Sokszor eszembe jut mostanában, hogy bármennyire is pici az itthoni keményzenei szubkultúra, mégis eszméletlen szerencsés, hiszen minden mikro-színterében találni olyan elhivatott fanatikusokat, akik önzetlenül, rengeteg munkával építgetik, formálják ezt a maréknyi közösséget, a maguk módján. A Másként-rovat őket hivatott picit közelebb hozni. A Reaction fanzine után ezúttal terítéken a Miner x Core Fanzine!

A kezdetekről és a Youth for Peace Brigade létrejöttéről már meséltetek a NuSkullnak, szóval kezdjünk azzal, hogy így, a Miner x Core második számának megjelenése után, mi is a helyzet a szerkesztőségben, hogy érzitek magatokat?

Bence: Én személy szerint királyul vagyok! Végre végeztem az egyetemen, felköltöztem Budapestre és munkába álltam, szóval sűrűbben tudok koncertekre járni, van miből merch-öt meg lemezt, kazettát venni!

Karafatyi: Jól! Az igazság az, hogy a fiúkkal nagyon jó barátságot ápolunk, gyakran vannak közös programok a fanzine-on kívül is.  Most, hogy elkészült a második szám, csináljuk a harmadikat! Több változás is volt, belevágtunk a kazetták kiadásába, ugye, a WheelBite  anyaga volt az első, most pedig a Rompo! Valamint, negyedik tagként csatlakozott Lipécz Levente, akit szerintem megtartunk.(nevet)

Martin: A jót érzem! Viccen kívül, Levi csatlakozásával már négyen vagyunk, és úgy gondolom, nagyon összeforrtunk. Sok mindent csinálunk együtt a "munkán" kívül is, segítjük egymást, nagyszerű barátságok köttettek. Már ezért fixen megérte csinálni!

A nagy fanzine-ezések közepette a koncertszervezést is kóstolgatjátok. Miért tartjátok fontosnak saját események szervezését is, amellett persze, hogy a legtöbb nagyobb hc rendezvényen/fesztiválon is jelen legyetek?

Bence: Ezzel is hozzá tudunk tenni valamit a hazai színtér életéhez, ami nyilván egy jó dolog. Minél több a koncert, annál jobb!

Karafatyi: Egyébként Sabján Bence (Reaction fanzine) igen csak ellátja jó bulikkal a hazai színteret, köszi neki innen is! Ha befut hozzánk valami, leszervezzük, de nem vagyunk rágörcsölve, egyre többen keresnek meg minket, többen, mint amennyit a szabadidőnk elbír, de igyekszünk.  A hazai hardcore az életünk, így nem csak kötelesség, de kikapcsolódás is részt venni ezeken. Ezúton is köszönet mindenkinek, aki hív minket!

Martin: Azért a hardcore fő lényege, sava-borsa a koncert, és persze azok a közösségi rendezvények, amik ezt a pici színteret sűrű találkozásra késztetik. Minden más is jó dolog, de ez az, amivel a legtöbbet adhatjuk a közösségnek.

Levi: Fontos a közösségépítés és ápolás.

Ehhez kapcsolódva, mik a kedvenc hazai megmozdulásaitok?

Bence: Nehéz lenne kiemelni egyet a sok közül. Én idén talán a Neven-bulin éreztem magam legjobban, de a teljesség igénye nélkül, Sabján Bence és a To Defy’ bulijai sosem rosszak, a Kriptában, Riffben mindig van valami érdekes, néha a Dürerben is, bár oda ritkábban járunk, valószínűleg a Betonban is, de én sajnos túl kényelmes vagyok ahhoz, hogy odáig elvonatozgassak!(nevet) Pacsi mindenkinek, aki szervez, helyet ad buliknak és ezzel életben tartja a színteret!

Karafatyi: Az említett Reaction és To Defy kollektíva bulijai mindig jók! A Kriptaszökevények koncertjeire is gyakran megyünk, Betonba, Terembe, és „Drinkin’ Bélla” - eseményekre is.

Levi: Azok az események állnak hozzám a legközelebb, ahol jótékonykodunk (Food Not Bombs támogató bulik, matinék stb.), ezt leszámítva nem vagyok válogatós, ahova tudok, elmegyek.

Martin: A To Defy-bulik, Reaction-koncertek, a Kriptába is sűrűn megyünk, ott mindig jó partik vannak. És persze, Karafatyival ellentétben, nagyon örülök, hogy visszatért a real emo és van rá közeg, köszi, tényleg!

Picit más, ti miként tekintetek a nyomtatott fanzine-ek visszatérésére? Retró őrület, reneszánsz vagy megújulás? Mennyire lehet akkora siker, mint mondjuk a vinyleké, kaziké?

Bence: Megmondom őszintén, én nem tudok érdemlegesen nyilatkozni erről, mert mikor fénykorát élte a fanzine Magyarországon, valószínűleg csak gondolat voltam a szüleim fejében, vagy maximum pár éves!(nevet) Relatív, mit értünk siker alatt. A kazi meg vinyl is egy adott réteg számára fontos, a nagy egész csak egy töredékét érdeklik. Ugyanez van szerintem a fanzine-ek esetén is. Én csak reménykedni tudok, hogy az emberek számára mindig fontos lesz a fizikai hordozó megléte, de ahogy egyre kevésbé birtokoljuk ténylegesen a digitális tartalmakat, az emberek talán egyre inkább kacsintgatnak majd a kézzelfogható felé. Én legalábbis biztosan ebben vagyok jelenleg.

Levi: Szeretek analóg tartalmat fogyasztani és gyűjteni, illetve a fanzine új perspektívát ad nekem. Nem nevezném megújulásnak, ez valamilyen szinten tisztelet a múlt felé, az én véleményem szerint. A siker egy több tényezős dolog, amíg kajálják az adott fanzine-t és van erre nyitott közösség, biztos megmarad a létjogosultsága.

Karafatyi: Barátom nagyon ügyesen leírta. Egyfajta tisztelgés a múlt előtt, szerintem a fanzine egy olyan örökség, amit nem szabad hagyni a süllyesztőbe  veszni. Véleményem szerint jobban kellene szeretnünk a gyökereinket, több kazettára, több fanzine-re lenne szükség! Plusz nekem valahol nosztalgia is, én akkor voltam tini mikor rengeteg fanzine volt. Szerintem messze nem akkora siker mint a vinyl, de remélem, ez változik. Csináljon mindenki fanzine-t! Pörgessétek a színteret!

Martin: Minden analóg dolog a reneszánszát éli, és nyilván ennek nagyon örülök. Teljesen más értéket képvisel egy fanzine, egy kézzel fogható nyomtatott érdekesség, mint egy internetes cikk. Ez igaz a zenére is. Megfogni a lemezt, kazettát, lapozgatni az insertet, nézegetni a borítót... Ezeknek a dolgoknak lelke van.

A webzine-k világában mennyire tud még naprakész maradni egy nyomtatott fanzine? Mennyire lehet cél ez egyáltalán?

Bence: Semennyire! Mire kihozunk egy új számot, az adott zenekar már túl van öt koncerten, és lehet kiadott két single-t. Szerintem a mi fanzine-ünk nem is feltétlenül a friss és releváns infók miatt lehet érdekes. Inkább,  - legalábbis én biztosan - arra törekszünk az interjúinkkal, hogy egy kicsit „közelebb hozzuk” az olvasót a zenekarhoz. Próbálunk a sablon kérdéseken túl is érdeklődni, remélhetőleg sikeresen!

Karafatyi: Az interjúk talán minimálisan, mert igyekszünk olyat kérdezni amit eddig nem, vagy kicsit murisabb  irányba  vinni a beszélgetést.  De nehéz. Végülis, az információ világában  élünk, egy mobillal 4 perc alatt többet tudsz megtudni, mint bármikor.  Cél szerintem, hogy minél több embert bevonjunk, akár a montázs képekkel, akár a mini-interjúkkal. Itt a közösségépítésen van a hangsúly.

Martin: Sebességben nem tudja felvenni a versenyt az biztos, de annál többet ad, ha az ember kézbe veszi. A fanzine lényege talán nem is a totális aktualitás, hanem az, hogy jobban megteremtse az élményt, ezáltal a zenekart közelebb hozza az olvasóhoz. A kérdéseket is így igyekszünk megfogalmazni.

Versenyhelyzet: szerintem épp az a jó, hogy nincs. Mármint, annyira széles spektrumon mozog a hazai és külhoni extrém zenei színtér, hogy mindenki meg tudja találni benne, ami érdekes lehet számára, így igen kevés a tematikai átfedés, bár az tény, hogy az olvasóközönségen „osztozni” kell. 

Bence: Egy kis egészséges versenyszellem csak előrelendít a minőségen, ettől függetlenül bennem sosem fogalmazódott meg az, hogy bármelyik jelenleg futó fanzine-re konkurenciaként tekintsek. Nem multik meg nagyvállalatok vagyunk, hogy eladási statisztikákon és népszerűségi görbéken feszülgessünk, csak örülök neki, ha valaki egy másik fanzine-ben olyan pluszt talál, ami a miénkben nincs meg, és bízom benne, a miénkben is találnak olyasmit az emberek, ami miatt belopja a cuccunk magát a szívükbe, vagy csak szimplán okozunk nekik pár kellemes pillanatot vele! Csináljatok ti is fanzine-t, kicsi a rakás!

Levi: Szerintem király dolog, hogy a közösség az összes kiadványt fogyasztja, remélem így is marad.

Hogy kell elképzelni nálatok a szerkesztőségi munkát?

Karafatyi: Kezdetekben Martin és én  hoztuk a tartalmat, Bence szerkesztette. Feleségem intézte a nyomtatást a NuSkull -különkiadás óta, Bence is hoz interjúkat, Levente barátunk pedig fordítással, illetve élménybeszámolóval segít. Nincs nagyon kőbe vésve semmi, de a szerkesztés kizárólag Bence asztala.

Átlagosan mennyi idő alatt készül egy-egy kiadvány?

Bence: Túl sok!(nevet)

Karafatyi: Igyekszünk, de igen…

Martin: Rengeteg idő, mindig megcsúszunk, bocsi utólag is!(nevet)

Milyen koncepció mentén terveztek, miként állítjátok össze az egyes számok anyagát?

Karafatyi: A megjelenést igyekszünk valami ütősebb bulira időzíteni. Néha össze is jön.(nevet) Mindent megbeszélünk egymással, legalábbis nagy vonalakban, és nyomjuk. Sokat kommunikálunk , aztán ha mindenki rábólint,  mehet.

Mit gondoltok, ad extra nézőpontot az, hogy zenéltek is?

Karafatyi: Mindenki zenél, külön is, egyben is, néha pozitív és néha negatív extrát ad ez a nézőpont.

Bence: Szerintem, aki zenél, az máshogy is hallgatja a zenét, és talán máshogy is kérdez a zenéről(?). Ettől függetlenül nem zenészek számára készítjük a ’zine-ünk, nem megyünk bele különféle szakzsargonokba, ha más a hangzás, arra rákérdezünk, de csak egy egészséges határig.(nevet)

Levi: Valamennyiben biztos, hogy más a látásmódom, mint annak, aki egyáltalán nem zenél, engem leginkább a cuccok érdekelnek, ki min játszik, milyen pedálokat használ a hangzáshoz, de ezt igyekszem a koncert elején letudni aztán csak a szettre figyelni.

Martin: Persze, mióta bekerült a zenélés az életembe, huh, senkit nem akarok megbántani ezzel, szóval inkább úgy mondom, mióta hangszert fogtam a kezembe, kicsit másképp látom a dolgokat. Valamit már nem tartok akkora durranásnak, más zene pedig pont ezáltal lépett a kedvenceim közé.

Mennyire érdemes ezt beépíteni a fanzine írásba? Mennyire hozható párhuzamba a szerkesztőségi munka és a zenélés, vagy inkább jobb szeretitek elkülöníteni a kettőt?

Bence: Lehetetlen elkülöníteni. Minden, ami az életünk része, valahol benne van a ’zine-ben, és szerintem ez így van jól.

Karafatyi : Bence, +1!

Martin: Bencéhez csatlakoznék én is. A fanzine belőlünk egy kicsi, nem is kell elkülöníteni semmitől.

Ha már szóba került, mi a helyzet a bandáitok háza táján, a Rompo-nak nemrég jelent meg új anyaga.

Karafatyi: Igeeeen! Pörgessétek a Rompo-t mert nagyon király! Szuper kis kazi, jó súlyos thrashes hardcore. Megjegyzem, hallgassatok több magyar bandát!

Martin: Óriási öröm, hogy végre kész lett a Rompo-cucc, nagyon vártam már, köszi Bélának a kazi gyártást. Ha tetszik, hallgassátok, gyertek bulikra, nem játszunk sűrűn!

A két szám mellett két különkiadás is gazdagítja a Miner x Core repertoárt, egy tematikus, magyar zenekarokra koncentráló darab és a NuSkull 15. szülinapja apropóján készült szám. Milyen volt a fogadtatás?

Bence: Felemás.(nevet)

Karafatyi: Vegyes, de ezzel tartoztunk a NuSkullnak  a rengeteg segítség miatt! Köszönjük  NuSkull! Mindenesetre, a célt elérte, mind elkelt.

Martin: Hideg-meleg. Ha valaki rajtunk segít, minket támogat, mi is ezt tesszük. Pacsi NuSkull!

Mindannyian már elég régóta mozogtok a hazai hc/punk közegben, milyennek látjátok a jelenlegi helyzetet?

Bence: Erre szintén nem tudok releváns válasszal szolgálni. Ahogy láttam/hallottam, régebben több aktív zenekar volt, jobban pörgött a színtér, de én most vagyok benne, és jól érzem magam, bár lehetne több új banda. Fiatal haverjaim, fogjatok hangszert, csináljatok zenekart, hogy legyen utánpótlás! Annak viszont örülök, hogy egyre több korombéli arcot látok koncertekre járni!

Karafatyi: 2001 óta láttam sok mindent. Jöttek-mentek emberek, és az aktuális hangzások. Régen valóban több banda volt, de sajnos nagyobb széthúzás. Olyan barátságos közeg, mint amilyen pár éve alakul, itthon sohase volt, legalábbis meglátásom szerint.  Lehetne több  Antidote-pólós srác és kevesebb Speed-fan, de azért is mindent megteszünk.(nevet) Hallgassatok Antidote-ot és  7seconds-t.

Martin: Egyre több a fiatal a bulikon és ez a lényeg, más nem számít. Kedves a közeg, befogadó, stabil. Ez az alap, a többi majd jön. Fiatalok, csináljatok bandákat!

Miként tudnátok megfogalmazni ma, 2024-ben a Youth for Peace Brigade misszióját? Mennyiben változott ez a kezdetekhez képest? Mire számíthatunk még tőletek idén?

Karafatyi: Pontosan az a célunk mint évekkel ezelőtt, építeni a színteret, fiatalokat bevonni, jól szórakozni, és élvezni egymás társaságát, na, és segíteni egymásnak! Unity!!! Csináljuk a harmadik számot, és talán lesz néha-néha egy kis podcast, sokan jelezték, hogy lenne rá igény, így megnézzük, hogy működik. Becsúszik egy-két koncert, néhány kazi, lényegében arra számíthattok, mint eddig.

Martin: Színtérépítés ezerrel. Ehhez segítenek hozzá az általunk szervezett koncertek is.

A végszó. Nektek adom, részemről köszönöm, nagyon!

Levi: PMA!

Karafatyi: Köszönjük Mögött blog! Bassza meg a háború! War is Hell! Béke!

Kapcsolat:

Miner x Core - Facebook

Csipke