JACK B.-j.: Dösi, Geri, Levi, Gabi

Nem mondanám, hogy járatos vagyok a hazai crust/grindcore/hardcore színtéren, mindig megvoltak a kedvenc zenekaraim, mint a Harvester, vagy az Another Way, de úgy érzem, csak a felszínt kapargatom. Így eshetett meg, hogy a JACKet is elég későn fedeztem fel magamnak, 2020-ban, amikor a Rotten Sound előtt játszottak még a régi Dürerben, azt viszont már akkor eldöntöttem, hogy a JACK-el egyszer bizony leülök. Az idei Lobotómia-lemez pedig meg is hozta a várt apropót, hogy Vatai Levivel elcsevegjek virtuálisan, mindenről is. Meglehet, hogy fennállásuk ideje alatt jó pár változáson átment a banda, számomra valahogy mindenki, aki megfordult a zenekarban, csak hozzátett, semmint elvitt belőle valamit, talán ezért is tudott talpon maradni '96 óta, és menthetetlenül beleívódni a színtérbe, azt hiszem, erre mondják, hogy kultikus. Szerinted? 

Nemrég értetek haza a londoni Chimpyfestről. Mesélj, hogy sikerült? Mennyiben és ha igen, miben más a külföldi színtér?

Nem egy nagy sztori itt ez az angliai kiruccanás, volt egy londoni buli és három napot kint voltunk pluszban barátoknál. A koncert jól sikerült. A kinti színtér egy részére sikerült ezen a fesztiválon rázoomolni, mert itt a grindcore/crust/hardcorepunk vonal ment. Ez alapján csupa pozitív impulzus: rengeteg ember a bulikon, béke, jókedv, óriási distrók. A különbség nagyjából az, hogy iszonyat nagy múltja van kint ezeknek a mostohább műfajoknak, míg itthon nem nyúlnak vissza a zenei gyökerek ennyire régre, és maga a grindcore is egy nagyon mostoha  műfajként van ma is kezelve, de sokkal jobb a helyzet már a régebbi időkhöz képest.

Ha már szóba kerültek a koncertek, mi volt az eddigi legváratlanabb hely, ahol játszottatok?

Olaszban volt, hogy egy dombtetőn játszottunk, kegyetlen meredek volt a feljutás. A régi időkben egy szabadtéri buli napján eleredt az eső, és a kocsma WC-je előtti szalagfüggöny mögött játszottunk. Rengeteg squatos (foglalt házas) buli, ami nyilván más, mint egy klub. Sajnos túl nagy sztorik nincsenek.

Idén már 26 a zenekar, ’96-ban alakultatok. Jó pár tagcserét átélt a banda ez idő alatt, hogy éled meg, hogy eddig jutott a JACK története?

Ez csak egy szám, mivel a jelenlegi felállás nagyjából öt éve van együtt, így nekem ez kicsit ’reset’ is volt onnantól. Az egyetlen eredeti - bár, még én sem, mivel csak ’97-ben csatlakoztam a bandához - tag én vagyok, így én ezt a 26 évet nem élem meg ilyen óriási dolognak, teltek az évek, működött a banda, itt vagyunk.

Az idő nyilván csak múlik, de ma mit jelent számodra a grindcore és az itthoni közössége?

Igazi tiszta grindcore itthon a Din-Addict volt, és még a sajnos nemrég feloszlott S.O.T.E képviselte a műfajt. A régi időkben inkább a deathgrind vonal ment ebben az extrém stílusban (Life Discussion, Intense Agonizing) ezt a kettőt Bakelit mutatta nekem. A JACK egyfajta crossover muzsika sok grind elemmel, alapvetően hardcore punk gyökerekkel, de pár metal hatás is fellelhető a zenénkben. Az itthoni közösség szerintem elég jól kialakult, nyilván óriási nagy számok nincsenek, de nagyon jól meg lehet szervezni a koncerteket, mert van itthon egy elég jó crust/grind mag, van jó pár kollektíva és lelkes ember, akik tesznek sokat ezért. Ott a Kripta, a Riff, a Drinkin’ Beer In Bandana Records, a Beton (fest), a Freakend Fest, a Tukker Booking,  mind-mind rengeteg jó bandát hoznak ide külföldről. Ja, és a legjobb podcast ebben a crust/grind műfajban az Agyampokla (Agyampodcast). Sok jó arc került bele a színtérbe és jól lehet érvényesülni, csak csinálni kell! DIY

Mennyiben változtak az ihletet adó hatások az évek során?

Szövegileg a régebbi „rohadt-multik, szemét-kormány” formula helyett, - természetesen ezek magától értetődőek, a dalszövegekben direkten/bújtatva ott vannak - a személyes benyomások, gondolatok és a hétköznapibb dolgok, történések adnak ihletet. A folyamatosan hazug társadalom és hatalom egymásnak feszülése a fő spektrum.

A stílus zeneileg teljesen elszabadult az idők folyamán, punk, hardcore, powerviolence, thrash, death metal, grindcore. Természetesen az oldschool vonal felé toljuk.(nevet)

Nemrég megkérdezték tőlem, hogy vajon miért kötöttem ki a műfajoknál, amiket hallgatok. Sosem gondolkoztam még el ezen korábban, ti szoktatok ilyesmin agyalni?

Mi sem agyalunk, mindenki hallgat mindent. Közhelynek hangzik, de a lényeg, hogy legyen őszinte, energikus. A durvább zenék, amiket az ihleteknél már említettem, vagy egy jó trip-hop, hip-hop lemez tudnak olyat súlytani, hogy a fal adja a másikat. Emellett a Massive Attack- lemezek, mind mondanivaló és zene tekintetében, valamint az összes Beastie Boys-anyag példaértékű.

Engem inkább az foglalkoztat, mi az, ami miatt nem lehet ezt kinőni.

Ha megízleli valaki egy koncert hangulatát, és zenekarban is játszik, és tényleg megérinti, azt kizártnak tartom, hogy abba tudja hagyni, vagy kinőni. Ha meg igen, akkor benne sem volt. Ebből a jelenlegi káoszból a zene/zenélés az egyik legfontosabb mentsvár.

Hangzók. Igencsak terjedelmes az eddigi JACK-életmű: 6 nagylemez, 1 EP, több válogatáslemez és split, melyik a legkedvesebb?

Az első két lemez (Vissza, ki az utcára!, Téged akarnak) nagyon fej-fej mellett van, tökös kis anyagok. Érettségben a Neurózis egy elég komoly cucc lett, viszont dinamikában és jó dalokban szerintem a mostani új lemez viszi a pálmát.

Apropónk az emlegetett Lobotómia-lemez, már a cím is elég aktuális, gondolom a megjelenés időzítése sem volt véletlen.

A birkafejes koncepció a pandémia előtt már megszületett, maga a szent állat a basszerosunk saját birkája, és Berkenye a neve. A lobotómiás adalék adta magát , természetesen a társadalom totális agymosására reflektál, a borítónak is az az üzenete, hogy a birkának már több esze van, mint az embereknek körülöttünk. A lemez pedig pont a pandémia közepén jött ki, így azt is lehetne hinni, innen az inspiráció, de mint írtam előbb megvolt az alap, a járvány meg csak segített végső formába önteni az egész lemezt.

Dühös, sötét, kilátástalan, de mi más is lehetne jelen helyzetben. A hétköznapokat is ennyire komoran élitek meg, vagy azért van, ami nyújt némi vigaszt?

Az emberek felfogása az élethez és egymáshoz az elkeserítő és kilátástalan, ezeknek adunk hangot a szövegeinkben, nyilván a düh és a frusztráltság egyértelműen ihleti az összes szöveget. A saját életünket igyekszünk jól megélni és örülni a saját dolgainkat, lehetőleg boldogan, úgy mint a család, barátnők, gyerekek, rengeteg röhögés a próbákon, koncerteken.

Úgy gondolom, ezekben az időkben kis közösségünk, színtereink szerepe felerősödik, nekem legalábbis az tudja adni a legtöbbet, ha el tudok menni koncertre, beszélgethetek zenekarokkal továbbra is és írhatok róla.

Abszolút így van, itt az undergroundban nincs helye a kamunak, megjátszásnak, és ehhez ragaszkodik az ember, itt érzi jól magát és igen, kegyetlenül elb­*szódott a világ, akármilyen közhely, és ez a sziget mindig mentsvár. Legyen ez egy jó koncert, beszélgetés, vagy egy jó lemez meghallgatása, amiben érzed az őszinteséget.

Mire számíthatunk még tőletek idén?

Lesz október végén, Budapesten a Kriptában egy buli, novemberben szlovák/cseh bulik és ezekkel a koncertekkel zárjuk is 2022-őt. Egy éve folyamatban van a 2002-es Téged Akarnak -album bakelitverziója, reméljük, a közeljövőben megkapjuk a példányokat mert előrendelésben 75 lemez elment a százból. 2023 februárjától indulnak a koncertek részünkről, természetesen alakulnak az új dalok is szépen a következő anyagra. Így van mit csinálni.(nevet)

Kapcsolat:

JACK Facebook

JACK bandcamp

Lobotómia a Youtube-on:

Csipke