(divideD 2020 - b-j.: Void, Stalkher Jr., Brother Belmont,  psyKlone, Sol)

Nem is annyira réges régen, egy nem is olyan távoli galaxisban a magyar metal élet Stanja és Panja álmodott egy merészet és idesugározta a divideD-ot. Belmonttal és psyKlone-nal még augusztusban sikerült összeülnünk, hogy megelevenedhessen az út, ami a Behind Your Neon Eyes-ig vezet és elmerengjünk azon, mit tartogathat még a jövő. Ezúttal a karakterek hátterében rejtőző zenészeké a szó, faggatózni sem kell igazán, szóval nincs semmi csavar...Vagy mégis? 

Örülök, hogy újra faggathatlak Titeket, egy korábbi interjútokban említitek, hogy a 2020-as év ideális a második lemez kiadására, még mindig így látjátok?

psyKlone: Ideális vagy sem, igazából korábban nem tudtuk volna, később pedig nem biztos, hogy szerettük volna megjelentetni.

Belmont: Pont kapóra jött, hogy minden leállt, mert mindketten k*rva sok dologgal foglalkozunk szimultán így, egymás mellett. Ezzel ugye kiesett a koncertezés, nem kellett bejárni melóba, nem volt próba, szóval hirtelen felszabadult egy csomó idő, hogy be tudjuk fejezni a lemezt, ami a fiókban állt már fél éve. Szóval nekiálltunk és két hónap alatt összeraktuk. Az első öt számunk igazából már megvolt tavaly nyáron, kértünk egy fix határidőt a kiadónktól, mivel, ha ez nincs, elhúzzuk még ki tudja meddig, ismerve, mennyit iszunk, elkezdjük írni a dalt és aggaszt, hogy nem tudjuk közben mi történik a kocsmában.(nevet) Eredetileg azt gondoltuk, hogy lesz négy-öt kiemelkedő dal a lemezen, amiben megvan a slágerpotenciál, de végül amikor összeállt, mi is elcsodálkoztunk, hogy minden nótában vannak roppant fogós témák, pillanatok, így végül egy nagyon ragadós lemezanyag lett. Az olyanok, mint például a Beam Me Up az utolsó percig forgácsolódtak, és szerintem ez az egyik legjobb tétel lett végül a lemezen.

psyKlone: Tulajdonképpen három kategóriára szűrtük le a dalokat. Az egyik, a már meglévő öt szám, emellett volt azt hiszem, három félkész darab, amiből még hiányoztak részek, illetve nem voltunk biztosak a szerkezetben sem. Eljutunk egy darabig, megvan a dalvázlat, aztán a hiányzó részeken hónapokig tudunk szüttyögni, mire kitaláljuk, mi passzolna igazán oda. Jellemzően a középrész, breakdown, szóló, ami hiányzik. A harmadik kategória pedig a „kellene írni egy ilyen meg olyan dalt”, de még ötlet szinten sincsen belőle semmi, így született a Meteorite, a Beam Me Up és a [futurenation].

Belmont: Utóbbinál tudtuk, hogy szeretnénk egy „stadionrock” nótát, de fogalmunk sem volt arról, ez hogy fog kinézni. Ha hallanád az első verziót, elhinnéd, hogy rettenetesen béna, de tényleg, full gagyi szöveg, de a vicces, hogy emiatt a suta szövegkezdemény miatt került bele a Do you wanna draw a crocodile, mert Gellér Tomi (RockStars Not Dead, Avatar, ex-Stardust – a szerk.) félreértette, amikor segített a refrént megoldani. De például a Meteorite-nál, amikor sikerült lebeszélnünk Björn Striddel (Soilwork, The Night Flight Orchestra) az együttműködést és átmentem psyKlone-hoz, hogy akkor mit kezdjünk ezzel, mondta, hogy van egy jó riffje, dolgozzunk. Körülbelül három órát beleöltünk abba, hogy boncolgassuk a számot, de nem jutottunk semmire, végül az eredetileg refrénnek szánt, meglévő témát raktuk az elejére és így három nap alatt megírtuk a legjobb dalt a lemezre. Onnantól kezdve ijesztően jól működött köztünk a dolog. A feléneklés terén is rengeteget tanultunk, miként bánjunk a vokálokkal, mit milyen hangközzel célszerű felénekelni, szóval hihetetlen volt az egész.

Akkor elmondhatjuk, hogy ti tulajdonképpen profitáltatok az izolációs helyzetből, meg világátrendeződésből…

psyKlone: Szerencsénkre, mi eleve a lemezírásra szántuk volna ezt a tavaszi időszakot, szóval valójában még kapóra is jött, hogy nem muszáj azon agyalni, hogy, fú, most akkor hol fogunk játszani. Igazából egy koncertünket, a Robotos bulit kellett egyedül átrakni a vírushelyzet miatt, ez eredetileg áprilisban lett volna, majd júniusra csúszott, végül pedig augusztus 8-án sikerült megtartani.

Belmont: Az az igazság, hogy a tavalyi évet bizonyos szempontból, mondhatni elkeféltük. Én az Archaicba fektettem nagyobb figyelmet és több energiát, psyKlone pedig a Salvus-szal volt beszorulva, aztán kiderült, hogyha erre figyelünk oda, a sajátunk másodlagossá válik. Amikor lekerültek ezek a terhek, úgy tudtunk együtt dolgozni, mint még soha. Ott van a másik projektünk is, a Rockstars Not Dead, ahová szintén sikerült töménytelen nótát megtanulnunk a mozis estre, szóval felvirágzott az egész és jóval több lett belőle, mint annyi, hogy adjuk ki a lemezt, mert muszáj.

És hogy érzitek, a Rockstars Not Dead projekt segít benneteket még jobban összekovácsolódni?

Belmont: Szerintem rengeteg inspirációt adott a dalaink megírásához az, hogy megfigyeltük, miként állnak össze a ’80-as évekbeli slágerek. Mivel olyan dalírási folyamatok mentek végbe akkor, amiket mai fejjel nehéz lenne lekövetni.

psyKlone: A Rockstars Not Dead-nél a lényeg tulajdonképpen mások dalainak minél élethűbb eljátszása, emiatt rengeteg hangszerelésbeli apróságot meg kell figyelni, leginkább amiatt, hogy élőben minél profibban sikerüljön előadni. Jellemzően abban a korszakban annyira a csúcsra volt járatva a produkciós meló, hogy rengeteg minden, úgy, ahogy a lemezre került, megvalósíthatatlan élőben, főleg, ha nincs egy brutál létszámú zenekar hozzá, vokalistákkal, ebből borzasztóan sokat tanultam. Amikor a hangszerelést csináltam és amikor az énektémákat rögzítettük, baromi hasznosnak bizonyultak ezek a tapasztalatok, és segítettek, hogy minél jobban rá tudjunk menni erre a retró, stadionos vonalra, amit be akartunk hozni.

Belmont: Meg eleve a refréntémák, olyan refréneket írtak anno, amiket manapság nem igazán lehet találni, sem a rádióban sem máshol, elég a Beam Me Up-ra gondolnom, az konkrétan abból a tudásból építkezik, amit összeszedtünk a Rockstars Not Dead-del, van is benne szándékos kikacsintás a korszak egyik emblematikus himnuszára.

psyKlone: Az említett számban például benne van egy csomó olyan hatás is, ami egyértelműen a nyolcvanas évek nagy slágereiből vezethető le, ott van rögtön a kezdő téma, a dob groove-jával, gitártémájával totális középkorszakos Van Halen feeling.

Belmont: És hasonlóan a Meteorite-hoz, eredetileg ez lett volna a refrén a dalban. Körülbelül három éve rágom psyKlone fülét azzal, hogy én ezt a refrént meg akarom csinálni, és ezt a nótát ő le akarta hagyni a lemezről. Nem engedtem, mert tudtam, hogy meg kell írni rendesen. Úgyhogy összerakta a refrént, meghallgattuk és megegyeztünk abban, hogy ez így marhára ergya, szóval átraktuk a témát a szám elejére, és kettő perc alatt írtunk egy új refrént, szóval ott a napfény! Viszont kukázni kellett a hároméves refrént, aminek a dal születése köszönhető.

psyKlone: Ha ennél is hatásokat szeretnénk kiemelni, a nyolcvanas évekbeli KISS és Van Halen összeházasítása, ami beugrik, a szólórészbe behozva pár popkultúrális utalást.

Belmont: Egyébként 15 ilyen utalást rejtettünk el az albumon, érdekes, mert van közte filmrészlet, játék, minden. Indítottunk is egy online tippjátékot a Facebook oldalunkon, ha valaki ebből kitalál 12-őt, már elfogadjuk, és kap egy egyedi, merchben nem kapható pólót. Az említett dalnál psyKlone villogtatja szövegírói tehetségét is, én nem mertem annyira megfogni az adott témát, hogy a nevén nevezzem a szereplőket és hasonlók. Pont megnéztem a Meteorite kliphez a helyszínt, egy pincét, és mire feljöttem, egy kész szöveg várt. Jobb is így, mert átestem a ló túloldalára és picit sértő dolgokat írtam bele a Star Trek stábjával kapcsolatban, később bekerültek a Star Wars-os utalások is, szóval közös munka eredménye az egész. 

psyKlone: Az egésznek az ötlete onnan jött egyébként, hogy ültem a gép előtt, a dalokat rakosgattam össze épp, és bevillant, mi lenne, ha az egyik dal arról szólna, hogy Kirk kapitányt felsugározzák, de egy űrbéli kocsmába.

Belmont: Na és innen jött az a történetszál, hogy Willam Shatner Kirk kapitányának már tele van a töke azzal, hogy folyton parancsolgatnak neki és a klingonokkal kell harcolnia, ezért szívesen átadná a szerepet Patrick Stewartnak és átigazolna inkább a Star Warsba, mert ott legalább volt kocsma, és így is történik.(nevet) Rengeteg filmre, kultikus jelenetre kitérünk egyébként az albumon, de többet nem lövünk le, amíg valaki ki nem találja legalább az említett 12-őt ezekből, a verseny még tart.

Nemcsak a zenén, hanem, koncepciót tekintve, a biográfián is sikerült csavarni kicsit, egy imposztor került ugyanis a képbe, meséljetek, miként írta át Brother Belmont a divideD történetét?

Belmont: Készül már a novella, ami felöleli majd a kezdeteket,  hogy psyKlone miként szerzi meg az időutazás képességét, és hogyan kapcsolódik be a többi tag a  történetbe, Brother Belmont a második lemez kezdeténél tűnik fel, ő igazából egy időimposztor, aki kvázi Belmonttá operáltatja át magát, és befekszik Drakula sírjába, az eredeti Belmont helyére, és ez megváltoztatja az idősíkot. Brother Belmont persze kínosan ügyel arra, hogy a Modulus eseményei azért nagyjából megtörténjenek, valójában olyan ez, mint egy rendszerfrissítés a képregényekben, ami egy picit más irányba viszi el a zenekari tagok hozzáállását, ezért lesz például Solnak fehérebb, világosabb hangszere, illetve szemüvege, a visszahúzódóbb psyKlone emiatt válik egy harciasabb, protektoros, terepszínű gatyás katonai valakivé. Azért változik meg kicsit Stalkher is, mert el kell érte menni a Holdon lévő bázisra. Ettől függetlenül Voidot ugyanúgy fel kell szedni, de ő is más lesz egy picit. Szóval Brother Belmont úgy változtatja meg az idősíkot, hogy a Modulus története érintetlen maradjon, de ezáltal más síkokba jutnak majd el együtt, és ez folytatódik majd a harmadik lemezen is, ahol ismét egy másik Belmont jön majd a képbe, csak meg kellene írni végre.

Az egésznek az alapja pedig Sol, a tudós és tanítványa, psyKlone, aki egy vérbeli összeesküvés-elmélet hívő, és hisz abban, hogy létezik egy idegen faj a Földön, ami a kerék feltalálása óta jelen van és befolyásolja a történelmet, mindeközben Sol feltalálja a végtelen energiaforrást, melyet basszusgitár pengetéssel tud megidézni, de rájuk törnek az említett lények, ellopják a mindenség hangszerét, psyKlone-t pedig elég keményen helyben hagyják, neki meszeltek. De Sol ciber alkatrészekkel sikeresen újrarakja, és egy véletlen folytán kiderül, hogy új alkatrészeinek köszönhetően időjáratokat képes nyitni. Ezekben utazgatva kezdik levadászni a lényeket az időben, akik gyűlölik a zenei irányzatok fúzióját. Igazából koncertjeik is azért vannak, mert ezzel ki lehet szűrni az ellenséges elemeket, ha valaki egyáltalán nem bírja, na akkor az az.(nevet) A lényeknek egyébként mindig voltak hírhedt megtestesülései a történelemben, mint például Drakula vagy Frankenstein és Belmont a Drakulával való harcba hal bele, Drakulával együtt, de Sol és psyKlone őt is feléleszti, emiatt van ilyen kiborg mozgása.(nevet) A lényeg, hogy előfordulhat, hogy a jövőben fellépő divideD egy fiatalabb verziója a bandának, annál, mint amit korábban láttál.

psyKlone: De ez igazából lényegtelen (nevet)

Picit más, mindenki azt várja, hogy úgymond minden visszatérjen a normális kerékvágásba, de mégis mi a normális?

psyKlone: Szerintem minden, ami idén január előtt volt.

Belmont: Bár igazából mi teljes biztonsággal szervezkedünk a jelenlegi körülmények közt is, hiszen örülünk, ha kétszázan eljönnek, egyelőre sajnos nem kell félnünk ettől az ötszázas limittől. Ami a mostani helyzetben kihívás, hogy az élőzenés programok a hétvégékre tömörülnek és körülbelül januárig minden be van telve. Szóval, talán az lehetne újra a normális kerékvágás, hogy kicsit szellősebben lehessen tervezni, a túlkínálatról inkább ne is beszéljünk! 

psyKlone: Most gyakorlatilag ugye kimaradt egy teljes szezon, amit megpróbáltak őszre tolni. Emiatt azoknak, akik eleve nem szerveztek őszre, lehetetlen hétvégi időpontokat találni. De majd mi is bepróbálkozunk a hétköznapi szervezéssel, érdekes időszak, majd meglátjuk, mit sikerül kihozni belőle.

Belmont: Igazából hétköznap is tele van a város, a körút legalább annyira dugig van, mint mondjuk egy szombat este. Tribute zenekaros esten bepróbáljuk, milyen egy szerda például, aztán majd kiderül, de őszintén, mi eddig szinte csak profitáltunk a helyzetből, írtunk egy marha jó lemezt és elégedettek vagyunk, mert sikerült újra életet lehelni ebbe az egészbe. Sikerült elérni, hogy az emberek ne ugyanazt kapják a második lemezzel, mint amit elvártak, és biztos, hogy a harmadik lemez is teljesen más lesz. Az mozgat minket, hogy a közönség még véletlenül se azt kapja, amit remél.

psyKlone: Úgy látom egyébként, hogy a közönség java most kezdi felfogni, megérteni, mit is akarunk ezzel az egésszel csinálni. Nyilván elkerülhetetlenek a netes beszólogatók, de ők addig jutnak el, hogy abból, hogy elolvasnak egy hírt, belenéznek valamelyik klipbe, annyit szűrnek le, hogy ezek ilyen indusztriális akárminek indultak, most meg aréna rockot akarnak játszani, hát, baromira hiteles.

Belmont: Pedig ugyanúgy megvannak az indusztriális elemek, igazából a mixerbe ugyanazok a komponensek kerültek, csupán az arányokon változtattunk.

psyKlone: És ez az, amit akkor ért meg az ember, ha tényleg végighallgatja a lemezt és nem egy dalból, vagy klipből akarja megítélni az egészet. De az efféle véleménnyel igazából foglalkozni is kár, mivel nem releváns, nem építő jellegű, úgyhogy értelme sincs pörögni rajta, mert csak idő- és energiapazarlás.

Belmont: Kaptunk olyan negatívabb, konstruktív kritikát is, amit az írója vissza is szívott, miután látott minket élőben játszani, mert akkor állt neki helyre, miről is van itt szó.

psyKlone: Az van, hogy volt ez az irányváltás, ami igazából tényleg az arányoknak a bátor variálgatása csupán. Biztos vagyok abban, hogy ez más lesz a következő anyagon is, de ugyanúgy meglesznek benne ezek, a remélem, már karakteresnek mondható elemek. Az egésznek a lényege, hogy koncerten iszonyat, hogy mi megy. Eddig három bulink volt a Fekete Zajjal együtt, és látszik, hogy nagyjából megduplázódott a közönség, a legutóbbi pesti klub bulihoz képest és ez tök jó érzés, hogy elkapta a lemez annyira az embereket, hogy érdekelje őket, ez milyen is lehet élőben, és iszonyat jól sikerültek az eddigi koncertjeink, olyan szintű energiabombát jelentettek nekünk, hogy eszméletlen.

Belmont: Főleg, ami lentről jött, a mi koncertjeinken ma már tánc van. Ott még a lehető leghitelesebb underground figurák is megmozdulnak, akik egyébként nem tennék, és ezt baromi jó látni. Sokszor megkapjuk, hogy talán nyugatabbra kellene pozicionálni magunkat, szeretnénk is, de mi itt vagyunk itthon, itt élünk. Szóval, jó lenne, ha ehelyett inkább azt mondanák, hogy hopp, ez a zenekar picit elhozta a Nyugatot Magyarországra.

psyKlone: Azt hiszem, a Zajon ez így el is hangzott valakitől, és tényleg k*rva jól esik, mert egyáltalán nem szeretnénk egy elefántcsonttoronyból prédikálni, hogy mi nyugatra szánjuk a produkciót és itthon nem értik. Nyilván kellett idő, mire a honi, picit szűklátókörű metalos társadalom, levette, hogy ez mi is akar lenni. Viszont, hogy egy kedves barátunkat idézzem, ő még olyat nem látott, hogy az emberek metal koncerten azt skandálják, hogy „ a Techno-t”. A Robotos bulin be kellett dobnunk egy ráadást, kikövetelték. Sajnos nem tudtunk több dalt játszani, mert ahhoz, hogy ki tudjunk állni koncertre, a szinkronizált vetítés és a backing track-ek miatt egy fix, kötött programmal kell készülnünk és nem lehet csak úgy olyan számot eltolni, ami nem hangzott el, szóval valamit újra kellett tolni, a [futurenation] és a Teknoskeptic lett bedobva, az utóbbi nyert.

Belmont: Eleve, ha kikerülsz a külföldi véráramba, az egy brutál nagy verseny. Pár országgal Nyugatabbra minden sarkon találsz nagyon potens bandákat. Nekem ilyenkor a Wacken ugrik be mindig, ahol a Metal Battle keretein belül, a kijutott 30 zenekarból hirtelen láttunk olyat, ami kiköpött Guns’n Roses, vagy Amenra, szóval amikor kijutsz a határokon túlra, hirtelen komoly vetélytársakkal találod szemben magad.

psyKlone: Szerintem a szerencsénk, hogy az egyveleg, amit összeraktunk nem igazán szokványos, előfordul, hogy máshol is extra külsőségekkel operálnak, vagy mások is használnak elektronikus elemeket, de pont ilyesmivel nagyon senki nem dolgozik. A Beast In Black talán, ami kapcsolódási pont lehet, de ők inkább az európai végéről fogják meg a metal felét. Mi itthon szeretnénk kiépíteni egy bázist, ami jó hátország lehet ahhoz, hogy külföldre is tudjunk menni. Egyáltalán nem félünk attól, hogy versenyhelyzet van odakinn, mert rengeteg k*rva jó bandával kell tartani a lépést. Nincs meg az a gondolkodás, hogy itthon legyünk és csak ide koncentráljunk, viszont fontos kiemelni, hogy nem szabad ilyen fellengzősen kimondani, hogy a magyar közönség ezt soha nem érti meg és csak külföldben gondolkodunk, mert nem így van.

Mit gondoltok, mennyire köszönhető a nagyobb nyitottság, érdeklődés annak, hogy talán egyre többen kísérleteznek magyar zenekarokkal is itthon, főleg most, hogy korlátozva vannak a nagykoncertek?

Belmont: Igazából szerintem ez egy finomhangolódás részünkről és a közönség részéről is. Eleinte mindenáron látványszínházat akartunk csinálni, nem volt konferálás, átvezetők voltak a számok közt, a fényezés is olyan volt, hogy mi inkább ilyen sziluett-játék legyünk a vetítés előtt. Akkoriban a közönségből jelezték is többen, hogy így nincs meg a koncert feeling. Aztán, mire ők hozzászoktak, hogy egy divideD buli ilyen, mi bevettünk klasszikus koncertvezető elemeket és mostanra érett be az arany középút, már vannak konferálások, de maradtak átvezető részek is, szóval van látványszínház és kommunikáció is és olajozottan működik.

Arra figyeltek egyébként, hogy koncert alatt végig szerepben maradjatok?

 Belmont: Igen, bár néha elrontom a neveket.(nevet)

psyKlone: Ez a része, ami egyébként jobban tud működni külföldön. Itthon azért óhatatlanul tudják, kik vannak a karakterek mögött, így bele is fér egy-egy ilyen elszólás. Viszont, ha olyan helyen játszunk, ahol senkinek sincs fogalma arról kik vagyunk, könnyebb is karakterben maradni. Ez eddig két külföldi bulin látszódott meg nagyon, amikor még 2018-ban egy cseh fesztiválon játszottunk, illetve Szerbiában, amikor a Dark Tranquillity előtt léptünk fel, na akkor minden úgy működött, ahogy anno ezt az egészet elképzeltük. Visszatérve az eredeti kérdésre, biztos benne van, jobban értékelik az emberek, hogy most már lehet menni és élnek is a lehetőséggel, amikor csak megtehetik. Ezért gondolom, hogy érdemes lenne a hétköznapokat újra visszahozni, mint bulira alkalmas időpontokat. Mondjuk körülbelül 15-20 évvel ezelőtt simán voltak hétköznapi klubkoncertek, szerintem ha valami pozitív hozadéka lehet ennek az egész járványhelyzetnek az ez, hogy talán egy picit jobban értékelik az emberek, hogy újra van hová menni. 

Belmont: A Dark Tranquillity-s bulihoz lábjegyzetként hozzáteszem, hogy életem legrosszabb koncertje volt. Megérkeztünk és azt hiszem, a nyárfa virágzott a környéken, kimentünk egy sörrel a beállás után és az egész torkom úgy bedagadt, hogy egy ép hang sem jött ki belőle az első szám után, rendesen küszködtem, hogy legyen legalább egy dallamos hang. Máté, a hangosítónk csodát művelt azzal, hogy megtolta kifelé a háttérvokálokat, és azzal el lehetett adni a produkciót, de a fogadtatást látva nem hittem el, hogy ezért a borzalmasan pocsék performanszért az emberek odáig voltak, hihetetlen.

Beszéljünk még egy kicsit a ’80-as évekről, mi az, ami ennyire megfogott benneteket az említett időszakban?

Belmont: A baldachin ágyas soft pornót kivéve mindent imádunk a 80-as évekből, a Sky-on sajnos iszonyat silány filmek mentek, tudod, amik nem mutatnak semmit, csak elhitetik az öreglányokkal, hogy létezik még romantika, tiszta időpocsékolás, na ezek nem érdekelnek, minden más viszont igen. 

psyKlone: Mind a ketten azokon a zenéken nőttünk fel, valahogy a csúcskorszaka volt az egyetemes rock – és popzenének a ’80-as évek, minden színtéren, nem csak a maintsream, illetve ilyen nagyon dallamorientált vonalon, hanem az egészen extrém stílusok is abban a korszakban gyökereztek, vagy szökkentek szárba. A ’80-as évek elején, a brit heavy metal után érkező amerikai thrash hullám, a black metal, death metal és az évtized második felében a vattacukorhajas smink- és fodrászmetalok iszonyat magasra tették a lécet. Minden stílusban, minden műfajban próbálták a lehető legtöbbet kihozni a hangszeres játékból, a hangulatteremtésből, attól függően nyilván, maga a stílus mit igényelt meg. Ez a minőségre való kompromisszummentes törekvés az, ami nekem óriási hatás ebből az időszakból. Rengeteg zenét hallgattam a későbbi korszakokból is, nagyon bírom a modernebb dolgokat akár metalról, akár elektronikáról legyen szó, de sok minden, ami ma jónak számít, akkor született, vagy abban gyökerezik, ami a ’80-as években történt.

Belmont: psyKlone, tökéletesen elmondtad, hogy zeneileg, mint sound designer te honnan veszed az inspirációt. Nekem, mint visual designer, ez az egész totál összeforr az akkori időszak filmjeivel, rajzfilmjeivel. Minden filmnek, rajzfilmsorozatnak olyan betétdalai voltak abban az időszakban, hogy tényleg összeszartad magad, annyira jól sikerültek. Nézzük csak meg azt, hogy a '86-os Transformers mozinak milyen ikonikus a soundtrackje, mennyire baromi jó nótákat tartalmaz és igazából a legkúlabb játék franchise-zal van összerakva. Miközben a robotok ezerrel lövik egymást, mint az őrültek, szól a metal. Tényleg mindennek baromi jó zenéje volt. Ha ezt a két komponenst összerakod, megvan a főnyeremény, ezt imádtuk és mindkettőt bele tudtuk tenni a saját zenekarunkba is, meglett a sound és a visual. Ehhez rettenetesen illik a nálunk kb. 2018-19-ben berobbanó synthwave őrület neonfényes világa, nem véletlen kértük fel Hidrico Rubens-t, aki elismert synthwave művész, hogy készítse el a borítót, ami rekordidő alatt sikerült. Emellett még egy exkluzív, digipack borítót is tervezett, két nap alatt. Igazából három számot mutattunk neki az albumról, ő pedig megrajzolta az egész lemez hangulatát.

psyKlone: Valóban rettenetes egységbe forrt a vizualitás és a hangszerekkel keltett hangulat, nem is feltétlenül csak a rádiókompatibilis, vagy mindennapi hallgatásra szánt dalokban, hanem az olyan ikonikus filmzenékben is, mint a Vangelis-féle Blade Runner, minden arra ment rá, hogy óriás, monumentális terű hangulatteremtő komponensek kerüljenek bele, ezt szerettük volna behozni, úgy, hogy azért modern és mai maradjon. Ez úgy néz ki nagyjából, hogy a szinti hangszíneket és a gitárokat próbáltuk ebbe a retró vonalba helyezni, de mellé a dob, basszus, az ének és a vokál témák olyan szempontból modernebbül szólnak, hogy nincs minden szénné visszhangosítva. Egy elég jól sikerült elegy lett, azokon a kereteken belül, ami ez alkalommal a rendelkezésünkre állt. Ami a szólókat illeti, az első lemezen volt talán három darab 12 dalban, ezúttal egy kivételével minden számban van. Azt szerettük volna, ha a zenehallgatás által egy neonfényes, színes, óriási térbe jutsz és csak pislogsz, hová is kerültél…

Fontos megjegyezni, hogy mind a vizuál, (leszámítva az említett Hidrico Rubens tervezte borítókat) mind a hangmérnöki-produceri szerep házon belül maradt. Mik a kihívásai/előnyei ennek a koncepciónak?

Belmont: Két előnye van, egyrészt, hogy jól spórolunk vele, másrészt pedig, hogy nem kell senkivel sem összeveszni, ha nem úgy néz ki, vagy nem úgy hangzik valami, ahogy elképzeltük.

psyKlone: Totális kreatív kontroll, ez a legnagyobb előnye. Bármi, amit meg akarunk valósítani, az igazából csak rajtunk múlik. Nincs olyan ötlet, amire bárki azt mondaná, hogy ezt nem lehet megcsinálni, vagy faszság, hanem venni kell egy nagy levegőt, maximum az lesz a vége, hogy megpróbáltuk, nem jött össze. Ez óriási szabadságot is ad egyben, hogy tényleg csak a saját korlátaink szabnak magunknak határt. Iszonyatosan szeretek úgy stúdiózni, hogy csak arra kell koncentrálnom, hogy a hangszerelés összeálljon, és utána csak a saját gitárrészeimet kell rendben feljátsszam. Most el kellett döntenünk, mibe szeretnénk inkább a meglévő forrásainkat fektetni. Nyeltem egy nagyot és azt mondtam, hogy jó akkor ezúttal megcsinálom én a lemezt, pedig az utolsó anyag, amit bármikor szeretnék, hogy az én asztalomon landoljon, az a zenekarom lemezének a keverése, mert ez egy végtelen folyamat. Ezt nem lehet befejezni, csak abbahagyni, sokan, sokszor elmondták már, de nagy igazság. Hogyha egy ilyen dologban benne vagy, állandóan találsz valamit, ami kifogásolható, amit másképp csinálnál. Alapvetően elégedett vagyok a végeredménnyel, de gondolkodom azon, hogy majd, ha már tényleg kiürült a fejemből az egész folyamat, amin túl vagyunk, friss füllel leülök és megnézem, esetleg mit tudok még belőle kihozni, maximum lesz belőle valamikor egy remaster.

Belmont: Mivel kettőnk kezében van a dalírás oroszlánrésze és a vizuál is, kialakult egy plusz, a feltétlen bizalom. Mindketten elég önfejűek vagyunk, tudjuk azt, mit szeretnénk, de azt a másikkal le is kell nyeletni, ez pedig enélkül nem menne. Amikor az elején kevert valamit, még bele-bele szólogattam, de meg kellett tanulnom befogni a szám, hagyni őt melózni, mert a végeredményt úgyis el fogja fogadni a fülem és úgy lesz király. Nála is az volt, hogy inkább nem szól bele a képanyagba, bár lett volna kivetnivalója, de feltétlen bizalommal kell egymás felé lenni és akkor a végén minden összeáll és fasza lesz. A többiek is hoztak építő jellegű ötleteket, nem csak elintézték annyival, hogy ez így nem jó, kuka. Ez így tizenvalahány zenekar után is egyelőre egyedülálló az életemben, hogy valakivel ennyire jó együtt dolgozni és maximálisan rá lehet hagyni azt, amihez ő ért jobban, sőt, még képes arra is, hogy rám bízza azt, amihez meg én értek jobban. Az előző lemeznél inkább a hangzásba tettük a pénzt, a Supersize-ban dolgoztunk, a feléneklések és a mixelés is zabálta a zsetont, úgyhogy amikor ott tartottunk, hogy videoklipet kellene pakolni, akkor mindenki jó mélyen a zsebébe nyúlt, de ott csak pillangók voltak, nem pedig bankjegyek. Szóval most megfogtuk a pénzt és inkább a vizuálba raktuk, lett két baromi jó klipünk Lerch Petinek köszönhetően, egy szöveges videónk és készül a saját rendezésű harmadik is, teszteljük, hogy működik a saját gyártású videó. Most inkább ebbe ment a pénz, és abba, hogy a Hammer mellékleteként is megkapd a teljes bookletet, mert szinesztéziában van a látványvilág a zenével, és ez adja meg a teljes élményt.

psyKlone: Ehhez jön még az élő élmény, tehát a zeneanyag, a booklet, a kiállás és a vetítésben történtek együtt adják az egységet.

Belmont: Aki meghallgatja a lemezt Spotifyon az élmény kb. 50%-át kapja, a következő 30%-ot adja a booklet és a vizuál, a maradékot pedig a koncert, amikor előtte vannak a húsvér figurák, na akkor lesz teljes a kép. Szóval ki van találva, de még mindig lehetne belefektetni ahhoz, hogy minden koncertünkön meg tudjuk ezt valósítani, de játsszunk kisebb klubokban is, van egy erre specializált szettünk, amikor kissé le van butítva a látvány, de cserébe energikusabb a koncert. Amikor van kivetítő, vagy LED fal, akkor azért visszafogottabbak vagyunk a színpadon, hogy érvényesülhessen a látvány, persze még mindig van hová fejlődnünk ezzel.

psyKlone: Az, hogy most nem a stúdiós költségek vitték el a rendelkezésre álló forrásokat abban segített igazán, hogy picit közelebb tudtunk kerülni az emberekhez a klipekkel, a képekkel. A videók tényleg nagyon fontosak, manapság sokan nem hallgatnak végig teljes albumokat, a klipeket viszont megnézik, szóval, ha van olyan, ami berúgja az ingerküszöböt az rengeteg emberhez el tudja juttatni a zenét is. Mi még megfejeltük ezt azzal, hogy Björn Stridet is sikerült behúzni vendégszerepelni, a Meteorite-ot a BraveWords  is megosztotta, ami az egyik legnagyobb nemzetközi oldal, talán három-négy zenekar van rajtunk kívül az országból, akik eljutottak oda, hogy említésre kerüljenek náluk, úgyhogy ez hatalmas megtiszteltetés.

Belmont: Meló is volt ám összehozni! Mi egy űrhajós enteriőrt képzeltünk el, Björn pedig küldött egy videót, arról ahogy ő a kis home stúdiójában felénekli a részét. Úgyhogy ki kellett találni, miként lehet ezt a két koncepciót összeollózni. Nagy nehezen kifingtam a forgatókönvyet: valahogy befogjuk az adást az űrből, a bonyodalom, hogy közben megtámadnak minket. Egyeztettünk  az elképzelésekről Lerch Petivel, aki ezt finomhangolta egy Monster keretein belül, amit a Vörösmarty téren ittunk meg. Elmagyarázta, szerinte hogy lehetne ezt megoldani, odamentünk és istentelen jól összepakolta az egészet, tényleg minimális volt a vágásbeli változtatás, meg az, hogy nézzen ki. Eszméletlen sokat dolgozott vele és még sikerült ezt a VHS-es környezetet is megteremtenie. A forgatás hatalmas nap volt az életünkben, szóval én baromi hálás vagyok azért, hogy összeraktuk ezt a lemezt, mert olyan élményeket adott, amit örök életemre megjegyeztem.

psyKlone: Ugyan nem a kliphez kapcsolódik, de hasonló élmény volt, amikor a csordavokálokat vettük fel a lemezhez. A koncepció az volt, hogy autentikus csordavokálos részeket vegyünk fel, és ne egyvalaki énekelje fel tizenötször, hanem tizenöt ember együtt, egyszer. Így is lett, elhívtuk a barátainkat én nyomkodtam a felvétel gombot, kedves emberünk pedig vezényelt.

Belmont: Az volt a trükk benne, hogy nem hallatszott ki a zene és nekem kellett karmesterként jelezni, hogy mikor kell belépni. Nehéz volt megfejteni, hogy tudják az emberek elkapni a tempót, végül két kézzel kalimpálva, egyikkel a tempót mutatva, másikkal azt, mikor jön az ének, sikerült. Mindenki előre megkapta a szöveget, szóval gördülékenyen ment az egész és még be is rúgtunk. Marha jó volt, amikor nem lehetett koncertezni, mi csináltunk egy házibulit, ahol tizenöt ember üvöltötte a szövegeinket…

psyKlone: …A még meg nem jelent lemezünkről…(mindenki nevet)

Belmont: A harmadik ilyen, amikor Gellér Tomit lehívtuk, hogy segítsen már helyrehozni pár vokált és refrént a lemezen, elkezdtünk dolgozni és annyira jól sikerült az ülés, hogy kapott egy teljes verzét a The Last Starfighterben, olyan dolgokat talált ki, amire mi nem is gondoltunk volna és csettintésre jöttek neki ezek a nagyon furcsa témák, amik egyből Amerikára húzták a vokált. Nagyon köszönjük neki, mert rengeteget hozzátett az albumhoz, igazából több refrén megírásában is hatalmas szerepe volt, a [futurenation] refrénjét is ő rakta helyre. A Space Samurai-éval sem tudtunk mit kezdeni, mert egy régi, már berögzült dallammal játszottuk a számot és tanácstalanok voltunk, hallgatta és tizenöt perc alatt megvolt az új refrén és a teljes vokál.

A klippel kapcsolatban még az jutott eszembe, hogy milyen volt ténylegesen beülni a Modulusba?

Belmont: A Neverland szabadulószobában vettük fel a klipet. Tök jó volt, mert egy kis kocsmaszerű helység az aula, ahol lehet venni pizzát meg sört, szóval egész jól tartottak minket, majd beléptünk a „Modulusba”, ami tulajdonképpen egy űrhajós szabadulós játék, egész profin kiépített díszlettel.

psyKlone: Ugyan pár pici szoba az egész, de Peti videós zsenialitását dicséri, hogy a klipben  tényleg úgy néz ki, mint egy rendes űrhajó és nem mondanád meg, hogy kétszer öt négyzetméteren forgott le az egész.

Belmont: A terv része volt az is, hogy ne legyen annyira high tech, hanem a ’80-as évekbeli díszletet szerettük volna megidézni, gyakorlatilag olyan, mintha egy űr Ladában ülnél, minden egy picit csokipapír jellegű, kicsit lepusztult.

psyKlone: Tudod, ilyen vintage-futurisztikus. (nevet)

A második részt itt éred el! 

Koncert fotó: Bands Through the Lens