Hogy a vérbe lehetne mindenről írni, amiről csak szeretnénk? Sok minden csak óhaj marad, hiszen számtalan hazai anyag jelent meg tavaly, amiről szót kellett volna ejteni (a tervezett interjúkról már nem is beszélve). Mivel egy részük komolyabb hírveréssel ment, így maradtunk annál a koncepciónál, hogy azok kerülnek még adásba nálunk rövidített formában, amelyeket máshol nem, vagy csak kevés helyen láttunk.

 (Pál Szabolcs írása)

Macskanadrág – Platinalemez (2023)

Tessék, ismét Macskanadrág a terítéken (és még nincs vége). Az idén a harmadik X-et ünneplő salgótarjáni punk csapat legutóbbi sorlemezéről én is lelkendeztem, ez pedig egy, a jubileumot megünneplendő kiadvány. Nem új szerzemények, hanem korábbi dalok újravett verziói. Persze, általában én is kétkedve állok az ilyen dologhoz, viszont, ha olyan, némiképp elfeledett, kereskedelmi forgalomban pedig régóta nem kapható kiadványok örökbecsűi is szép számmal képviseltetik magukat, mint „A látszat csal”, vagy az „1998” kazetták, akkor nem tudok kötözködni. A dalok az 1997-2003 közötti időszakot ölelik fel, egységesen combos megszólalásba ágyazva (még Gergővel a doboknál) és könnyen leszűrhető, hogy az elég harmatos minőségű kazettán rongyosra hallgatott A látszat csal ebben a kétgitáros formában azért tényleg harap, és még a szöveg is érthető rendesen, hehe. MNG Service, Még nem növök fel, Citrom… végig lehetne venni az összes dalt, én hármat említenék meg külön. Az Egyszemélyes jégkorongba egy fasza kis rappelős betétet sikerült toldani Ganxsta Zolee tolmácsolásában (amúgy a klipes verzióban is feltűnik Döglégy), a Nem volt problémában az ex-Dorothy-s, I am Dorothy-s DoDo üde színfolt Garfield mellet (a klipben is), az Ez nem az a party viszont komolyan meglepett. A Fish! munkásságát nem követem, nem nekem szól, de Kovács Krisztián énekes ehhez bizony sokat hozzátesz és az egyik leghúzósabb darab, igazi sing-along himnusz.

Részemről teljesen kiegyezek ezzel a 24 dallal, igazságot szolgáltatnak jó pár, régi kedvencnek, egyet viszont őszintén hiányolok: Alain Delon. Ez ugyanis annyira klasszikus MNG nóta, hogy egyértelműen itt lett volna a helye. Meg egy füzetnek is a dalszövegekkel és némi infóval, hogy például melyik dal melyik lemezről van, így van egy kis hiányérzetem a pőre digipack láttán. De ez csupán az én örökös fétisem, inkább tessék menni pogózni a koncertekre, a szülinapi buli a Dürerben lesz szeptemberben. Mit kívánhatnék még? Ja, mondjuk valami terjesztésfélét, mert ennek hiányában a címén kívül sose lesz platinalemez, ugyanis a dolgok jelen állása szerint csak a zenekartól rendelhető, vagy koncerten lehet begyűjteni.

Oldalak:

Macskanadrág a Facebookon

Macskanadrág a Youtube-on

Surci és a $zerzeTesek – Panelprogram (2023)

„Eldugult a wc valahol, rizs lesz rántott hússal / a lépcsőházban parfüm szaga keveredik húggyal”. Punk, b*szd meg, az igazi tahó fajtából! Mondjuk, a nevükön nehezen igazodom el, a bandcamp oldaluk így található meg, a kiadványokon viszont „Surci és a $zerzeTesek” felirat díszeleg. Amúgy lényegtelen, a tiszaújvárosi kvartett pont azt a fajta egyszerű felfogású, beszólogatós punk zenét tolja, amit mondjuk a ’PiCsa vagy a Barackca korai lemezein megismerhettünk. Kiválóan tolmácsolja azt a fojtogatóan nihilista érzést, amely hazánk észak-keleti, keleti régióiban mai napig tetten érhető, és ahová a gengszterváltás sem hozott jólétet a mai napig. Nincs mit szépíteni, az emberek jó része csak veszített, a bizalmatlanság pedig egyre inkább átszövi a társadalom minden szintjét. „Házmesterek kémkednek, szabadságról beszélnek, újra könyveket égetnek” – ugye ismerős? Kispolgárok, rendőrök, hatalom, komcsik, nácik, anarchia, minden és mindenki előkerül a szövegekben, mintha vagy 25 évet ugrottam volna vissza az időben, egy valószínűtlen féreglyuk által. Nem tagadom, számomra erős a nosztalgiafaktor, hiszen, ha valaki megélte a ’90-es évek közepe táján szárba szökkenő hazai punkhullámot, akkor minimum párás szemmel fogja hallgatni ezt a húsz nóta ellenére is alig 28 percnyi frusztrációt. Ami hasonló koncepcióra épül, mint a fentebbi MNG cucc: három korábbi demó válogatott dalait vették újra, egységesen combos hangzással (pacsi, Fractal Stúdió). Nagy erényük, hogy eszük ágában sincs túlcicomázni a dolgokat, Paszi és KisPaszi feszesen hozza az alapokat, Johnny Sixpacktól pedig néhány pofásabb szólóra is futja. Surci Teszkó énekét mondjuk túlzás éneknek nevezni, ez a kántálós odamondogatás sok embert idegbe’ tenne, viszont vokálokkal támogatva meglepően jól működik. A szövegeken azonban lehetne pofozgatni – hiszen a demókhoz képest is akad némi igazítás –, több helyen durván blőd és még a rím is annyira sántít, hogy már kínomban röhögök („nem játszunk blekszabbatot, íszídíszit, díppörpült / néha napján italozok, kedvencem a pörkölt”), de a fuck off - attitűdbe belefér. Ez is. Meg az is, hogy a bandcamp és a facebook oldalukon kívül elég nehéz őket fellelni az interneten, még a gugli is alig ad találatot rájuk. Nem egy agysebész muzsika, itt-ott némi áthallás is akad (pl. a Tankkal hoznak békét hallatán az Aurora Ne provokálj című örökbecsűje ugrott be), viszont én perverz módon vonzódom az efféle „szennyekhez”, így természetesen szurkoltam is nekik némi pénzt ezért az élvezetért. És ha egyszer kiadják fizikai hanghordozón, tuti elsőnek fogok rendelni.

Oldalak:

Surci és a SzerzeTesek a Facebookon

Surci és a SzerzeTesek a bandcampen

Pál Szabolcs