Arkas 2021 b.-j.: Grizner Tamás 'Kex' - gitár, Hilóczki Zsuzsi- szaxofon, fuvola, Kocsis Csaba 'Csé' - dob; fotó: Gergely Balázs

Ugyan az undergroundtól nem idegen a különféle stílusok fúziója és a kísérletezés, az elhibázott arányokon, vagy a túladagolt kakofónián még a legmerészebbek is könnyen elvéreznek. A budapesti Arkas már duó felállásban is sikeresen megteremtette saját harmóniáját a disszonanciában, amitől a legelborultabb taktusok is szerethetővé válnak egy pillanat alatt, képzelheted, mi történik, ha ebbe még belebolondít a szaxofon és a fuvola. Én már így, trió felállásban láthattam őket, és eszméletlen volt végre újra első hallásra elköteleződni, már majdnem elfelejtettem milyen is az. Személy szerint iszonyatosan vártam, hogy hallgatható lenyomata is legyen annak, amit művelnek, és ím, imáim meghallgattattak, maga Artemis szállt alá. Eme jeles apropót nem hagyhattuk szó nélkül, a hármas elmeséli, miként is jutottak idáig, közben, kávé helyett le is pöröghet az interjú mellé az új dal. Függöny fel, köszönjük, ha velünk utazol!

Utoljára a Brygmus és a Gyilkos társaságában sikerült elcsípni titeket a Riffben. Fasza kis este volt, és tök jó, hogy még a nagy virtuális zajban is megadatik, hogy élőben ismerhess meg egy-egy új kedvencet, nektek volt hasonló élményetek mostanában?

Csé: Szerencsére elég sokat koncertezek a másik két bandámmal (Komodo, Her Highness) is, és volt lehetőség együtt játszani több zenekarral, és nagyon-nagyon sok új bandát sikerült úgy megismerni, hogy, mondhatni „kedvencemmé” vált. A Brygmus, az Entrópia Architektúra, a LanternI, a Vanta, a Devoid, a Band In The Pit, a Grace Of Kairós, a Reda és a Blackhoney, ami most hirtelen eszembe jut.

Kex: Mostanában nem, de már előfordult, hogy úgymond „full ismeretlen banda” egyből megfogott egy koncerten. A legutóbbi ilyen emlékezetesebb élményem a YOB-hoz köthető.

Ugyan külföldi koncertek továbbra sincsenek, de azért eléggé felpezsgett a budapesti „rockélet”, amióta újra lehet koncerteket tartani. Mit gondoltok, többen járnak a hazai bandák bulijaira is, mint a vesztegzár előtt?

Csé: Bizonyos értelemben igen, de szerintem ugyanaz megy, mint azelőtt, csak arra mennek le az emberek, amit ismernek... Ezzel nincs baj, az ő döntésük, én se tudok eljutni minden koncertre, amire szeretnék (sajnos), de amelyik zenekar megérdemli a figyelmet, azt megpróbálom elcsípni.

Kex: Remélem, örülnek, hogy végre lehet „koncertkedni”! De sajnos az is benne van, hogy sokan egyszerűen csak bepunnyadtak, és a „majd legközelebb elmegyek” - opciót választják.

Rátérvén a bandára, ha jól informálódtam, Csé  és Kex 2017 nyara óta dolgozik együtt, mi a legkedvesebb emléketek az Arkas alakulásának idejéből?

Kex: Van pár, ott van már a legelső próba! Ott megpecsételődött a sorsunk. Részleteket nem sokat árulhatok el, csak annyit, hogy italozás, kölyökkutya harc, italozás, pergőbeszakadás, italozás…

Csé: Az első próba, igen… Annyira jól sikerült, hogy beszakítottam, most már kedves barátom Török Gábor (Durgas) pergőjét. Na, az valóban megkovácsolta a közös sorsunkat. (nevet)

Már a duó felállás sem épp a megszokott (bár itthon azért vannak remek példák, elég csak Csé említett illetőségét, a szintén instrumentális vonalon mozgó Her Highnesst; vagy az on graves-t említeni), de azzal, hogy májusban egy fúvóssal (szaxofon, fuvola) bővült a csapat, egész szokatlan lett a koncepció, legalábbis, azt hiszem, itthon nem igazán lehet ilyesféle kooperációba belefutni.

Kex: Bele lehet, csak nem biztos, hogy ebben a nehezebb zenei szférában. Pedig sok érdekes kollaboráció van, párral már sikerült is együtt játszani, de eléggé underground szinten mozognak.

Zsuzsi: Itthon leginkább a metal műfajon belül lehet szokatlan ez a koncepció, de például rock vonalon a Másfél anno hasonló hangszeres összeállítással működött egy ideig. A nemzetközi téren már könnyebb hasonló koncepciójú metal zenekarokat mutatni, ott van például az Ottone Pesante, a Yakuza, vagy a T.R.A.M. .

Csé: De biztos vannak itthon is többen, csak mi nem ismerjük őket. (nevet) De ha már az on graves-t említed, számomra ők (is) megmutatták, hogy kell stílusosan aprítani!

Miként akadtatok össze Hilóczki Zsuzsival?

Kex: „Azzzinterrrnetnek” köszönhetően.

Csé: Nagy háttér sztori nincs mögötte: feladtunk egy hirdetést, körülbelül két hét múlva jelentkezett, összehoztunk egy próbát, és BUMMM, itt vagyunk. (nevet)

Zsuzsi: 2020 augusztusában egy zenész-zenekar kereső Facebook-csoportban szembejött Csabi kiírása, hogy új tagot keresnek az Arkasba. Nagyon tetszett a hangzásviláguk, és nem volt akkor aktív zenekarom, de már szerettem volna saját zenét játszani. Ez a fajta zeneiség meg erősen vonzott, úgyhogy írtam neki, hogy aktuális -e még a dolog. Szeptember elején sikerült összehozni az első közös próbát, és azóta így vagyunk hármasban.

Mit gondoltok, így lett teljes mindaz, amit az Arkas-szal kifejezni szeretnétek?

Kex: Erre elég nehéz válaszolni. Ez olyan, hogy mikor csak ketten voltunk, akkor is működött, és minden dalban, ötletben, turpisságban benne volt, amit ki szerettünk volna magunkból játszani. De most, plusz egy-két hangszerrel még jobban színesíthető a történet. Van velünk még valaki. Ő is ki szeretné adni a kiadni valót, mi meg reagálunk rá agyfasz ötletekkel. (nevet) Ha még jönne valaki, akkor vele is másabb szintre emelődne, vagy menne el a dolog.

Csé: Nem zárkózunk el semmitől, szoktunk beszélgetni róla, hogy még legalább egy basszerosnak lenne helye a történetben, én személy szerint még az éneket is kipróbálnám egy- két számban.

Az első közös koncertetek, ha jól tudom, épp az említett Riffes buli volt. Milyen volt először, így együtt játszani a közönségnek?

Csé: Igazság szerint az a harmadik közös koncert volt már. A felállás először egy nyílt próbán mutatkozott be, majd volt még egy koncertünk az S8 -ban tavaly októberben, csak nem jelentettük még be akkor „hivatalosan” Zsuzsit. (nevet) Szerencsére nagyon jól sült el mind a három buli. Persze tudjuk mindhárman, hogy még van min dolgozni, de jók a visszajelzések, ez hajt minket.

Zsuzsi: Nekem az S8-as koncert minden téren abszolút pozitív élmény volt, meglehetősen izgultam a buli előtt, de királyul sikerült, és jó visszajelzéseket kaptunk utána. De egyébként a Riffes eseményen is nagyon jó hangulat volt, és ott is pozitív volt a visszhang.

Kex: Igazából mi a próbák alatt már megéltük a csodát. A koncertek után természetesen akinek tettszett, az gratulált, pacsizott, aláírást kért, és jó érzés volt végre hallani az emberek ovációját egy-egy dal után. (nevet)

Mit gondoltok, felvételen, vagy élőben működik inkább az Arkas zeneisége?

Csé: Szeretnénk mind a kettőt megfogni, de szerintem élőben.

Kex: Ha valaki kielemezni szeretne egy dalt, akkor felvételen. De úgy gondolom én is, hogy katartikusabban jön ki élőben.

Zsuzsi: Szerintem is élőben, ott talán jobban működik a zene atmoszférája is.

Ti egyébként hol érzitek magatokat a legotthonosabban: a stúdióban, a próbateremben vagy a színpadon? 

Csé: Próbaterem.

Zsuzsi: Nálam is első helyen áll a próbaterem, utána a színpad.

Kex: Gitárral a kézben. Stúdióban sajnos van rajtam egy kis drukk, szóval ott még nem érzem annyira otthonosan magam, még ha a saját termünkben is veszünk fel, úgyhogy terem, színpad vagy a rakpart, ha összejön.

Egy kis múltidézés, 2019-ben jött ki a duó felállás bemutatkozó EP-je és abban az évben az S8 tehetségkutatóját is megnyertétek. Az anyag elég kevés visszhangot kapott még hírezés szintjén is, mit gondoltok, ti nem fektettetek elég energiát a promóba, vagy inkább a szaksajtó nem harapott rá a kislemezre?

Csé: Akkor mindketten (most már hárman) tudtuk, hogy az Arkas az a zene, ami nem mindenkinek fér bele az „életfilozófiájába”, de minket összehozott a sors, megszerettük egymást, és imádjuk, amit csinálunk. Tény, hogy kevésnek kevés energiát fektettünk a promóba, de hülyék is voltunk ahhoz, miként kellene jól csinálni. Elküldözgettem pár helyre, de nagyon nem reagált senki. A ma már sajnos nem létező Baby Gorilla Records próbálta egyengetni az utunkat, ahol szintén rengeteg remek embert és zenekart ismerhettünk meg, mint a Lemurian Folk Songs, a Korgoth vagy a Satorinaut. A sok koncerteknek köszönhetően pedig változott a helyzet kicsit.

Kex: Személy szerint én sem nagyon toltam túl a promót. Ahol lehetett, megosztottam. Az ismerősöknek, akikről tudtuk, valahova írnak hasonló muzsikákról szóltunk, de fizetős, kiadóknak küldözgetős akciót nem csináltunk.

Ha már itt tartunk, abban a közegben, amiben ti mozogtok, és a mai információdömpingben mennyire tud lendíteni a zenekar helyzetén az online sajtóban való megjelenés?

Zsuzsi: Szerintem mindenképp lendíthet a zenekar helyzetén, bár ez attól is függ, hogy melyik platformon vagy médiumon történik a megjelenés. Nem egyszerű elérni azt az ingerküszöböt, ami felett egy banda – főleg az underground szcénából – meg tudja ragadni az internetezők figyelmét a mai információdömpingben. De fogyasztói szemszögből nézve se könnyebb a történet, mert néha nehéz kiszűrni azokat a tartalmakat, amik igazán érdeklik az embert, hiszen mire odáig eljut, elfárad az agya.

Kex: Mivel eléggé rétegzenét játszunk, lehet hiába lennénk egy nagyobb online felületen megemlítve, ha a ráfülelő húsz emberből nem tudja értékelni csak egy-kettő.

Ami az S8 tehetségkutatóját illeti, miért neveztetek?

Kex: Természetesen az életre szóló ingyen belépőért… Igazából, ha jól emlékszem, akkor csak annyi volt a motiváció, hogy megnézzük, hátha.

Csé: Nem ismert senki se minket, és minél több helyen akartunk játszani, ugye, hogy megismerjenek, és erre a tehetségkutató jól is jött, amiből végül mi is jól jöttünk ki. (nevet)

Mennyire volt erős a mezőny, és ennek fényében meglepő, hogy ti végeztetek az első helyen?

Csé: Nem mertem volna megálmodni se, hogy nyerünk ezzel a káosz metallal mert sok tehetséges versenytársunk akadt végig. A zsűri jutatott tovább, úgyhogy utólag is óriási hála nekik! Gerő András Péter, Kiss Norbert, Kapuszta Tibor big love!

Kex: Voltak jobb, illetve kevésbé kiforrott produkciók. De akadt olyan formáció is, ami nem szokványos felállás volt, hozzánk hasonlóan, csak másabb muzsikát toltak.  A vége felé egyébként én azért már bizakodtam, hogy akár meg is nyerhetjük.

Egy korábbi interjúban említitek, hogy más tehetségkutatón való indulás nincs tervben, lenne olyasmi, amiért viszont mégis értelmét látnátok a nevezésnek?

Zsuzsi: Ez is egy eszköz lehet arra, hogy minél több emberhez eljusson a zenéd, illetve, hogy megismerhess olyan zenészeket/zenekarokat, akikkel esetleg szívesen dolgoznál együtt a későbbiekben.

Kex: Úgy gondolom, a következő szintlépés egy tehetségkutatón az lehetne, legalább is annak örülnék (örülnénk?), ha már mondjuk külföldön lenne a döntő. De inkább koncertezünk és megpróbálunk minél több helyre eljutni, ebbe fektetni az energiát.

Csé: Én adnám. (nevet)

Azóta mondhatni rendszeres vendégei vagytok az S8-nak, vannak még olyan helyek a fővárosban és azon kívül, ahová mindig szívesen mentek?

Kex: Nagyon jóban vagyunk az S8-as legénységgel, de bárhova szívesen megyek játszani.

Csé: Emellett ugye ott a Riff, az Auróra, a Robot, és reméljük, hamarosan a Dürer Kert!

Zsuzsi: Nekem például egy rettenetesen pozitív élmény volt Szegeden a Városi Rock Klubban játszani idén októberben, nagyon jó hangulat volt a bulin, és mi is úgy éreztük, hogy jól sikerült.

Végül az apropónk, hármasotok augusztusban stúdióba vonult, hogy rögzítse a ma megjelenő új dalt. Mit érdemes tudni róla?

Kex: Koncepció annyira nincs benne. A görög mitológiából szoktunk csemegézni a dalcímekhez, a hozzá illő képpel. Felvétel szempontjából helyszínként a próbatermünket választottuk. A rögzítést a The Tumor Called Marla zenekar egyik gitárosa, Farkas Krisztián csinálta, a keverésért felelős személy pedig a BORUs Nagy Miklós.

Csé: Egy igazi, előkarácsonyi meglepetés!

A végszót is nektek adom, részemről köszönöm nagyon!

Kex: Mi köszönjük a lehetőséget! Járjatok minél különbözőbb koncertekre!

Csé: Fém!

 Az Artemis elérhető a bandcampen is!

Kontakt:

Facebook