A megkerülhetetlen finn grind veterán Rotten Sound-dal amolyan őszinte, se veled, se nélküled szimbiózisban létezünk. Van, hogy akár évekre száműzöm őket a lejátszómból, máskor meg csak velük van tele a fejem és naphosszat a munkásságukat pörgetem, immár 27 év terméséből tudok szemezgetni. Picit azért megsemmisít szembesülni azzal, hogy amikor '97-ben kijött az Under Pressure én még javában a Hello, hello-ra tomboltam az általánosban, mint minden "rendes" kis diáklány...Majd kiheverem. Visszakanyarodva, mivel jelenleg épp a "lángolás" időszakát élem, nem volt kérdés, hol töltöm a szerda estém. Már csak azért sem, mert ugyan a honi zenekarok a szenvedélyem, hiába próbálok képben maradni a passzio.hu kényszerpihenője alatt is,  a magyar rock/metal undergroundnak mindig akadnak számomra még feltérképezetlen bugyrai, a grind/crust punknak például csak a felszínét kapargatom, (de majd jól elmélyedek a Fekete Macska Suicide-ban, úgy látom, érdemes.) Mind a Mass//Reaction mind pedig a JACK ilyen berkekben fogant, mondjuk ha előbbi egy baltával simogat, utóbbi láncfűrésszel, de most meg előreszaladok...

Szóval, agyban még a munkahelyemen járok, amikor 20:00 körül beesek a Dürerbe. Kizökkent a szokatlanul diszkrét moraj, aztán koppan, hogy ma bizony csak a kisterem lesz hangos. Bevallom, nem esik rosszul ez a nyugalom, sajnos a kevésbé szociális sminkkészletemmel sikerült kipingálni magam aznap reggel. Bár nem is nagyon marad idő cimbizésre. Ruhatár, IPA, kazetta biznisz és színpadon a Mass//Reaction. A budapesti ötös crust sodrása  sallang nélkül üvölti az arcodba, közelről, hogy "baj van b*zd meg", és nekik el is hiszed...A legutóbbi anyag, 2018-a a koncert óta sláger nálam, de a 2017-es Ugar is adott mindennapi hallgatnivalót, mint mondjuk a Métely, vagy a Hanyatlásból hanyatlásba. Egyszóval benyel a terem, megérkezek, végre. Kellemes önként szeletelőbe vonulni, úgy darabjaidra esni, hogy  még élvezed is. 

Ilyen társaságban nem is csoda, ha az idő rohan, máris lecsap a JACK.  Róluk már akad némi fogalmam,  beszédes, hogy Ádám (Harvester, Terraformer Deluxe, Advisory) ül a dobok mögött, nem is csalódok. A banda olyan, mint valami egekbe gyorsult,  ütvefúróval meghangszerelt Slam Poetry, csak jobb. Nem kímél, kaotikus, kilátástalan, dühös, kimondja, nyersen, ahogy kiszakad, néhol olyan bravúros képekkel, mint a "mézes madzag csak kötél a nyakban". Ennél jobb felvezetés nem kell, biztos, hogy randevúzok még párszor mindkét csapattal, a diszkográfiák már kéznél.

A Rotten Sound nem a leggyakoribb vendége a magyar kluboknak/fesztiváloknak, de azért kétszer már elcsíphetted őket itthon, nekem most először sikerül. Ezúttal basszer nélkül, hárman vették nyakukba Kelet- Európát, egy önálló miniturné erejéig. Nem bánom, hogy a miérteket egyelőre balladai homály fedi, egy ennyi ideje lélegző zenekar azt hiszem, már megengedheti magának, hogy eldöntse mit és miként oszt meg a közönségével. Ha Keijo mondja, hogy nincs gáz, nincs gáz. Egyébként is annyi mindent túléltek már....Basszusgitáros nélkül sincs hiányérzetem, hárman is pusztítanak, a  vérükben van. A Slay így is roncsol, belülről, még csak bemozdulni sem kell hozzá, durván legyalul a Target, ugyan a közönség nem változtatja csatatérré a kistermet, de cserélődik az energia rendesen, megy az adok-kapok, nem eresztjük egymást egy pillanatra sem, maximális fordulatszámon dübörög a csontreszelő. Azért két gyilok közt simán belefér egy Szia, hogy vagy?, természetesen magyarul. Elnézve az egybegyűlteket, elgondolkodtat, hogy úgy fest, a Rotten Sound már sosem lesz a zsenge huszonévesek zenéje, legalábbis itthon nem. Ez nem feltétlen probléma, így is generációk nőttek fel rajtuk, amiken kitörölhetetlen nyomot hagytak, bele is borzongok. Te pedig gondolj arra a jelzőre, amivel leírnád életed egyik legjobb koncertjét, megvan? Na ez is pont olyan volt! Ha bulik tekintetében ilyen folytatás várható, talán mégis jó év lesz ez...

A hazaútra is maradt még az elmúlt 35 perc elképesztően bensőséges atmoszférájából. Igen, jól olvasod, ez bizony egy meghitt grindcore arcletépés volt, furán hangzik, tudom, de például olyat sem minden nap lát az ember, hogy egy énekes, ennyi évvel és rutinnal a háta mögött nem "felejt el" belenézni az előzenekaraiba, sőt, vigyorogva arrébb áll, hogy te is láss... Hálám üldözi a Tukker Bookingot, hogy összehozták az estét, én pedig egy újabb koncertet kihúzhatok a bakancslistámról...