Design: mr.zero

A To Defy kollektívával készült beszélgetésből inspirálódva arra jutottam, hogy egy külön sorozat égisze alá gyűjtöm azokat az interjúkat, amik mára már kultikus, vagy potenciálisan azzá váló rendezvények, dokumentumfilmek, és további értékteremtő szerelemprojektek hátterét mutatják be, a szervezők, alkotók szemszögéből.

Ezúttal Sefcsik Marcit kaptam újra mikrofon e-mail végre, hogy újfenn értekezzünk másik kedvenc "gyengémről", a Liquid Cocain...izé, a kraft sör-kultúrába való belefeledkezésről. A Mad Scientist ügyeit már kibeszéltük korábban, mostani apropónk az idén ötödik alkalommal megrendezésre kerülő BPBW - Budapest Beer Week, melynek alapító-szervező trióját (is) erősíti. Köztudott, hogy magam sem vetem meg a minőségi, kisüzemi sört, ami akkor esik a legjobban, ha jó zene szól mellé, így adta magát, hogy végre bekukkantsunk picit egy kuriózumnak számító sörfesztivál kulisszái mögé is, ami mára a nemzetközi és hazai piac megkerülhetetlen rendezvényévé nőtte ki magát, és az sem mellékes ugye, hogy Marci és a Mad Scientist kalandja is a BPBW-nek köszönhetően indult, és azóta is töretlen...

Ugorjunk vissza 2018-ba, az első BPBW rendezvényhez. Ha jól tudom, akkor még Tibi volt egyedül a kraft söriparban érdekelt, azóta viszont mindannyian ebben ténykedtek, szóval mondhatni sok mindent elindított az első esemény. Mi az, ami miatt szívesen emlékszel vissza rá?

Ő volt az egyetlen, aki teljes munkaidőben ebben dolgozott, ugye ő sörfőző alapvetően (Skócia, Anglia, Svédország – azért nem semmi sörös színtereken főzött évekig), Painak meg nekem rendes „civil” állásunk volt, de amikor 2017-ben elkezdtünk ezen dolgozni, még nem tudtuk, hogy ez ennyire ’game changer’ lesz. Persze mindig is a sör körül forogtunk, de lelkes „hobbistaként” inkább. Eljött az a pont az életben – és az egész kraft sör egy hatalmas klisé tud lenni, hát ez is az lesz -, amikor felmerült a kérdés reggel a tükör előtt az inget felvéve, hogy vajon erről szól -e az élet. Nyilván nem, ezért is kerültünk a Mögött Blog oldalára is. Én 2018 elején költöztem emiatt haza, hogy teljes emberként tudjak a fesztiválra koncentrálni, Tibi a következő évben, meg Pai is akkor dobta végleg az IT vállalkozását. Azért volt a legizgalmasabb ez az időszak, mert egyesével győztük meg a hazai arcokat arról, hogy ez az elsőre hatalmas bukónak ígérkező, túl korai, túl ambiciózus ötlet még akár sikerülhet is. Nem túlzás, hogy először mindenki hülyének hitt minket. Egy erős víziónk volt, de hát fogalmunk sem volt, mibe vágunk bele, csak meg akartuk csinálni.

És mi az, amiért kevésbé?

A fesztivál előtt egy 8-10 nappal még akkora bukóban voltunk, hogy a kocsimat csak tízszer kellett volna eladnom, hogy nullán legyünk. Spoiler alert: azóta is hajtom az ezüst Saab 9.3-ast! De izgalmas időszak volt, rengeteg éjszakázással és ha nem gond, már a második kérdésnél robbantanék azzal a közhellyel, hogy a mélypontok megélése nélkül nem lehet megélni a csúcsokat sem, szóval alapvetően pozitívan gondolok vissza az évre.

Azt mondják a szakik, hogy a 2019-es BPBW is mondhatni, történelmi jelentőségű, hisz ezáltal kerülhetett fel Budapest a nemzetközi (kraft) sörtérképre? Ennyi év távlatából igaznak látszik eme igen fontos állítás?

Én ezt nehezem tudom objektíven megítélni, szóval erre nem feltétlenül kötnék rá, de örülök, ha így van. A második fesztiválunk már kíméletlenebb volt, akkor már nem mi voltunk az új srácok, akiknek mindenki megbocsát minden hibát, akkor már mindenki profi vállalkozóként gondolt ránk, pedig ez messze áll azért az igazságtól. Mármint okosabbak voltunk, de egy profi vállalkozó azért elkezd pénzt is keresni, nekünk viszont nem ez volt az elsődleges célunk, és azért ez látszik is a mai napig. Félreértés ne essék, ez egy profitorientált vállalkozás, nincsenek láthatatlan befektetőink, évről évre a saját presztízsünket és pénzüket tesszük kockára, a rendezvény színvonalát és sikerét szem előtt tartva, de ez tényleg nullszaldóra, vagy néha arra se elég. Hogy a kérdésre is válaszoljak, fantasztikus érzés az, hogy egy rakás ember számára van többletértéke a fesztivál semmihez sem fogható hangulatának, visszajáró külföldi vendégeink vannak, példakép sörfőzők emlegetik legendás fesztiválként a nevet, meg tudtuk mutatni azt, hogy Budapest jóval több tud lenni egy átpolitizált és elszigetelődő ország fővárosánál és így tovább. Meg persze nem kérdés, hogy a hazai sör tud nagyon jó lenni!

Fotó: Horpáczi Dávid

Aztán beütött a Covid. Érdekes, hogy én például ebben az időszakban tudtam picit jobban ismerkedni a kisüzem világával, az otthoni sörkóstolós szeánszokat például kifejezetten imádtam. Mit gondolsz, mi az, amit a kraft közösség ebből az időszakból profitálni/tanulni tudott?

Az egész iparág olyan, mint egy nagy startup biznisz, mármint nem eladni akarod 24-36 hónapon belül a vállalkozásodat, hanem napi szinten kell reagálnod a különböző gazdasági-társadalmi hatásokra. A Covid-időszak is ilyen volt. A sörfőzdék próbáltak életben maradni, de egy fesztivállal lehetetlen volt bármit is kezdeni. A virtuális térben voltak persze közösségi események, de olyan volt, mintha pornót néznél a neten, nem pedig benne lennél a közepében. Bevételek nem voltak, a kiadások maradtak (raktár, könyvelő, adók és így tovább), a fogyasztók pedig frusztráltak voltak (ne felejtsük el, hogy elindult akkor már az elővétel 2020-ra, ugye sokan bent tartották, de sokan vissza is kérték a pénzüket), és nem tudtuk, mikor lesz vége mindennek. Fesztivál szinten pokoli volt, főzde szinten persze tudtunk ez idő alatt is jobb emberekké válni személyes szinten, jobb szakemberekké a professzionális oldalról, és jobb csapattá válni együtt is; tényleg csak az maradt benne ebben az egészben, aki ezt komolyan gondolta.

2021-ben aztán két rendezvénnyel tértetek vissza, a BPBW ugyanis örökbe fogadta a KRAFT Sörfesztivált is. 

Már 2018-ban a nyakunkba vettük a KRAFT fesztivált, annak az évnek a szeptemberében még a Főzdeparkba, a Maglódi út 47. alá szerveztük az akkori negyedik ilyen rendezvényt a Horizont-HopTop-Monyo-Mad Scientist előtti ipartelepre. Ezt anno a Kraft Szövetség alapította (a fent említett négyesen túl még egy rakás másik főzde volt benne), akik megpróbálták a kisüzemi sörön belül rendbe tenni a fogalmakat, és valamilyen szinten újra-definiálni magukat a megfáradt "kézműves" jelzőn túl. Az első pár évben ez sikeres együttműködés volt, de ahogy nőttek fel ezek a szerelemprojektek, úgy lettek mások a célok: volt, aki a legnagyobb akart lenni, volt, aki a legolcsóbb, volt aki csak egy nagy bulit akart nullára kihozni és volt, aki nem tudta mit is akar. Szóval ilyen törésvonalak mentén mondták a főzdék, hogy mi lenne, ha ezt is mi csinálnánk mostantól, és azóta tulajdonképpen ez „a másik” eseményünk. Ugyanaz a lendület hajtja, de más a célcsoport és más az üzenet is. A BPBW a nagy nemzetközi fesztiválunk, pár hazai névvel, korlátlan kóstolásos rendszerben, míg a KRAFT a nagy hazai fesztiválunk pár külföldi (de szigorúan régiós) és egy nagy merítésű hazai névvel, tokenes rendszerben.

Miként értékelnéd a legutóbbi KRAFT fesztivált? Beváltotta a hozzá fűzött reményeket, már ha ilyen volumenű rendezvényeknél a szervezőknek lehet bárminemű elvárása is. 

Lehet, hogy nagyképűség, de a remény az mindig az, hogy valami értékeset tudjunk létrehozni. Nem vagyunk dörzsölt vállalkozók, csak, hogy maradjak az előző analógiánál, a cél az, hogy megmutassuk, hol tart az adott évben a hazai kraft színtér. Ez furán hangzik, de ide nem tudja magát bevásárolni egy-egy cég, ha számunkra nem jelent értéket, akkor nem hívjuk. Ez gonoszul hangzik, de csak azért, mert valaki itthon főz sört, az nem feltétlenül lesz jó. Nem mindenki szerelemből van itt. Virágozzék persze minden virág, a fogyasztók meg majd szavaznak a pénzükkel (a főzdékre), vagy a lábukkal (a fesztiválokra). Minden hétvégére jut már egy sörfesztivál, ez sem baj, számtalan opció van, mi próbálunk mégis egy olyan színvonalat tartani, amire büszkék lehetünk. Szerintem annyira felgyorsul mind a fesztivál-, mind a sörpiac, hogy a vendégeket már nem egy-egy főzde, vagy új sör hozza igazán lázba, hanem a teljes képet nézik. Ha bíznak egy csapatban, megveszik a következő sörét, ha bíznak egy fesztiválban, megveszik a jegyet anélkül, hogy minden egyes főzdét górcső alá vennének. De tök jó lenne, ha egyre kevesebb megkeresésre kéne nemet mondanunk, és szinte csak a hely szabna gátat a meghívott hazai főzdék számának!

A rendezvényeknek mindenképp közös pontja a helyszín is, számotokra mi a kultikus a Dürer Kertben, és miért válhatott az események állandó helyszínévé?

Nem titok, mi is szerettük a régi Dürer Kertet, zenéltünk is ott, koncertre is jártunk nyilván, sőt, szerveztünk is oda ezt-azt. Paival és Tibivel a barátság régre nyúlik vissza, és boldog hangszertulajdonosokként azt éreztük mindig, hogy mi ebből a színtérből jövünk. Mindamellett, hogy a város nem bővelkedik ilyen helyekben, ahol a koncepciónk kompromisszummentesen meg tud valósulni, az is döntő szerepet játszott, hogy jól megtaláljuk a hangot a Düreres csapattal. Ha vannak is professzionális konfliktusok, az mindig arról szólt, szól, hogyan lehetünk együtt még jobbak. Szóval együtt járjuk be ezt az utat, és ezért mindig hálásak leszünk Zsoltnak, Márknak, Safinak, Dusánnak, tényleg mindenkinek, akihez volt szerencsénk az évek alatt.

Fotó: Horpáczi Dávid

Szintén közös pont a zenés-táncos afterparty, bár a Budapest Beer Week programja igencsak a rétegműfajokból szemezget. Számomra itt érdekes analógia, hogy amikor még kézművesnek hívták, maga a kisüzemi ipar is valami olyasmi lehetett az átlagfogyasztónak, mint ma az átlagembernek az extrém metal/punk/hardcore műfajok…

Izgalmas párhuzam és még izgalmasabb az, hogy a mainstream épp milyen rétegműfajt ránt be magának középre, hogy alaposan megcsócsálja. A sör szerencsére megengedőbb, már olyan tekintetben, hogy annyit veszel ki magadnak belőle, amennyi érdekel. Legalábbis nem kell felsorolnod minimum három sört attól a főzdétől, akinek a pólóját viseled.

Előbbinél mára már talán sikerült itthon is elérni – és ez vastagon nektek is köszönhető – hogy már az átlagember se „kisujjeltartós” sznobokként gondoljon a kisüzemi sörök szerelmeseire, jól látom?

Elefántcsonttoronyból tudunk csak okosat mondani erről. A közfelfogás ugyanis még mindig „kisujjeltartós” sznobokként gondol a kisüzemi sörök szerelmeseire, de az igazság az, hogy ez mindig rétegműfaj lesz. Nem kell persze több évtizedet várni, mint Amerikában, hogy mára 10% feletti szelet jusson ezen sörök kedvelőinek, de azért egyet még biztosan. Nem való mindenkinek, és ennek nem anyagi korlátja van elsősorban. Van, aki szereti a gyorsétteremláncokat, a három-az-egyben kávékat, vagy a televíziós tehetségkutató éneklős műsorokat, nincs ezzel semmi baj, mind máshogy érezzük jól magunkat, nem fogok emiatt senki felett pálcát törni. Sok időt meg energiát bele kell tenni, hogy megtaláld a minőséget, illetve azt, hogy neked mi a legjobb.

Legutóbb mennyire sült el jól egyébként ez a fajta zenei felhozatal, jellemzőbb a nyitottság, vagy azért sok az értetlen tekintet?

Nagyon büszkék vagyunk a zenei lábára, hogy délután kettőkor jössz, hat órán keresztül sörözöl, aztán kapsz egy ingyenes (mármint a jegyed tartalmazza ennek az árát is), hivatalos afterparty-t, szóval bőven éjfél utánig tart az egész. Eddig egyedül 2019-ben voltunk ezzel a részével maradéktalanul elégedettek, akkor jött játszani például, a Cudi Purci Bookingnak köszönhetően a savannai sludge-metal Black Tusk is, de aztán tavaly se találtak be sokan a Dürer kistermébe a tasting session után, és nem tudták, hogy bent zenekarok játszanak. SONYA, Vodka For Kids, Oaken kaliberek, akiket azért bármikor, bárhol megnézel! Idén ezt még jobban ki fogjuk hangsúlyozni, mármint nem akarom hibáztatni a vendégeket, tanultunk ebből, hogy ez nem mindenki számára nyilvánvaló. De hogy a kérdésre is válaszoljak, ha valaki mulatósra számít, akkor csalódni fog, ez ilyen egyszerű.

Fotó: Horpáczi Dávid

Ha már szóba került, beszéljünk a tavaly szeptemberi BPBWről, kicsit bővebben. Milyen szervezésbeli kihívásokat tartogatott?

Hát kiderült, hogy ez nem olyan, mint a biciklizés. Mármint berozsdásodtunk és elfelejtettünk egy rakás apróságot; hiába te írtad azt az adott számot gitáron, de ha nem játszottad évekig, akkor csak elsőre hiszed azt, hogy le tudod hibátlanul hozni. Szóval voltak ilyen nagy homlokra csapkodások… Egy rakás dolog sokkal jobban ment, mint korábban, szóval volt két lépés előre, de azért volt itt egy lépés hátra is, és amikor hatalmasok az elvárások magunkkal szemben is, akkor ezeket a hiányosságokat nehezen éljük meg. Ez nem egy olcsó fesztivál, szóval a vendégek azért okkal várnak el egy színvonalat. Hétközbeni események, szakmai expo kiállítókkal, kóstolónapok, koncertek, ráadásnap tokenekkel – még leírva is ambiciózus heti hét napon át ez az egész. Fókuszálni és vezényelni mindezt, miközben ott vagyunk a közepében, és megpróbáljuk mi magunk is élvezni az utazást, mert ha nem így teszünk, akkor feleslegesen csináljuk.

Én pont azt tapasztalom, hogy az ilyen volumenű rendezvények szerencsére elég népszerűek, látogatottak, mintha az emberek kihasználnának minden ilyen jellegű eseményt, amíg lehet. Te miként látod ezt?

Pont a napokban írt rám Greg a wroclawi Beer Geek Madness fesztiválról, hogy mi mit tapasztalunk ebben az évben, mert ők küszködnek nagyon a jegyértékesítéssel. Minden év teljesen más, és nem tudni, mit hoz az idei. Remélem, hogy továbbra is lesz erre a fajta koncepcióra és színvonalra igény. Persze a kommentszekcióban van, hogy megkapjuk a „zero effort” jelzőt, de ez annyira vicces, hogy nem is tudunk mit reagálni rá. Ha jól végeztük a munkánkat, akkor jövőre is visszajönnek a vendégek. Ha nem, akkor mindig benne van, hogy ez az utolsó Budapest Beer Week, amit megcsinálunk.

Számodra mit jelentett a tavalyi esemény söre? Mennyire értékelte a közönség?

Minden évben készül egy ilyen giga kollab, büszkén hozzuk össze ilyenkor azokat a magyar főzdéket is egy helyre, akik mondjuk egész évben nem beszélnek egymással ilyen-olyan okok miatt. (Azért általában a legtöbben jóban vagyunk, vannak egymással, de mindig akad valami vélt vagy valós sérelem, ami adhat okot mosolyszünetre, így értem.) Élmény mindig összehozni valami modern, de vedelhető tételt, ami nem csak azt mutatja meg, hol tartunk most korszellemben, de megpróbál egy kis üzenetet is közvetíteni azon túl, hogy ’hé, gyere a fesztiválra’. Mindig próbálunk valami koncepciót is köré építeni, ebben Tibi azért nagyon pro.

Ha BPBW, ahogy említetted, ténylegesen egy teljes, hétnapos jamboreeről beszélünk, a cselekmény ráadásul több helyszínen folyik párhuzamosan, melyik volt a kedvenc napod, ha van ilyen, illetve mely program áll hozzád a legközelebb?

A pénteki kóstolónap, ahogy elkezdődik, hát az a kedvenc pillanatom, sorban állnak az emberek, az utolsó simításokat végezzük, aztán elkezdődik a beengedés, és hihetetlen vibrálás van a levegőben, már a gondolattól is kiráz a hideg, ahogy tolonganak a vendégek a kedvenc főzdéjük irányába, hogy elsőként tudják ezt vagy azt kóstolni, mielőtt elfogyna. Félreértés ne essék, én tudom, hogy ez „csak” egy sörfesztivál, de olyan felemelő hangulata van, hogy akit egyszer elkapott, az nehezen tud tőle szabadulni. Aztán ott van a második nap vége, amikor lefújjuk a hivatalos programot, van egy állandó mozzanat, még 2018-ban nem volt hangosbemondónk, vagy mikrofonunk, szóval feláltam egy székre és mondtam pár mondatot, azóta ez egy visszatérő motívum, hogy így zárjuk le, nincs túlgondolva, vagy megírva, de mindig nagyon hálás a spicces hallgatóság.

Fotó: Horpáczi Dávid

Miként értékelnéd a tavalyi BPBW-t? Azt adta, amit vártatok, esetleg többet?

Azért szeretnénk nullára kihozni, ez mondjuk tavaly nem jött össze, haha, de ez benne van a pakliban. Minket ez a fesztivál „csinált meg” és emberileg meg szakmailag tényleg visszakapjuk tőle, amit beletettünk idő-pénz-energia szintjén. Irreális elvárásaink meg nincsenek, nem pénzről meg hatalomról szól a dolog, de hát fentebb már sokszor volt szó az értékekről, amiket fontosnak tartunk. Hajlamosak vagyunk a hibákat látni inkább, de ha nem így lenne, akkor nem lennénk jó szervezők, mármint inkább én világítsak rá, mint másoknak kelljen engem ráébreszteni ezekre. Semmi kritikus betli volt (nem működött tökéletesen az egyik becsekkolós játékunk, volt egy kis félreértés a helyszíni mobil dobozolással, a koncertekre a beengedés nehezen indult, csak, hogy példákat hozzak erre), mármint az, hogy egy sörfesztiválon néha sorban kell állni a mosdónál, az természetes, de attól még mindig van fejlesztendő területünk.

Zárásul, meg tudnád fogalmazni a Kraft Sörfesztivál és a BPBW küldetéstudatát, illetve azt, miként változhat ez az évek során?

Tudjuk, hogy nem lesz tökéletes és nem feszülünk már pár kimaradt ziccer miatt. Persze ettől még temérdek munkát és pénzt ölünk apróságoknak tűnő részletekbe, de okosabban választjuk meg a harcainkat. Már nem akarunk feltétlenül belehalni. Legalábbis a szavak szintjén. Aztán úgyis belehalunk.

Oldalak:

BPBW - Facebook

BPBW 2023 - Facebook esemény

KRAFT Sörfezstivál - Facebook esemény

Horpáczi Dávid fotói a 2022-es BPBW-n készültek a Dürer Kertben.

Csipke