, nagyon!

Zsolt: Április 30-án az Analogban játszunk majd jobbnál-jobb zenekarok (Earth Ship, Her Highness, LanternI) társaságában. Ráadásul elkészült az első pólónk, már vehettek is tőlünk.

Amúgy pedig köszönjük a lehetőséget! Közös betonozásra fel!