Idén sajnos kivételesen kimarad a Desszert Feszt Záróbálja, így a Grizzly, Woodstock Barbie, The Royal Freak Out buli tűnt megfelelő kárpótlásnak. Spoiler: bejött.

A Grizzly kistesó (Horváth Arián (gitár) és Vilczek Áron 'Roti' (basszusgitár) a Grizzlyben is emlékezeteseket penget - a szerk.) Woodstock Barbie októberi bemutatkozására jól felfüleltem én is. Mivel a Dopethrone buli kimaradt, alig vártam, hogy nyissák az estét. Elég sokszor lepörgettem a Never Gonna Fall in Line-t, mégis tartottam egy picit attól, hogy fest ez a "stoner/sludge-ba oltott blues/soul" egyveleg élőben, mert, ha a színpadon nem működik a kémia, számomra az egész kuka. Nos, működik. A belepirulást átengedem az uraknak, az viszont tény, hogy Püré nem csak a saját "seggét ordítja le", hanem a mélyen tisztelt publikumét is, méghozzá zsigerből, kontaktos mikrofonkábellel is. Hangjában épp annyi a dög, hogy kellemesen belebizseregjen az ember mindene is. Ehhez társul egy természetes, vonzó, nőies, jóféle humorral fűszerezett kiállás, amivel egyszerűen nem lehet nem szimpatizálni, még a hatványozottan kritikus női szemnek sem. Azért a hangszeres szekcióról se feledkezzünk meg. Iszonyatosan tetszik, hogy ennyi teret kap a basszus, a nóták lüktető íve, Ariánnak és Rotinak köszönhetően pedig nem kétséges, hogy a pici bocs is harap. Elégedettségem tetézendő, a kislemez négy tétele mellett, két új dal is villant, úgyhogy a terápiás örömzene dózis pipa, az azonnali függőség garantált, szóval részemről biztos, hogy lesz repeta. 

 Az est második főszereplője, a The Royal Freak Out,  nem hagy sok időt megvitatni az eddig látottakat. Miközben színpadra állnak, konstatálom,  lövésem sincs, hogy sikerült eddig elkerülnöm őket. Egyáltalán nem  friss formációról van szó, 2012 óta két EP, egy nagylemez és egy dupla single kövezi a kis, londoni konyhából indult útjukat, kivétel nélkül pozitív visszhanggal. Ugyan a mélyebb hangoláshoz és a durvább énekhez vagyok szokva, kifejezetten jól esett ez a kis szellőző, progresszív rockba hajló életigenlés. Ugyan az összhangzás jóval emészthetőbb, mint az est többi zenekaránál, azért az elég markánsan jelen van, hogy ezek a srácok sem állnak be a sorba, azt játsszák, ami jön. Tetszett, hogyha behunyom a szemem, egy nyári fesztivál nagyszínpada elé teleportálhatok, mert ennek a csomagnak bizony ott a helye. Macskások. Ennyi. 

De nincs idő sokáig filozofálgatni, a menetrend szoros, el is érkeztünk a banzáj legbestiálisabb fellépőjéhez. Mondhatni kimeríthetetlen a képek tárháza, amivel a Grizzly-t illetni lehet, ha belelátjuk a ragadozót. (A medvét, érted?). De aki tapasztalt már "Grizzly támadást", beláthatja, hogy a hasonlatok helytállóak. Igazából ebben a groove-okkal tarkított stoner/sludge szörnyetegben minden benne van, amit ebben a műfajban szeretek: nyers arcbamászás, borús, mély hömpölygés. Knapp Oszi hangja tovább árnyalja az egyedi ízt, a kilátástalan sötétségbe szinte beleremeg a lélek, már, ami marad belőle. Elképesztő mennyi sz*rságot képes az ember lábon kihordani... Oszi szerintem egyébként az egyik legegyedibb orgánummal megátkozott frontemberünk, és akár magyarul (lásd. Wrong Side - Érdektelen Istenek lemez -  a szerk.) akár angolul szólal meg, a mondanivalójának mindig súlya van, szóval figyelj oda!

Szemtől szemben sem jobb a helyzet, ha a Grizzly elkap, nem ereszt az utolsó taktusig, nem  hagy időt azon agyalni, hogy kellene még egy IPA, vagy, hogy milyen a hangosítás. Csak állsz ott, letaglózva, tehetetlenül, miközben a csontodig mar. Ursus arctos horribilis. Egy gond van, nem elég belőle, az idő kevés, a műsor  rövid. Még hagytam volna, hogy csócsálgasson, mielőtt beleköp az éjszakába. 

Meglehet, elfogult vagyok a Robottal, de úgy gondolom az ilyen volumenű eseményekhez ideális választás, közvetlen atmoszférája ráerősít a fellépők által hozott hangulatra, energiákra. Nyilván egy teltház esetében ez nem mindig jön annyira át, főleg így 160 centi környékén, amikor a magassarkú sem tompít a rossz látási viszonyokon, de most, engem eszméletlen, (tán túlságosan is) megtalált. Bármennyire is szétkap és ragadós a Grizzly marconasága, vigyorogva várom az utolsó HÉV-emet, hisz újfent bizonyítást nyert, hogy vannak még metal bandák itthon, akikért ma is érdemes  klaviatúrát ragadni, köszönöm nekik! Óriási pacsi a NOW Books & Music-nak is, hogy foglalkozik velük és összehozta ezt a csütörtököt!

 Képgalériák:

Zsiga Pál fotói:

Woodstock Barbie

The Royal Freak Out

Grizzly