Pandora's Curse – interjú (2024)
Fotó: Dömök Laura
Nem vagyok elvakult deathcore fan, de azért az itthoni színtér tartogat rejtett gyöngyszemeket ebben a szférában is, és eszméletlen jó látni, hogy köztük olyan feltörekvő, ifjonti vehemenciával megáldott titánok is előkerülnek a próbatermek sötétjéből, mint a Pandora's Curse. Énekesük, Ervin a Komodo frontjáról már ismerős lehet, de a Pandora' azt hiszem, külön bugyrot érdemel a műfaj iránt elkötelezettek szívének kicsiny poklában. Az, hogy ez áldás vagy átok, döntsd el magad. A fiúkkal a november elsején megjelent The Fallen bemutatkozó kislemezük kapcsán beszélgettem.
Mivel ez a bemutatkozó interjútok a Mögött blogon, kérlek meséljetek, miként jött létre a zenekar?
Ervin: A srácokkal már régóta ismerjük egymást, mindig nagy spanok voltunk. Petivel és Barnival már rengeteg formációban játszottunk együtt, de a Pandora’ leginkább tőlem és Petitől indult. 2023 legelején elkezdtünk írogatni így hülyeségből, aztán elég hamar úgy döntöttünk, hogy ezeket a számokat rendesen ki kellene dolgozni. Szóval, egyértelmű volt, hogy ezt zenekaros formában ki kéne próbálni. Volt jó pár tagcsere, próbálkozás, de a jelenlegi felállást már teljesnek érzem. Nyilván azt nem mondhatom, hogy végleges, mert bármi közbejöhet bármikor, bárkinek, és ezzel nem lehet mit tenni. De a mostani felállást rohadt erősnek érzem, mindenki nagyon tehetséges, és rendkívül jó hangulat vesz mindig körbe, szóval nagyon örülnék, ha velük menne sokáig a Pandora’.
Hogy csöppentetek a pitbe, miként kötöttetek ki a deathcore-nál?
Peti: Én már egy ideje hallgatom a műfajt, de a régebbi bandákat nyomattam inkább. Sokkal old schoolosabb deathcore témákat írtam eleinte. Aztán Ervin mutogatott modernebb, újabb zenekarokat, számokat a műfajban, és így jött az ötlet, hogy modernizáljuk a dalainkat. Raktunk beléjük szimfonikus elemeket meg mindent. Ervin már alapból ilyeneket írt mondjuk, inkább az én ötleteimet kellett átkonvertálni. Aztán ezeket a többieknek is megmutattuk, és adták. Ők ugye alapból hallgattak már ilyen zenéket. Az meg, hogy miért pont a deathcore lett a műfajunk, igazából úgy indult, hogy tudtuk, hogy baromi rétegzene, de nagyon szeretjük, szóval, miért ne. Ha a modern metalt nézzük, akkor észrevehető, hogy a modern deathcore kezd egy eléggé befutott/mainstream része lenni a színtérnek.
Ha pár szóval kellene jellemezni a zenéteket, mik lennének a kulcsszavak?
Barni: Nyakfájdító, torz, dallamos, atmoszférikus.
Még ropog az első EP-tek, amiben úgy tudom, rengeteg munkátok van. Milyen volt a stúdiózás, számotokra mi jelentette a legnagyobb kihívást?
Peti: Ami számunkra leginkább a kihívást jelentette, az maga a felvétel volt. Az írás még ment lazábban, de pont amikor elkezdtük a rögzítést, akkor kezdett besűrűsödni az élet mindenkinél. Aztán kicsit nehezebb volt így a munka. Ami szintén elég nehéz volt, hogy megtaláljuk azt a stílust, amit képviselni szeretnénk. Először nem tudtuk, hogy milyen hangzásunk legyen, hogy mitől legyen egyedi. De aztán ez szépen lassan kialakult szerencsére.
Mik voltak a legfőbb inspirációitok?
Ervin: Peti inkább a régebbi dolgokból merített. Engem meg ugye a műfaj modern része inspirál nagyon. De amúgy rengeteg minden, csomó death, black, groove metal is. Meg nyilván engem rohadt sok komolyzene és filmzene is inspirál amit szeretek beleépíteni a zenéimbe.
Hogy születtek a dalok, miként kell elképzelni nálatok az alkotói folyamatokat?
Peti: A számokat Ervin és én szoktuk írni, a dalok nagyrésze otthon készül. Egyikünk hoz valami jó ötletet, átküldjük egymásnak, aztán ha fasza, hallunk benne potenciált, akkor átmegyünk Ervin Home Studio-jába, és felveszünk egy ilyen kis, kezdetleges demót.
Az EP dalcímei arra engednek következtetni, hogy koncept anyagról van szó. Annak szántátok?
Ervin: Ezt még annyira nem.(nevet) Ez az anyag igazából az eddig elkészült 10-15 dalunkból egy kis válogatás. De az album, amin jelenleg dolgozunk, az már koncept project lesz. Ezzel az EP-vel az volt a célunk, hogy kirakjunk egy ötszámos ízelítőt, amivel az emberek megismerhetnek minket, és előrevetíti, hogy mit fogunk a jövőben nyomatni.
Összefoglalnátok külön-külön pár szóban az EP-dalait? Kinek melyik a kedvence?
Ervin: Nekem egyértelműen a Disappear a kedvencem. Leginkább a nagyon sötét és energikus hangzásvilága miatt. Csak megy és megy, nem áll meg soha. Amiért még imádom, az a “heavy”-sége. Kérdés nélkül a legsúlyosabb szám az EP-n. Breakdownból breakdownba vezet, minimális megállásokkal, amikor pedig egy gyorsabb téma megy. Meg persze amit Greg művel a végén az valami óriási.
Peti: Nekem a The Fallen, the Broken a kedvencem, leginkább, mert nagyon kötődök a számhoz. Ennek a megírását élveztem a legjobban otthon, meg a felvételét is nagyon adtam. De maga a dal is eszméletlen király, a kemény/súlyos elemek és dallamok váltakozása eléggé kiemelkedik szerintem a számban. Meg a lassulós breakdown még mindig baromi durva.
Bálint: Nekem az Impossible, nagyon fasza szerkezete van, királyak a breakdownok, és a melódiái is óriásiak.
Barni: Nekem is a Disappear a kedvenc, a sok nyakfájdítás miatt. Rengeteg a breakdown benne, a gyors részek is nagyon baszók. A dob végig úgy megy, hogy “tütütütütütü”, vagy “dzsiiii dzsiiiii pá kss kss kss dzsidzsi”.
Leó: Nekem szintén a The Fallen, the Broken a kedvencem, mert nagyon jó a felépítése, és a szám második felében játszódó breakdown az elég komoly.
Vendégszereplőtök is van. Mesélnétek kicsit róla és arról, hogy jött létre ez a kollab?
Ervin: Az egész az én ötletem volt. Én ehhez az albumhoz úgy álltam hozzá, hogy semmiképp nem akarok rá ilyen random kollabot. Úgy voltam vele, hogy vagy egy olyan együttműködés legyen rajta, ami letépi az emberek arcát, és csak néznek, vagy semmi. Az hamar egyértelművé vált számomra, hogy ha tényleg kollab, akkor maximum külföldi zenésszel. Nem azért, mert itthon nincs jó deathcore énekes, nyilván van bőven, de mégis nagyobbat csapna, ha olyasvalaki működik közre az EP-n, akinek már nagyobb neve van külföldön. Greggel (Greg Gilbert - ének, Shrine of Malice) körülbelül fél éve haverkodtam össze Instán. Elkezdtünk így random beszélgetni, és látta, hogy a Pandorá’-val kislemezen dolgozunk, és dumáltuk, hogy ezt elnyomhatnánk közösen.
Mennyire vagytok elégedettek a végeredménnyel?
Peti: Összességében elégedettek vagyunk a végeredménnyel. Elég faszára sikeredett, így első nagyobb release-nek. A visszajelzések is eléggé pozitívak, szóval örülünk neki. Nyilván úgy, hogy mi írtuk, jobban belelátunk a zenei szerkezetekbe, és találunk egy-két javítható hibát, de úgy gondolom, hogy egy szám sosincsen teljesen készen, sose lesz tökéletes, a végtelenségig lehetne gyúrni, de muszáj meghúzni a végét egy idő után, és kiadni.
Ervin: Különben, ha mindenki csak úgy adna ki zenét, hogy tökéletesre megcsinálja először, akkor nem lenne zeneipar. Egyetlen szám lenne kint, ami Justin Timberlake-től a Cry Me a River, azon kívül nem létezik tökéletes zene.(nevet)
Elég fiatal formáció vagytok, mindenféle szempontból, mit gondoltok, mik a legnagyobb nehézségek, amivel egy szárnyait bontogató bandának szembe kell néznie manapság?
Peti: Igazából, kis zenekarként leginkább koncertekkel lehet megismertetnünk magunkat, nyitogatni szárnyainkat és ehhez meg ugye kapcsolatok kellenek. Ha ezek nincsenek meg, akkor nagyon nehéz helyzetben van egy zenekar fellépési lehetőségek szintjén. Szóval, tök jó, hogy ismerünk fasza haver/testvér zenekarokat, meg rengeteg helyszínt. Ezt a 2024-et most még lazában akartuk tolni koncert szempontból az EP miatt. 2025-re tervezünk majd kicsit bepörögni.
Sikeresen túljutottatok az S8 tehetségkutatójának első selejtezőjén és a negyeddöntőn is. Milyen visszajelzéseket kaptatok?
Ervin: Jaja, vicces volt amúgy, mindkettőnél úgy álltunk hozzá koncert után, hogy ennyi volt, és nem lesz meg. De sikerült továbbmenni szerencsére. Az elsőn közönségszavazattal jutottunk tovább, ami meglepő volt, mert konkrétan alig jöttek tőlünk, így baromi jó érzés volt. A második fordulón a közönség és a zsűri által is elsők lettünk, ami szintén eszméletlen pozitív. Amit a zsűritagoktól kaptunk visszajelzésként, inkább a gitár soundokkal volt kapcsolatos, hogy kicsit élesíteni kell rajtuk, illetve, hogy jobban matchingeljen a fellépőszett, mert kicsit egységtelen volt, hogy ugye rajtam és Bálinton fekete ing volt, Petin fekete izompóló, többieken meg fekete póló. Szóval ezeken mindenképp dolgozunk a továbbiakban.
Peti: Igen, de ja, az nagyon fasza volt, hogy az első körben tényleg alig hoztunk valakit, de a koncert után csomóan jöttek oda, hogy ott ismertek meg minket, és ránk szavaztak. Sokan kértek tőlünk képet is meg minden, szóval nagyon pozitív visszajelzés volt, hogy így megfogtunk random embereket.
Koncertezéssel hogy álltok egyébként, merre láthatunk benneteket még idén?
Leó: Idén még három koncertünk lesz, december 13-án egy Analog Music Hall, ahol a Komodoval és az Aspects-szel lépünk fel, aztán december 18-án lesz az S8 tehetségkutató elődöntője, az évet pedig december 27-én zárjuk egy karácsonyi after bulival, ami egyébként a saját mini fesztünk (Christmas Curse Afterparty). Tavaly is volt egy hasonló bulink december elsején, de idéntől tervezünk Ervin szervezésével minden évben karácsony és szilveszter között egy mini fesztet tolni, fasza bandákkal.
Mitől lesz jó egy Pandora’s Curse - koncert?
Ervin: Nehéz ezt megfogalmazni, az atmoszféra egy nagyon jó dolog az biztos. Eddigi koncertjeinken mind ezt éreztük. Amikor vége a bulinak, és lemegyünk a közönség közé, nem olyan érzés, mintha egy random közösségbe sétálnánk le, hanem mintha egy családba. Kialakult egy eléggé családias környezet a hallgatóink és köztünk, és ez tök jó érzés. A zenében meg egyértelmű, hogy a sok nyakszakítás nagy feelinget ad, vagy egy lassú breakdownra töröd ki a tested, vagy megőrülsz a gyors részeknél. Élőben próbáljuk minél hitelesebben előadni a dalainkat, minél közelebb a stúdióverziókhoz persze, miközben próbáljuk felturbózni is a számokat speciális élő dolgokkal. De egyébként a szimfonikus elemek, a sub bass droppok breakdown-okba cseszett jól szólnak élőben.
Mennyire terveztek előre, mi a következő lépés a zenekar életében?
Peti: Két dolog van jelenleg, amivel tervezünk igazából. Az egyik az a folyamatosabb, sűrűbb koncertezés. Vidéken is szeretnénk most már megismertetni magunkat, ‘25-re több vidéki bulit tervezünk nyomatni a pestiek mellett, az biztos.
Ervin: Igen, a másik pedig az album. Már egy ideje elkezdtük az írogatást, terveink szerint egy single-t év elején már ki is adnánk. De ja, mivel rengeteg munka lesz benne, ezért 2025-öt nem tudjuk ígérni, de 2026-ra legkésőbb fixen megleszünk vele. Olyan 3-4 havonta mindenképp szeretnénk kiadni egy single-t addig, hogy fenntartsuk az érdeklődést. Kis zenekaroknál ez a probléma, hogy nincs megállás soha, mert különben elfelejtenek. Nyilván jól esne egy kis pihi az EP után, de nem lehet, mert többet ártana, mint használna. Ezért gondoltuk, hogy ne várjunk vele, adjuk ki az album első single-jét egyből év elején.
A végszót is nektek adom, részemről köszönöm, nagyon!
Ervin: Végszóként annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy hallgassátok az EP-t ezerrel! Köszönjük mindenkinek, aki támogat minket, sokat jelent tényleg. <3 Hamarosan jelentkezünk új számokkal! Ja, meg hallgassatok SOK Justin Timberlake-et! Köszi!(nevet)
Kapcsolat:
Csipke
