Megígértem, úgyhogy érkezik eposznyi interjúnk második része, folytatódik a sztorizgatás a divideDról és arról, amit rejt. Színt is vallok rögtön, számomra is a Modulus indusztriálisabbnak tetsző vonala fekszik jobban, több fém, kevesebb neon jeligével, mégis, azon kaptam magam, hogy csak kisimultak a kétkedő szemöldökráncolások okozta barázdák és beszélgetésünk óta egyre többször időzik nálam a Behind Your Neon Eyes is, meglehet, nekem ez a "szóváltás" rakta méltó helyére az új albumot, na meg az, hogy főhőseinken tényleg tapintható mennyire a mindenük ez a zenekar, bár vissza tudná ezt száz százalékban adni az írott szó is... Azt, hogy a folytatás  ezúttal jobban sikerült-e, mint az első rész, rád bízom!

Ha már szóba kerültek a vendégek, nem kispályáztatok, hisz Speed-en kívül Flo Schwarz-ot sikerült „megfűzni”.

Belmont: Pyogenesis mániás vagyok már évek óta! Úgy kezdődött, hogy amikor a Wackenen jártunk, nézegettem a hirdetőfalat, ahol ki volt rakva, kik vannak jelen a különböző kiadóktól. Amikor megláttam a nevét, tudtam, hogy meg kell keresnem, lenne mondandóm. Amikor sikerült találkoznunk, átmentem ilyen tizenéves fan boyba és  cigarettázva, remegő kézzel magyaráztam, mennyire tetszett az előző lemezük és mennyire elkapott ahogy a vokálokat kezeli és megírja a dalokat. Vannak olyan, 16 percre rúgó számai, amikben körülbelül a negyedik perc után jön egy leállós rész, hegedű szintjén rakja be a vokálokat, iszonyatosan ügyes és nagyon jellegzetes hangja van…

psyKlone: …Kicsit talán olyan, mint egy európai doom/death metalból kinőtt Devin Townsend.

Belmont: Az új lemezük is iszonyat jól sikerült, nem is értem, miért cikkeztek róla annyira keveset itthon. Valahogy elmegy az emberek mellett, pedig minden klipjüket itt veszik fel Magyarországon. Amikor egyszer szóltak, hogy statisztákat keresnek a forgatáshoz, psyKlone-nal azonnal jeleztük, hogy szívesen mennénk. Aztán Flo rám írt a forgatás előtti vasárnap este, hogy itt vannak a Fővám téren, csatlakozzak. Akkor ismertem meg a rendezőt, Porkoláb Norbit is, Flonak pedig megmutattuk, mit jelent a Tatratea, mellé ment... Szerintem amikor kedden kimentünk forgatni, még mindig másnapos volt. Egész nap kinn voltunk a szellemvárosban, Szentkirályszabadján, ahol a The Capital klipje forgott.

Amikor már kész volt az Until the Stars Turn Cold alapja, mondtuk, hogy ebbe a dalba a hangja rettenetesen illene, úgyhogy átküldtem neki és rákérdeztem, mi lenne, ha megoldaná? Sikerült is nagyjából a mixelési folyamatra megkapnunk tőle a vokálokat és minden anyagot és igazából tőle kelt életre a nóta. Egy tizenhatszor beismételt loop az egész, amire jönnek a különböző részek, mindig bővül majd visszavesz egy picit, tehát van egy ilyen szinusz görbéje az egésznek, Flo hozzáadta a vokálokat, mi meg elájultunk, hogy basszus ez így mennyire jó lesz. Legutóbb erre forgattunk klipet egyébként, ami az első saját rendezésünk, Maráczi Krisztiánékkal dolgoztunk rajta és mind a rendezés mind a vágás közös munka eredménye. Gyönyörű felvételeket kaptunk, az Epreskertben jártunk, ami egy szoborpark a Szondi utcában. Ez igazából a képzőművészetisek gyakorló szobrainak a gyűjtőhelye, amiket benőtt a moha, emellett vannak vasöntvények is, szóval igazi metal helyszín. Csak éppen a dobot nem lehetett megütni, mert rögtön elkezdtek ordítani a lakók, hogy vasárnap délután nem szabad ilyet csinálni, ugyan volt engedélyünk, de nem akartunk balhét, úgyhogy meglátjuk, hogy jön majd össze. A helyszínt úgy találtam, hogy sétáltam az utcán és benéztem, hogy mi a jó isten ez, azonnal elkezdtem kontaktot keresni, így jutottam el a Képzőművészeti Egyetemig, akik kiadták nekünk forgatni.

Nem volt olcsó, de mivel otthon, házilag oldunk meg egy csomó mindent, amiért másnak mondjuk fizetnénk, egyből le tudtuk vágni a büdzsét annyira, hogy simán beleférjen ez a szemmel jól látható összeg, és megengedhettük magunknak, hogy velünk jöjjön Maráczi Krisztián a teljes felszerelésével és azt tudjuk használni. Vele egyébként még biztosan dolgozni fogunk a jövőben, eszméletlen ügyes volt, amit felvettünk, egyből pazar lett, olyan szinten közösen gondolkodtunk az egészről, hogy igazán pszichedelikus lesz. Maga a dal is ilyen lebegős, elgondolkodtató, picit az elmúlásról szól, hogy addig van időnk élni, amíg kihunynak a csillagok, utána egyedül maradunk a sötétben. Ezt baromi jól össze lehet majd hozni a klippel, alig várom, hogy befejezzük. Így tulajdonképpen mindketten kitanulunk egy másik szakmát, és ez olyan, amit lehet még kamatoztatni az életben.

De persze voltak nagy felsüléseink is, mint például a [futurenation] szöveges videója. Gondoltam, én majd megcsinálom, aztán valaki a figyelmembe ajánlotta a fiverr-t, ahol találni szabadúszó lyrics videósokat, megnéztem párat és az egyiknek kifejezetten jó referenciái voltak, úgyhogy azt mondtam, inkább kifizetjük, nem fogok kínlódni vele, van elég dolgom így is a lemezzel, épp a megjelenés hetében voltunk. Le is egyeztettük, kiperkáltuk a pénzt, majd a faszi eltűnt. Jött a határidő, a kiadó várta az anyagot és aznap kezdte el csepegtetni az eredményt, ami nem az lett, amit szerettem volna, de már mindegy, mert várták, úgyhogy beemeltem, még ráraktam pár képet, még jobban beanimáltam. Szóval igazából pénzért csinálta meg azt, amit, ha picit megerőltetem magam, én is meg tudtam volna, valószínűleg még jobban is. Akkor döntöttem el, hogy inkább megcsinálom én a jövőben. Valahogy kellemetlen másnak vázolni a víziódat, főleg, hogy nincs rá garancia, hogy azt kapod, amit elképzeltél.

Visszajelzések. Többször kiemelitek, hogy mindenki más dalt említ, ha a személyes divideD-kedvencekről van szó, számotokra mely dalok a legkedvesebbek az új lemezről?

psyKlone: Én úgy közelíteném meg, hogy igazából kettő van, amit ritkábban hallgatok, mint a többit, az egyik a Space Samurai, a másik pedig a Follow You. Utóbbinál tudom a miértet. A dalt még az előző lemeznél kezdtük el írni, és egy írói blokk áldozata lett, abban a formájában nem volt jó, de a kezdő témában és az utána jövő verze gitártémájában láttuk a potenciált, hogy ezzel érdemes foglalkozni, mert jó húzása van a groove-nak, nekem igazából a refrén az ok, ami miatt rábólintottam, hogy végül felkerüljön a lemezre, mivel egészen az album elkészüléséig ez volt nekem a kakukktojás, minden tekintetben.

Belmont: Igen ezt én erőltettem fel a lemezre, mert nekem egyszerűen kellett az a dal és imádom a refrént és azt, ahogy összejött. Emlékszem, hallgattam a számot, eljutottam a verzéig, és azt mondtam, oké, akkor nézzük meg azt az énektémát, fel is dúdoltam a telefonra, ami először jött, és átvittem, hogy akkor lássuk, milyen. Felénekeltem takra az éneket és ő meg ráírta azt a marha jó refrén alapot, ami tulajdonképpen egy Depeche Mode-ba oltott Abba-szerű valami, nem is tudom, hogy hová tegyem, de imádom. Volt, amikor az Archaic-kal koncerteztünk valahol és iszonyatosan bekarmoltunk, akkoriban lett kész a nóta, beraktam és vagy harmincszor meghallgattam, egyszerűen nem tudtam elaludni, annyira dobta a lelkemet az a refrén.

psyKlone: Olyan szempontból is jó, hogy fenn van a lemezen, hogy ez az egyik dal, ami totális kapcsolódási pontot jelent az első albummal, a Teknoskeptic és az Until The Stars Turn Cold mellett ez az, ami markánsan hozza a Modulus hangulatát. A Space Samurai-nál már nem tudnám megmondani, miért szeretem kevésbé. Három dalt pakoltunk össze Void témáiból és igazából én egyáltalán nem vagyok képben a Samurai Jack rajzfimsorozattal, ami a szöveget ihlette, valahogy nem éreztem azt a számot sosem, nem azért, mert rossz lenne, csak nekem valamiért nem kattant be az a téma, pedig iszonyat jónak tartom a refrénjét például, de Void szólója is zseniális benne, na meg az is, amit Írisz a japán énekkel hozzáad.

Nekem egy saját anyag elkészülte után mindig rengeteget kell hallgatnom az albumot, szóval, akárhová megyek ezt rakom be, hogy le tudjam szűrni a konzekvenciákat, mit kellene másképp csinálnunk, ha legközelebb odakerülünk, hogy lemezt vegyünk fel, főleg, ha én keverem, így volt ez a Modulusnál is. Amikor egyben hallgatom az új lemezt, ez a kettő tétel az, amit sűrűbben szoktam léptetni. Hogy melyik a kedvenc, nem igazán tudom, mert mindegyiket másért szeretem. Az Introt a váratlanul teljesen elektronikába forduló része miatt, a Roll Out-ot az iszonyat jó húzása okán, baromi jó rá vezetni. A Don’t Turn Away pop metalos hangulata adja nagyon, a [futurenation]-nél az aréna-feeling, és a közepén a szóló váltás utáni részénél beszúrt popkulturális utalás, ez a legdurvább egyébként, amit még senki sem talált meg, nekem vigyorognom kell, ha hallom. A Meteorite-nál az egész, ahogy összeállt, ahogy hozza ezt a Journey-Foreigner jellegű AOR dolgot, a The Last Starfighter karcosabb, Europe-Dokken ízű riffelését modern hangzással, a Teknoskeptic indusztriális, „ön is vereti” teszt jellege is bejön. Egyébként ez működik a legdurvábban élőben, óriási erő, számomra ez a dal a No One To Shoot egyenes ági folytatása az első lemezről. A Beam Me Up kendőzetlen Van Halen és KISS áthallásaival és ez talán a  kedvenc szövegem is, majd a végén jön a nagy elszállás, az Until The Stars Turn Cold. Két lemez után talán már mondhatom, hogy kezd nálunk hagyománnyá válni, hogy az albumot egy nagyon elvont és elszállós, majdhogynem pszichedelikus dallal zárjuk. Ha arról van szó, hogy melyik számot szeretem játszani a legjobban, a Tekno az energia és a reakciók miatt jó, de emellett a Roll Out és a [futurenation] az, amit szuper élőben tolni.

Belmont: Nekem talán a Roll Out az, ami állandó kedvenc, mert egyszerűen nem tudom megunni. Ez a dal is úgy született, hogy a kész énektémára írtuk meg a teljes zenei alapot. A szóló elég későn került rá, ami olyan szinten feldobott, hogy vigyorral zártam az estét. A Fekete Zajos koncert után például a Teknoskeptic-re pörögtem rá teljesen, pedig egyáltalán nem voltam vele kibékülve, amikor kiadtuk a lemezt, de most nagyon élem. De tényleg mindig más a kedvenc, a Beam Me Upot is imádom. Igazából minden dalra van egy klipes ötletünk a The Last Starfighter-re például az a terv, hogy valami space shooter vagy pinball játékot összehozzunk, csak eszméletlen nehéz megtalálni a megfelelő embert, a fiverren sajnos ezzel is bebuktunk. A cél, hogy ne maradjon a lemezről egyetlen dal sem, amihez nem készül külön, dedikált látványvilág.

A visszajelzéseknél maradva, ami szerintem tök jó, hogy olyan netes orgánumok is cikkeznek az anyagról, amik nem feltétlen tartoznak az online metal újságírás kánonjába, szóval többeket elértek, mint korábban.

psyKlone: Valahol ez is cél lenne, hisz maga a zene sem azoknak szól, akik az abszolút kompromisszummentes metalt élik, hanem azoknak, akik szeretnek kalandozni az egyes stílusok között, nem feltétlenül csak rockzenén belül, hanem szeretik a populárisabb dolgokat is. Ezt talán kezdik felismerni a más profilú online felületeken is egyre jobban, én örülnék neki, ha még jó pár kritika megjelenne, mert mégis csak azon keresztül tudunk leginkább eljutni új emberekhez, ha valahol írnak rólunk.

Belmont: Nagyon jó lenne, ha a vezető rock/zenei portálokon írnának az albumról, sajnos még nem jutottunk el oda, hogy mindenki látóterébe bekerüljön. Sajnos a Modulusnak szinte alig volt sajtóvisszhangja, pedig eléggé vártuk, hogy megkritizálják az első albumunkat, ami egyébként az év debüt lemeze lett anno a HangSúlyon, pedig olyan mintha meg sem történt volna. Ezúttal nem érzem ugyanazt, főleg, hogy a Rock 'n' Roll: Ain't Noise Pollution írt egy retrospektív kritikát a Modulusról is, amiből kiderült, hogy a szerzőt maximálisan elkerülte a lemez és véletlen landolt a lejátszási listáján, ennek ellenére írt róla egy olyan ismertetőt, amiben minden ott van, amit gondoltunk. Az a legjobb visszajelzés, amikor átjön, hogy mi a koncepció a lemez mögött. Azt is szeretjük egyébként, amikor a negatívumokat is kiélezik, mert abból tényleg lehet tanulni.

psyKlone: Ha építő jelleggel kritizálnak negatív irányban, arra nekünk is szükségünk van, mert belülről hallgatva az anyagot, úgy, hogy mi csináltuk, egy csomó mindent nem tudunk objektíven megítélni. Nyilván elsőre szarul esik, de ha lehiggad az ember és belegondol, hogy egy olyan valaki, aki teljesen szűz füllel, ismeretlenül hallja, mit állapít meg, amiből mi is tanulhatunk, az nagyon fontos. Szerencsére pár notórius fikázót leszámítva ez van túlsúlyban a visszajelzésekben is. Egyrészt eddig igazán pozitív kritikákat kaptunk, másrészt, ami negatív volt, az is inkább a konstruktív vonal.

Azzal is tisztában voltunk, hogy azoknak, akik már ismerik az első lemezt ez egy óriási sokk lesz, úgy is, hogy két dalt már megszellőztettünk, úgyhogy tök jó, hogy annak ellenére, hogy elmondják, hogy ez az első lemezhez képest éles váltás, általában van egy DE, ami mögött ott áll, hogy többszöri hallgatás után, leesik nekik, mit szeretnénk, és előfordulhat, hogy nem tetszik maradéktalanul, vagy hiányolják a jelentősebb kapcsolódási pontokat a korábbi albumhoz, de ettől függetlenül értékelik a munkát, amit beletettünk és hogy igyekeztünk kimaxolni a lehetőségeinket.

Belmont: Eleve az a cél, hogy változatosak, megosztóak legyünk, ebből ered a zenekar neve is. Amikor körülbelül egy hónappal a megjelenés után facebookon rákérdeztünk, kinek, mi a kedvenc dala az új lemezről, felrobbant a komment szekció. Mindenki mást dobott be, csomóan le is írták, miért, szóval azt láttuk, megint bejött a dolog. Még azok is, akik az első lemezt kedvelik jobban, megtalálják a kis kapaszkodókat az új albumon is és nem maradnak közömbösek, és ez a lényeg.

Ugyan már szóba kerültek a legutóbbi koncertek, de engem az is érdekelne, miként éltétek meg, hogy újra a színpadon lehettek?

psyKlone: Iszonyatosan vártuk. Eleve nem koncerteztünk olyan sokat, ebből a szempontból talán a 2018-as év volt a legsűrűbb, amikor 20 körüli bulink volt, tehát éves szinten mondjuk másfél koncert havonta, emiatt nem voltak elvonási tüneteink amiatt, hogy hiányzik a színpad és nem kellett elgondolkodnunk azon, mit kezdünk magunkkal a koncertmentes időszakban. Nyilván imádunk a színpadon lenni, de nem vagyunk abban a státuszban a bandával, hogy minden hétvégére jusson egy állomás. Erre majd jobban szeretnénk ráfeküdni, amennyiben a helyzet engedi, de úgy érzem, mindenképp kellett ehhez a második lemez, legalábbis ez látszik a közönségen is. Amiatt vártuk nagyon a koncerteket, mert kíváncsiak voltunk, milyen lesz az új dalok fogadtatása élőben. Mert ugye csinálhatunk akármilyen lemezt, a koncerten fog kiderülni, hogy mit ad az embereknek igazán, akkor, amikor az élő műsor részesei lehetnek.

Belmont: Maga a felkészülés is izgalmas, mikor kitaláljuk, miként szólalnak majd meg a dalok, mi kerül a backing trackbe, mit játszunk élőben, hogy illesztjük bele a kommunikációt és az átkötéseket. Volt a dupla koncertünk, Székesfehérváron és a Robotban, ami egy hétvége alatt ment le, emellett vasárnap még klipet is forgattunk, szóval, három napig voltunk összezárva, eléggé ki is voltunk készülve a végére, azt hiszem, tizenhat órát aludtam utána egyhuzamban. Picit tartottunk is tőle, hogy mennyire sikerül összepróbálni, mint legyen, hogy fog összejönni, szerencsére mindkét koncert iszonyat jól sikerült, a közönség is szinte felrobbant, szóval, ez kellő löketet adott ahhoz, hogy a Fekete Zajt szabályosan várjuk, főleg, amikor kiderült, hogy vetíteni is tudunk majd, úgyhogy nem apróztuk el, a füstgéptől kezdve a lézerkesztyűig mindent bepakoltunk, úgy éreztük ez a koncert biztosan jól sül el, és így is lett. Baromi jó érzés úgy kiállni a közönség elé, hogy ez egy iszonyat nagy parti lesz, amit még évekig emlegetni fogsz.

psyKlone: Így van, egy kicsit lejtős részen állt a színpad, és a szélétől a keverőpultig tele volt emberekkel. De egyébként az egész Zajon azt hallgattuk, hogy az Osztálykirándulás színpad ellopta a showt a nagyszínpad elől, mert oda gyűltek össze a legtöbben mindig. Nyilván ez a program miatt is adhatta magát, hisz a metal zenekarok zöme itt lépett fel. Tényleg hatalmas hangulat volt és látszott, hogy érdeklődnek a fesztiválozók, és valahogy bevonzzuk az embereket. Totál vegyes közönség volt, a dark/ambient vagy techno veretésre megőrülő arcoktól kezdve a klasszik gótokig, mindenki ott volt. Még ebben a közegben is rengetegen ismerték a dalokat és kiabálták a szöveget.

Ha már Fekete Zaj, szerintetek mennyire volt szükség arra, hogy a fesztivál az akkori korlátozások ellenére is megvalósuljon?

Belmont: Úgy kellett, mint egy falat kenyér, kérlek szépen!

psyKlone: Én nagyon örülök, hogy Zero bevállalta, hogy a körülmények ellenére is megcsinálja, és óriási hálával tartozunk neki a meghívásért, főleg, mivel, ha van valaki, aki zeneileg nem illik bele annak a fesztiválnak a profiljába, azok mi vagyunk. Főleg az új lemezzel, ami a napfényes partizáshoz illik leginkább, vicces elmenni a Fekete Zajra.

Belmont: Bár talán pont a kinézetünk és a furaságunk miatt illünk a képbe. A Fekete Zajon csak olyan zenekarokat néztem meg, amik valami egészen mást mutattak, mint amit az elején elvártál volna a koncerttől.

psyKlone: Igen, iszonyat különleges volt a fesztivál felhozatala, amiért külön reszpekt Zeronak, mert összevadászni és teret adni ezeknek a formációknak nem kis teljesítmény.

Belmont: Emellett mindenki adott valami pluszt a fellépéshez, az előttünk játszó Ahriman például felaggatott egy koponyákból és ágakból álló installációt, amit teleraktak mindenféle füstölővel, és mikor öltöztünk át és megcsapta az orrom a tömény fűszag is, egyből jobb kedvem lett, szóval tényleg mindent elkövettek, hogy fokozzák az élményt. Már csak az a banda hiányzott, akik anno pörköltet főztek a színpadon, a Kék Yukban láttam őket, a dohányzó helyen egyszer csak megéreztem a finom pörkölt illatot, visszaérve pedig azt láttam, hogy a színpadon gázlámpával melegítik a kaját a koncert közben, a végén pedig mindenki kapott egy tányérral, aki végignézte őket. (nevet) De tényleg, szerintem mi épp azért illettünk bele a programba mert ennyire szélsőségesek vagyunk.

Ugyan a 2020-as év jelszava talán legtöbbünknek az újratervezés, mégis mi az, ami a ti terveitekből még idén mindenképp megvalósulhat?

psyKlone: Igazából a terv egész konkrét, szeretnénk még egy EP-t valamikor az ősz folyamán, méghozzá a Retröxx-ös cimboráinkkal közösen. Hogy mi lesz pontosan a koncepció, még nem kristályosodott ki, az is lehet, hogy lesz egy-két dal, amit lenyúlunk egymástól és megcsinálunk saját felfogásban, vagy feldolgozgatunk ezt-azt közösen. Ami biztos, hogy nekimegyünk annak, hogy írjunk dalt vagy dalokat közösen erre az anyagra.

Belmont: A Retröxx-ről igazából azt érdemes tudni, hogy egy instrumentális synthwave trió, az egyik legügyesebb magyar dobossal, a Slagival (Salgó Norbert, ex- Vendetta Inc), akik legalább annyira bele vannak buzulva a ’80-as évekbe, mint mi, minden referenciát vágnak és mindent értenek, és tényleg eszméletlen szeretünk velük játszani és határozottan lehetetlen ott hagyni a koncertjüket, hogy elmenj átöltözni meg besminkelni. Ami a terveket illeti, a közös EP mellett még szeretnénk egy „korszakzáró” DVD-t is, Live Modules címmel, amin az első album számait játsszuk. A videót még a 2019-es Stagediving koncerten rögzítettük és azon dolgozunk, hogy úgy kerüljön ki, hogy moziban is le tudjuk vetíteni, majd megjelenne DVD-n is, a Modulus lezárásaként. Lehet, korábban kellett volna megcsinálni, de inkább írtunk egy új albumot.(nevet)

psyKlone: Ezt a két dolgot mindenképp szeretnénk megcsinálni idén, meg persze, ahogy a helyzet engedi, koncertezni, amennyit csak lehet. Ezután a három buli után eléggé bennünk van a bugi. Tényleg egyáltalán nem számítottunk arra, hogy ilyen mértékben pörög fel körülöttünk az élet a koncerteken. Kialakult egy viszonylag stabilnak mondható bázisunk, főként Budapesten az elmúlt öt év alatt, de azt a fajta pezsgést, ami az utóbbi koncerteket jellemezte még nem tapasztaltuk korábban. Végül pedig nyilván szeretnénk minél több emberhez eljuttatni a zenénket, ehhez pedig muszáj tolni a koncerteket. A következő lépcsőfok, amin még nem vagyunk túl, megpróbálni olyasmit, ami legalább hazai keretek közt turnénak nevezhető. Nyilván ez nem úgy működik, mint egy turnéban lévő külföldi zenekarnál, akik járják a világot és szinte minden nap játszanak valahol, hanem ez azt jelenti, hogy pénteken és szombaton is van egy-egy buli, szerte az országban, aztán meglátjuk azt is, hogyan működnek a hétköznapok. Az ismert körülmények miatt igazi lemezbemutatót sem tudtunk még csinálni a Behind Your Neon Eyes-nak, így ezt november 28-án az Instantban fogjuk megtolni. A Leecher lesz a vendégünk ezen az estén, ahol eljátsszuk majdnem a teljes lemezt.

Belmont: A Reasonnel próbálunk összedolgozni és szeretnénk majd meghívni helyi erőket is mindig, mert ez általában működik. Ha minden jól megy tavaszra várható a túra, de addig sem szeretnénk otthon ülni. Ezenfelül a harmadik lemezre is érkeznek az ötletek. Elég elborult témák jönnek, úgyhogy meglátjuk, mi sül ki belőle, mert már korábban is voltak hasonlóan elvetemült próbálkozásaink, a No Tattoos For Clark Kent munkacím talán elég beszédes, bár lehet, hogy még kihasználjuk dalcímként a következő anyag záró tételéhez, ami arról fog szólni, hogy vannak zenekarok, akik bizonyos módon elcseszik valahol a közönségépítést és mindent. Igazából én azt nem szeretem, amikor valaki megkapja az elismerést, a pénzmagot, a rajongóktól az őrült anyagi forrást, hogy veszik a hangzóit, mint a cukrot, és ezt csak arra tudja fordítani, hogy minél jobban szétcsapja magát és totális önpusztításba kezdjen. Ezt szeretném majd a következő lemez zárásának, mert ez valahol kitolás a saját rajongóiddal, akik neked adják a szeretetüket anyagi támogatás formájában, te meg azt adod cserébe, hogy kicsinálod magad…A zenetörténetben akad bőven alapanyag, meg lehet emlékezni jó pár tragikusan elhunyt művészről, és több még aktív zenészről, aki a mai napig ezt csinálja….

psyKlone: Khm, szóval, egyelőre dalcímeink vannak.(nevet)

Picit más, de biztos mások is kíváncsiak rá, úgyhogy felteszem a kérdést, hiányzik a Salvus, illetve az Archaic?

psyKlone: Bizonyos dolgok hiányoznak, például Erdélyi Petyával nagyon éreztem a közös zenélést, főleg élőben, a szimbiózist, amiben tudtunk működni a színpad két oldalán, vagy épp fel s alá rohangálva. Mikor eldöntöttem, hogy kiszállok, volt egy elég súlyos hangulati mélypont a zenekaron belül, az Irtás album fogadtatása, és a várt új lehetőségek miatt, amik igazából nem jöttek. Kicsit úgy érzem, hogy azt a hibát elkövettük a zenekarral, hogy nem mentünk rá karakánabbul a koncert- és közönségszervezésre, hanem, fogalmazzunk úgy, ültünk és vártuk, hogy a sült galamb a szánkba repüljön, ezt nem szabad. Ez belehúzott minket egy olyan negatív spirálba, aminél már úgy éreztem, hogy nekem erre nincs szükségem.

Belmont:  És ez a negatív spirál sajnos olyan, hogy kivetíti magát mindenre, amit csinálsz, a teljes zenei karrieredre, ha öt zenekarod van, akkor mind az ötre. Ugyanez történt az Archaic-kal, de van egy közös pont az egészben, az Erdélyi Peti. Vele marha jó zenélni, örök barátom marad, ugyanúgy gondolkodik, ugyanazokat a dolgokat szereti, mint mi, baromi intelligens és remélem, hogy nem fog megtörténni vele, ami velem, hogy belepakolja a szívét, lelkét, de a többiek egyszerűen otthon maradnak. Mert nálunk az volt sajnos, hogy mikor hazajöttünk Wackenről, én nyomtam a terveket, mint süket a csengőt, de egyfolytában egymást gáncsoltuk az ötleteinkkel, ekkor gondolkodtam el először azon, hogy nekem nem feltétlenül van helyem ebben a zenekarban.  A második érv az volt, hogy a thrashelés teljesen gallyra vágta a hangom, főleg, amikor felénekeltem a divideD albumot és készültünk a Rockstas Not Dead-del a mozis programra, jöttem rá arra, hogy ha ezt nem hagyom abba, akkor bajok lesznek. De tudod mit, beáldoztam volna a hangom, ha az Archaic tényleg beindul és meghozza a nemzetközi sikereket, de sajnos nem volt meg a megfelelő hozzáállás. A harmadik érv pedig, hogy annyira kihatott az életünkre, hogy valaki másnak az álmát követtük, hogy majdnem elvesztettük a divideD-ot. Volt olyan nap, amikor egyet is értettünk abban, hogy lehet, tényleg hagyni kellene az egészet a p*csába, de aztán mikor belegondoltam, mennyi időt, pénzt, lelkesedést öltünk az egészbe, azt mondtam, hogy igenis csináljuk meg ezt a lemezt, tegyünk bele mindent, amink van, és ha ez sem működik, akkor tényleg hagyhatjuk a francba. Viszont, mindent, ami mellékes, eltereli a figyelmünket, vagy másnak az álma, ki kell gyomlálni…És most itt vagyunk és arról beszélgetünk, hogy sikerült.

Azt hiszem, maximálisan elfogadható indokok, remélem, az érintettek is megértéssel fogadták.

psyKlone: A Salvusban nem volt semmi dráma, a mai napig jóban vagyunk, beszélünk, és talán ezt az mutatja a legjobban, hogy az idei első koncertünk a Salvus-szal volt, Petya keresett meg minket, hogy nem-e volna kedvünk csatlakozni, naná, hogy volt.

Belmont: Ott van a különbség, hogy psyKlone egy jóval megfontoltabb, kapcsolatfenntartóbb ember, én viszont egy impulzív állat vagyok, aki hidakat éget maga mögött, és vissza sem akar nézni, ha valamit már nem akar csinálni. Annak viszont rettenetesen örülök, hogy Erdélyi Peti kapta meg ezt a szerepet, mert sokkal thrasherebb arc és egyből megcsinálta a dallamos énekrészt úgy, ahogy én akartam énekelni ezeket a dalokat. Ez egy olyan thrash metal örökség, ami neki sokkal jobban áll és remélem, hogy a zenekar mellé áll és konstruktívan tudnak majd együtt előre haladni. Egyébként a többiekkel is jóban vagyunk, egyedül Csabával vannak még elvarratlan szálak, de a pertut vele is megittuk múltkor a koncertjükön. De még mindig úgy érzem, hogy két évem kemény munkája landolt a kukában ezzel, és ezt akkor nem igazán lehetett indulatok nélkül kezelni.

A divideD tagokkal egyébként úgy működünk, hogy bármilyen ötletünk van, az keresztülmegy és meg tud valósulni. Minimális áthangolással, építőlegesen történnek a dolgok. Tényleg baromi jó a szinergia mindenkivel. Ott van Sol, aki tényleg a szívét-lelkét beleteszi, pedig olyan családi és céges élete van, ami mellett én biztos nem zenélnék, ott van Void, aki tulajdonképp még csak most kezd el igazán élni, mégis odapakolja magát maximálisan és ott van Stalkher Jr.  aki egy marha nehéz ember, mégis mindig lehet rá számítani, ha a zenekar ügyeiről van szó. Miért rontanánk el azzal az egészet, hogy eszméletlen sok munkával, valaki más álmának a tíz százalékát valósítjuk meg, mikor minden adott ahhoz, hogy a sajátunkat teljesítsük be, száztíz százalékban. Arról nem is beszélve, hogy számtalan zenekarom volt már, és talán még sosem volt ennyire erős a kémia egyetlen dalszerzőtársammal sem, mint psyKlone-al.

psyKlone: Igazából tényleg nagyon megtaláltuk egymást ebben a stílusban, amit így kitaláltunk és felépítettünk magunknak. Vicces egyébként, hogy annak idején az Archaic révén ismertük meg egymást. Én 2008 őszén szálltam be a bandába gitározni, de 2009-ben a zenekar gyakorlatilag földbe állt, ugyan nem oszlott fel, de akkor esett be a tagcsere – forgóajtó, először Taki, a bőgős-énekes srác költözött külföldre, majd az utánam érkező gitáros, Róka távozott ugyanezen okból. Voltak olyan bulik, amikor Kiss Marci ugrott be basszusgitározni. Általában úgy festett a történet 2010-’11-’12-ben, hogy a Csabáék évi egy-két bulira összerántották a zenekart. Gitárosként én voltam kéznél és szívesen is mentem, bőgőzni meg jött, aki épp ráért, amikor Róka épp itthon volt...

Belmont:…Aztán megjelentem, és azt lehetett rólam tudni, hogy három sört rejt a kis, kék szatyrom és nem tudom a Slayer dalszövegeket. És psyKlone már akkor kitalálta, hogy ez valószínűleg azért van, mert egészen mást hallgatok és szeretek, és ugye ebből lett a Bruce Dickinson tribute zenekarunk, a Chemical Wedding és ezeken a próbákon kezdtünk el arról beszélni, kinek, milyen a zenei ízlése, idővel csináltunk King Diamond feldolgozást is, így haladtunk szépen, és eljutottunk 2014-ig, amikor egy Within Temptation koncert után végeláthatatlan bekezdésekben írogatta meg nekem a vízióit, arról, mit és hogy kellene kitalálni.

psyKlone: Mert nagyon tetszett a koncerten látott koncepció, pedig igazából nem történt semmi rendkívüli: egy baromi jól kitalált installáció, kétszintes színpaddal, kétoldalt emelvényekkel, egy nagyon kúl billentyűállvánnyal, ezenfelül folyamatosan vetítettek a falakra, hátul pedig LED falon mentek a jobbnál jobb videók, és láttam, miként reagált erre a közönség. Akkor érett meg bennem, hogy látványvilág tekintetében ilyesmit szeretnék csinálni...

Belmont:…Majd két nappal később meg is kaptam a From Inside első változatát, az első feléneklésnél valami borzalmasan gyenge, lehangoló Nevermore-utánérzés lett belőle. Pár nappal később elkezdtük írni az End Of Earth-öt, psyKlone egy régebbi témáját bontogattuk, és elmentünk piálni a Nyugati térre, az aluljáróba, ahol megbeszéltük, hogy akkor tényleg megcsináljuk ezt a bandát és még jól is fogunk kinézni, megmutatta a telefonján a maszkot, amiben fel fog lépni, én meg az asztalra csaptam, hogy nekem is kell valami, akkor nincs visszaút! A poén, hogy mikor másnap reggel mentem melózni láttam, hogy lebontották a helyet, ahol még pár órával korábban ittunk, ahol kvázi a zenekar született, így indult a történet és elég kemény időszak volt, amíg összeállt.

Zárásként érdekelne, ha ténylegesen visszaugorhatnátok a tér-időben az év elejére, mit üzennétek az akkori magatoknak?

psKlone: Én azt, hogy koncentráljunk jobban a dalírásra, hogy ne az utolsó három napban kelljen csodát művelni a keveréssel. A sztori mögötte az, hogy olyan szinten csúsztunk meg a dalok befejezésével, hogy a keverési időt csak úgy lehetett előteremteni, még úgy is, hogy kétszer kaptunk extra haladékot a kiadónktól, hogy a leadási határidő előtti utolsó három napban aludtam összesen két órát. Emlékszem, hétfő délután öt óra volt a végső leadási határidő és én 16:56-kor nyomtam meg a piros gombot a [futurenation] szólójára…Szóval iszonyat kemény menet volt, amit meg lehetett volna spórolni, amennyiben fegyelmezettebben kezeljük az írói periódust. A haditerv az volt, hogy véglegesítjük azt az említett öt dalt, ami már megszületett és utána foglalkozunk azokkal, amik még csak ötlet szinten vannak meg. A probléma ezzel az volt, hogy túl sokáig hagytuk ezáltal pihenni a félkész számokat, és rettenetesen a körmünkre égtek, így tényleg elég stresszes és rohanós volt, és azt hiszem, akkor tudtam volna a maximumot kihozni a keverésből, ha még legalább két hónapot rá tudok szánni, miután elkészültek a dalok. Nem vagyok elégedetlen a végeredménnyel és teljes mellszélességgel vállalom, ahogy a lemez szól és szerintem tök jó lett. Amin variálnék, mind olyasmi, ami megvalósult volna, ha tényleg csak a keverésre koncentrálhatok, nyugodtan.

Belmont: Trükkös. Talán, hogy hagyjam abba a faszkodást, és ha valami stresszes, azt azonnal irtsam ki az életemből. Ne akarjam menteni a menthetetlent és arra fókuszáljak, ami fontos és ami végül össze is jött!  Mert óriási energiákat emésztett fel, magánéleti problémákat okozott a stressz, amit emiatt az év elején átéltem. Röviden ennyit üzennék magamnak: „Figyu! Most állj fel!”

Az interjú első részét itt éred el!

Oldalak:

divideD facebook

divideD honlap

DIVBITS!

 Mindeközben...