"Valaki meghal, valaki táncol, valaki klarinétozik, miközben ég egy ház..."- EndrE - interjú (2025)
Fotó: B42-DiY
A baksi EndrE 2022 óta aktív. EndrE jó, EndrE szép, az alábbi interjúból pedig kiderül, hogy valahol, a lelke mélyén, mindenki Endre szeretne lenni, ha felnő...
„Same in English.”
Örömmel köszöntelek benneteket a Mögött blogon, csapjunk is bele! Szóval, a legégetőbb kérdés: „ Who the F*ck is EndrE?”
Endre valójában bárki lehet, aki hajlandó fejest ugrani a torzított gitárból, a szokatlan megoldásokból, a delejes atmoszférából és pár puhatestű Kőbányaiból álló elegybe. Így tettünk mi is: a két fiú a próbaterem mélyéről érkezett, a lányt pedig éjfélkor megszállta a rock and roll démon.
Aktuális. Szeptember 15-én érkezett a negyedik EndrE-kislemez, a demo_4. Ugyan még ropog az anyag, de már élőben is villantottátok, kétszer is. Bejött Mihály Gergely (Angertea, Teaplant Studio) jóslata? Beszartak a metálosok?
A kommentszekciók alapján vegyesen csapódott le az új anyag: valaki beszart tőle, volt, aki leszarta, és a legtöbben le sem szarták. Ezen a szinten ez mind természetes reakció, de örülünk neki, hogy nem csak az utolsó csoportban vannak szép számmal! Mi tuti, hogy beszartunk, amikor készen hallhattuk a számokat! Viszont, mi nem vagyunk metálosok.
Azt már sejteni lehetett előre, mert mondtátok, hogy még a dallamos részek is keményebbek lettek. De csavarjunk egy kicsit a sztorin, ha EndrE zenéje egy David Lynch-sorozatban öltene testet, mi állna a legfrissebb rész spoilerében?
Valaki meghal, valaki táncol, valaki klarinétozik, miközben ég egy ház. És mindez egyszerre történik, esetleg visszafelé.
A szemfülesek tudják, hogy nem véletlen hozom őt be a képbe, hiszen a demo_2 Buci Maci slágerére készült klip az életműve előtt tiszteleg. Mi az, ami ennyire megfogott benneteket Lynch munkásságában?
"SLÁGER" xD… Lynch világa vizuálisan közeli ahhoz a hangulathoz, amit mi szeretnénk a zenén keresztül megfogni: ugyanúgy jelen van a szürrealizmusra jellemző misztikum és erőszakosság, valamint a dekonstruáló/posztmodern szemlélet is. Tehát nem kell túlgondolni, egyszerűen tetszik.
Az előző hangzókhoz hasonlóan, a demo_4 -hez is készült mozgóképanyag, de a korábbi két EP „road trip”-jellegű videóival szemben, itt egy teljes történetet kap a hallgató, mesélnétek a koncepcióról bővebben?
Nem szeretnénk szájbarágósan dekódolni a koncepciót, de azzal talán nem rontjuk el a saját értelmezés örömét, hogy a demo_4-hez tartozó vizuál a teljes történetnek csak egy fejezete, aminek a korábbi részleteit már láthattad.;)
Ha már a vizuál, névtelen forrásaim szerint, mondhatni, kollektív tudatban léteztek a B42- DiY-al, melynek gyümölcse minden EndrE-vizuál, beleértve az összes klipet, videót és az artworkot is. Érdekel, miként születik meg a képi világ a dalaitokhoz?
A korábban is boncolgatott posztmodern szemlélet erős nyomot hagy a zenekarhoz köthető vizuális munkákon: az a stílus amiben mozgunk, elég mélyen kodifikált képi elemekkel dolgozik. Ezekből a szabályokból indulunk ki, és tesszük hozzá a belőlünk jövő plusz elemeket. Nem mi találjuk fel a spanyolviaszt, csak igyekszünk önazonosak maradni a stílus által behatárolt kereteken belül. Ezt pedig a B42-DiY jól tudja interpretálni a megfelelő formába.
Zenekari artwork avagy terítéken a szárnyasok, de nem ám amolyan mezei madarak, hanem álmainkat idéző hibridek, mint „pillangóhasú”keselyű (demo_1), medve (demo_2), vagy épp róka (demo_4). Miként születtek ezek a nem épp mindennapi kreatúrák?
Egy stoner zenekarhoz ugyan milyen mozgásforma állna közelebb a repülésnél?
Az első borítónk egy szegedi illetőségű tetováló/festő, Palánkai Viktória munkája. Kicsit ready-made jellege volt a dolognak. A kép a már korábban tárgyalt kritériumoknak maximálisan megfelelt: egyszerre volt szürreális és emellett, van benne egy jól tapintható csavar – a nőies finomság. Úgy éreztük, hogy ez az összecsengés nem lehet véletlen!
Ezek után pedig nem volt kérdés, hogy a következő anyagok már szándékoltan hasonló vonalon fognak készülni.
Nem láttuk jönni, de készült egy remix EP is, a D3mo_b dalaihoz egy reakció videót is forgattatok az óbudai Teremben, a koncertetek után. Számomra az EndrE elektronikával való keveredése is végtelenül szerethető, de honnan jött az inspiráció az anyaghoz? Minden, magára valamit is adó zenekarnak van remix anyaga? A póló mellett, természetesen.
Azt szokták mondani, hogy ha egy dal jó, akkor az jól szól egy szál akusztikus gitáron is. Ezt a gondolatot vittük tovább… Alapvetően nagy hatása van ránk a ’90-es évek zenéjének, a grunge-tól kezdve a nu metalig, majd pont a Prodigy-t hagyjuk ki a szórásból? :)
Az emlegetett forgatáson volt szerencsém közreműködni. Nem hittem, hogy valaha lesz olyan momentum, amit élvezni fogok ebben a műfajban, de ezzel a kis csavarral fasza volt nagyon, honnan jött az ötlet, hogy ezúttal bevonjátok a közönséget, ráadásul kvázi idegen terepen?
Az ötlet Endre fejéből pattant ki. Hiszünk abban, hogy az őszinte reakciók többet érnek annál, mintha a haverjaink, apukánk, anyukánk, kismacskánk megsimogatja a buksinkat, hogy nagyon ügyesek vagyunk. Egy zsigeri félmosolyból vagy elképedt grimaszból sokkal többet tanulhatunk.
Mit gondoltok egyébként a standard reakció videókról? Nekem nem épp a kedvenc műfajom.
Egy híján csupa öregemberből álló zenekar vagyunk, ezért nem igazán érezzük magunkénak a mai online formátumok nagy részét.:)
Egy kis számmisztika, triótok minden eddig megjelent kislemeze három dalt tartalmaz, illetve, a bűvös hármas máshol is szembejön EndrE-ügyben. A véletlen hozta így, vagy ez abszolút tudatos?
Ez biztos véletlen.
Így, a vége felé, meséljetek kicsit a szegedi/baksi rockéletről! A térség egy csomó fasza zenekart adott a honi színtérnek, és szerintem, ami jelenleg a szegedi Grand Caféban folyik, az igazán figyelemreméltó és becsülendő, mindig jó látni, hogy nem csak a fővárosban van mozgolódás.
Az ország keleti felében a minőségi (kis) klubok száma erősen konvergál a nullához. Ebből a szempontból nagyon szerencsések vagyunk, mivel Szegeden több lehetőség van a térséghez képest. A klubok létezésén kívül ez alatt a közönség relatív nyitottságát is érthetjük: nem csak tribute bandák, vagy ’80-as évekbeli, magyar rockot játszó formációk koncertjein van közönség, és megvan az a gimnazista réteg, akiknek ugyan még az RHCP, a Tankcsapda vagy az alt-J jelenti az origót, de idővel simán kirúghatják magukat normális zenekarrá! Például, növeszthetnek arcszőrzetet, vehetnek néhány fuzz pedált, meg ilyesmik…
Végül, mi jön most? Mit terveztek még idénre?
Még van három koncertünk a 4-es anyag demo_nstrálásából, ennyi a biztos. Nyilván szeretnénk új számokat írni, meg klipezni, meg végre kitakarítani a próbatermünket, esetleg meginni ezt-azt, dehát, ki nem?
A végszót is nektek adom, részemről köszönöm, nagyon!
Köszönjük szépen a munkád, mind az interjúval kapcsolatban, mind ezen kívül! A "zenei újságírás’" sajnos döglött topic ma Magyarországon, szóval tényleg értékeljük, hogyha valaki nem csak egy sajtóanyagot copy-paste-el, hanem releváns kérdéseket tesz fel!
Kapcsolat:
Csipke
