A Fattyú Avius által 2017-ben megidézett, egyszemélyes pagan black metal, illetve dark ambient alapokon nyugvó projekt. Inspirációkról, diszkográfiáról, aktualitásokról és sok minden másról csevegtünk virtuálisan egy jót, íme az eredmény. 

Kedves Avius, köszönöm, hogy a rendelkezésemre állsz, kezdés gyanánt elmeséled, hogy cseppentél a horror punkból a black metalba?

Először is, köszöntöm az olvasókat, illetve köszönöm az interjú lehetőséget. Igazából nem egy túl hosszú történet, anno a fekete fémmel elég hamar megismerkedtem és nyilván a mainstream bandákkal kezdtem többek között a Cradle Of Filth-el. Ők a Misfits, a horror punk ősatyjának a Halloween II című dalát dolgoztál fel és itt kezdődött az ismeretségem a műfajjal. Szóval végeredményben előbb hallgattam black metalt és csak utána horror punkot.

Aztán megismertem egy helyi bandát a GraveStalkers-t, akik a Murderdolls/Misfits féle horror vonalat nyomták és később ott lettem basszeros, de közben meg ezerrel nyomtuk az Old Man’s Child-ot, a Moonsorrow-t, a Venom-ot meg ezekhez hasonló eszement zenekarokat, szóval nálam a két műfaj sokáig kéz a kézben járt.

A GraveStalkers mellett  a St. Lucifer egyik alapítója is voltál, miként emlékszel vissza ezekre az időszakokra?

Ezekre mindenképp jó szívvel emlékszem vissza. Végeredményben a GraveStalkers-ben szocializálódtam, rengeteg időt töltöttünk együtt. Először mikor odakerültem, csak segítettem a zenekart, mire állandó tag lettem már sok változáson volt túl a banda, de mindig sikerült talpra állítani. Szinte minden hónapban volt koncertünk, sokat, jöttünk-mentünk, rengeteget szenvedtünk a logisztikával, mivel egyikünknek sem volt kocsija vagy jogsija, sokszor aludtunk vasútállomásokon meg buszpályaudvarokon, az kifejezetten a punk életérzetet erősítette. De minden kellemetlenségtől eltekintve szerettük csinálni és kamaszként rosszabb dolgokkal is foglalkozhattunk volna…, de mint minden jónak, ennek is vége szakadt.

A St. Lucifer időszaka előtt felmerült a GraveStalkers, de valahogy nem jött be újból, amit szerettünk volna, aztán én közben elkezdtem dolgozni egy új projekten, később megkérdeztem Petit,  lenne e kedve beszállni, a válasz „Miért is ne!?”, így jött létre a St. Lucfifer. Ami egyrészt egy teljesen új dolog volt, másrészt pedig remek nosztalgia faktor, mert újra együtt dolgoztunk éjszakákba nyúlóan a cigifüstös próbateremben az öreg temető mellett.

Egy korábbi interjúdban említed, hogy mindig is vonzottak a misztikumok és a rémtörténetek, melyek azok, amik a legnagyobb hatással voltak rád?

A legelső filmes élményeim közzé tartozik az Interjú a vámpírral, valamint az Őrült Stone – A patkány éve, szerintem ezzel mindent el is árultam. Komolyra fordítva a szót, valóban ezek az első komolyabb filmes élményeim, valamint a hangalámondásos Alien. Aztán találkoztam H.P. Lovecraft írásaival és egy teljesen új világ tárult elém, mai napig imádom a műveit. Megismerkedtem a Necronomiconnal és az Őrült Arab legendájával. Közben keresgélni kezdtem hasonló könyvek és írók után, jött King, Poe, Mary Shelley Frankensteinje, Stoker Drakulája, Oscar Wilde Dorian Gray-e, vagy, hogy valami hazait is említsek a Bálint Aladár-féle Éjfél novella gyűjtemény, amiben többek között Kosztolányi Dezső, Csáth Géza, Babits Mihály és Kaffka Margit is tiszteleg a zsáner előtt.  Közben ezeknek a könyveknek a klasszikus filmes feldolgozásaik is magukkal ragadtak, így a horror mai napig a kedvenc műfajaim közzé tartozik, legyen szó, filmről vagy könyvről. Aztán szépen lassan beszivárogtak a különböző népek folklórjai, mitológiai hősei és történetei. Én innen és tőlük eredeztetem ilyen irányú vonzalmaimat.

 A Fattyú projekt tematikájában az ősmagyar mondavilágra és folklórra épít, inspiráció akad bőven, és úgy tudom, komoly gyűjtőmunka előz meg minden anyagot. Mik azok a motívumok, amik megragadják a figyelmed, hogy kell elképzelni az anyaggyűjtés folyamatát?

Igazából folyamatos anyaggyűjtés az egész. Elég sokat olvasok, fizikai és online formában egyaránt, ha valami felkelti, az érdeklődésemet kicsit jobban utánajárok és felírom egy füzetbe, később ezekből lesznek a szöveg alapok. A Rigor Mortis lemezen halható Az elsüllyedt város is egy ilyen véletlenszerű találkozásnak a terméke. A Tarca folyó mentén volt egy település, amit egy éjszaka alatt elnyelt a föld, nyilván ennek megvan a maga földtani magyarázata, de sokkal érdekesebb ha feltöltjük némi misztikummal és sámándobbal.

A következő nagylemezen, amin már jó ideje dolgozom, a többivel párhuzamosan, az egyik dal a betegségek népi neveivel foglalkozik, illetve, hogy miként is képzelték el őket. A régiek nem használták a betegségek neveit, mert úgy gondolták azzal megidézik ezeket, ezért átnevezték őket, Kuga a komámasszony-nak, vagy Bubának, Nepomeniknek és így beszéltek róluk. Ez például számomra ihletően hatott. Ami mondjuk a jelenlegi helyzetet tekintve igen csak aktuális, pedig még ’19 februárjában kezdtem el írni a Csendes a falu című dalt. Szóval hol tudatos, hol pedig a véletlen műve az, hogy pontosan miről is születnek dalok. Ha időm és kedvem is van, akkor szívesen olvasok, így ebből adódóan sokszor szokott a kikapcsolódás és pihenés gyűjtőmunkába fulladni.

Mivel a projektet teljes egészében átjárja a sötét misztikum, az ember mondhatni, egy meghangszerelt szerepjátékban találja magát, adódik a kérdés, ha a zenész ezen az úton indul el, mennyire lényeges a személye, aki a szálakat mozgatja a háttérben?

Nagyon örülök, hogy épp a szerepjáték szót használtad. Rengeteget asztali szerepjátékoztunk régen. Ment a M.Á.G.U.S., D&D és Vampire, ezekben a játékokban mindig van egy mesélő, DM, kalandmester, ki hogy hívja. Az Ő történetein vonulnak végig a játékosok, mindenféle kalandokba keveredve, helyszínről helyszínre járva, újabbnál újabb karakterekkel, történetekkel és sorsokkal ismerkednek meg. Ezeknek a session-öknek az izgalmi faktora a játékosokon is múlik, de még inkább a mesélőn. Ha a mesélő felkészült, szívvel csinálja és tényleg a saját játékosainak készíti a történeteket, akkor nagyszerű küldetéseket élhetnek át így együtt. Minden más esetben lapos lesz az egész. Ugyanez igaz a zenére is. Mivel leginkább engem ez a fajta misztikum mozgat, ami a zenémben is megtalálható, így én ezt tudom átadni a hallgatóság részére. Összességében lényeges a kalandmester szerepe, de sokkal lényegesebb a kalandor, akinek a cselekmény készül.

Hangzók. 2018-ban mutatkoztál be a Hagyaték lemezzel. Lidércek, boszorkányok, garabonciás, újjáéledő királynő. Miként emlékszel vissza az album munkálataira?

Az első lemez készítése egy nagyon izgalmas utazás kezdetét jelentette. A St. Lucifer után ott álltam egy csomó tök jó ötlettel és témával, mivel úgy voltam vele, hogy sose tudni, így mindent bőszen leírtam, javítottam, újra gondoltam, formáltam, aztán szépen lassan elkezdett a teljes zűrzavarból egy alaktalan anyag létrejönni és 2018 decemberében megjelent Fattyú - Hagyaték néven.

A két időpont között viszont eltelt közel 1-1,5 év, ez idő alatt formálódtak a dalok és velük együtt én is. Ebben az időszakban black metalt ettem, folklórt lélegeztem és a kettő keresztmetszetében található dolgokkal keltem és feküdtem. Rengeteget olvastam és annál is több zenét hallgattam, Burzum, Bathory, Satyricon, Mgla, Fintroll, Wardruna, Heilung, Guruzsmás, Darkthrone, Pirkan és társaik üvöltése visszhangzott a fülembe, szinte folyamatosan. Igazából ez volt az első tényleg önálló anyagom, így a technikai hátteret is meg kellett magamnak teremteni, elkezdtem olvasni arról, hogyan kell hangszereket rögzíteni otthon, mik a kellékei egy házi stúdiónak. Mi a különbség a mixing és a mastering között, miből elegendő az olcsó, és mi az, amire tényleg áldozni kell, és a többi fontos technikai dologról.  Mondhatni a megszállottság szélére sodródtam, azóta nem kerülök ekkora szélsőségekbe, de nagyon bele tudok merülni abba, amivel aktuálisan foglalkozom.

Minden nehézség ellenére abszolút nem bánom, hogy ennyire belemerültem, mert létrehoztam valamit, ami tényleg az enyém, tényleg az én munkám és senki nem veheti el tőlem, tudom, hogy van még hiányosság, de mindig próbálok tanulni a hibáimból, azokat javítani a működő dolgokat pedig továbbvinni. Stúdióba pedig nem szeretnék menni, ennek több oka is van. Az egyik az az, és talán ez a legfontosabb, hogy lehet, hogy nem én vagyok a legnagyobb underground arc a megyehatárban, de attól függetlenül a Fattyú black metal és épp az volt ennek a szerveződésnek a lényege, hogy szembe ment az akkori normákkal és próbálok én is eszerint eljárni.

2019 hozta a Ritu Paganorum kislemezt és a Rigor Mortis split albumot. Mesélsz arról, mit is takar pontosan egy ritu paganorum?

Ez az EP a Hagyaték lemez felvételezése közben kezdett el íródni. Legelőször az Égesd fel! tétel készült el, ha jól emlékszem egy, talán két este alatt. Egyrészt írta magát a dal, másrészt pedig nem akartam csűrni-csavarni, ez egy jellegzetes menetelős, „darálós” nóta, az a fajta, amit nem kell túlspilázni. Ekkor fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy egy régi vágású kazettás black metal kislemezt szeretnék összerakni. Az A oldal a „düh oldal” ahova, mint ahogy a neve is elárulja, a dühös dalok kerülnek, míg a B oldal az úgynevezett „fagy oldal” ahova a kimértebb, fagyosabb hangulatú számok kerülnek és úgy gondoltam, hogy ide kerül a Fagyott hamvak a tó felett című ambient dal. A legtöbb fejtörést az EP címadó tétele okozta, egyrészt nem szerettem volna valami nagyon tipikussal előállni, mert az olyan pozőr dolog, másrészt meg nem is akartam szétművészkedni a dalt, mert az sem tett volna neki jót. Szinte az utolsó pillanatig változtattam rajta valamit, de úgy gondolom, megérte. Szerintem az eddigi legjobb Fattyú anyag lett. Ekkora találtam ki azt is, hogy az EP-k, vagy különálló anyagok mindig idegen nyelvű címet fognak kapni, hogy elkülönüljenek a fő iránytól.

 Rigor Mortis. Kinek az ötlete volt a split lemez? Mi alapján választottad ki a résztvevőket? A hat dal mind új szerzemény, vagy korábbról megmaradt anyag is van közte? Miért módosult a logó?

A split ötlete tőlem származott. Rengeteg, főleg underground bandánál láttam ezt a megoldást. Felmerült bennem, hogy jó lenne, ha én is felmutathatnék egy ilyet, de különösebb figyelmet nem fordítottam rá, aztán véletlen futottam bele a szolnoki Nemezis zenekarba. Kicsit hagytam magamban érlelődni a gondolatot, majd egy bulijuk alkalmával leszólítottam Lajost, a banda énekes-basszusgitárosát és felvetettem neki az ötletet. A beszélgetésünk alkalmával kiderült, hogy ő amúgy ismeri a Fattyút, meg többé-kevésbé nyomon is követi a projekt dolgait, így nem sokat kellett neki magyaráznom arról, hogy ki vagyok, és mit szeretnék. Pápai Csabival pedig együtt zenéltem egy másik bandában, illetve már korábban is kértem segítségét a dobokkal kapcsolatban, így a dobos kiléte nem volt kérdéses a számomra, felvetettem neki az ötletet és nyilván belement. Peredi Peti barátom pedig a kezdetektől fogva mellettem van a Fattyúval kapcsolatban, még időnként a St. Lucifernél is tartottunk brainstormingot, és ő már a Hagyatékon és a Ritu Paganorumon is szívesen monologizált, így a Rigor Mortison is fel kellett csendülnie a Goblin Király kissé vicces, ugyanakkor mániákus hangjának.

Rengeteg ötletem volt erre a lemezre,a srácok is hoztak magukkal jó pár témát, a szövegírást rám bízták, egyedül a Farkasok ideje dalszövegének első felét hozta Lajos, aztán kiegészítettem a második felét és pikk-pakk összepakoltuk, amink volt.

A logót pedig azért változtattam meg erre az egy lemezre, mert ezzel is szerettem volna érzékeltetni, hogy nem egy szigorúan a „Fattyú Kánonba” tartozó albumról van szó, hanem sokkal inkább egy antológia jellegű kiadványról, aminek dalai ugyan, a Fattyú által megteremtett univerzumban játszódnak, mégsem képezik szorosan  a részét, meg egyébként is, ez egy split volt.

Ami a visszhangot illeti, úgy érzem, elég megosztó az ambient/black keret, amiben alkotsz, itthon abszolút a kísérleti kategóriába esik, legalábbis szerintem, így muszáj megkérdeznem, mennyire szélsőséges a fogadtatás?

A szakma, - már ha fogalmazhatok ennyire pátoszosan -, jól fogadta már a Hagyaték lemezt is. Sok pozitív visszajelzést és építő jellegű kritikát kaptam, aminek örültem. Azzal is tisztában voltam, hogy nem az „átlag rock rajongók” részére készítem a Fattyút és ha ők belém botlanak, akkor bizonyára nem állják meg szó nélkül, ez  így is történt. Érdekesebb visszajelzéseket a Ritu Paganorum megjelenésekor kaptam. Nem sokkal a Notre Dame leégése után jelent meg az EP, a nyitány pedig az említett Égesd fel!, ami a ’90-es években történt norvégiai templomgyújtogatásokra reflektál. Na, akkor kaptam olyan e-maileket, hogy nem tudtam eldönteni, hogy most sírjak, vagy nevessek, de azokban tényleg minden volt, amit el tudsz képzelni. Végeredményben brutál jót pörögtem az egészen, de sokkolt is.

Egyébként Magyarországon rengeteg kiemelkedő black metal banda van, a teljesség igénye nélkül ott van például a Frost, a Sear Bliss, Ködszikra, Turulvér, Vérzivatar, WitcheR, Aetherius Obscuritas, Marblebog, Forest Silence, Hunok és az utóbbi három az ambient vonalat követi.

A napéjegyenlőség alkalmából, március 20-án jelent meg a legújabb EP. A Silvae Spiritus egy idős harcos útja a végső nagy csatába, ami már a túlvilágra vezet. Mik voltak a fő inspirációid az anyag elkészítésekor?

A Silvae Spiritus alapötlete a Rigor Mortis készítése közben kezdett el körvonalazódni bennem. Akkoriban rengeteg Bathory-t hallgattam erre, egész jó példa a Hamvak és por című dal. Ekkor írtam a Silvae Spiritus II. szövegét is. A dal alapja pedig még a Hagyaték lemez idején készült,  mikor egymáshoz néztem őket, egy nagyon kellemes, ugyanakkor sötét atmoszférát keltettek és ezt ennyiben hagytam, mert úgy gondoltam, hogy ez a dal megérdemel egy saját anyagot, így nem került fel a Rigor Mortis-ra.

Később kirándulni voltunk egy barátommal a Holdvilág-ároknál, hálózsákkal mentünk, az éjszakát is ott töltöttük a barlangok bejáratánál. Ettünk, ittunk, beszélgettünk, néztük a tüzet, a Heilung akkortájt megjelent új lemezét, a Futha-t hallgattuk és lassan valóban éjszaka zuhant ránk.  Ez adott egy újabb pluszt. Aztán még aludtam rá egyet-kettőt, de már a saját ágyamban, körülbelül egy hónappal később egy közös kajálás alkalmával mondtam Petinek, hogy van egy újabb Fattyú ötletem érdekli-e, mit találtam ki. Aztán beszélgettünk még órákon keresztül erről. A Silvae Spiritus az a lemez, amin élmény volt dolgozni, mert önmagát írta meg és tényleg csak apróságokon kellett többet gondolkodni, minden más intuíciók sokasága volt és ez így lett kerek.

A korábbi interjúdból az derül ki számomra, hogy nem feltétlen vagy fizikai formátum párti, esetleg számíthatunk arra, hogy a Fattyú-diszkográfia elérhető lesz valamely fizikai hanghordozón is?

Ez így ebben a formátumban nem igaz, sok CD, kazetta és vinyl boldog tulajdonosa vagyok. Igazából nem érzem feltétlen szükségét annak, hogy fizikai formátumban megjelenjenek az anyagok, viszont keresem a lehetőségeket és a kitörési pontokat. Ha a teljes Fattyú-diszkográfia nem is, de remélem, egy-két lemez kiadásra kerül majd.

Tervezed, hogy valamikor színpadra viszed a produkciót?

Úgy indultam neki, hogy nem szeretném zenekarrá alakítani a Fattyút, mert egész egyszerűen nem annak szántam. Viszont többször eljátszottam már azóta a gondolattal. Nyilvánvaló okokból nem szeretném kiadni a kezeim közül a zenék és szövegek írását és nem mindenki venné jó néven, ha megmondják neki, hogy mit és hogyan játsszon. Mindazonáltal elég fix elképelésekkel rendelkezem, nagyon sok dologról és tudom azt, hogy nehéz velem együtt dolgozni, ettől függetlenül nem zárkózom el a lehetőségtől, hogy évente 1-2 koncert erejéig zenekarrá váljon a Fattyú.

 Mi az, amit nem érintettünk, de mindenképp fontosnak tartasz kiemelni?

Az interjú során felmerült több ember neve is, nekik innen is köszönöm szépen azt a rengeteg segítséget, támogatást, vagy épp baráti beszélgetést, amiket az eddig elkészült Fattyú lemezek előkészítése vagy készítése közben kaptam. Köszönöm Pápai Csabinak, akit mindig zargathatok a dobbal való elképzeléseimmel. Peredi Péternek azt a rengeteg beszélgetést és azt a sok apró segítséget, amit kaptam tőle a kezdetektől fogva. Valamint Virág Lajos segítségét és odaadását a Rigor Mortis anyag idején.

A végszót is neked adom, részemről köszönöm, nagyon!

Én köszönöm a lehetőséget, és köszönöm azoknak, akik elolvasták az interjút! No Fun, No Core, No Trends, No Mosh!