(Torn From Earth b.-j.: Hatalyák Viktor - gitár, ének, Binder Gáspár - dob, Sultz Ödön - basszusgitár, ének)

Már nagyon vártam, hogy kis hazánk egyik legundergroundabb zenekara újra hallasson magáról, a júliusban megjelent Self-el pedig azt hiszem, megint sikerült szintet lépni. Az ilyen bemutatkozó lemezekre akár tizenhat évet is megéri várni, bár ez így azért elég sarkos, hisz három nem akármilyen EP-vel is kedveskedtek már nekünk korábban, szóval akadt témánk bőven. Ugyan a mai trendek nem ezt sugallják, azért titkon remélem, hogy az első album kilépő lesz a homályból, megérdemelnék már rég!

Jó újra dumálni, Uraim! Visszakerestem, és utoljára 2011-ben volt erre alkalmunk, akkoriban, amikor Gazsi és Ödi csatlakozott. Azóta ugyan hármassá fogyatkoztatok, de itt vagytok még, már egészen tizenhat éve, sosem merült fel, hogy nem folytatjátok tovább?

Ödön: Nekem a Torn From Earth-el kapcsolatban ez sosem mertül fel. Maximum a zenéléssel úgy általában, de már ez is elmúlt! (nevet)

Viktor: Előbb-utóbb biztos vége lesz, de hogy mikor, azt még nem tudjuk. Egyelőre élvezzük, és ez a lényeg. Ez egyfajta kikapcsolódás nekünk, legalábbis nekem. Mások eljárnak mondjuk horgászni, mi pedig eljárunk zenélni.

Én örülök, hogy vagytok, és számomra ez a hármas igencsak kedves. Júliusban végre kijött az első album is, de mielőtt rátérnénk, jöjjön egy kis nosztalgia, meséljetek, milyen érzés mai fejjel visszahallgatni a korábbi három EP-t? Már persze, ha előkerülnek néha.

Ödön: Őszintén szólva sosem szerettem a saját zenémet visszahallgatni az új TFE lemezig. Ez már egész jó lett! A régi anyagok közül maximum a Loss került elő néha-néha nálam. Amúgy a többit is mindig kedveltem, de tény, hogy mai füllel nem szólnak a legjobban. Volt pár tagcsere is, tehát ezt az utóbbi kettő kiadványt tartom igazán relevánsnak ma. Amúgy csak a régi Harvestereket hallgatom, mert az már megszűnt.

Viktor: Sok év telt el az előző felvételek óta, így elég nagy a kontraszt, mondjuk az első és az új felvétel között. Úgy gondolom, hogy az első 2009-es demó abban az időben megállta a helyét, de mára már nem az igazi. A második 2012-es EP két száma nagyon jól sikerült. A Lost & Found a mai napig a zenekar egyik legsikeresebb száma, de ezen a felvételen a hangzás az, ami nem volt a legjobb. A Loss ebből a szempontból nagy ugrás volt. Azt már csak hárman csináltuk, profi körülmények között, így a zene és a hangzás is teljesen rendben van. Szerintem ez a felvétel lett a legdepresszívebb az összes közül. Ezt a mai napig jó visszahallgatni.

Melyik áll legközelebb szerintetek a Torn From Earth mai arcához?

Ödön: A régieket tekintve a Loss. De persze ami most a legközelebb áll hozzánk, az a Self.

Viktor: Szerintem az új lemez.(nevet) Ha a Loss állna legközelebb, akkor az új lemez is Loss-os lenne, de nem így van. Természetesen nem egy boldog lemez a Self, de nem is végig az a fajta nyomasztás, mint a Loss volt. Én sem hallgatok mostanában annyi végtelenül lehúzó zenét, és talán ez köszön vissza a Self-ben is.  

Tizenhat évet kellett várni az első albumra, mikor döntöttétek el, hogy most már ideje lenne nagylemezt kiadni?

Ödön: Viktor végre írt egy lemeznyi anyagot.

Viktor: A TFE sosem arról volt híres, hogy ontja magából az anyagokat, de legalább, ha jött egy felvétel, azt igyekeztünk akkori tudásunk szerint legjobban megcsinálni. Hat év telt el az előző EP óta, így ennyi idő alatt összejött annyi zene, amit mindannyian érdemesnek találtunk a rögzítésre. Ennyi a történet.  

Mennyire jó egy ilyen döntés a lejátszási listák és streaming oldalak világában, amikor a zenehallgatási tendenciák azt mutatják, hogy egyre kevesebben bírnak végigülni akár egy EP-t is?

Ödön:Nem tudom mennyire jó ötlet, nem is nagyon foglalkoztat.(nevet) Ez jött most, úgyhogy ezt csináltuk. De nem is akartunk megint egy kétszámos kislemezzel kijönni, mivel eddig más sem volt.

Viktor: Körülbelül harminc perc a lemez, szóval nem túl hosszú. Volt, aki meg is kritizálta, hogy rövid, szóval nem tudsz olyat csinálni, hogy mindenkinek jó legyen, de nem is ez a cél. Összejött ennyi zene, ami szerintünk jó lett és ezt felvettük. Ennyi.

Self. A felvételek Sohinál (Sohajda Péter, Standing Waves Stúdió, ének, gitár - Shapat Terror) készültek, elmesélitek, miért szerettek vele dolgozni?

Ödön: Kiváló szakember, kiváló felszereltség, festői környezet.

Viktor: Illetve Sohi ismer minket, tudja, hogy mit akarunk így fél szavakból is megértjük egymást. A Loss és a Self hangzása pedig magáért beszél.

Melyik a stúdiózás azon része, amit a legkevésbé kedveltek?

Ödön: A lemez feljátszása nem olyan kellemes, mert az ember mindig rádöbben, mennyire szarul tud zenélni, főleg az énekeknél. De aztán visszahallgatni mégis jó - ha már Sohi kieditálta a hibákat. (nevet)

Viktor: Igen az énekkel bajban vagyunk mindig, mert tényleg nem tudunk énekelni, ráadásul, ahogy sok énekes esetében, nálunk is jellemző, hogy egyedül énekelni egy üres szobában feszélyez miket. Szóval nekem is az éneklés a legnehezebb része.

A zenekar történetének második és harmadik klipje is az új lemezhez kötődik, a Morph a csináld magad jegyében egy telefonnal rögzült, ha jól tudom, Gazsika (Binder Gáspár - dob) vette fel. Honnan jött az ötlet?

Ödön: Az alapötlet is Gazsié, aki egyébként vizuális dolgokban nagyon ügyes. Ha nem lenne már profi zenész, plusz koncertszervező, győzködném, hogy menjen ebbe az irányba. (Ha felsorolod nekem Gazsi összes aktuális illetőségét, vendégem vagy egy bármire, bárhol- a szerk.) Közösen ötleteltünk kicsit, mit, hogyan kellene felvennie, aztán Gazsika rögzítette, megvágta az anyagot, és seperc alatt kész lett.

A másik kisfilmet, ahogy a Self artworkjét is Szilágyi Rudi(Jacobus CURA, UEUM) jegyzi, aki az albumon is közreműködött. Örülök, hogy ez így alakult, meséljetek, miként jött a közös munka ötlete?

Ödön: Rudi régi barátunk. Már az előző EP artwork-jét és az előző klipünket is ő jegyzi. Azóta is megvan a közös hullámhossz, egyértelmű volt, hogy megint ő lesz az emberünk. Aki még nem látta a Float klipjét nézze meg. Nekünk a mai napig leesik az állunk tőle.

Viktor: Ráadásul Rudi nem csak artwork és klip felelős, de a lemezen hallható zajos részeket is ő követte el. Ezúton is köszönet a munkájáért. Az utóbbi koncerteken az általa készített zajok hallhatóak is.

Nekem egyetlen gondom van a lemezzel, elhallgattam volna még, bár akkor gondolom, a végeredményre is várni kellett volna.

Ödön: Rögzítettünk még egy számot a lemezre, ami egy feldolgozás nóta egy kultikus magyar zenekartól. De ez jogi hercehurcák miatt nem kerülhetett rá. Abban reménykedünk, a bakelit verzión már rajta lehet, és így teljes lesz az élmény. De a megjelenést már nem akartuk tovább húzni emiatt. 2020 őszén vettük fel, és 2021 elejére már készre volt keverve az anyag, így kihoztuk kicsit megcsonkítva az albumot.

Rozsdagyárék azt mondják, hogy az egész anyag „esztétikájából süt a kompromisszummentesség”. Valóban így lenne?

Ödön: Az, hogy az új lemez számai rövidebbek, kicsit dal központúbbak, szándékos. Azt is számításba vettük, hogy a teljes anyag ráférjen majd egy bakelitre. Ezek már tulajdonképpen kompromisszumok. De ezen felül az állítás igaz, a számok írása során egyetlen szempont volt, hogy nekünk hármunknak tetszen a végeredmény, és bármikor büszkén fel tudjuk vállalni azt.

Lassan csöpögnek a visszajelzések is, mit gondoltok, az az általatok képviselt műfaj még mindig kevésbé népszerű kis hazánkban, mint külföldön?

Ödön: Szerintem azért is csordogálnak ilyen lassan a visszajelzések, mert senki sem hallgat ilyen zenét itthon, maximum, ha koncertre megy.(nevet) Ahhoz képest, hogy „slágerlemezt” akartunk írni, mind az ismerősöktől, mind a szakmától az a visszacsatolás, hogy továbbra is kompromisszummentes a zene. Szóval nekem az a benyomásom, hogy amit mi játszunk, az annyira underground, hogy szinte nem is látszik. De nincs ezzel gond.

Viktor: Nagyon jó látni, hogy a stoner/sludge/post-metal műfaj az utóbbi években sokkal népszerűbb, mint valaha volt, de még mindig talán a legkisebb hallgatótáborral rendelkezik. Ez nem panaszkodás, hanem tény. Ettől függetlenül sosem azt néztük, hogy mi jelenleg a trend, és merrefelé kanyarodjunk, mert akkor mi is pár éve már metalcore zenekar lennénk, de nem így van. Mi ezt szeretjük, ezért ezt csináljuk.

Most már szerencsére lehetőség van megnézni, hogy működik a lemez élőben, megjártátok a szerb Mount Of Artan fesztivált, Szegedet, az elmúlt hétvégét is Szerbiában töltöttétek, hogy sikerültek a koncertek?

Ödön: Nagyon jó volt minden. Ha slágeresebbek nem is, de legalább kicsit gyorsabbak lettek az új számok. Aki először lát minket, szerintem azért könnyebben elkapja a fonalat, mint a régi daloknál. Az idei Mount of Artan egyébként az egyik legjobb koncertünk volt valaha.

Kicsit megint visszakanyarodva a múlthoz, olyan zenekarokkal játszottatok, mint az EYEHATEGOD, a Church Of Misery, a Rosetta, és még sorolhatnám. Ha mondjuk hármat kellene kiemelni az elmúlt tizenhat év koncert terméséből, kinek, mi lenne az?

Ödön: Nekem egy sok évvel ezelőtti turnénkról a moszkvai koncertünk ugrik be először: Iszonyatos megőrülés volt a TFE-re, megvolt a közös nevező a közönséggel. És hát jó sokan is voltak, ami azért jól tud állni egy koncertnek. Ezenkívül az említett, idei Mount of Artan jut még eszembe, ami nagyon fasza volt. De amúgy minden koncertünket élvezzük, ezért csináljuk az egészet.

Viktor: Az utolsó szerb koncertet is kiemelném. A Ljubav i Bes fesztiválon játszottunk. Talán ez volt a legnagyobb színpad, amin valaha felléptünk. Ráadásul velünk volt Szűcs Szabika (basszusgitár – Choke City), aki olyan hangzást csinált nekünk, hogy leszakadtak a fejek, szóval jó volt. 

Legközelebb a Desszert Feszten játszotok. Ha nem szól közbe negyedik hullám, mik a további őszi tervek?

Ödön: Lesz egy lemezbemutatónk a Robotban novemberben, fellépünk a győri Beton Feszten, majd Dunaújvárosban zárjuk az évet. Részletekért kövessetek minket a mindenféle social media felületeken, fent vagyunk már mindenhol, ami számít.

A végszót is nektek adom, remélem, legközelebb már tényleg személyesen ülhetünk össze, részemről köszönöm, nagyon!

Ödön: A Self CD verziója már a kanyarban van az orosz/kazah Narcoleptica Productions jóvoltából. A bakelit kiadáson is dolgozunk, de ahogy mondtuk, erre nagyon szeretnénk rátenni a feldolgozás számot, amit eredetileg is a lemezre szántunk.