Fotó: Kieron 

Ha azt állítanám, hogy az Overcast a mindennapi hallgatnivalóim része, az nem lenne igaz. Nem feltétlen mozgok otthonosan ezekben a műfajokban már, DE élőben mindig meglepnek, és megtalálnak "akaratlan", rengeteget tud adni egy-egy koncertjük. A 2022-ben kezdődött "revitalizáció" apropóján a 'Cast "legfrissebb" tagjával, Lucával és az énekes, alapító Árposszal szemezgettünk az elmúlt 24 év történéseiből, de szóba került az is, mi képes életben tartani egy zenekart, több, mint 20 éven át...

Hihetetlen, de ’99-ben alakult a banda, és kisebb-nagyobb megszakításokkal, de folyamatosan jelen van a hazai undergroundban. Ami ezzel kapcsolatban szerintem felütésként érdekes lehet, mi a fő motiváció arra, hogy rendületlenül menjetek tovább?

Árposz: Ez egy nagyon jó kérdés. Több, mint két évtizede létezünk aktív vagy “hibernált” állapotban és gyakran szögezik nekünk, hogy “...eddig, még hogyhogy nem hallottam rólatok?” Erre nyilván nem tudok válaszolni. A lényeg az, hogy aki egy koncert után felteszi nekünk ezt a kérdést, az ott és akkor már hallott rólunk, és valamilyen formában hatottunk rá, reakciót váltottunk ki. Ezek az élmények, érzelmek, benyomások nem feltétlenül pozitívak, de az Overcast célja nem is az, hogy kiszolgálja az igényeket. Mi magunkat adjuk, a zenénkkel és a színpadi jelenlétünkkel reagálunk olyan kérdésekre, amik minket foglalkoztatnak. Az előadásmódunk lehet valaki számára lenyűgöző, másnak megbotránkoztató, és biztos akad olyan is, akit totál hidegen hagy.

Mindannyiunkat más és más motiváció mozgat. Engem minden koncerten az éltet, hogy talán van a nézőtéren egy-két arc, akiknek mi fogjuk azt jelenteni, amit nekem jelent például a SLAYER(!!!!), a Mercyful Fate vagy az Árnyak. Tizenévesen ezek a zenekarok segítettek átlendülni egy csomó problémán, amit ott és akkor kilátástalannak gondoltam. Lehet, ha anno nem találok rá a metalra, akkor ma se veled, se mással nem beszélgetnék.

Luca: Nekem van talán a legkönnyebb dolgom, ha motivációról van szó, mert én csak kicsit több, mint egy éve csatlakoztam a fiúkhoz, és először vagyok egy zenekar tagja, úgyhogy nekem még minden nagyon izgalmas és új. Néha kicsit félelmetes is, hogy két évtizednyi rutint és tapasztalatot kell behoznom, de tárt karokkal lettem befogadva, úgyhogy remélem cserébe rólam is ragad a többiekre egy kis lelkesedés.

Mik voltak az elmúlt 24 év számotokra meghatározó mérföldkövei?

Árposz: Kezdjük a bő egy évvel a megalakulást megelőző találkozással. Valahol máig hihetetlen, hogy Gábor (Kispál Gábor - alapító gitáros) szóba állt velem, hisz zéró zenei és énekesi tapasztalattal, néhány depressziós hangvételű dalszöveggel kezdtem el társakat keresni. Fogalmam sincs, mit látott bennem, de szólt a barátainak (Veres Zoltán - basszusgitár, Lénárt Tamás - dob), hogy csináljuk.

Az első demo kézbevétele máig álomszerű emlékeket idéz. Nem hittem el, hogy amit visszahallok azt mi követtük el. Aztán elkezdett kialakulni a rutin, jöttek az első sikerek, kudarcok, bővülések (Szrapkó Zsolt - ritmusgitár) és tagcserék (Zotya helyére Fazekas “Fazék” István került), majd profi stúdióban egy EP, ami meglepően nagyot ment. Addigra már volt egy underground szinten elég komoly rajongó bázisunk, és ahogy ez lenni szokott, kissé túlgondoltuk ezt a világmegváltós játékot, és jöttek a belső feszültségek, majd 2004 nyarán sikerült botrányba fullasztani egy szabadtéri koncertet, és feloszlottunk.

Pár hónappal később Fazék Gáborral összehozott egy új formációt, ami valahol talán tudatosan szembe ment azzal a filozófiával, amit az Overcast képviselt. Később én is bekerültem ebbe a zenekarba, mint frontember, de nem, mint vezető. Ez volt a WHY?, egy alapvetően “csajozós, bulizós rock n' roll zenekar”, aminek a szellemisége a későbbi Overcast neve alatt is visszaköszönt. Ez a formáció két évig működött. 2006-ban lenyomtunk egy 11 állomásos turnét a Kalapács zenekarral, ami talán kicsit a fejünkbe is szállt, és kialakult egy ellentét köztem és a zenekar között, aminek az lett a vége, hogy kiléptem / kibasztak a bandából, erre mindenki máshogy emlékszik. Egy darabig még próbálkozott a WHY? új frontembert találni, sőt nevet is váltottak, de elég hamar véget ért a sztori.

Két évvel később újra találkoztunk Gáborral, és kiderült, hogy hiába zenélünk máshol is, hiányzik a ’CAST, így új arcokkal újra összehoztunk egy felállást, ami le is húzott pár évet. Ezt a korszakot emlegetjük “rebirth” címszó alatt. Elég aktívak voltunk a színpadon ebben az időszakban.  Egy “kiadatlan” demo is született ebben az érában, amit az akkori dobosunk, Uglee házi stúdiójában vettünk fel. A rebirth idején csatlakozó tagok (Szvák “Uglee” Antal - dobok, Varsányi “Psyho” Ádám - basszus és Prokics Balázs - szólógitáros) egyébként régi barátaink és egyben brutálisan jó zenészek. Utóbbi tényező viszont egy idő után magával hozta az indokolatlan f@szméregetés problematikáját is, majd egy sikertelen “puccskísérlet” után ismét tagcserék következtek. Psyho egy jó ideig még velünk maradt és Itt került ismét a képbe a korábbi WHY? dobos, Krisz (Németh Krisztián), később az időközben távozó Psyho helyére érkező basszer, a jelenleg is aktív tagunk, Bakó Ádám. Aztán egy ideig az első felállásból Zotya (Veres Zoltán) is visszakerült, ám ezúttal gitáros poszton.

Zotya távozása után a következő nagy visszatérő szintén a WHY? soraiból érkező szólógitáros, Pityu (Szajkó István) volt, akivel az eddigi egyetlen nagylemezünket is rögzítettük, illetve a Méreg EP dalainak jelentős része is hozzá köthető, bár már nem ő játszotta fel ezeket. A korábbi tagok közül Pityu az, aki a mai napig a leginkább szívén viseli a zenekar sorsát. Kritikus, de egyben nagyon támogató és azon kevesek közé tartozik, akinek érdekel is a véleménye, nem csak meghallgatom.

A jelenkori Overcast története leginkább a 2004-ig lefektetett alapokkal, és a Méreg EP-t követő A.K.A.R.A.T.L.A.N. EP-n rögzített dalokkal kezdődött el, vagy inkább kelt új életre. Már a Méreg felvételénél is Nikosz Tasos ült a dobok mögött, és az ő ‘70-es évek mániája valahogy pont összetalálkozott azzal, hogy akkoriban rendesen rajta voltam a stoner zenéken, Gábor pedig - mint mindig -  ösztönösen ráérzett a dologra, így végleg leszakadtunk az amúgy már erősen fojtogató “dirty” köldökzsinórról, és módszeresen elkezdtünk a saját múltunkban vájkálni…Érdekesség, hogy a “dirty” vonalunk elsőszámú evangelistája, a korábbi dobosunk, Krisz ezen az anyagon ritmusgitáros szerepben tért vissza.

Nem sokkal ezután került komolyabban a képbe jelenlegi menedzserünk, és régi barátom Kieron, aki totál bepörgött, amikor az egyik koncerten elővettük Az őrület határán dalunkat és teljes vállszélességgel támogatott minket abban, hogy előhívjuk a korai önmagunkat.

Hamar rájöttünk, hogy a 2003-as felvételnél ma már értelemszerűen jóval több van bennünk, mondhatjuk úgy is, hogy felnőttünk a feladathoz, így logikus döntés volt az újrafelvétel, és ez a hullám hozta magával később az Egy lélek emléke újragondolását is.

Nikosz időközben távozott a zenekarból, ekkor már Gyuri (Boros-Tóth György) dobolt nálunk, aki gyakorlatilag nulla színpadi tapasztalattal, de annál nagyobb lelkesedéssel és kitartással került közénk. A lelkesedését hamar sikerült átragasztania a húgára, Lucára is (Hajagos Luca) aki egymaga felvett egy Őrület határán – covert, amivel sikeresen megpecsételte a sorsát: felkértük szintis vokalistának. Az őrület… felvételénél még “csak” vendégként szerepelt, az Egy lélek emlékén viszont már olyannyira aktív tagként, hogy a komplett vizuált és a keverés oroszlánrészét is ő követte el.

Mesélnétek egy picit a jelenlegi felállásról, koncepcióról?

Árposz: Hatalmas közhely azzal kezdeni, hogy “az eddigi legjobb felállás”, ráadásul ez teljesen szubjektív. Én viszont így érzem, részben szakmai, de leginkább emocionális okokból. A mostani dobosunk Ricsosz (Szabó Richárd) még szinte gyerekként, már a nagyon korai években is ott volt mellettünk, sőt volt, hogy beugrott Tomi helyére egy-egy fellépésen. Totál ledöbbentünk, amikor majd két évtizeddel később közölte, hogy mindig is be akart szállni hozzánk, főleg, hogy a srác egy olyan magasan képzett zenész, hogy bármelyik honi vagy nemzetközi szuperprodukcióban megállná a helyét, sőt mehetne is, ha ez vonzaná. Elfoglalt, rommá van terhelve, de mégis kitart mellettünk.

Gábor és jómagam vagyunk az eredeti felállásból és már Ádám is “ős tagnak” tekinthető, hisz túl van az első velünk eltöltött évtizedén. Luca pedig az a kreatív erő, és az a jó értelemben vett “gyermeki” lelkesedés, amire hatalmas szükségünk van. A hangja és a hangszeres tudása is egy olyan hozzáadott érték, ami valahol mindig is hiányzott a zenénkből, ám ambivalens módon korábban mégsem illet volna bele. Egy rendkívül éles, de csodálatos kontrasztot hozott az összképbe.

Az Overcast esszenciája, hogy Gábor témái valahogy mindig ösztönösen lekövetik a gondolataimat, sőt néha úgy érzem, hogy helyette írok szövegeket, ő pedig helyettem hozza a riffeket. Az első pillanattól kezdve van köztünk egy ösztönösen funkcionáló összhang, amit eddig más alkotóval közös munkák során még nem tapasztaltam. Itt nem egy előre átgondolt rendszer dominál, egyszerűen csak működik.

Lucával viszon rengeteget gondolkodunk együtt, vele általában az a forgatókönyv, hogy türelmesen végighallgatja az agymenéseimet, majd egyszercsak küld egy hangfilet, grafikát, vagy videót, hogy "...valami ilyesmire gondoltál?" és általában telibe talál.

Ricsi tudása elég komoly megfejtéseket tesz hozzá a dalokhoz, néha nem is tudom követni, de szerencsére Gáborral egy nyelvet beszélnek, legfeljebb ki kell várni az eredményt.

Ádám pedig ritkán kérdez, ritkán szól közbe, de mindig a helyén van, és magától értetődő természetességgel hozza a basszust.

A koncepció? Igazából az, ami a kezdetektől az agyamban motoszkált, valahogy mégsem jött elő eddig ennyire magától értetődően. Az Overcast sokkal kisebb részben tudatos, mint ösztönös entitás, sőt, egyre könnyebben engedünk el olyan dogmákat, amikhez korábban ragaszkodtunk. Ez ma már egy tét nélküli játék, és a közös zenélés szeretete tartja életben. Nevezhetjük ezt szinte bárminek, legyen szenvedély, terápia, önkifejezés, csak a hobbi szót ne vegyük elő, mert azzal megölnénk a lényegét.

A jelenkori Overcast sötét, komor, fájdalmas és mégis felemelő. A legjobb jelző, amit az aktuális érára használhatunk, az a DARK…még csak azt sem kell utána tenni, hogy metal, vagy rock.

Ahogy te is említetted, számos tagcsere kíséri az Overcast útját, ehhez kapcsolódva gyakran felmerülő kérdés, van-e olyan pont, amikor érdemes névváltoztatásban gondolkodni. Mit gondoltok erről? Nálatok ez sosem merült fel?

Árposz: Ó dehogynem, főleg így utólag belegondolva.

Az Overcast név használata zeneileg a megalakulástól a 2004-es feloszlásig terjedő időszakban, a “rebirth” korszaka alatt és az A.K.A.R.A.T.L.A.N. EP-től valid.

A 2012-től 2017-ig terjedő periódusra sokkal helytállóbb lett volna más nevet használnunk. Ebben az időszakban leginkább a Sex Actionnel hoztak minket párhuzamba, ami már csak azért is passzol ehhez a kérdéshez, mert kicsit olyanok voltunk, mintha a Sex Action anno F.O. System név alatt létezett volna.

Az Overcast név mögötti filozófia a “rebirth” alatt lett egyértelmű. Ennek a névnek akkor van alapja, ha Gábor és jómagam saját elhatározásából és konszenzusos alapon zenélünk együtt. Hiába vagyok elsősorban én a kirakatban, ezt a zenekart mindig ketten vezettük. Ha bármelyikünk is kiesik az egyenletből, akkor a névhasználatnak is vége. Viszont, bármi történjék is, nekem ez a név van a mellkasomra varrva, és ha majd véget ér a földi pályafutásom, akkor azt szeretném, hogy az Overcast-molinó legyen a ravatal előtt, és a kopott, leharcolt SM58-as mikrofonomat dobják le utánam, mert teljesen mindegy, hol máshol álltam, vagy állok majd a fronton, nekem ez az életem főműve.

Miben és mennyiben változott az évek során a zenekar mondanivalója?

Árposz: Bejártunk egy hosszú és sokszor nagyon nehéz utat, ami végül ugyanoda vezetett vissza. Közben tapasztaltabbak lettünk és talán jobban átlátjuk a dolgokat.

Az elején egy lázadás volt minden ellen, ami körülöttem létezett. A dalszövegeimet főleg egyfajta vészjósló társadalomkritika jellemezte, és sokszor egy elhidegült, disztópikus, lélektelen jövőképet festettem le velük. Erre jó példa a kezdeti időszakból az Őrület határán, a Gyönyörű, vagy a WHY? korszakából a Felszögelve, ami sokkal inkább illik az Overcast történetébe, mint a WHY? ernyője alá.

A kezdeti “szorongás” később átment egy ironikus szurkálásba, majd jött a “ha már úgyis minden szar, legalább élvezzük ki”- éra. Aztán azon kaptam magam, hogy beigazolódtak a 2000-es évek elején megfogalmazott jóslataim, és bármennyire is próbáltam elnyomni, továbbra is azok a gondolatok foglalkoztatnak, amik kölyökként is, csak ma már teljesen máshogy közelítem meg a kérdést, ráadásul a COVID-zár alatt bőven volt időm gondolkodni.

Mennyiben van hatással a zenétekre az, amit aktuálisan hallgattok?

Árposz: Ahányan vagyunk, annyiféle zenét hallgatunk, viszonylag kevés az átfedés. A minket ért hatások nyilván visszaköszönnek a zenénkben, de talán nem annyira egyértelműen, mintha mindannyian ugyanazokból a forrásokból inspirálódnánk. Az aktuális szövegeimen, és az előadásmódban biztos, hogy felismerhető például a Swallow The Sun vagy a Paradise Lost -imádatom.

Ha már nagyban idézgetjük itt a múltat, csináljunk egy rendhagyó leltárat. Mi az, ami az eddig megjelent Overcast-hangzókról először az eszetekbe jut?

Sötétségben (EP, 2001)

Árposz: Kiforratlan kezdeti szárnypróbálgatás, de megvan a maga bája. Már csak gyűjtőknél fellelhető és kizárólag fizikai formában jelent meg.

Rémálomvilág (EP, 2003)

Árposz: Az egész életművünket leginkább ez az anyag határozta meg. Ez volt az Overcast “Reign in Blood-ja”. Szintén fizikai megjelenés volt, de MP3 formátumban is elkezdett terjedni, úgyhogy nem beszerezhetetlen…

Törjön szét! (EP, 2011)

Árposz: Az első ’CAST anyag, aminek lehet, hogy inkább WHY?  néven kellett volna megjelennie.

Kurvára mindegy (LP, 2015)

Árposz: Leginkább ezen a borítón lenne releváns a WHY? neve és a “ Sex Action, F.O. System név alatt” hasonlat is, hisz a zenekar ⅘ része ekkor korábbi WHY? tagokból állt, és szinte teljes egészében az akkori nihilista világunkat idézi ez az anyag. Egyedül Fazék, a fő mozgatórugó hiányzott a képből, emiatt a névhasználat sem lett volna maximálisan hiteles, így ott és akkor fel sem merült, hogy változtassunk…pedig ésszerű döntés lett volna. Erről a lemezről már nagyon régóta csak a Mindig-et vesszük elő, de az a dal még a "rebirth" érában született.

Méreg (EP, 2017)

Árposz: Még itt is a WHY? - életérzés dominált, de már kezdett visszatérni az Overcast valódi szellemisége. Itt végre sikerült egy kis blaszfémiát is becsempészni a dalokba.

A.K.A.R.A.T.L.A.N. (EP, 2017)

Árposz: Na, ezt az anyagot a mai napig szeretem. Négyből három tétel máig műsoron van. Egyedül az Üres tárgymező volt az a dal, ami a felvételen még nem érkezett meg, de a mostani felállással baromi jól működik élőben.

Luca: Amikor a bátyám, Gyuri belépett a zenekarba, ezt a lemezt hallgattam meg először, úgyhogy, ha a banda történetében nem is számít túl réginek, belőlem mégis kihoz mindig egy kis nosztalgiát.

Az őrület határán (single, 2022)

Árposz: 2012 óta ez volt az első kísérlet arra, hogy külsősök bevonása nélkül dolgozzunk egy felvételen, és ez volt az első alkalom, hogy újra elővettük a Rémálomvilág egyik dalát. Ez a single nagyon kellett…

Luca: Kifejezetten emlékszem, amikor még csak a közönségből, koncerten először hallottam ezt a dalt. Akkor tudatosult bennem, hogy itt valami sokkal elborultabb és mélyebb szál is van, mint amire én elsőre számítottam, és talán nem véletlenül pont ez a dal hozott be a zenekarba tagként is.

Egy lélek emléke (single, 2023)

Árposz: Ennek a tételnek számomra hatalmas - személyes - jelentősége van. Nagyon fiatal voltam, amikor írtam a szöveget, és valamiért baromi mélyre kerültem. Akkor úgy voltam vele, hogy nem lesz holnap…hát végül lett, és örülök, hogy így alakult. Művészi szempontból talán eddig ez a legjelentősebb projektünk, főleg, ha a vizuális részt is hozzátesszük. Ha ki kellene választanom egy dalunkat, akkor ez lenne az.

Luca: Valahogy ez a dal megfogott mindannyiunkból valami szívbemarkolóan fájdalmas darabkát és egy közös kapcsot gyúrt belőle. Én még számolni tanultam, amikor megíródott, mégis az első pillanattól úgy éreztem, hogy minden szóra és dallamra emlékszem belőle, mintha végig ott lettem volna. Mindannyian más utat jártunk be, de ebben a dalban ott van minden, ami közös.

Azt megállapíthatjuk, hogy az Overcast fő lételeme az „élő show”, hogy álltok a stúdiózással?

Árposz: Számomra a mai napig idegen környezet, bármennyire is szeretem az alkotásnak ezt a fázisát is. Egyszerűen szükségem van arra, amit a közönség kihoz belőlem. Ez az átszellemülés a stúdióban nekem nem jön elő, és sokszor nagyon nehéz átadnom azt, amit szeretnék visszahallani.

Luca: A stúdiózással nekem amolyan “se veled, se nélküled” a kapcsolatom. Egyrészről nagyon élvezem a szabadságot, hogy annyi szólammal és effekttel dolgozhatok, amennyivel csak szeretnék, sőt Árposszal ellentétben én inkább úgy érzem, hogy egy felvételen tudom igazán pontosan megfogalmazni zeneileg, amiket érzek és gondolok. Ugyanakkor ez nagyon gyorsan át is csap maximalizmusba, és legtöbbször elégedetlen maradok a munkámmal, mert mindig úgy érzem, hogy ha csak még egy órát dolgoznék rajta, akkor lehetne jobb.

Mit gondoltok, egy főleg koncertekben utazó banda mennyire tudja felvenni a versenyt azokkal a zenekarokkal, akik inkább stúdióanyagok gyártásában aktívabbak, egyáltalán releváns kérdés lehet ez a mai világban?

Luca: A kérdés releváns, ugyanakkor itt jön elő, hogy ki miért van a pályán. Én a zenélésben a legnagyobb örömöt a színpadon élem át. Klassz felvételt csinálni, és ha valaki meghallgatja Spotify-on a dalainkat, arra természetesen büszke vagyok, de annak a katarzisnak, amikor élőben kitárja az ember a lelkét mindenki előtt, annak a közelébe sem ér. Tudom, hogy ezzel nem mindenki van így, de nekem kell ez a kapcsolatteremtés. Nyilván muszáj ettől függetlenül felvételeket készíteni, mert valahogy meg kell találni a közönséget, viszont azt sem akarnám, hogy az élvezet kárára menjen a nézettség és a lájkok kergetése, hiszen elsősorban ezért csináljuk ezt az egészet, hogy mi is, és a közönség is jól érezzük magunkat (még ha közben a témák nem is feltétlen túl vidámak).

A streaming platformok kánaánjában szerintetek mennyire önjáróan képes tolni egy banda a saját szekerét? Mennyire van szükség még a szakorgánumokra?

Árposz: Szerintem az érvényesülés terén rengeteget számít, hogy egy adott zenekar milyen közegben szocializálódott. Mi például a 2000-es évek elején kezdtünk el szárnyat bontani és ez idő tájt valahol félúton járt a világ a CD-k és az akkor még szakmai szinten ördögtől valónak ítélt, letölthető MP3-ak között. Ma már a CD legfeljebb a gyűjtőket érdekli, nem is beszélve a (gyűjtői szinten legalábbis) reneszánszát élő vinyl és MC kiadványokról.

Nekünk valahol természetes volt, hogy az elmúlt években a digitális térben kell megtanulnunk érvényesülni, mégsem nevezném ezt a dimenziót “könnyű terepnek”. Amíg 10-15 évvel ezelőtt underground zenekarként még szinte elképzelhetetlen volt globálisan gondolkodni, ma már gyakorlatilag kötelező, és nem néhány száz zenekar, hanem több tíz vagy százezer közül kell kitűnni. Nagyon kis porszemek lettünk így egy nagyon jól kitalált gépezetben, ahol súlycsoporttól független a verseny. Nem mondom, hogy lehetetlen önjáróan érvényesülni és ezt nyilván több sikertörténet is alátámasztja, de az a véleményem, hogy ugyanúgy, ha nem jobban számít a hátszél, és a beforgatott tőke, mint az “analóg hőskorban”. Az Overcast kiadványai jelenleg kizárólag a digitális térben elérhetőek, ott viszont minden ismertebb platformon.

A szakorgánumok jelentőségét kicsit külön kezelném, hisz személyes szívügyem ez a kérdés. Szeretnék hinni abban, hogy kevésbé ismert zenekaroknak is van értelme megjelenni minél több felületen, de azt meg a saját szememmel látom, hogy figyelemre méltó olvasottságot szinte csak az ismertebb zenekarok érnek el. Régen nekem alap volt az, hogy az újdonságokról a legismertebb hazai szakmagazin Demonstráció és Sokkoló korongok rovataiból értesüljek. Például a Watch My Dying-ra is azért figyeltem fel, amit a Húsmágnes EP-ről írtak. Remélem van, aki még ma is hasonlóan gondolkodik.

Árposz szakírói múltját tekintve kapcsolódik, szerintetek mi az a kérdés, amit soha, semmilyen körülmények közt nem szabad feltenni egy zenekarnak?

Árposz: Ez jó! (nevet) Szerintem nem létezik rossz kérdés, inkább unásig ismételt. De nem várhatjuk el, hogy akár a kérdező, akár a kedves olvasó maximálisan képben legyen olyan dolgokkal, amivel lehet az adott zenekar sincs igazán. Engem nem a kérdések, inkább a velünk kapcsolatban kreált “nagy megfejtések” kergetnek az őrületbe, vagy ha már az első pár mondatból kiderül, hogy a kérdező nagyon nincs képben, főleg, ha “stílusbeli” kérdésekre kerül a sor. A mai napig visszaköszön itt-ott a “dirty rock n’ roll” címke. Ma már tudjuk, hogy a kivédésére a korábban említett névváltoztatás lett volna a legjobb megoldás. Ám ha valaki a jelenkori ’CAST kapcsán mégis ezt a címkét emlegeti, az egészen biztos, hogy nincs képben az elmúlt bő fél évtizedet illetően.

Visszatérve, mi a 2023-as kiadású Overcast missziója?

Árposz: Elsősorban szeretném keretezni az eddigi pályafutásunkat, és szájbarágás nélkül egyértelművé tenni, hogy miről is szól ez a történet…

Mire számíthatunk tőletek a közeljövőben?

Árposz: Ember tervez…Ami biztos, hogy augusztus 26-án játszunk legközelebb az S8-ban és vannak még dalok, amiket szeretnénk felvenni, sőt, az sem kizárt, hogy a következő vagy az azt követő koncertről készül egy felvétel is.

A végszót is nektek adom, részemről köszönöm, nagyon!

Árposz: Addig szolgáltatjuk a háttérzenét az emberiség hanyatlásához, vagy ha úgy tetszik, az ész nélküli kollektív önpusztításához, amíg győzzük türelemmel, vagy amíg “meg nem nyomják a gombot”. Felesleges várni a világvégét, mert a világunk baromi jól el lesz majd nélkülünk is, és ha már egy olyan korban élünk, ahol ezt a “citromot adta az élet”, akkor módszeresen bedörzsöljük a szemébe annak, “aki” adta. Lehet, hogy egy nagyon ocsmány kép köszön vissza abból a tükörből, amit a társadalom elé tartunk, de sajnos nem hazudik, legfeljebb torzít egy keveset…

Oldalak:

Overcast a Facebookon

Overcast az Instagramon

Csipke