A Kult-kör sorozat mára már kultikus, vagy potenciálisan azzá váló helyszínek, koncertsorozatok, fesztiválok és további értékteremtő megmozdulások hátterét mutatja be, a megálmodók szemszögéből.  Ezúttal a fókuszban a győri A BETON, ami - azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom - egy olyan fáklyája a hazai undergroundnak, ami mindig bizonyítja, hogy van élet a fővároson túl is, csak sokszor keményebb és néha kilátástalan. De legalább a miénk. 

A BETON tulajdonosával, Nagy Gyulával (Furunculus) elemezgetjük, miért érdemes kitartani az elképzeléseid mellett, még akkor is, ha a pálya jócskán nehezített, és tele van néhol egészen abszurd akadályokkal...

Örülök, hogy elfogadtad a felkérést, és a Mögött blogon üdvözölhetlek, sokat jelent. Több pozícióban is „érintett” vagy köreinkben, emlékszel még, mi és mikor indított el azon az úton, hogy tevékeny része légy a győri underground kulturális életnek?

Sziasztok! Számomra megtisztelő a felkérés! Kapásból elsőre egy jó kérdés. Ez az út egyáltalán nem volt tudatos. Győrrel először tanulmányaim, később barátnőm és a kialakult baráti kör kapcsolt össze. Úgy gondolom, amikor még nem laktam itt, már akkor is része voltam az itteni életnek. Koncertekre jártam ide, ’98 tájékán már próbáltam is itt zenekarral, ami sajnos nem élte meg az első fellépést. Rendszeresen szerveztem Jánossomorjára koncertet a KeVéS zenekarnak, és a srácokkal sokszor együtt jártunk koncertekre idehaza és külföldre. Ez a barátság a mai napig megvan. 27 évesen költöztem Győrbe, és rögtön beszálltam az akkor induló Don’t Need Society zenekarba, és a 6 év működés alatt 3 próbatermünk volt. Ez idő alatt felhalmoztam annyi felszerelést meg egy kis házi stúdiót, hogy, amikor innen is menni kellett, mindegy volt, hogy csak magamnak keresek termet, vagy az épületben lévő még kb. 5 bandának. Így indult a kultúrmisszió.

Magad is zenélsz, mi a helyzet a Furunculus-sal?

A Furunculus egy örömzene, az a terv, hogy jól érezzük magunkat… Augusztusban játszottunk a Fekete Zajon, elkészült a bemutatkozó lemezünk is, ami a Drinkin' Beer In Bandana Recordsnak hála, először október 7-én, a győri lemezbörzén lesz kapható. Október 21-én a fővárosban játszunk a Gólyában a Food Not Bombs támogatói buliján, és szeretnénk a bécsi és pozsonyi barátainknak is adni egy-egy koncertet. Októberre tervezzük a második klipünk forgatását.

Rátérvén A Betonra, ha jól tudom, 2016. május elsején nyílt meg, a helyszín maga pedig már csak azért is különleges, mert korábban katonai óvóhelyként funkcionált. Anno tudatosan ilyesmit kerestetek?

2016 februárjában jutottunk el odáig, hogy el tudtuk kezdeni az építkezést, és a tulajdonomba került az épület. Április 30-án lett kész az első 10 próbatermünk, és ami a legnagyobb öröm volt, az az, hogy először kapcsolhattuk fel a villanyt, ugyanis közművekkel nem rendelkezett az épület, és aggregátorról ment az építkezés, sokszor hétvégente is, napi 24 órában. Elképesztő, amit az a maroknyi, lelkes csapat véghez vitt abban a pár hónapban, lehetetlen megköszönni barátaimnak, zenésztársaimnak és a családomnak. Jött a május 1. és kezdett megtelni élettel a ház.

Elsősorban azért kerestem óvóhelyeket, mert biztonságos, a felszerelések miatt ez fő szempont volt. A másik meg, hogy minimális hang jön ki, így nem zavar senkit. Na meg azért valljuk be, van egy bája…

Fotó: Gazsó Attila 

Elég sok mindent látott már az épület, mesélnél kicsit a múltjáról? Mi volt az, ami miatt téged megfogott?

Az épület múltjáról félinformációim vannak. A ’30-as években épült, a Magyar Vagon és Gépgyár Szerszámgépgyár részlegének dolgozói számára, háború esetére. A földszinten két műtő és fektetők, telefonközpont, villamos elosztó és az aggregátorház kapott helyett, a felső szinteken működött maga az óvóhely, a falakon elképesztő számokkal, például, aki már járt nálunk, tudja mekkora a folyosó. A recepcióvá alakított helység 87 fő befogadására alkalmas (15m×2,75M). Állítólag dolgoztak benne asztalosok, de erre utaló nyomokat nem találtunk. A tűzoltóság gyakorlatozott benne, meg paintballosok szöktek be néha. Az előző tulajdonosnak az volt a terve, hogy lehegeszti az ajtókat és tűzivíz tározót csinál belőle, de mivel nem vízzáró betonból készült, óriási költség lett volna a vízszigetelés.

Több zenekarnak ad otthont a komplexum, emellett rengeteg kiállítást, koncertet is szerveztek. Számodra mely események a legfontosabbak, amikre a leginkább büszke vagy?

A Beton elsősorban próbateremkomplexum, ez a fő profil. 27 próbatermünk készült el, 32 volt a terv, de ennyi is felesleges. Valószínű nem fog soha megépülni. Stílusilag nagyon vegyes a nálunk próbáló társaság. Az alter rock, blues, punk, hardcore, metal jól megfér egymás mellett. Vannak nálunk, akik hangszert vagy éneket oktatnak, vagy éppen reklámfilmzenét írnak. A kiállítások változatosabbá teszik a szürke falainkat, és a megnyitóknak is egy fura, egyedi hangulatot/arculatot ad az épület. Több művész a nálunk tartott kiállítása után jutott igazi kiállítótérhez. Nem tudnám összeszedni hány zenekar járt már nálunk Mexikótól Oroszországig. A headliner bandákat nagyon megválogatjuk, és nem gazdasági szempontból, hanem számunkra fontos, hogy az adott szcéna képviselője tényleg minőségi és profi legyen. Nekünk a zene nem szórakoztatóipar, hanem művészet! Nagyon sok koncertre szívesen emlékszem vissza. Öröm volt olyan zenekarokkal dolgozni, akikre felnézek. Amit sosem gondoltam volna, hogy hangosíthatom a kanadai The Prowlers-t, vihetem kávézni Grandpierre Attilát (VHK), vagy épp drMáriás lát el tanácsokkal. Engem ez nem büszkeséggel tölt el, hanem inkább jóleső, kölcsönös bizalommal, hogy ezer éve pályán lévő zenekarok szívesen járnak vissza hozzánk annak ellenére, hogy mi nem vagyunk klub, pláne nem szórakozóhely.

Mindenképp érdemes külön is kiemelni a több éves hagyományra visszatekintő BetonFestet, mi az esemény fő koncepciója?

A BetonFest ötlete nem az enyém, hanem egy volt zenésztársamé. 20-25, főként crust/grind/hardcore zenakarokat léptetünk fel két nap alatt, télen, zárt helyen. Elég agyament ötlet, de nyomjuk. Az egész olyan, mint egy nagy osztálytalálkozó. Mindenki ismer mindenkit, nagyjából ugyanazok jönnek rá évről évre. Zenekari téren akkora túljelentkezés van, hogy idén 4 naposra kellene csinálnunk, 39 bandából 20-at tudunk fogadni.

Fotó: Gyarmati Balázs 

Így, immár hét évvel magatok mögött, miként fogalmaznád meg ma, 2023-ban A BETON misszióját?

Amikor megnyitottunk azt mondták, hogy „A Beton az underground inkubátora” és ez a 7 év alatt semmit sem változott. Voltak könnyebb-nehezebb időszakok, átvészeltük, talpon maradtunk és megyünk tovább, hogy mit hoz a jövő, nem tudjuk. 2023/2024 az eddigi legkeményebb időszakunk

Mondanál pár szót a győri underground életről?

Szeretnék jókat mondani, de nagyon nehéz. Győrről tudni kell, hogy egy tehetős város, hatalmas ipari parkkal. Aki kidolgozza a belét, elég jó összeget haza tud vinni, viszont mellette semmire nem marad ideje és kedve. Benyomja a Netflixet meló után, és lenyom egy évadot valami kommersz sorozatból, zombiként. Ez kapcsolja ki. A gyár után senkinek sincs kedve emberek közé menni. Az ingyenes városi rendezvények működnek, mert átjön fél Dunaszerdahely megnézni a Halott Pénzt. Underground szinten ugyanez a helyzet. Az embereknek elment a kedve. Ha nincsenek programok, sírnak, ha vannak, akkor meg vagy fáradtak, vagy keresnek valami kifogást. Az is probléma, hogy tényleg kevesen maradtunk, Budapest és a külföldi munkalehetőségek elvitték az undergroundban aktív fiatalokat, és nincs utánpótlás, egy-két srácot kivéve. Győr egy 130 000-es város. Nem 30-60 főnek kellene ott lenni egy este. A település legmenőbb koncerthelye a Bridge 350 fős, ha jól emlékszem, ott sem gyakori a teltház sajnos. Igazi rockkocsmánk is csak egy van. A győriek elmennek inkább a fővárosba koncertre, mert itt, ha vége van éjfélkor, utána már nincs hová menni tovább bulizni. Én még emlékszem azokra az időkre, amikor a városban olyan bandák léptek fel, mint a The Exploited, az Up Front, az Oppressed, a Fast Times, a Sodom, a Cannibal Corpse, a Prowlers, a Marduk, a Vader vagy éppen a First Blood. Nagyon úgy néz ki, hogy ezeket a bandákat már nem tudjuk fogadni többé! Van pár ígéretes modern metal zenekar a városban, sokfelé játszanak, de itt évente egyszer. Ez sem túl szerencsés, oké, hogy akkor van létszám, de abból nem lesz közösség, ha egy évben egyszer megcsinálod a nagy bulit.

Szóval a tendencia az, hogy minden a fővárosba koncentrálódik, és fogyóban a kisebb települések közönsége.

Sajnos ez így van, ahogy fentebb is említettem. A fiatalok elmennek, az idősebb generáció meg marad, akik egy része a gyerekek kirepülése, vagy éppen a válás után visszatér. Ettől a nézőszámtól már nem böfög sem a koncertszervező, sem a kocsmáros.

A végére hagytam a kellemetlenebb témát, jelenlegi formájában sajnos nem tud tovább működni a Beton. Elmondanád, milyen körülmények vezettek ehhez a nehéz döntéshez?

Sajnos a próbatermek bérbeadását nagyon visszavetette az energiaárak emelése, ami már a működésünket veszélyezteti, és bezárás közeli helyzetbe hozott minket. Nem elég, hogy a működésünk veszélyben van, még az energiaszolgáltatónk is kivonul 2024 december 31.-én, és az Eonnal kell szerződnünk, ami teljesen új csatlakozót, mérőhelykiépítést, és egyéb plusz költségeket jelent.  Az „országos hírverés” sem jött jókor, amiért Te is feltetted ezt a kérdést, de nem ez volt a fő ok, az csak hab volt a tortán.

Egyáltalán nem könnyű a helyzet, mi az, ami személy szerint motivál arra, hogy folytasd?

Elsősorban a fiam, úgy gondolom látnia kell, hogy a nehézségek elől, (ha van értelme) nem hátrálunk meg. Egy kollégám mondta mindig, hogy „a játék ugyanaz, csak a szabályok változnak”. A másik, a maroknyi közösség az egész országból, aki támogat ebben az egészben, és részt vesz a kampányban, hogy ne maradjunk áram nélkül 2025-től. Olyan emberek és csoportok osztották meg a posztjainkat, adományoztak, akikre egyáltalán nem is számítottam.

Semmi nem vész el, csak átalakul. Remélem, ez itt is helytálló lesz, lehet már valamit tudni arról, hogyan tovább?

Az egyesületünkkel próbáljuk fenntartani az egységet. Nagyobb hangsúlyt fektetünk a jövőben a workshopokra, előadásokra, környezetvédelem, hulladékkezelés, mindennapi függőségeink témákban például. Elindítjuk újra a filmklubunkat, hozzá méltó környezetben.

Mit üzennél azoknak, akik most vágnának bele egy klub megalapításába?

Nem biztos, hogy most van ennek a legjobb ideje. Az élőzene nem éppen szárnyal. Az emberek vagy lusták, vagy csórók. Csak akkor vágjon bele ebbe bárki, ha nem tud mit kezdeni a pénzével, és van egy jól fizető, állandó munkája. Ja, és ha szeret dolgozni, és nem akar kivenni belőle hasznot.

Ráadás kör itt!

Kapcsolat: 

A BETON a facebookon

A BETON - honlap

Csipke