Vodka for Kids - interjú (2022)

Vodka For Kids (2022)

A pécsi négyes rendesen borzolja a kedélyeket. Már a tavalyi, bemutatkozó VOTKA EP-vel is beléjük lehetett esni, nemrégiben pedig egy újabb remek lemezkét robbantottak, az év idei legjobb klipjének társaságában. Eme nemes apropóból váltottunk levelet Ákossal és Bobóval, és természetesen az élet nagy kérdései is előkerültek. De a lényeg, hogy "B*szatni kell az utolsó verejtékig."

Kitörő örömmel köszöntelek Benneteket, a Mögött blog virtuális hasábjain! Kezdjünk a legfontosabb kérdéssel, most akkor VODKA vagy KEVERT?

Bobó: Mindkettő! De talán a kevertet jobban szeretjük a bársonyos textúrája miatt, "hmmmmmm", no meg az a finom kis rágógumi utóíze egyszerűen fenomenális, törvénybe kéne iktatni, hogy mindenki igya, mert annyira "jóóó". <3

Ákos: Semmilyen szinten nem szeretnénk propagálni a felelősség nélküli alkoholfogyasztást, de amit adnak, azt azért megisszuk.

Azt hiszem, mondhatjuk, hogy a KIPU-nak köszönhetitek, hogy létrejött a zenekar. Ott mi történt? Kihoztátok belőle, amit lehetett, és más irányba akartatok menni?

Ákos: Én a KIPU fennállásának nagyjából utolsó évében csöppentem a zenekarba, ettől függetlenül már korábban is ismertem a srácokat. Nem igazán láttam azt az ösvényt, ami végül a felbomláshoz vezetett, viszont nagyon elkeserítő volt, mert k*rvára szerettem azokkal az emberekkel együtt zenélni. RIP

Bobó: Nem szeretnék túl sokat írni erről, mert ez egy fájó pont nekem, lévén, hogy az egész gyermekkorom benne volt, legyen annyi elég, hogy nagyon fura volt megélni annak a végét, de ami egyszer véget ér, ott el is kezdődik valami, és áldom az eget, hogy egy olyan emberrel hozott össze a sors, mint Ákos. Nem gondoltam volna, hogy lesz még bennem erő meg kitartás folytatni a zenélést, de ilyen renegátokkal nincs mese! B*szatni kell az utolsó verejtékig.

A Lángolónak említitek, hogy egyfajta kiégés is vezethetett a KIPU végéhez, mennyiben más egy zenekari kiégés, mint egy munkahelyi?

Bobó: Most így, sok év távlatából állítom, hogy nincs sok különbség a kettő között. Nincs szörnyűbb dolog annál, mint amikor beragadsz egy kilátástalan szituációba, és egyszerűen nem vagy képes elengedni az egészet, mert még hiszel benne, hogy történik valami. De nem fog. Valahol ez egy ördögi körforgás, mert egyúttal várod a megváltást, és azt a temérdek visszacsatolást a munkádra nézve, de sosem fogod megkapni, és ez felőröl. Olyan ez, mint egy szarul megírt programkód, egy iteráció, amiben nincs kilépési feltétel. Nem kívánom ezt senkinek, mert k*rva szar egy érzés.

Ákos: Nagyon könnyen ki tud égni az ember szerintem bármiben, de főleg egy zenekarban. Olyan az egész, mint egy párkapcsolat, csak itt nem kettőn, hanem hárman, négyen, vagy ötön áll a vásár. Nyilván nem mindenki egyformán lelkes, és a hétköznapokba is könnyű belefásulni. Viszont, ha van egy igazi szenvedélyed, azt nem engeded el olyan könnyen, hogy ezek a dolgok akadályt jelentsenek. Szóval egy örökös küzdelem ez önmagaddal és a barátaiddal, de megéri.

Alig egy éven belül két lemezke és egy rakat koncert, pozitív megerősítések Sajó Dávidtól, a Lángolótól, a Recordertől, a NuSkulltól, és még sorolhatnám. Kevés fiatal formáció mondhat magáénak ilyen referenciát. Mi az, amitől szerintetek a Vodka’ ilyen nagy lángon képes égni?

Bobó: Szerintem attól, hogy nem akarunk senkinek sem megfelelni, kvázi nincs kompromisszum vagy bármiféle megalkuvás. Jól érezzük magunkat, csináljuk, ami jól esik, és próbáljuk átadni ezt a rengeteg pozitív töltetet azoknak, akik nyitottak erre.

Ákos: Szerintem is valahol az őszinteségben lehet a kulcs. Nem akarunk megfejteni semmit. Ez a zenénkben és a kommunikációnkban is érződik. Másrészről, mivel zenekari szinten is sok mindenben különbözünk egymástól, meg tudjuk találni a szót és a közös pontot másokkal is. Egy olyan banda szeretnénk lenni, akinek a koncertjére nem azért mész el, hogy a bejárati ajtóban lassan „elszüpürcsöld” a sörödet összekulcsolt kézzel, hanem olyan, ami megmozgat és közben jól érzed magad.

Kislemezek. VOTKA vs. DiSMiSFiT. Ha öt-öt szóval kellene jellemeznetek az EP-ket, mik lennének azok?

Ákos: (VOTKA:) Vodkát, a , sebre, hadd, csípjen

(DiSMiSFiT:) Behunyt, szemmel, táncolj, a, parketten

Klipek. Mi volt a Burn it Down-videó forgatásának csúcspontja?

Bobó: A legvégén, mikor bebútoroztuk a retyót, és lehúztunk egy kevertet, hogy lezárjuk a szeánszot, "fúúúú", hát akkor majdnem behánytam.

Ákos: Hát én bevallom őszintén elég korán "kicsekkoutoltam" a valóságból a felvételek estéjén.(nevet) Rengeteg piát összevettünk és sok barátunkat elhívtuk, hogy érezzék jól magukat. A forgatás meg csak ilyen mellékes dolog volt. Egyébként elkaptam az este folyamán egy olyan mondatot, hogy „Fú, ilyen már régen volt”. És amúgy tényleg régen volt olyan, hogy tök sok, különböző társaság így egybegyűljön, és jól érezze magát (pláne egy Vodka’ forgatás apropóján). Nekem ez mindennél jobb érzés volt.

A korábbi klipek sem épp szokványosak, nekem az is lejön, hogy szerettek gyújtogatni (viccelek), mit mesélnétek róluk az utánunk jövő generációknak?

Ákos: A legjobb dolgok mindig a hamuból születnek újjá (Zsidó Koelhó). Meg amúgy jól néz ki.(nevet)

Bobó: Ha túl közel vagy a tűzhöz, talán lángra kapsz. Az élet az egyensúlyról szól, és elég könnyű átbilleni a rossz oldal felé, szegény Tankcsapda is összeállt már a BSW-vel…

Bújjunk kicsit kritikus-bőrbe, ha egymásutánjukban vizsgáljuk az EPket, ti egy fejlődéstörténet mérföldköveiként, vagy inkább két egyenértékű epizódként tekintetek rájuk?

Ákos: A jelenlegi EP-nk számait úgy válogattuk össze, hogy még mindig abból a korszakunkból származnak, mint a VOTKA dalai. Szóval én a DiSMiSFiT-re inkább a Votka-sorozat második epizódjaként tekintek. Rengeteg számunk van félkész állapotban, nagyjából tudnánk még két epizódot felvenni a sorozathoz, amik mondanivalójukban és stílusukban hasonlóak.

Egyelőre nem tudom még, hogy meglépjük-e ezt, mert vannak újabb számaink is, amik már jóval kiforrottabbak, mások, mint az előzőek. Talán még stílusban is. Hál’ istennek megvan az opciónk a válogatásra, és a tudatos építkezésre, amire nagyon büszke vagyok. Úgy gondolom, hogy kezd kiforrni egy zenekari életút a fejünkben, sokkal céltudatosabbak vagyunk, mint pár éve. Tudjuk, mit szeretnénk és hogyan, vannak koncepcióink, rengeteg ötletünk és nagyon kevés időnk.

Bobó: Ha most így kollektív egészként nézem a számokat akkor mindenképp egyenértékűnek és fejlődéstörténetnek látom a két EP-t. Jobban egyben vannak a számok, és kiforrottabb is lett egyúttal az utóbbi anyagunk, de az előzőre is iszonyat büszke vagyok. Egyébként meg távol állt nagyon tőlem ez a stílus, és fel kellett zárkóznom a többiekhez, de tök jó, hogy egy ilyen támogató közegben tudtam, és még remélem tudom is, jó sokáig pallérozni a dobtudásom.

Visszhang. Meglepett benneteket, hogy ennyi helyre eljutottak az anyagok? Mi volt az eddigi legextrémebb visszajelzés a Vodká’-ra akár a közönség, akár a szakma oldaláról?

Bobó: Most így hirtelenjében nem jut semmi extrém az eszembe, volt egyáltalán?

Ákos: Extrémre én sem emlékszem, viszont engem mindig meglep, hogy mennyire máshogy csapódik le az emberekben a zenénk. Szeretem, hogy mindenki megtalálja benne a kapcsolódási pontot. A szakma oldaláról sosem gondoltam volna, hogy ilyen pozitív visszhangokkal találkozok majd. Talán azért, mert nem is voltak elvárásaink ezzel kapcsolatban.

Azért nekünk egészen új volt ez a szubkultúrai közeg, amibe belecsöppentünk. A zenésztársak bandái nyilván ismertek voltak nekünk, de nem tudtuk azt, hogy milyen fogadtatást kapunk majd. Iszonyatosan kellemes meglepetés volt az, hogy ez egy igazán összetartó közösség, ahol nincs helye versengésnek.

Élő. Milyen mostanában a rock-metal-alter-élet Pécsett?

Ákos: Amikor én gimis voltam, szinte minden nap volt valami zenei rendezvény. Szóval igazak a mendemondák Pécs régi zenei életével kapcsolatban. Rengeteg zenekar (nem csak alter) és rengeteg lehetőség volt anno, amire a klubok, és a bandák is építkeztek. Persze meg is volt az igény rá, az embereket érdekelte az élőzene, és kíváncsiak voltak minden új felállásra. Ami most történik mindenhol (nem csak Pécsen), az a mainstream kiszolgálása a profit maximalizálásának reményében.

Persze vannak Pécsen erre ellenpéldák (például a Made In Pécs feszt, a Pécs On Stage performanszok), ahogy mindig is lesz ellenhatás. Én bízom abban, hogy az emberek egyre nyitottabbak lesznek a DIY-szerű kisebb megmozdulásokra. Én azt érzem, hogy az újabb generáció legalább olyan fogékonyak az alulról érkező kezdeményezésekre, mint amilyenek mi voltunk anno. Szóval igazából csak elhatározás kérdése, hogy mit kezdünk ezzel a helyzettel.

Bobó: Sajnos Pécs régi fénye finoman szólva, eléggé megkopott, nem igen vannak már klubok, ahol felléphetsz keményebb zenével. Van össz-vissz két hely, ahol sorban állnak a zenekarok hogy játszhassanak, szóval elég depis a szitu…

Játszottatok már deszkás pályán, a Dürerben, több hírhedt klubban szanaszét az országban, mi a legszokatlanabb helyszín/rendezvény ahol szívesen fellépnétek?

Bobó: Szívesen játszanék egy orbitális házibuliban, ahol 100 ember üvölti, meg éli veled együtt a zenét, amit csinálsz! A Green Day csinált még a ’90-es évek elején egy ilyen turnét, ahol házi partikon terjesztették a zenéjüket, ez valami zseni egy dolog, mert rögtön építed is a közösséged a koncerttel, semmi személytelenség, csakis „pure rákenroll”.

Ákos: Na Bobó, én ezt szétadnám! Amúgy én is kifejezetten jobban szeretem az olyan miliőt, ahol nem választ el színpad, vagy kordon a közönségtől.

Akkor klubkoncert vagy fesztivál?

Bobó: Klubkoncert, ennek a fajta zenének ott a helye.

Ákos: A Vodká’-val még nem voltunk fesztiválokon, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, hogyan tudunk ott működni. Mindenesetre nekem mindegy, hogy hol, csak toljuk! (nevet)

Nyakunkon a szezon, Titeket is el lehet csípni jó pár feszten, melyiket várjátok a legjobban és miért?

Bobó: A Hell Villt, ott gyűlik össze a hazai keményzenei underground, és megtisztelő, hogy ilyen friss formációként ott lehetünk a nagyokkal (Subscribe, Laravs, Stubborn, Téveszme, Nemecsek) egy plakáton!

Ákos: Én az összes fesztet más miatt várom, mert mindegyik teljesen különböző közeg lesz. Nyilván stílusban a Hell Vill és a Toxic Weekend közelebb áll hozzánk, de szerintem a Fishing’-en is megtaláljuk a számításainkat. Tök sok olyan ember érdeklődik a Vodka’ iránt, akik egyébként nem hallgatnak kemény zenét.

Mi a következő lépés? Még több kevert és világuralom?

Bobó: Szerintem még annál is több, nagy álmunk, hogy egyszer a Holdon játsszunk.

Ákos: Mindenképpen szeretnénk még klipet a DiSMiSFiT egyik számához, még a nyáron. Ősszel pedig nekiállunk a következő anyagunknak, jelenleg a dalokat válogatjuk hozzá, és tervezzük a részleteket. Annyit elárulhatok, hogy hatalmas dobással készülünk. Talán még Majkát és Eminemet is „megfíteltetjük”.

A végszót is nektek adom, részemről köszönöm, nagyon!

Ákos: Köszönjük a lehetőséget, gyertek sokan koncertre, és igyunk meg egy kis bármit együtt!