Születésnapomra...

Kis melankólia. Eltelt egy év, szintet léptem. Az ember ilyenkor akaratlanul is számot vet, mit ért el, vagy épp mit nem, lajstromba veszi a veszteségeit, az új ismeretségeket, mindkettőből akadt...Csalódás, egymásra találás, őszinte meglepetés, szeretet, harag... De az állandó, nem lett változó és más nem is kell. De van pár fontos tanulság amitől emlékezetes ez az év is, a karma bizony létezik, amit adsz, azt kapod vissza, ha nem is előbb, de utóbb biztosan. Van egy ősrégi graffiti, "Azt mondják sínen vagyok, csak azt nem tudják, hogy átment rajtam a vonat..." Eszméletlen mennyi mindent elmond ez a szösszenet, azoknak, akiket megszólít... Köszi a figyelmet...