LanternI - interjú (2022)

LanternI b-j: Konkoly Attila (gitár), Kemsei András (dob), Rácz Gyula (ének, gitár), Nagy Gábor (ének, basszusgitár), fotó: Gyenes Zsuzsanna

A budapesti LanternI az egyik legjobb példa arra, micsoda kincsek rejteznek mélyen, a felszín alatt, az idei Fekete Zajon pedig egy igazán különleges oldaláról mutatkozik meg a csapat, hisz az Entrópia Architektúrával karöltve lépnek majd színpadra. Monumentális lesz, abban biztos vagyok. Elgondolkoztál már azon, irodalmunk mely műfajait kísértik a kedvenc zenéid? Ha maradok a jó öreg sárkány-lovag-királylány analógiánál, nyoma sincs a királylánynak, a lovagnak és a kastélynak. A LanternI maga a sárkány, és csak szárnyal, szabadon, de ha elég elszánt vagy, hogy a rengeteg legmélyére merészkedj, megpillanthatod nagyszerűségét...

Felütés gyanánt elmesélitek, miként indult a LanternI története?

Gábor: A zenekar 2016-ban alakult, Attilával (Konkoly Attila, gitár) volt egy rövid életű posztmetal bandánk, ennek megszűntével újabb formációt akartunk alapítani. Gyula (Rácz Gyula, ének, gitár) ekkortájt költözött vissza Magyarországra, ő is dédelgetett banda lapítási terveket.
Jellegzetesen egy ilyesmi chat zajlott:

„Gy: Szia, akarok egy Isis, Kylesa jellegű posztmetal bandát. Jössz basszerozni?

G: Nem, én akarok egy Isis, Neurosis jellegű posztmetal bandát. Jössz gitározni, és vokálozni?”

Dobos fronton volt pár változás, de viszonylag hamar kialakult ez a felállás.

András: Én 2017 elején csatlakoztam a bandához. Gábor (Nagy Gábor, ének, basszusgitár) keresett meg, hogy volna-e kedvem egy kis baráti zenéléshez. Nekem ez egy új zenei vonal volt, alig-alig hallgattam olyasmiket azelőtt, de érdekes és izgalmas projektnek tűnt, mikor a srácok megmutogatták, mi az irány. Lent is ragadtam a próbateremben, és azóta is nagyon szeretem a közös számírásokat, koncerteket, vagy csak sima próbatermi jammeléseket.

Gyula: Volt pár szám a fejemben akkortájt, amik nem akartam, hogy elvesszenek. A Turmoil Of Symmetry volt az első ilyen dalunk, de elég gyorsan összerázódtunk, 2017-től pedig Andrással (Kemsei András, dob) kiegészülve már érződött, hogy mindenki bele tudja rakni a maga ötleteit úgy, hogy működőképes legyen a végtermék.

Számotokra mik az eddigi legfontosabb mérföldkövek a zenekar életében?

Gyula: Koncertek terén a 2019-es Fekete Zaj fellépés mellett előmelegíteni olyan bandák előtt, mint az Inter Arma, a Last Rizla, vagy a Sons of a Wanted Man. A split lemezre felkerült Thousand és a klipes Merger dalok pedig jól mutatják, hogy milyen irányba halad a zenekar.

Gábor: Nekem már a legelső (koncertünk), Düreres bulink, ahol a Naxatras előtt játszottunk, illetve a Merger-klip.

András: Számomra mérföldkő minden rögzített/kiadott album/spilt, nóta/klipes szám. Mindenre nagyon büszke vagyok, és leszek is a jövőben, mert tudom, hogy még egy rakás jó zenét fogunk írni.

Ópiumbarlangéktól tudom, hogy demokratikus banda vagytok. Miként kell ezt elképzelni a gyakorlatban, a dalírásra vetítve?

Gábor: Sokszor dzsemmelésből jönnek a trackek. De valahogy, különösebb ellenkezés nélkül egy irányba haladva írjuk a számokat. A kritikákból, véleménynyilvánításokból sincs konfliktus, sokkal inkább konszenzus. Ehhez persze kellett pár év. Szerintem az ellentétes személyiségek ellenére a zene valahogy jól köt össze minket.

András: Mindenki hozzáadja a számokhoz a magáét. Általában Gyula és Attila találja ki az alap dallamot/témát, de utána mindenki bedobálja az ötleteit mellé, és a mindenki számára legjobbat tartjuk meg.

Gyula: Mindannyian más zenei irányból jövünk, de vannak metszéspontok. Viszont pont emiatt a dzsemmeléseken különleges, de mégis valahogy egységes dolgok jönnek elő. Általában, ahogy először eljátszunk valamit, később az a sorvezető, de utána már nem sok változtatást szoktunk eszközölni.

„Toxic psychic sludge” -ként aposztrofáljátok magatokat, de mit is takar ez bővebben?

Gábor: Jól hangzik. Külföldi ex mondta, hogy ilyen hangulat uralkodik náluk a szülői házban. „That’s a toxic, psychic sludge”. Én meg rámondtam, hogy „It sounds cool.”

András: Én ezt úgy képzelem el, mintha egy LSD-trip alatt metal szólna, néha színes, néha pedig gonoszul fekete hatással.

Gyula: A posztmetal kifejezés sem mond túl sokat az emberek nagy részének.

Attila: Ja, maradjunk a post metal/ post rock/ sludge-nál.

„Önelemző” játék. Milyen irodalmi műfaj lenne a LanternI? Szerelmes vers, netalántán horror?

Gábor: A szöveges részek rövidsége, és egyenes mondanivalója miatt úgy gondolom, leginkább valamiféle halottaskönyv jellegű dolog lenne, amiben szertartásokat írnak le.

András: Talán egy modern kalandregény, néhol horror elemekkel.

Gyula: Valaki a szövegekre (illetve azok rövidségére) dobta be a haikut, a zenei rész meg inkább regény.

Ennek kapcsán az is érdekel, szerintetek mennyire lehet egyáltalán párhuzamot vonni irodalom és zene, mint művészet/ az emberekre gyakorolt hatás fényében?

Gábor: Sosem tartottam magam művésznek, de mindig úgy gondoltam, hogy teljesen párhuzamos a két műfaj. Ezzel még egy középsulis irodalomtanárom is egyetértett. Régen, a bárdok korában ez gyakorlatilag egy és ugyanaz volt. Szóval egy tőről fakad.

András: Izgalmas kérdés. Mindkettő szórakoztató műfaj. Mindkettő hat az emberek érzéseire, illetve meghatározhatja a gondolkodásukat, az irodalom talán kicsit direktebb.

Attila: Ezt is embere válogatja, mennyire lehet párhuzamot vonni, de a zene mindig erősebb hatással van/volt rám, mint az irodalom.

Hangzók. 2017 hozta az első EP-teket, engem mindig foglalkoztat, ennyi idő elteltével, hogy tekint egy banda az első „gyermekére”, de csavarjunk egy kicsit a dolgon, ha egyetlen mondattal (akár tőmondat) kellene jellemezni az EP I-t, mi lenne az?

Gábor: Összeszokós, jó próbálkozás.

András: "Egy jó alap". Már akkor is látszott, hogy tök jó ötletek vannak, csak még nem forrt össze annyira a zenekar. Ma már sokkal természetesebben írjuk a számokat. Ettől függetlenül büszke vagyok arra a hanganyagunkra is, mert már azon is érződik rengeteg kreativitás.

2019-ben látott napvilágot az első nagylemez, a Volatile Matter, ami sajnos, mondhatni visszhang nélkül maradt a magyar sajtót tekintve. Mit gondoltok, miért?

Gyula: Elküldtük pár helyre, és onnan jó kritikákat kapott, de nem promotáltuk túlzottan.

Gábor: A zenekar sohasem törekedett a népszerűségre, nem feltétlen vagyunk azok az arcok, akik minden „kötelező” bulin ott vagyunk, vagy házalunk a dolgainkkal. Számomra nem feltétlen baj az, hogy a Volatile Matter nem kapott akkora visszhangot, mivel egyre jobb dolgaink jönnek. Személy szerint a splites anyagokban látom a LanternI igazi arcát, és a Merger-rel is már más a helyzet, mint az eddigi anyagokkal.

András: Talán egy kis plusz befektetéssel több emberhez eljutott volna, de szerintem ezt akkor nagyon át sem gondoltuk. Mostanság már tudatosabban csináljuk, ha van valami megjelenésünk.

Attila: Egyetértek a fentiekkel, és ide még megjegyezném, hogy ez a stílus idehaza nem éppen népszerű annyira, mint külföldön!

Benne lehet, hogy az anyag egyelőre „csak” youtube-on és bandcampen elérhető? Hogy álltok a streaming felületekkel?

Gyula: Ha úgy tetszik, ez egy nonprofit vállalkozás, a bandcampről minden dalunk letölthető ingyen, ha valaki utal pénzt a letöltésért, azt hagyjuk, hogy az oldal visszautalja a feladónak. Mondjuk én személy szerint még a mai napig winampon hallgatok zenét, ezért nem is nagyon érdekelnek a streaming felületek.

Számotokra mit jelent az első album? Van, amit a következő felvételnél másként csináltok majd, a korábbi tapasztalatokból okulva?

András: Van persze, az ember mindig tanul a korábbi munkáiból. Fejlődik, jobb/érdekesebb megoldásokat keres. Szerintem ez a természetes, de én speciel így is mindig büszke leszek a legelső albumunkra. Nagyon jó kis kreatív utazás volt.

Gábor: Az első album olyan, mint a régi tetkóim, nem a legszebbek, de szeretem őket, kötöm őket valamihez, nekem sokat jelentenek, még ha valaki szerint szarok is. Aztán egyre jobbak készülnek.

Gyula: Sok dolgot azon az anyagon próbáltunk ki, ebből például megtartottuk, és a jövőben is megtartjuk, hogy bármit veszünk fel, azt nem sávonként, hanem egyben, „élőben” rögzítjük. Jóval gyorsabb a folyamat, és valahogy organikusabb

2021 végén jelent meg az Everending Story - split, amin az Arkas, a Band In the Pit, valamint az Entrópia Architektúra társaságában hallható egy-egy dalotok. Nem éppen szokványos kiadvány, főleg ez a négy zenekaros verzió, de szerintem tök jó lenyomata az itthoni kísérletezősebb, komplexebb műfajoknak. Mesélnétek kicsit arról miként zajlott a közös munka?

Gábor: Arkas Csabi írt nekem, hogy csinálnak egy splitet, és volna-e kedvünk menni. Mi meg nyilván megörültünk, a bandák és az emberek is közel állnak szívünkhöz. Eközben beszálltam az Entrópiába, és így garantált lett az ő részvételük is. A borítót is a LanternI egy jó barátja, Sinka Péter hozta.

A splitnek nem igazán van itthon kultúrája, maximum egy-két műfajban találni, szerintetek mi az előnye, mondjuk egy hosszabb lélegzetvételű EP-vel, vagy albummal szemben?

Gábor: Nekem nagyon jó betekintést ad egy-egy zsánerbe. Teljes mértékben támogatom az ilyen „csokrokat”. Emellett talán a zenészeket is jobban összehozza.

Gyula: Az Everending Story egy könnyen végighallgatható anyag lett, négy nehezen emészthető zenekartól. Ha valakinek van affinitása alábukni, egy elég szerteágazó nyúl üregben találhatja magát.

Nemrégiben jelent meg új dalotok egy klip kíséretében. Milyen végre vizuális formában is jelen lenni a hálón?

Gyula: Az első igazi „official video” amit összehoztunk, a végeredménnyel elégedett vagyok, és azért kicsit megnyugtatóbb ezt átküldeni annak, aki belehallgatna a zenénkbe, mint telefonos élő felvételeket, teljes albumokat.

Miért tartottátok fontosnak, hogy megszülessen a klip is?

Gyula: Már egy ideje csinálgattam rövid videókat egy digitális mikroszkóppal mindenféle dolgokról, a Merger akkoriban már fel volt véve, és szép lassan körvonalazódott egy arra illesztett videó, aztán meg az ötlet, hogy az egész ránk legyen vetítve. Így volt benne valami csavar, történés, nem egy sima, zenélős klip. A próbatermünkben vettük fel, Kilencz András volt az operatőr, és nagyon elkapta a hangulatát a dalnak.

András: Adta magát a dolog, ha már a Merger nem ment a splitre. Meg hát, ezt is ki akartuk próbálni, illetve gondoltuk, hogy jó promóció is lesz a zenekarnak.

A dal Susana G. de Quirós közreműködésével készült, akivel közös pont a Grace of Kairos. Kihívás vendéggel zenélni, vagy inkább inspirál benneteket?

András: Inspirálólag hat vendégzenésszel dolgozni. Nagyon jó látni, hogy valaki, aki nem a bandában van, milyen más perspektívából közelíti meg a zenénket.

Gábor: Susana teljesen profi módon megírta a részét, miután elmondtuk, hogy körülbelül miről szóljon a szöveg. Aztán fel is énekelte. A klipforgatás mondhatni egyedül neki nem volt újdonság, mi meg örültünk az élménynek.

Legfrissebb apropónk egy izgalmas élő kollaboráció, kis hazánk leviatánjával, az Entrópiával, amit a Fekete Zaj utolsó napján láthatunk, mi az, amit elöljáróban elárulhattok erről?

Gábor: Három Entrópia-, és két Lanterni-track várható. Nagyon jó hangulatban zajlanak a próbák, szóval remélhetőleg a közönségnek is sikerül pozitív élményt adnunk. Izgalmas megoldások születnek, oda-vissza.

András: Jó lesz, mi is nagyon várjuk, mert nagyon élvezzük az Entrópia Architektúrával való közös zenélést. Mindkét zenekar számaiból játszunk, egy kicsit megfűszerezve őket.

Gyula: Az első pillanattól mostanáig széles mosollyal élvezzük, hogy milyen súlyos és telített hangzása lett mindkét banda dalainak. Izgatottan várjuk, hogy élőben is bemutassuk.

Korábban is játszottatok már a fesztiválon, eláruljátok, ti miért szerettek kizarándokolni a Mátrába?

Gábor: Mert ez a legjobb underground fesztivál. Másrészt, ahogy Szilágyi Rudi mondta: „Már akkor is jönnénk, ha nem lenne zene.” Rengeteg barát, haver, zenésztárs van kinn, egy nagyon kulturált, de mégis hatalmas bulin.

Gyula: Régen nagy fesztiváljáró voltam, mostanra már csak a Fekete Zaj maradt, de az minden évben (egy kivételével), 2016 óta. Nagy közhely, de nekem a 'Zaj több mint egy fesztivál, sok ismerős, a legnyugodtabb hangulat, természetközeli, de közben teljesen élhető infrastruktúrája van. Mindig akadnak zenekarok, akiket ott ismerek meg, és később áldom is a fesztivált ezért. A 2019-es koncertünk óriási élmény volt ott, de minden évben ez a méltó befejezése a nyárnak.

Ha jól tudom, készül a második album is, mik a terveitek még 2022-re?

Gyula: Az új album dalai készülgetnek, valószínűleg ősszel lesznek koncertek, amin már lehet ízelítőt kapni belőlük.

Gábor: Klubkoncertek, album…esetleges további kollab(ok)…

LanternI x Entrópia Architektúra, fotó: Kilencz András