Ha az embernek nincs ideje rendszerezni az írásait, logikus lépés, hogy új rovatot indítson, nemde? A Kult-kör nulladik epizódja már igazából elérhető. A To Defy kollektívával készült beszélgetésből inspirálódva, arra jutottam, hogy egy külön sorozat égisze alá gyűjtöm azokat az interjúkat, amik mára már kultikus, vagy potenciálisan azzá váló rendezvények, dokumentumfilmek, és további értékteremtő megmozdulások hátterét mutatják be, a szervezők, alkotók szemszögéből. Első hivatalos főszereplőnk a Harag Napja. A death, doom, thrash körökben mára már legendás eseménysorozat kulisszatitkairól, missziójáról beszélgettünk az alapító Tassal (ének -Agregator), illetve szót kapnak az idei fellépők is. 

Ha jól tudom, már 2000 óta létezik a Harag Napja, emlékszel még, miként kezdődött, mi volt az eredeti koncepció?

Igen, az Agregator, bár 1997-ben alakult, koncertezni csak 1999-ben kezdtünk és már akkor is nagyon sokat köszönhettünk a Christian Epidemicnek, akik elkezdtek minket vinni a koncertjeikre, és elég gyorsan kellett valami buli, ahol viszonozni tudtuk a jótettet, és visszahívhattuk őket. Annak idején Tatabányán főleg az alternatív rock és a metal működött, az alter volt a felkapottabb, így ha ők kértek egy bulit, akkor voltak szervezők, akik hamar összehoztak egyet nekik, minket elsősorban kontaktokkal segítettek, de hosszú távon úgy tűnik, ez a módszer nevelt fel életképes bandákat – szóval a lényeg az volt, hogy ha akarsz koncertet, szervezd meg magadnak.

Az alapkoncepció az volt, hogy csinálunk egy bulit a Christian Epidemicnek és erre a tatabányai Puskin Művházat szemeltük ki, aminek a kistermében már 1999 decemberében csináltunk próbaképpen egy koncertet, és bár voltak problémák, – például, valamelyik banda szintije lecsapta a biztosítékokat, és végül egy konnektor maradt, amin utolsó esélyként működtethettük az estét – szóval az is, mint a legelső fellépésünk, kábé hajszálon múlt, hogy nem történt meg.

Így aztán 2000-ben lefoglaltuk megint a kistermet, aztán, ahogy láttuk a nagyoktól, elkezdtünk szórólapozni. Ahol ez a legjobban működött, az ugyanabban az évben először megrendezett ecsegfalvi Nightbreed fesztivál volt – anno nem nagyon léteztek extrém- vagy dark metal bulik az országban, talán csak az akkor még csak egyszer megrendezett Gothica volt az egyetlen fecske az ügyben. -  Régi basszerosunkkal, Liviczki Rolanddal vonatra szálltunk (annyira nem volt hely, hogy csak a személykocsik közé fértünk be), és elutazunk a bulira, hogy megfelelően promótáljuk az első Harag Napját. Ennek eredményeképpen, amikor a rendezvény napján elmentünk a Puskinhoz, az előtte lévő park már tele volt a feketeruhás hosszúhajúakkal. Megkérdeztem, honnan jöttek – mondták Szolnokról – erre nem nagyon számítottunk, hogy így egyből országos lesz a buli, de látszott, hogy már a gyülekezők megtöltötték volna a kistermet. Ezért aztán a hely gondnokát már arra kértem meg, hogy a nagytermet nyissa ki. Hála az égnek a Christian Epidemicnek volt akkora cucca, hogy működjön a buli abban a teremben is, így esett, hogy kicsit hamarabb nőtt nagyra a buli, mint terveztük. Időnként még ma is hallok ’friss’ beszámolókat, akár tatabányai vagy távolabbi ismerősöktől, hogy valamelyik Harag Napja volt neki az első ’nagy’ bulija, vagy zenészként az első olyan koncertje, amin kimozdult Budapestről. Ott akkortájt elsősorban a Total Metal Club és Voodoo adott otthont az extrém metal közösségnek, és azokhoz képest egy művelődési ház színpada 200+ nézővel elég nagy lépés volt.

De visszatérve a koncepcióra, olyan bulit akartunk, amit mi is élveznénk – volt honlap, amin térképet osztottunk meg, hogyan lehet az állomásról a helyszínre jutni – illetve általában volt is a vonatoknál valaki, aki személyesen segített. Illetve a végén, a koncertek után elkísértük a helyszínen rekedteket valamelyik aktuális éjjel-nappali becsületsüllyesztőbe – talán a Bulldog és a Vörös Kakas váltogatta egymást – és megvártuk velük az első vonatokat. Igyekeztünk olyan bandákat meghívni, akik bejönnek a környékbeli közönségnek, megmutatni azokat, akik nekünk is tetszettek, vagy egyszerűen csak jó haverok voltak, ezen felül pedig igyekeztünk nem egyedül csinálni a szervezést. Egyrészt, mert jól jött minden dolgos kéz, másrészt pedig nem akartunk elidegenedni a helyi undergroundtól. A Harag Napjáknál a fő partnerünk a tatai Sable zenekar volt, illetve annak a bandának a későbbi formációi, velük jöttünk ki a legjobban és ez a kapcsolat mindmáig fennáll, hiszen Racs Attila dobos és Loderer László basszusgitáros is abból a brigádból való, szegről végről Katona Rajmund gitárosunk is arról a vonalról érkezett.

Miben, mennyiben változott ez az évek során? Miként tudnád megfogalmazni a Harag napja mai misszióját?

 A fő változás, hogy már nem Tatabányán van a rendezvény. 2007-ig tartottuk a Puskin Művházban, de annyira megnőttek a buli költségei, hogy az oda érkező 200-230 körüli sereglet belépődíjából már nem tudtuk fedezni. Ahogy ez lenni szokott, a jegyekből álltunk mindent, a fogyasztás meg ment a háznak, szóval úgy döntöttünk, hogy a következő évtől inkább elengedjük a szervezéssel járó bonyodalmakat, és a nevet bevisszük az akkori Roxxy klubba, ami viszont így már nem volt akkora esemény, – kisebb hely, stb. – mint amit eredetileg jelentett.

Pár éve pedig már Budapesten tartjuk, mert itt könnyebben összegyűlik a közönség a fővárosból és vidékről – az egész eléggé összefügg a válságokkal, ezek az időszakos gazdasági mélypontok mindig valamilyen változtatásra kényszerítettek minket, most épp ez van, nincs mese, ott kell csinálnunk, ahol működik.(nevet)

A misszió nem változott – csinálni egy olyan eseményt, ahol mi is jól érezzük magunkat, mi pedig elég jól tudjuk érezni magunkat, ahol jó a buli. (nevet) Szóval súlyos koncertek, pontos kezdés, nincsenek egymásra folyó showk, mindenki láthat-hallhat mindent, vagy ha épp beszélgetni akar a haverjaival, csak olyan klubba visszük a bulit, ahol erre van lehetőség, és megteheti. Szóval végül a dolog nem is annyira konkrétan a koncertekről szól, hanem egy közösségi esemény, ahol ezekben a stresszes időkben jól tudod érezni magad, találkozhatsz hasonló zenét hallgatókkal, és ki tudod ereszteni a gőzt!

Számodra, személy szerint mit jelent a Harag Napja?

Nem nagyon tudom magamat különválasztani az eseménytől, körülbelül mindig volt, amióta zenélünk. Rengeteg jó embert ismertem meg ezeken a bulikon, sokat tanultam, hogy hogyan kell megszervezni dolgokat, de valahol mindig visszakanyarodom a rajongói énemhez, hogy mennyire szerettem a tatabányai Dies Irae zenekart, akinek ilyen címmel volt egy dala, és mindmáig hálás vagyok Nagy Lacának (ex-Dies Irae, ex-Christian Epidemic), hogy ezt a szöveget megírta és emiatt lehet egy ilyen dögös nevű rendezvényünk.

Ahogy említed, az eseménysorozat Tatabányáról indult és összeforrt az Agregatorral, szerintem tök menő, ha egy zenekar egy kvázi minifesztivál szériát tudhat magáénak.

Örülök, hogy így látod! Anélkül, hogy túlzottan koptatnám az underground kártyát, szerintem a történet részben a visszaadásról szól. Zenekarként rengeteg segítséget és támogatást kaptunk a rajongóktól, közönségtől, sajtósoktól, szervezőktől, stábtagoktól és más zenekaroktól, szóval ez egy közösség, amiből nem lehet csak kifelé venni az élményeket, akkor működik jól a közeg, ha vissza is adsz valamit. Ez az egész attól mozog még, hogy mindenki besegít a történetbe, nem nagyon veheted ki egyik szereplőt sem anélkül, hogy összeomoljon a földalatti világ – szóval, amit teszünk, hogy nem csak várjuk a felkéréseket, hanem mi is szervezünk pár bulit, ezzel is pörgetve az éjszakát. Nem mondom, hogy nem lenne egyszerűbb nélküle az életünk, de mindig jó érzés, látni, hogy milyen sokan érzik magukat jól, és felejtik el a kinti világban uralkodó szívást arra a pár órára.

Mekkora közösségépítő szerep jut a Harag Napjának? Ha jól tudom, az egész Bűnös! vonal története itt kezdődött.

Óóóó, igen!(nevet) Tatabányán és Komárom-Esztergom megyében nagyon jól összefogta a rock-metal népeket, kevesen lehetnek, akik nem jelentek meg így vagy úgy rajta a 2000-es években. A Bűnös!-történet is itt indult, a szövegvilágunkban is gyakran előjön ez a fajta Pokolgépes „elátkozottnemzedék-érzés”, hogy egy csomó mindenkinek nem tetszik, amit a generációnk, meg azóta az utána jövők csinálnak. Azt hirdetjük, hogy pironkodás helyett jobb felvállalni, és nyíltan viselni, hogy okés, nem akarok megfelelni az elvárásaidnak, ha ettől bűnös vagyok, akkor inkább leszek bűnös. A másik opció az, hogy megfeleljek, és frusztráltan tengessem a mindennapjaimat, lemondva a nekem tetsző dolgokról – ez meg nem annyira az örök élet titka. Az egész kicsit reflektál a „Tisztelettel kérdezem azoktól, akik úgy élték le az életüket, hogy "Mit szól majd a falu népe?", hogy végül mit szóltak?”

Mindez nyilván a „komoly és rendszerszintű” olvasat. A jó dolgok nem így születnek. Egyik évben untam, hogy a Harag Napja szórólapján az szerepel, hogy „Beugró: xxx Ft” és lecseréltem „Bűnbocsánat” -ra. Aztán az egész annyira megtetszett a bandának, hogy csináltattunk egy pecsétet, ami nemes egyszerűséggel annyit festett fel, hogy „BŰNÖS!”, és azzal vártuk az embereket a Puskinban – voltak páran, akik a kötelezőn túl kértek még párat, ide-oda, homlokra és izgalmasabb helyekre. Utána pedig már elvárás volt, hogy azzal menjen a beléptetés. Azóta már elég sok helyre felkerült a Bűnös!-feliratunk, pólókra, vinyl picture LP-re, viaszpecsétre, szóval töretlenül őrzi helyét az életünkben.(nevet)

Mik a legkedvesebb élményeid a korábbi Harag Napjairól?

Látni azt, hogy mindenki jól érzi magát. A közönség: amikor kérdezik, hogy mikor lesz; látni itt-ott képeket, amik ott készültek; látni, amikor ott vannak és maradnak a koncertek után is dumálni, és szórakozni hajnalig. A zenekarok, akik jöttek – voltak nevesebbek, Blind Myself, Cadaveres, Nevergreen, Dalriada – akik azzal, hogy elégedetten távoztak, jó visszajelzést adtak, hogy iparági mércével is jól csináljuk, amit csinálunk. Ugyanígy a külföldi bandák, akik megfordultak itt Ausztriából, Csehországból vagy Szlovákiából – az ő visszajelzésük pedig a nemzetközi szintnek megfelelés miatt esett jól, már csak azért is, mert igyekeztünk az országimázst is támogatni, megfelelő vendéglátással. Ugyanakkor sokat segített a zenekar összetartásában is, például a hajnali szemétszedés a sötétben, zuhogó esőben, mert a Puskin majdnem közvetlenül egy templom mellett volt, és csak úgy vehettük ki, ha másnap reggel a misén László atya nem hozza szóba a Harag Napját. Vagy este rohangászni a városban, hogy a kapuhoz váltópénzt szerezzünk, az akkor még aktívan működő, közepesen veszedelmes játéktermekben. Illetve, a plakátozást is minden évben más „vállalta fel”, amikor elkaptak minket a közterületesek - mert mindig elkaptak - hogy egyikőnk se legyen „visszaeső”, és így kisebb büntetést kelljen fizetni. A közös szívás, a közös részvétel, ami összekovácsol egy társaságot, és ennek tükrében is sokat köszönhetünk a Harag Napjának – és igen, másnap hajnalban mindig megfogadtuk, hogy „soha többet”, de amikor jött a következő év, mindig úgy futottunk neki, hogy „perszehogylesz”! (nevet)

Hogyan állt össze az idei fellépők listája, egyébként mit tartotok szem előtt a program összeállításánál?

Idén az az irány, hogy tematikusan legyen egy súlyos, dallamosan doom-death terem, a korai My Dying Bride, Katatonia, Paradise Lost ízekkel, és ez lesz a Kék Yuk színpadán - a műfaj hazai képviselőivel, a szegedi Sentio Ergo Sum és gyöngyösi Zivatar köré szabva a műsort. Mi is ott leszünk idén, főleg, mert annak idején ezen dallamosan súlyos vonalon indultunk mi is, másrészt úgysem nagyon illünk semelyik uralkodó metal műfajba, szóval kábé mindegy, hol játszunk, de leginkább ehhez a zsánerhez érzem magunkat közelebb.

A másik terem műsora a Ragály köré épült, akik idén alakultak, és részben ex-Christian Epidemic tagokból állnak. Korábban már említettem, hogy mindig is jó viszonyt ápoltunk velük, és sok-sok bulit csináltunk együtt, így igazán megtisztelő, hogy Kocsis Zoliék első koncertje a Harag Napján történik majd meg és, hát így egyúttal történelmet is írunk.(nevet) A Vörös Yuk, azaz a KVLT nyitó bandája a Türböwitch lesz, ahol a tagokat már innen-onnan ismertük, de hivatalosan idén haverkodtunk össze, hiszen találkoztunk itthon is, illetve egy napon játszottunk a cseh United in Brutality fesztiválon, ami kiváló bizonyítéka, hogy mennyire elszánt metal harcosok ők is. Részünkről mindig élmény együtt játszani egy ennyire aktív és erős metal csapattal, főleg mert utána mulatni is igazán jól lehet velük.(nevet) Itt, a KVLTban lesz a Sollen is, akikkel ezer éve együtt toljuk a hazai dallamos death metal szekerét, csak míg mi inkább a Tiamat, Cemetary irányából érkeztünk, ők a progresszívan melodikus In Flames / Dark Tranquillity ízeivel szövik át a zenéjüket, így mindenki megtalálhatja a hozzá közelebb álló súlyosságot.

Mondhatjuk, hogy a rendezvény mára már kultikusnak számít köreinkben, mi az, ami miatt ebbe a státuszba kerülhetett?

Szerintem azért, mert ez a buli az elmúlt 22 évben szinte mindig ott volt, minden évben lehetőséget adott a találkozásra, a közös szórakozásra, és az ilyen bulik kovácsolják össze a színteret, az embereket. Nekem is van jó pár kultikus fesztivál, amit dédelgetek a szívemben és az emlékeimben – a Nightbreed Fesztiválok, a Gothicák, vagy az Alhana-táborok is roppant szentimentális érzelmeket pendítenek meg bennem – viszont ezek sajnos már nincsenek, Harag Napja pedig még van – ami jól mutatja, hogy ott és addig kell járni ezekre a bulikra, amíg működnek, hogy sokáig működhessenek – ugyanez igaz a Fekete Zaj, vagy a Lowland fesztiválokra is. Sajnos nem szabad semmit magától értetődőnek venni, úgy, hogy idén kihagyom, mert biztosan lesz jövőre is… Semmi sem biztos, szóval tessék látogatni a kultikus bulikat, hogy minél tovább a mieink maradhassanak.

Mi az első dolog, ami szerinted az embereknek eszébe kellene, hogy jusson a rendezvényről?

Hogy ott metal van, és jól szokták érezni magukat rajta, mert találkozhatnak mindenkivel, aki számít, hiszen ők is ott lesznek, és minden szereplő kulcsfontosságú…és persze szoktak lenni zenekarok is! (nevet)

Zárásul, mondanál egy érdekes tényt a rendezvényről, amit valószínűleg csak a legbennfentesebbek tudhatnak?

Ami a Harag Napján történik, az a Harag Napján marad – el kell jönni, át kell élni, és csak az tudja majd, aki ott volt!(nevet)

Ne menj sehová, ráadásként a fellépőkkel is készültünk egy villám kérdezz-felelekkel, hogy semmi kétség se maradjon benned afelől, hol a helyed november 5-én!

Elmesélnétek pár szóban a zenekar körüli aktualitásokat?

Attila (Zivatar): Idén elkészítettünk egy kislemezt, ami remélhetőleg hamarosan meg fog jelenni. A címe Sacrifice, három dalt már meg is mutattunk Youtube-on, Soundcloud-on, a szerencsésebbek pedig élőben is hallhatták a májusi Undead fesztiválon. Ami a zenekar jelenlegi helyzetét illeti, azt kell mondjam, hogy elég komoly változások elé nézünk. Részleteket egyelőre nem szeretnék elárulni, jövőre mindenre fény derül.

KommandanteKlit (Türböwitch): A legnagyobb hír jelen pillanatban, hogy végre megjelenési időpontot kapott a második albumunk, ami a metal.hu által jelenik meg November 4.-én.

Zslöd (Türböwitch): Ezenfelül érdemes megemlíteni, hogy rendhagyó felállásban játszunk aznap este, dobosunk, Hellcummer ugyanis igazoltan távol marad. Pánikra azonban semmi ok, a helyén barátunk, Boti a Needlessből tökéletesen fogja szállítani a tukatukát, meg a d-beatet. Ezúton is köszönet neki a segítségért!

Tibi (Ragály): Mivel a zenekar még nincs egy éves így csak aktualitásokat tudok írni.(nevet) Igyekszünk sokat próbálni, koncertezni, népszerűsíteni a bandát, és jövőre szeretnénk egy albumot kiadni, így egy percre sem állunk meg. Zoli ontja a jobbnál jobb témákat, szóval a legnehezebb a választás lesz, mi is kerüljön fel a korongra.

Janó (Sentio Ergo Sum): A zenekar jelenleg leginkább az új dalokon dolgozik, melyek a jövő év közepére várható új lemezen lesznek majd hallhatóak. Emellett négy másik bandával belefogtunk egy vándorfesztivál lebonyolításába, ’Doom for Gloom’ néven, mely egy kifejezetten műfajspecifikus kezdeményezés.

Sollen: Az utóbbi időben nagyon felgyorsultak az események a zenekar körül. A legaktuálisabb, hogy végre stúdióba vonulhatunk a Kelly Family tagjaival, hogy közösen rögzítsünk egy Wham!-feldolgozás albumot. Nagyon izgatottak vagyunk, a siker garantált!

Részt vettetek már korábbi Harag Napján? Mik a legkedvesebb élményeitek?

Attila (Zivatar): A Zivatar most szerepel majd először a rendezvényen. Ezúton is köszönjük a felkérést, mindannyiunk számára megtisztelő, igyekszünk is majd maximális erőbedobással egy erős műsort adni. Én személy szerint voltam már többször is Harag Napján. Ha tehetem, igyekszem minden jelentősebb bulin ott lenni, mert többnyire ilyenkor tudok találkozni a régi és új barátokkal, ismerősökkel, zenésztársakkal, és persze nem utolsó sorban kiváló metal zenéket lehet látni, hallani élőben.

KommandanteKlit (Türböwitch): Igen, mint néző voltam már többször is. Mindig remek buli volt, igazi underground esemény, ahogy ennek lennie kell! Én most is rettenetesen várom már az estét, tuti idén is k*rva nagy lesz!

Zslöd (Türböwitch): A budapesti szervezésű Harag Napja estek többségén ott voltam. Az emlékek az évek és az események (na meg a sörök) számának növekedésével arányosan homályosodnak el, de a hangulatra sosem volt panasz, ahogy a szervezésre sem.

Tibi (Ragály): Ezzel a felállással eddig még nem. Nézőként többször is, a hangulat mindig 10/10 volt.

Janó (Sentio Ergo Sum): Leginkább a profi szervezést, és a szívélyes fogadtatást tudnám kiemelni mind fellépőként, mind pedig nézőként. Nincsenek meglepetések, minden gördülékenyen halad, pillére ez a rendezvény a hazai undergoundnak minden szempontból.

Sollen: Közülünk Andris a legnagyobb koncertlátogató, de sajnos elég sokat iszik, így sok infónk nincs, ebből kifolyólag az élményeket inkább hagyjuk...

Mivel készültök az idei rendezvényre?

Attila (Zivatar): Az esemény nevéhez méltóan elég kemény setlistet állítottunk össze, hogy doom metal banda lévén mégse tűnjünk ki olyan nagyon a felhozatalból. Főleg a harmadik lemezről fogunk dalokat játszani, illetve az említett, hamarosan megjelenő Sacrifice-kislemezről is lesz még ízelítő. 

KommandanteKlit (Türböwitch): Kokain, kaviár, kurvák. Kell még bármi más?

Zslöd (Türböwitch): Talán egy korábban itthon sosem játszott, új lemezes számot is előveszünk. Talán nem!

Tibi (Ragály): Szerintünk egy remek, lendületes koncerttel, nagyon sok energia van bennünk amit szeretnénk is a közönség elé robbantani.

Janó (Sentio Ergo Sum): Leginkább nagy erőbedobással. Az utóbbi időben sikerült magunkhoz képest jó pár koncertdátumot realizálni, így több fellépésre készülünk egyszerre. Itt a baráti zenekarokkal való együttműködés, és a borítékolhatóan jó és lelkes közönség csak még jobban motivál minket arra, hogy mindent megmutassunk, amire képesek vagyunk. Remélem, így is lesz.

Sollen: Mydetonnal és Apranax-szal.

Miért érdemes ott lenni?

Attila (Zivatar): Szerintem ez nem kérdés, egyértelműen ott a helye mindenkinek. Jó zenekarok, jó társaság. Mi kell még?

KommandanteKlit (Türböwitch: Mivel ez pont egy olyan esemény ami segíti egyben tartani a hazai underground kultúrát.

Zslöd (Türböwitch): Miért ne? Az ital, a metal és a társaság adott, minden más Rajtatok múlik.

Tibi (Ragály): Nos, ami a legfontosabb szerintem, hogy az underground közösség támogassa egymást, találkozhasson és érezze jól magát, hisz mostanában nem sok dolognak lehet örülni a nagyvilágban. Másrészt a bandák miatt, mindegyik kiváló a saját stílusában.

Janó (Sentio Ergo Sum): Nagyon fontosak a hazai underground szempontjából ezek a típusú rendezvények. Budapesten mindig jó színpadon és nézőtéren is lenni. Emellett rettenetesen fontos, hogy itt komoly színvonalat képviselő csapatokkal találkozhat a nagyérdemű. Megtiszteltetés velük együtt alkotni valamit, és ha nem lennénk fellépők, magam részéről akkor is eljönnék. Tegyen így mindenki.

Sollen: Úgy tudjuk, hogy akciós lesz a Tuborg.

 Hasznos linkek:

Harag Napja Facebook-esemény

Agregator - Facebook

Ragály - Facebook

Sentio Ergo Sum - Facebook

Sollen - Facebook

Türböwitch - Facebook

Zivatar - facebook

Csipke