Egyszer volt, hol nem, egy lelkes leány, aki mindenképpen segíteni szeretett volna azokon a zenészeken, akiknek a mindennapi hallgatnivalóját köszönheti. Úgy érezte, hogy az írás ehhez nem elég, ezért elment vadászni, tehetségvadászni. Úgy gondolta, meg is találta az egyetlen, még hitelesnek mondható, négy fordulós versenyt. Kiállt a rendezvényéért, azt is lenyelte, hogy az általa írott cikkekkel önkényesen visszaélnek, mert jól érezte magát, elégedett volt döntéshozó társaival, hisz szinte mindegyikőjüket ismerte már rég, összhangban működtek, és ami a legfontosabb, szeretettel fogadták. De elkezdődött a show...
Már a harmadik fordulón történt olyasmi, amit senkinek sem kívánnék. Sajnos a pénteki hangosítás kritikán aluli volt, tuti, hogy ez is rátett arra, hogy a nap fő reménysége nem tudta azt nyújtani, amit elvártam volna...Nem engedhettük őket tovább. Aki tudja, hogy lehet ezt úgy tálalni, hogy mosolyogva menjenek haza, tanítson meg rá. A frenetikus alaphangulatomra rátett, hogy az esti, jól bereklámozott első koncerteken végignézhették egymást a fellépők, valamint 4-6 illuminált tizenéves. Legalább a vendégzenekarok élvezni tudták...mert ehhez vannak szokva. Én sem lepődtem meg, de azért forgolódtam éjszaka, bár lehet a meleg tette...
Nem meglepő, hogy a hiányzó álomegységek miatt elég mord hangulatban érkeztem az utolsó elődöntőre. Tudtam, hogy eszméletlen nehéz lesz, hisz 14 produkciót kell végigfülelnünk, de a helyszínre érkezve bezsongtam, mert három olyan formáció is versenyre kelt, akik közel állnak hozzám. Azzal nem lehet vitatkozni, hogy nem hogy a nap, de az egész idei rendezvény legszínvonalasabb műsorait láthattuk Tőlük. Ez nem elfogultság, hanem tény. Bizonyítékok: egyik zeneértő kistársam érezhetően zavarban volt az ominózus produkciók értékelése során, a 14. harcos pedig angolosan távozott...Megijedtek volna? Sosem derül ki. Számomra egyértelmű volt a négy továbbjutó. Aztán kopp.
A végleges döntés kvintesszenciáját értem, elfogadom. De, ha az előző három elődöntőben nem követtük ezeket az elveket, úgy gondolom, nem az utolsóban kellett volna elkezdeni, ezt ott is elmondtam. Nem hibáztatok senkit azért, hogy elsikkadtak az érveim. Egy másik, minket felülíró, és semmibe vevő lépés ugyanis szépen megadta a tanácskozás alaphangulatát...Történt vala, hogy a tehetségkutató főszervezője aznap este, fő attrakcióként, a velünk való egyeztetés nélkül felléptetett egy olyan helyi formációt, akiket az előző napi fordulón nem juttattunk tovább, korábban pedig egy megüresedett döntős pozícióba, szintén a megkérdezésünk nélkül, egy korábbi fordulóban részt vett csapatot ültetett. Azt hiszem, az ő kivételével mindenki érti, ez miért kínos, különösen számunkra.
A továbbiak már csak címszavakban...
Döntés:
Belenyugodtam az érvekbe, a kiötölt alternatíva még tetszett is. Csak a felgyülemlett feszültségek miatt belebuktunk a tálalásba. Az lett volna az ideális, ha a szervezőség azon nyomban alkalmazkodik a kialakult helyzethez, és nem az illetékesnek kell kikuncsorogni másnapra, harmadnapra, amire végül rábólintottam én is. Akkor, már aznap este mindenki negatívumoktól mentesen tér haza. Így azonban a velünk szembeni bizalom is velencei cölöpökön ingadozik. Ürömben öröm, hogy hármójuknak sikerült fellépti lehetőséget biztosítani a gálára, csak remélhetem, hogy élnek is vele! Senki nem lepődne meg azon, ha nem.
Közönségszavazás:
Részemről a másik elfogadható lépés az lett volna, (már, ha létezik ilyen), ha felülbírálhatjuk a közönségszavazást, és a trióból egyet továbbjuttatunk, döntősként. Nevetségesnek, és undorítónak tartom, hogy a nap legfelkészületlenebb csapata ilyen jogcímen jusson tovább. Főleg azok után, hogy a hihetetlenül kimért, és bántó szavaktól mentes, inkább "semmit, mint rosszat" "kritikáink" után még a "rajongóiknak" állt feljebb.
Nekik szól ez a pár sor, rólam: Nem vagyok zenész, még zeneértőnek sem nevezném magamat. De, majd öt éve nézem testközelből azt, hogyan fejlődnek, oszlanak fel, alakulnak újjá felállások. Majd öt éve nézem azt, mennyit tesznek tehetséges formációk az életben maradásért, azért, hogyha játszanak valahol, legalább öt ember meghallgassa őket. Nem tudnám megszámolni, hány koncertet hallgattam végig, hallgatóként, családtagként. Én már megtanultam, mi az a zene iránti alázat, tanuljátok meg Ti is. Valamint, nem gondoljátok, hogyha nekem feltűnik, hogy valami hamis, vagy nincs jól eljátszva, az talán épp azt jelenti, hogy tanulni kellene még, mami, nagyon sokat? ! Remélem a banda tagjai megfogadják a tanácsokat, a döntő zsűrije nem lesz ilyen elnéző, abban biztos vagyok.
Konklúzió:
Az, hogy mi a jó döntés, relatív, szubjektív, és nem megkérdőjelezhetetlen. Azt hiszem, egy fontos aspektust nem vettünk figyelembe, azt, hogy milyen emberek azok a zenészek, akik színpadra léptek, és azt, hogy mit hoz ki belőlük a jutalmazás...Remélem azoknak, akik bekerültek a döntőbe, jó kis személyiségfejlesztő tréning volt ez a hétvége, és tisztában vannak a tényleges okokkal és miértekkel! Remélem a döntőn ennek tanúja is lehetek! Akinek nem inge, annak pedig csak annyit tudok mondani: "Nem vagyunk rá méltók, nem vagyunk rá méltók!"
Nem tudom, helyes-e megadni a lehetőséget azoknak, akik kevesebbek ugyan, de lelkesek,még, és egyúttal elvenni a profik maradék, a magyar undergroundba vetett hitét...Valóban nem tehetségkutatón a helyük, de akkor hol? Mit tud nekik adni ez az ország ezen kívül???
