Heartlapse b.-j.: Balován Barnabás (basszusgitár), Kovács Tamás (gitár), Egyed Péter (dob), Luca Broglia (ének)

Követem már egy ideje a Heartlapse munkásságát, Remains nagylemezük pedig a tavalyi év egyik fénypontja volt számomra, nem félnek feszegetni a műfaji határokat, az eredmény rendezett disszonancia, melyben egyből otthon érzik magukat az erre fogékonyak, pláne élőben. Emellett eszméletlen megfogott a vizualitás, amibe a dalaikat öltöztetik. Az album koncepciójáról, fogadtatásáról, múltról és jelenről beszélgettünk frontemberükkel, Lucával, és dobosukkal, Petivel. 

Hosszú út vezetett a tavalyi megjelent Remains nagylemezig a Heartlapse kezdetei óta. Mit gondoltok, a felállásban, illetve a zenében magában bekövetkezett változások ellenére van olyasmi, ami az indulástól állandó a bandában?

Peti: Körülöttünk minden folyamatosan változik és mi is ennek a folyamatnak a részei vagyunk. Ebből adódóan elég nehéz olyat mondani, ami állandó. Egy dolog viszont biztos: ezt az egészet a kezdetektől fogva a barátságra építettük, és úgy tekintünk a zenekarra, mint egy menedékre a külvilág elől.

Októberben a hivatalos lemezbemutatót is sikerült megtartani, hogy éreztétek magatokat?

Peti: Az októberi buli messze túlmutatott a várakozásainkon. Sikerült a Robotban egy teltházas estét összehozni, amin rettenetesen meglepődtünk. A közönségtől mérhetetlenül sok energiát kaptunk a koncert alatt, ami a mai napig lendületet ad nekünk. A szett után egyetlen egy kérdés merült fel bennem: Ez mégis hogy történhetett?

Milyen volt közönségnek eljátszani a teljes anyagot?

Peti: Mivel konceptlemezről van szó, így adta magát, hogy elejétől a végéig eljátsszuk a teljes lemezt. Mindenképp ki akartuk ezt próbálni egyszer, és úgy gondolom, hogy nagyon jól működött.

Így, a covid árnyékában mennyire más kiállni koncertezni egyébként?

Peti: A covid miatt nekünk is eléggé megcsappant a koncertjeink száma. Azt gondolom, hogy ebből adódóan jobban rá tudunk készülni a soron következő eseményre, és azt érzem, hogy valahogy a közönség és mi is kicsit jobban kiengedjük a gőzt egy ilyen alkalommal.

Visszakanyarodva a Heartlapse-hangzókhoz, mivel, ha rólatok van szó, egyértelmű a szoros kapcsolódás a képzőművészet és a mozi világához, érdekelne, mit gondoltok, milyen stílusú filmek lennének az eddig megjelent anyagok?

Luca: A zeneszerzés során a fotográfia és a filmek váltak az inspiráció forrásává, különösképpen az Afterimage és a Remains esetében. Általánosságban a kiadott anyagok Cronenberg filmjeinek, Ingmar Bergman atmoszférájának, Lars von Trier Antikrisztusának, Yorgos Lanthimos Dogtooth című filmjének és Ari Aster új horrorjának, az Örökségnek az egyvelege.

Beszéljünk kicsit részletesebben az Afterimage kislemezről. Miként emlékeztek vissza a felvételek időszakára?

Peti: Az Afterimage volt Lucával az első közös anyagunk, amin dolgoztunk, akkor még Dávid is a zenekar szerves része volt, a felvételeket közösen készítettük, többnyire a próbatermünkben, illetve Barnáék szüleinél Érden. Én úgy tekintek erre az időszakra, mint egy kezdeti szárnypróbálgatásra, illetve összeszokásra. Meg kellett ismernünk egymást és meg kellett tanulnunk együtt működni.

Ha egyet kellene kiemelni a kislemez dalai közül, melyik lenne az?

Peti: A Joseph Plateau. Szimplán a hangulata miatt és Luca személyes élménye a dalszöveg tükrében egy olyan számot eredményezett, amit azóta is nagyon szeretek.

A This is Gonna Hurt You-hoz készült klippel felvezetett anyag a fájdalom és a tudat kapcsolatát boncolgatja, míg maga a kisfilm alapötletét tekintve az éjjel, mint mentális állapot jelenik meg, és az ebből a fókuszban megjelenő világ. Miért tartjátok fontosnak, hogy a kiválasztott dalokhoz kölcsönzött képi világ maga is profin komponált legyen?

Luca: Mint a művészetek kedvelője, a vizuális szempont nagyon fontos része a zenénknek, szóval a legjobbat próbálom kihozni magamból, hogy vizuálisan megfogó tartalmakat gyártsak és ami még fontosabb, hogy jelentőséget vagy egy kulcsot adjanak a dalok megértéséhez.

Azt hiszem, ez a fajta megközelítés a klipkészítésben nem igazán jellemző Magyarországon, jól látom? Ha igen, mit gondoltok, mi ennek az oka?

Luca: Magyarországgal kapcsolatban nem sok mindent tudok elmondani. Az viszont világos, hogy általában a zenekarok ebben a műfajban könnyebben követnek trendeket ahelyett, hogy kísérleteznének, és beletennék a saját személyes stílusukat és kreativitásukat. Sokszor a zenekarok az egyszerűbb utat választják költségvetési szempontból, és ez teljesen érhető, egy videoklip rengeteg időt igényel, és nagyon költséges tud lenni. A mi videóinkban, amennyire tőlünk telik megpróbálunk jelentést adni a zenénknek.

Visszatérve a kislemezre, elég pozitív visszhangja volt, ti mennyire voltatok elégedettek a fogadtatással?

Peti: A frontembercsere egy zenekar életében elég nehéz folyamat, hiszen mindenki elvárásokkal fogadja az új tagot. Annak ellenére, hogy a kislemez megjelenése után sok-sok pozitív visszajelzést kaptunk, úgy éreztük, hogy még be kell érnie a friss felállásnak.

A zenekar első nagylemeze, a vizuáltól kezdve, a felvételeken át, a mixig, teljes egészében a saját munkátok. Jó szívvel emlékeztek vissza az album munkálataival töltött időkre?

Peti: Nagylemezt felvenni az egyik legkirályabb, és egyben a legnehezebb kihívás, főleg, ha saját magad producere vagy. A számok írása közben rengeteget kísérleteztünk, mire sikerült megtalálni azt a hangképet, amellyel elégedettek voltunk. Személy szerint a felvétel folyamata és a keverés volt a legizgalmasabb.

Miként látjátok a bemutatkozó albumot, így majd egy év távlatából? Van, amit a tapasztalataitokból kiindulva másként csinálnátok a következő lemeznél?

Peti: Biztos vagyok benne, hogy ha egyik este az ágyban fekve elővenném a lemezt és végig hallgatnám, akkor még mindig ugyan olyan örömmel töltene el, mint amikor megjelent. Nyilván sokat tanultunk az első nagylemezből és sok mindent azóta már másképp csinálnánk, de szerintem ez így van rendben, szeretnék még rengeteget fejlődni.

A Remains, ahogy említitek is, konceptlemez, a NuSkullnak adott interjúban említitek, hogy „az emberi test hanyatlását és azt fájdalmat, amit a saját testünktől való elidegenedés elkerülhetetlen folyamata okoz” dolgozza fel az anyag és „a legfőbb kérdés az, hogy a végén mi marad az érzésekből és az érzelmekből? Mi a mi igazi örökségünk?” Érdekel, megkaptátok-e a választ a kérdéseitekre?

Luca: Nem vagyok benne biztos, hogy bármikor is megtaláljuk a válaszokat erre, de talán nem is annyira fontos. Sokkal lényegesebb magukra a kérdésekre fókuszálni, például hogy honnan jönnek, mik a félelmek, amik mozgatják őket, és ez talán segít a mindennapi életünkben felfedezni a kapcsolatot önmagunkkal és a körülöttünk lévőkkel.

Ez sem egy szokványos téma, pedig azt hiszem, a korai 30-as korosztályt már elkezdik foglalkoztatni ezek a kérdések, ahogy megjennek az első ráncok és ősz hajszálak, titeket mi inspirált arra, hogy ez legyen az album fő tematikai motívuma?

Luca: Ahogyan emlékszem, én jóval korábban szembenéztem ezzel a témával, mint a harmincas éveim. Nézzük meg, hogy mit jelent a címe az End of the Youth dalnak, ami az a pillanata mindannyiunk életének, amikor felfedezzük, hogy a szüleink, a barátaink is sebezhetőek, halandóak, és egy bizonyos ponton el fogjuk őket veszíteni. Ez egy elég szomorú téma, de itt van az, amikor a zene segít nekem, ez az én személyes utam, hogy szembenézzek, és elemezzem a kemény témákat, amelyek megijesztenek. Ráadásul az elmúlás vezérmotívuma a testünk és elménk változásáról szól, hogy ismeretlenné válunk önmagunk számára.

A Remains tételeiből két dalhoz is profi klip készült, a Relic számomra a tökéletes képi megfelője a fentebb érintett témának. Milyen volt maga a forgatás?

Luca: A Relic című videónkat a francia Olivier de Sagazan előadásai ihlették, amik vizuálisan egy tökéletes utat mutattak a dal és az egész album lényegéhez. A forgatás egy improvizáció volt a csodálatos Levi és Réka által. Adtunk nekik egy pár támpontot, eszközt, és egyetlen egyszer adták elő, soha nem gyakorolták előtte, ami még egy kicsit nyersebbé teszi, de mégis egyedivé az egész szereplést.

A másik Solstice-hez készült kisfilm a magunktól és minden mástól való elidegenedés érzetére épít, főszereplői pedig ti vagytok. Hogy éltétek meg, hogy kvázi az életetek egy darabja lett így filmre véve?

Luca: Az elmúlt évek nyíltan megmutatták, hogy a társadalmunk mennyire zilált, és hogy csak passzívan tudjuk elviselni a hatásait egy önpusztító folyamatnak, amit magunknak kreáltunk. A videó ötlete, ahogy mondtad főképp az elidegenedés, ami a passzivitásból fakad. Plusz én úgy gondolom, hogy az önirónia egy kiváló eszköz arra, hogy megbirkózzunk a témával, és az utóbbi időben elkezdtük használni. Nem érdekel minket, hogy jól nézzünk ki, úgy gondolom, hogy sokkal autentikusabb, ha azt mutatjuk, akik mi magunk vagyunk, csak egy csapat srác, a mindennapi szenvedésekkel és frusztrációkkal dűlőre jutva, úgy gondolom, hogy ezt mindenki át tudja érezni!

Mennyire okoz kihívást ilyen formában főszerepet vállalni a saját videótokban?

Luca: Több szempontból is kihívást jelent, mivel mindent magunknak csinálunk, és ez rengeteg munkával jár, ami szervezést igényel, és személy szerint én borzasztóan rossz vagyok ebben. Ráadásul meg kell győznöm a többieket, hogy butaságokat csináljanak, például belemásszanak egy kukába, vagy hagyják, hogy valaki felpofozza őket, vagy hogy a fűnyíró alá tegyék be a fejüket, satöbbi, aztán meg kell ígérnem nekik, hogy megéri majd, és a végeredmény jó lesz! De szerintem a srácok megbíznak bennem, szóval a végén együtt vicces és könnyű a munka.

Mi az, ami már biztos 2022-re nézve?

Peti: Nem szeretnék mindent elárulni, de annyi biztos, hogy a nyár egyik legkirályabb bulija a következő Hell Vill fesztivál lesz, ami idén sokkal nagyobb volumenűnek ígérkezik, mint a korábbi években, hiszen ezúttal Felsőtárkányban, szabadtéren kerül megrendezésre, és olyan zenekarokkal osztozhatunk a színpadon, mint a Subscribe és a Lazarvs. Ezen kívül még annyit elárulhatok, hogy nem álltunk meg a nagylemez után, jelenleg is egy új anyagon dolgozunk.

Merre láthatunk benneteket legközelebb?

Peti: Legközelebb a Dürer Kertben találkozhattok velünk a Hell Vill support buli keretein belül március 11-én pénteken este!